Hazai pályán ötgólos sikert aratott a Real Madrid, mely a bajnokságban idáig jól teljesítő Sevilla gárdáját győzte le. A végeredmény már az első félidő végére kialakult. Összefoglalunk!

Úgy tűnik, hogy amit a beharangozóban írtam, az csak félig igaz. Ugyanis nem csak a BL-meccsekre képes összekapni magát a Real, hanem a bajnokság fontosabb meccsein is odateszik magukat. Mind a játékosok, mind pedig Zidane.

Utóbbi ugyanis az elérhető játékosokból egy meglehetősen bátor, klasszikus 4-4-2-ben felálló csapatot álmodott a pályára. Kihagyta a bombaformában lévő Iscót, Casemiro pótlását pedig úgy oldotta meg, hogy a gyémánt helyett szélsőkkel operáló csapatban Kroos és Modric voltak a középpályások, és a szélsők jelenléte miatt nekik inkább a védekezéssel kellett foglalkozniuk. Láttunk már rá példát, amikor ez nem működött, most viszont tökéletesen bevált. A védelemben a sosem látott Achraf, Vallejo, Nacho, Marcelo négyes kezdett.

Az első perctől kezdve a kapujához szegezte a Sevillát a hazai csapat. Főleg a baloldal volt aktív a csapatkapitány Marcelo és Asensio révén. Majd Fortuna is újra úgy döntött, hogy mellénk szegődik, a harmadik percben ugyanis egy szöglet utáni ki nem kényszerített hibából Nacho szerezte meg a vezetést. Muriel és Kjaer csúnyán zavarták egymást, így pattanhatott a labda Jolly Jokerünk elé, aki közelről nem hibázott.

A gól után a hazai csapat meglepő módon visszahúzódott a saját térfelére, és kontrákra rendezkedett be. Ilyen szervezett, és a taktikához tíz körömmel ragaszkodó Realt talán Mourinho alatt láttam utoljára. De jól állt a csapatnak, az biztos. Ronaldo néha a saját térfele közepén szerzett labdát, de rendre visszazárt védekezni. Sőt, nem egyszer az is előfordult, hogy mind a tizenegy fehér mezes játékos a saját térfelén tartózkodott.

A Sevillában nagyon látványos volt N’Zonzi hiánya, nem volt senki, aki tempót szabjon a csapatnak. A padról Berizzo helyett ezúttal Ernesto Marcucci dirigált, de vagy nem vette észre az előbb említett problémát, vagy nem tudott volna érdemben változtatni. Motiválatlan, indiszponált csapat benyomását keltették, akiknek egy épkézláb támadást is alig sikerült megszervezniük.

A Nacho gólja utáni kb. 20 perc arról szólt, hogy a Real fegyelmezetten védekezett, és indított pár pofásabb kontrát, amikor a Sevilla a támadásai során néha fellazult. Ilyenkor a csapat egy emberként indult meg előre, figyelve arra, hogy ne maradjon mögötte üres terület. A támadók igyekeztek kisebb nyomás alá helyezni a déliek védelmét, akik így nem tudtak gyorsan ellentámadásba fordulni.

Aztán a 23. percben megszületett a második gól, a középpályán Asensio kapott labdát, egy ütemcsellel a Sevilla kapuja felé indult őrzője mellől, majd zseniálisan, tökéletes ütemben ugratta ki Ronaldót a leshatárról, aki köszönte szépen, és Rico mellett a rövidbe helyezte a bogyót, 2-0.

A gól után folytatódott az, ami előtte is volt: meddő andalúz labdabirtoklási fölény, gyors és formás Real-kontrák. Az egyik ilyenből indult meg befelé Marcelo a 30. percben, és egy Ronaldóval való kényszerítő után a löbbölve visszakapott labdát Jesus Navas kalimpáló kezére emelte, a bíró pedig habozás nélkül befújta a tizenegyest, és sárga lapot adott a vétkesnek. Ronaldo odaállt és berúgta, de azért ebben a gólban erősen benne volt Rico is, akinek a hóna alatt bepattant az erős, de nem túl jól helyezett, így talán védhető lövés.

Igazi gála volt a pályán. Alig fél óra alatt három gólt vert a csapat, és a játékot olyan elemek színesítették, mint Modric és Marcelo testcselei, Asensio zsonglőrködése és szervezése, Ronaldo félollója, és még sorolhatnám. Remekül működött a nagybetűs Csapat, talán csak Benzema lógott ki egy kicsit lefelé, de ő sem játszott rosszul.

Továbbra is a Real akarata érvényesült, a Sevilla pedig mintha beletörődött volna ebbe.

Érkezett a negyedik gól is a 38. percben, és vele együtt talán a meccs legszebb jelenete. Ronaldo szerzett labdát a kezdőkörben, Krooshoz pöcizte, a német pedig lendületből elviharzott a teljes középpálya mellett. Jobbra kitett labdáját Lucas egyből visszapasszolta, Toninak pedig már csak a szinte üres kapuba kellett helyeznie. Rég lőttünk ilyen szép kontragólt, és nekem rögtön eszembe jutott a legutóbbi BL-döntő első találata, amikor Kroos és Lucas helyett Ronaldo és Carvajal csinálták meg szinte ugyanígy. Rico azért ebben a gólban is benne van kicsit, de a védelem is legalább ennyire okolható.

Hogy teljes legyen az öröm a félidőben, Achraf is betalált, a változatosság kedvéért egy kontra befejezéseként. Ronaldo, Benzema, Achraf volt a labda útja, a fiatal marokkói pedig éles szögből lőtte a hosszúba első bajnoki gólját. Csak így tovább, Hakimi!

Lelkesítő volt látni, hogy az ötödik gól után is úgy hajtottak a srácok, mintha a győzelmet jelentő találatot kéne megszerezniük. A félidő végéig már nagyobb helyzet nem akadt, de így is teljes bizonyossággal merem kijelenteni, hogy a szezon legjobb Real-félidejét láthattuk. És nem, vagy nem csak a gólok miatt.

Volt még egy második félidő is a meccsen, de arra nem szeretnék túl sok szót pazarolni. Igazából már egyik csapat sem akart játszani. A Sevillában semmi átütő erő nem volt, a meccs végéig jóindulattal, ha egy épkézláb támadásuk volt, de akkor lehet, hogy sokat mondtam. Nem tudom, miért alakult ez így. Lehet, hogy N’Zonzi hiányát érezték meg ennyire, vagy a Berizzo körüli problémák manifesztálódtak, de ha ennyire lagymatag módon játszanak a jövőben, akkor nem csak a BL-indulás, de még az Európa-ligás helyek elérése is veszélyben lehet.

A Real pedig talán nem akarta megalázni ellenfelét, vagy fejben már rápihent az arab kalandra. Pihentetés céljából idő előtt elhagyta a játékteret Kroos, Modric és Ronaldo is, helyettük érkezett Llorente, Ceballos és Isco. Előbbi kettőnek jól jöhetnek még ezek a játékpercek, Isco helyett én viszont inkább Mayoralnak adtam volna lehetőséget, minden mindegy alapon.

Sok említésre méltó nem történt a második félidőben, a Real közelebb állt a hatodik gólhoz, mint a Sevilla a szépítéshez. Benzema fejelt egy kapufát, de a gól ma nem jött össze neki, pedig mezőnyben ő is hasznos volt.

Végül nem változott az eredmény, az 5-0 arányú siker pedig nem csak a három pontot jelenti, hanem reményt adhat arra, hogy 23-án a Barcelona elleni hazai meccsen is lesz keresnivalónk. Valamint akár arra is, hogy tavasszal beindul a csapat, és nem maradunk trófea nélkül ebben a szezonban sem.

A meccs eseményei után beszélnék egy kicsit a taktikáról is.

Mint azt az összefoglaló elején említettem, klasszikus 4-4-2-es hadrendben állt fel a Real, melyben a hiányzó Casemiro szerepkörét nem pótolta Zidane. Én a meccs előtt azt vártam, hogy Kovacic kerül be a védekező középpályás pozíciójába, Isco pedig a gyémánt csúcsaként támogatja Benzemát és még inkább Ronaldót. Nem így történt, Asensio és Lucas szerepeltetésével a széljátékot erősítette meg.

Ez az alakzat igen nagy fegyelmet követel. A két négyfős védelmi vonalnak minden rá érkező offenzíva esetén stabilan kell állnia, zárni kell a passzsávokat, és a két csatár is be kell, hogy segítsen azzal, hogy a labdás játékost nyomás alá helyezi. Szemben a megszokott gyémánttal, ahol a támadó ötös sokkal szabadabban mozoghat, és gyakrabban cserélhetnek helyet.

Amikor megláttam a kezdőt, bevallom, kicsit megijedtem. A Kroos-Modric kettőssel eddig ritkán muzsikált jól a csapat, ha nem volt segítségük a középpályás védekezésben. Most azonban Zidane jól megszervezte a védekezést, és nagyszerűen osztotta el a feladatokat a játékosok között. Míg a középső kettős a védekezéssel és a labdaszerzéssel, a passzsávok zárásával foglalkozott, addig a szokásos feladatukat, azaz a játékszervezést átvette tőlük leginkább Asensio, de Lucas és főként Marcelo is igen serényen segített ebben. Talán épp emiatt vált sokkal aktívabbá a baloldal.

Véleményem szerint a siker kulcsa az volt, hogy Zidane a két négyfős védelmi vonalat igen közel helyezte egymáshoz. Míg korábban, Casemiro kezdőbe kerülése előtt gyakran volt probléma abból, hogy a középpálya és a védelem közé bejátszott labdákból támadást indít az ellenfél, addig most erre alig akadt lehetősége, mert a védelem és a középpálya között ritkán volt 5-10 méternél nagyobb hely. Ha volt is ott sevillai játékos, akkor vagy zárták a passzsávját, vagy rögtön rárontott két-három madridi, vagy Vallejo lépett ki csodás ütemben a védelemből egy megelőző szerelés érdekében.

A védekezés tehát sallangmentesen működött. Mi kellett ahhoz, hogy a támadásaink is élesek és veszélyesek legyenek?

Itt jön képbe a két támadónk, Benzema és Ronaldo mezőnymunkája. Azzal, hogy ők nyomást helyeztek a labdás játékosra, csökkent annak gondolkodási ideje, és ezzel fordított arányosságban nőtt a hibás megoldások aránya. Mivel a Real játékosai igen erősek kombinatív, gyorspasszos játékban, ezért az ezekből meginduló kontrák szinte mindegyike veszélyt hordozott magában. Ez adhat magyarázatot arra, hogy miért nem Isco került a kezdőbe, ő ugyanis hajlamos dédelgetni a labdát, ami egy ilyen felfogásban kevéssé előnyös.

Amint egy kontra megindult, jöttek a gyors szélsők, és szinte rögtön az alapvonalnál járt a Real. A Sevilla lassan rendeződött vissza, így a madridi játékosok általában több opcióból is választhattak, hogy kit játsszanak meg. Voltak itt lapos bepasszok, beadások, keresztlabdák, távoli lövések, és a Sevilla játékosai ezekkel látványosan nem tudtak mit kezdeni.

Mi kellett még a sikerhez? Rendkívül fontos volt a gyors gól, amelyet szerencsére Nacho meg is szerzett, mert így a Sevillának támadnia kellett. A Real átengedhette a területet ellenfelének, és várhatott a fent már említett hibákra. Kellett az is, hogy Modric és Kroos a középpályán klasszis helyezkedéssel, és a némettől igen szokatlan védekezésbeli fegyelemmel szűrjék a támadásokat (oké, volt néha egy-egy szokásos séta tőle visszafele, de semmi megbocsáthatatlan). Taktikailag talán jobban illett volna Modric mellé Kovacic vagy Llorente, de a kettejük közt lévő földöntúli kapcsolat miatt Kroos szerepeltetése is magyarázható.

De ami a leginkább kellett, az az, hogy az első félidőben mindenki szigorúan tartsa magát a taktikához. Ha Marcelo előre ment egy támadással, és nem ért vissza időben, akkor Asensio zárjon vissza helyette. Vagy ha Kroos épp a szélen segített be a labdakihozatalban, akkor Asensio az ő helyére menjen, esetleg Modric jöjjön közelebb. A támadásoknál mindenki gyorsan tegye tovább a labdát, és minél hamarabb érjenek fel a játékosok a kapu elé, hogy lehessen helyzet belőle.

Mindez tökéletesen megvalósult, így születhetett meg ez a nagyarányú győzelem.

Folytatás 13-án az Al-Dzsazira ellen, remélem, sok olyan játékost láthatunk majd a pályán, aki idáig kevesebb lehetőséghez jutott! És persze a maihoz hasonló lehengerlő játékot.

Hala Madrid!

A meccs összefoglalója:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!