Klubvilágbajnokság Összefoglaló ReAlantos  

Újabb címvédés!

Tegnap este a Real Madrid csapata megszerezte szezonbeli harmadik trófeáját, miután a Klubvilágbajnokság döntőjében Cristiano Ronaldo szabadrúgásgóljával 1-0 arányban legyőzte a Gremio gárdáját. Összefoglalunk!

Az Al Dzsazira elleni meggyőző, ámde szoros győzelmet követően a Real csapatának már csak a Gremio csapatát kellett legyőznie ahhoz, hogy egy újabb sorozatban védje meg a legutóbbi szezonban megszerzett címét. Míg az elődöntőben Zidane kisebb meglepetést okozott azzal, hogy legtöbb sztárját a kezdőbe nevezte, addig a döntőben sokkal kevésbé volt váratlan az, hogy a gálakezdő futott ki a gyepre.

A meccs elején rögtön agresszív letámadással kezdett a brazil csapat, és az agresszivitás nem csak itt volt tetten érhető. Bár többnyire a labdára irányult a mozgásuk, azért egy-két csúnyább belépő is tarkította az első 15-20 percet.

A Real sokpasszos játékkal próbálta meg kihozni a labdát a saját térfeléről, legtöbbször sikerrel. Ennek mozgatórugója a meccs után MVP-díjat kapó (és azt abszolút meg is érdemlő) Modric volt, aki rengeteg mozgással, és a rá jellemző hirtelen irányváltásokkal szaladt át az ellenfél középpályáján.

Modric nem csak a gólörömnél emelkedett mindenki fölé 🙂

Miután a kezdeti Gremio-presszió alábbhagyott, fokozatosan átvette a játék irányítását a királyi gárda. A szokásos, labdabirtoklásra épülő támadásépítést néha olyan gyönyörű jelenetek tarkították, mint a korábban igen ritkán látott Varane-féle megindulások, vagy a Marcelo által a megszokottnál is többet zsonglőrködött labda, esetleg Carvajal kapáslövése. Az egyetlen Gremio-lehetőség egy távolról megküldött szabadrúgás volt, amely kevéssel tévesztette el a kaput.

Az első félidő azonban végül igazán nagy gólhelyzet nélkül csorgott le, így a szünetben gól nélküli döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.

Hogy aztán a második félidő pontosan ugyanott folytatódjon, ahol az első véget ért: meddő Real labdabirtoklási fölény, néhány kósza, erőtlen Gremio-megindulás, és szemet gyönyörködtető mutatványok, főleg a madridi játékosoktól. A brazilok részéről leginkább Luan mutatott bármi focira emlékeztetőt, illetve a védelem tengelyében Pedro Geromel ért oda kivétel nélkül mindenhova.

Az ötvenedik perc után rövid ideig felpörögtek az események. Először a madridi tizenhatoson belül Ramiro lövése után öklelte fel őt Ramos. Láttunk már ilyenért büntetőt, ezúttal azonban a brazilok heves reklamálása ellenére elmaradt. Szinte az ellentámadásból alakult ki szabadrúgás, miután a meginduló Ronaldót elkaszálták. Ezt pedig a sértett gyönyörűen rajzolta a rövid alsóba a szétugró sorfal tagjai között, 1-0.

Ekkor lényegében eldőlt a meccs. Hátra volt még majdnem egy teljes félidő, de a Gremio annyira gyámoltalan csapat benyomását keltette, hogy az is csoda lett volna, ha nagyobb gólhelyzet kialakul előttük. A Real ellenben ment előre, és szinte ellenállás nélkül jutott el bármikor az ellenfél tizenhatosáig.

Az újabb gól azonban csak nem akart megszületni, hiába állt be Bale is, és eresztett meg egy gyönyörű lövést bal külsővel. Zidane jól cserélt, mert bejött Isco helyett Lucas, majd Benzema helyett Bale, amivel egyértelműen a szélek stabilitását kívánta növelni, mivel a legtöbb Gremio-próbálkozás innen próbált kisarjadzani. Azonban én nagyon hiányoltam a harmadik cserét, ami lehetett volna akár egy Marcelo-Nacho, akár egy Kroos-Kovacic váltás a védekezőbb jelleg érdekében. Óriási mínuszpont a szememben, hogy egy lényegében eldőlt meccsen sem képes meghúzni a harmadik változtatást.

Végül újabb említésre méltó esemény a meccsen nem történt, a Real megérdemelten védte meg címét a Klubvilágbajnokságon, emellett bezsebelte a legsportszerűbb csapatnak járó díjat is. Modric vitathatatlanul a torna legjobbja volt, az ő MVP-díja nem is lehetett kérdés, míg Ronaldo két brazil játékos társaságában a gólkirályi címet kapta meg, valamint Modric mögött az ezüstlabdát.

Szeretnék azonban egy kicsit a mérkőzésen túl szemlélődni egy csöppet.

Ugyanis az elmúlt két meccsen nyújtott teljesítmény (igazából három, a Sevilla elleni mészárlással együtt) arra enged következtetni, hogy bizony voltak motivációs problémák a csapatnál az ősz folyamán. Nem csak Fortuna fordult el Zidane-tól.

Ez azonban a közeljövőre tekintve szerintem pozitív lehet. Ha a csapat képes így játszani, akkor lehet, hogy jövő szombaton, a szezon harmadik El Clasicóján is az előző meccseken mutatott dominanciát tudják felvonultatni. Mivel az előszezonban sikerült majdnem ugyanezt a csapatot két meccsen kontroll alatt tartani, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez a jövő héten is sikerül.

És nem csak a Barca elleni rangadó, hanem a szezon szempontjából is jelzésértékű lehet ez a performansz. Ezt a Real Madridot senki nem veheti félvállról, mert bárki ellen esélyes lehet a győzelemre! Sőt, megkockáztatom, szinte bárki ellen képes lehet olyan iskolajátékra, mint amit tegnap, vagy a korábbi szuperkupa-meccseken láthattunk. Csak nekik is akarniuk kell.

Vannak persze továbbra is szürke fellegek, amelyek vészjóslóan keringenek a csapat körül, de, úgy érzem, a Klubvilágbajnokság megnyerésével ezek most kicsit odébb álltak.

És miért is fontos ez a klubvilágbajnoki cím?

Bár nem tartozik a szurkolók által leginkább óhajtott címek közé, azért rengeteg olyan ember (vagy inkább gyerek) lehet a világon, aki adott esetben pont egy ilyen meccsen látja először a későbbi kedvenc csapatát. Lehet, hogy az Emirátusokban most már nem csak a mezszponzor ad kötődést, hanem sok-sok Real szurkoló.

Ennek persze a kollektív szurkolói tudat mellett a pénzügyekben is igen jelentős következményei vannak, hiszen fellendül a mezeladás a világ minden táján, és könnyebb is egy olyan dresszt eladni, amin a „Legjobb futballklub” felirat áll.

További hozománya lehet a nemzetközi kapcsolatokban kialakuló új szövetségek, ami a globalizálódó világban szintén nem elhanyagolható.

Nem igazán szeretném tovább fecsérelni a szót, megteszitek majd ti a kommentek között! Írjátok le, ti mit éreztetek a győzelem pillanatában, vagy mi a véleményetek a fenti eszmefuttatásomról, és várjátok fokozott izgalommal a szombati klasszikust!

Mindenkinek kellemes harmadik Advent-vasárnapot, és természetesen Hala Madrid!

Összefoglaló mozgókép:

 

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!