“És lehet még rosszabb… “

Nem is tudom, hol érdemes kezdeni ezt az anyagot. Annyi mindennel lehetne. Egy biztos: a tegnapi találkozó után csak azok hiszik el Zidane szavait (“Nincs válság.”), akik nem akarják figyelembe venni a valóságot. Lássuk, mit írtunk az Összefoglalóba! 

A bejegyzés főbb pontjai:

  • Sultan gondolatai a pszichés háttérről
  • Problémák összegzése a tegnapi mérkőzésről
  • A meccs eseményei
    • a kapott gólok (Zizou)
    • egyéb események
  • Észrevételek, csúnya gondolatok

Sultan gondolatai a pszichés háttérről

Be kell látnom, túl optimista voltam a Real jelenlegi helyzetével kapcsolatosan. Hiába nyilatkozgatja Zidane, hogy a Spurs megnyerheti a BL-t, meg hogy nincs krízis, bizony a csapatunk válságban van.

A dramaturgia, miszerint a kiscsapatok ellen nem képes mentálisan felkészülni a gárda, de a komoly meccsekre összeszedi magát, szerda este végérvényesen megdőlt. Nem mondom, jó taktikával állt fel a Spurs, és ők valóban motiváltak voltak a saját közönségük előtt, de ugyanezt tette idén tavasszal a Bayern és a Juve is, oszt’ láttuk, mire mentek vele. A baj nyilván velünk van, értsd, a Real Madriddal.

Ha ez a gond a szokásos kis meccsekre leengedős kór lenne, akkor tegnap egy jó meccset kellett volna játszanunk. De mindannyian láttuk, hogy nem ez történt. Sőt, a csatár gondjaink, a gólképtelenségünk nyomán elterjedni látszó betegség egyértelműen elérte a középpályát, és az igazán régóta nem egészséges hátsó alakzatunk sem képes hozni azt, ami a királyi gárdánál elvárható.

Bántóan lassú lett (főleg fejben) Modric, s bár a passzopciói a passzív játékosaink miatt lecsökkennek, de ezen átlendülve is érzékelhetően sokat hibázik. Kroos védekezésbeli nullája kidomborodik, amikor Casemirót is beforgatják. A brazil ütközőnk védelmére el kell mondani, hogy még mindig nagyon sok labdát megszűr, sokszor olvassa jól a játékot. Nyilván lehetne gyorsabb és pontosabb, de úgy gondolom, hogy hajlamosak vagyunk a hibáira koncentrálni, és a gyengéire, amikor az egész csapat válságát értékeljük, miközben ha nem lenne a pályán, követelnénk a játékát, és a helyzet minden bizonnyal még rosszabb lenne. Azt meg ne várjuk, hogy egyszer Makeleléként ébred fel. Nem fog.

A helyzet okai között egyértelműen fontos szerepet töltenek be a pszichés tényezők, de sajnos nem lehet elmenni szó nélkül a tény mellett sem, hogy kulcsjátékosaink egyre idősebbek (Cé, Modric de még Ramos is), és a teljesítménygörbéjük már egy ideje lefelé görbül, s bizony kegyetlenség ide, vagy oda, egyszer elérik azt a vízszintes vonalat, ami alatt nem lehetnek stabil kezdők a Real Madridban. Vagy sokkal több pihenésre van szükségük, hogy bizonyos meccseken még bírják a 90 percet. Ez utóbbi sportigazgatói és vezetőedzői beavatkozást igényel. A válságunk harmadik pillére a csatárgond és a gólképtelenség. Ez sem új, évek óta szenvedünk vele, csak most kidomborodik, hogy sem Ramos, sem Case, sem Varane, ahogy Iscón kívül a középpálya más tagjai sem tesznek hozzá a gólínség enyhítéséhez.

És akkor még itt van az edzőkérdés is. Zidane „nagytestvér-jóbarát” edzői stílusa megváltóként érkezett a Benítez-érát követően, és pont erre volt szüksége a gárdának. Ez viszont egy jelenlegi válságos szituációban nagyon kevés, és nem képes időben megfordítani a negatív folyamatokat.

Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy jelenleg a válság még mélyül, nyoma sincs a változásnak, és már lehet, hogy jobb lenne ezt a szezont egy mélyen rossz eredménnyel zárni, hogy a strukturális változások elkezdődjenek.


A problémák összegzése a tegnapi mérkőzésről

Pszichés gondok egyéni és kollektív szinten, amely hosszú folyamat eredménye és kicsúcsosodását tegnap láttuk.

  • Erőnléti gondok.
  • Taktikai gondok.
  • Az egyéni forma túl sok játékosnál kritikusan gyenge.
  • Ezzel együtt jár, hogy nem volt extra teljesítmény egyetlen játékostól sem.
  • A kispad idén gyenge. Mind az edző, mind a cserelehetőségeket tekintve.
  • Zidane nem készült fel az ellenfélből, akik ugyanazt játszották, mint az első meccsen.

    A kapott gólok – Zizou

Az első gól kapcsán már biztos sok visszajátszást vagy képet láttatok, amelyek középpontjában a les volt, de azt gondolom most hagyjuk figyelmen kívül a szabálytalan, de érvényes találatot; sokkal izgalmasabb, ha szabad így fogalmazni, ami előtte zajlott.

Minden onnan indult, hogy felívelte a Spurs a labdát, és a Real térfelén Dele Alli bántóan szabadon vehette át és játszhatta meg. Mindezt a Real játékosok asszisztálása mellett. Végül Nachóé lett a labda, de kissé ellazázta, ezért kénytelen volt bedobásra menteni. Tehát veszélyes helyről jöhetett a hazai csapat,

Érdemes megnézni, hogy milyen nagy üres területek vannak, ami egyáltalán nem utal szervezett vagy ésszerű védekezésre. Talán a következő képen látszódik igazán a káosz, ami uralkodik a Real berkein belül.

Ez az indítás pillanata, ami a jobb szélre megy Trippier-nek, aki szintén szabadon vehette át és adhatta be Allinak a labdát. Csak Kroos követi a játékot, de ő is csak ímmel-ámmal próbál közbelépni. Az üres terület itt is megjelenik – lassan el lehetne adni jó pénzért. És talán észrevettétek Casemiro helyezkedését, aki mi a búbánatot keres a védőfalban?! Teljesen indokolatlan, hogy ennyire mélyen helyezkedjen. Érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy itt még Ramos fogja Allit, majd elszakad tőle, és hiába van létszámfölényben a királyi gárda, egyik védő sem veszi fel Alli mozgását. Csak akkor észleli Nacho, amikor már kissé késő.

A legfurább az volt számomra, amire már utaltam, azaz a hiba után se tudtak időben reagálni a srácok. A kollégák is biztosan említeni fogják, sőt José biztosan bevág 1-2 jelenetet, amiből kiderül, mennyire formán kívül van a komplett csapat. Érezhetően fizikálisan vagy fejben (esetleg mindkettő) lassabb volt a Királyi gárda.

A második gól roppant érdekes körülmények között történt. Egyrészről változtatást eszközöltek a vendégek oldalán, méghozzá szerkezeti váltáshoz nyúlt Zidane. Casemiro most már hivatalosan is a védősorba került, Ramos és Nacho közé, ugyanis 3 védőre álltunk át. Kroos pedig a középpálya leghátsó embere lett – ahogy látszik is a képen.

Ezzel szembeötlővé válik, hogy üres területek nyílnak a középpályás sor mögött, amit Kroos egyedül nem tud lefedni, Ramoséknak pedig ez a fajta védőmunka nem fekszik, legalábbis jelen formájukban. Tulajdonképpen ez jelenik meg a gólnál is. Lesz egy felpassz, ami elmegy Kroos mellett is, és Allit találja meg.

Talán itt látszik a leginkább, mennyire nagy terület van a Real középpályája mögött. Ami viszont érthetetlen, hogyha a szerkezeti váltás mellett döntött Zidane, akkor miért nem formálta ehhez mérten a csapatát. Ugyanis a nagy területet ellensúlyozandó magasabbra kellett volna tolnia defenzív vonalat. Így viszont megmaradt a nagy tér és teljes egészében azon múlott minden, hogy a védők miként oldják meg a helyzetet. Jelen esetünkben mondhatjuk, hogy pocsékul, hiszen Casemirónak kell levédekeznie Allit, de mindössze egy roppant gyenge becsúszásra futotta, amit nemes egyszerűséggel hagyott figyelmen kívül Alli. A lövést Ramosnak sikerült blokkolnia félig-meddig, de sajnos nem eléggé, és a kapust megtévesztve a kapuba pattant.

Tehát az első két gól jelentősen köszönhető a szerencsés körülményeknek, de sokszor megkaptuk, hogy a Realnak mekkora szerencséje van. Valóban kéz a kézben járt az eddigi Zidane-éra alatt a csapat és Fortuna. Csakhogy most már elpártolni látszik. Nem csoda, hiszen mindig azt mondjuk, hogy annak van szerencséje, aki tesz is érte, és ezen a meccsen a T’ham jóval többet tett ezért.

Az utolsó tárgyalandó gól igazán emblematikussá vált számomra, mivel sok hasonló kontrából szerzett gólt a Királyi gárda az évek folyamán. Kitámad a Real, de labdát szerez a Spurs. Az első képen Isco igyekszik beavatkozni és megakadályozni a labdakihozatalt, csak sikertelenül, mert el tudják passzolni a labdát mellette, ami Kroosék mellett is elmegy, és Dele Alli gyűjti be.

Ismét egy sorsdöntő pillanat, hiszen Ramosnak kell 1v1-ben megoldani a szituációt, amit ha ügyesen old meg, akkor elhárul a veszély. Nem így történik, mert Alli elmegy mellette, pedig határozottabb fellépéssel vagy akár egy taktikai faulttal orvosolható lett volna a helyzet.

Casemiro nem ér oda időben, de Kane így tisztán kaphatja az indítást, amit középre terel Eriksennek. 3-0.


A mérkőzés egyéb eseményei

Már a 20. másodpercben megmutatkozott a mentális különbség a két csapat között, amikor Nachónak először nem sikerült kiengednie a labdát játéktéren kívülre, miközben annyi dolga lett volna, hogy figyeli az emberét (itt Dele Alli, a gólnál Kane) és fedezi a labdát. Mindkétszer besült szeretett mindenes hátvédünk. Igen, valahogy így korrekt a szememben. Szeretem ezeket a srácokat és hajlandó vagyok kritikával élni is feléjük. Amit elértek tavaly a srácok, illetve idén, idény elején, azt már senki nem veheti el tőlük és mindenki, én is örültem a sikereknek. De azok a sikerek nem legitimálhatják az eljövendő (múlt napjait) mérkőzések eredményeit, játékát.

A csapatnak nagyon sok rossz keresztlabdája volt. Vagy a védők szedték össze azokat, vagy hosszúra sikeredtek. Esetleg lassú keresztlabdák voltak és volt ideje a hazai védelemnek reagálni.

A 11. percben a középpályán, a felezőnél vesztett labdát Kázmér. Alli egyből indította Kane-t, akire ketten (Nacho és Ramos) figyeltek. Mégis az angol lövésével fejeződött be a támadás.

A 20. percben Marcelo úgy csúszik be és rúgja el a labdát a bal oldali szögletzászló környékéről, hogy a labda a tizenhatosunkon belülre jut, ahol nagyjából a kapuval szemből, 14 méterről rúg hála az égnek luftot a hazai játékos.

A Tottenhamet az sem zavarta meg, hogy az egyik alapembert – Alderweireld – sérülés miatt le kellett cserélni. Fontos megjegyezni, hogy a védő extra feladat vállalása – támadóharmadban való aktív részvétel – közben/miatt sérült meg.

A 27. percben jött Alli gólja, ami előtt ismét Nacho vétett elemi szintű hibát. Ismét nem tudta rendesen megoldani egy szabad labda kiengedését, vagy rendes felszabadítását.

Teljesen megérdemelt gól volt.

A hátrányba kerülést követően kicsit gyorsabban, de továbbra is gyengén játszott a Real. Ronaldónak volt egy lövése, amikor csupán két ember védekezte le. A lövését Lloris védte, de ha nem ér bele a kapus, valószínűleg akkor is mellé megy.  No igen… nekik volt match plan, nekünk nem. Ők világosan és érthetően megkapták az elvégzendő feladatokat védekezésben, támadásban, átmenetben, és meg is csinálták. Mert nagyon meg akarták mutatni maguknak, a szurkolóiknak és a Világnak, hogy képesek top szinten teljesíteni.

Két perccel később Hakimi lapos beadását lőtte meg Ronaldo, de középre célzott, nem okozott gondot a kapusnak. Ez az akció szinte kopírozása volt a Juve elleni BL-döntő vezető góljának.

A 40. percben Trippier szívatta halálra Iscót és Marcelót, a labda ezután Kane elé került, Kiko bravúrjával maradt az egy gólos hátrány. Ezután jött a Real első értelmes támadása – rendezetlen védelemre, ez fontos tényező – az első félidőből. Ronaldo ugratta ki Benzemát (nini, ha nem egymás árnyékát tapossák…), ő pedig egy csellel megverte védőjét jobb oldalt, majd a portugálnak akart visszagurítani, aki elé belépett a védő és felszabadított. Isco üresen, tisztább helyzetben várta a passzt, mint Ronaldo – lábjegyzetként megjegyzem.

A 42. percben Hakimi Kroos kiugratása után ismét jól centerezett, a védővonalból visszalépő (és nem a védők közt megbúvó) Benzema tűzte azonnal kapura – de akárcsak Ronaldo korábbi helyzete, ez is erőtlen és pontatlan volt, rutinfeladat volt a védés.

A második félidőre Casemiro hátravonult a háromvédős rendszer középső tagjának és ezzel körülbelül meg is pecsételődött a sorsunk. Még egyszer sem működött ez a felállás nálunk. Mennyire kell pánikban lenni, ha ilyet lép meg Zidane? Ez a formációváltás csak tüneti kezelés volt, a lényeget nem tudta kezelni. Ezzel a változtatással járt az is, hogy az amúgy is homály Kroos a középpálya leghátsó emberévé vált. Ami. Soha. Nem. Ment. Neki.

Az 52. percben volt az első helyzetünk ebben a játékrészben, amikor Isco a saját térfeléről indította Marcelót, a brazil pedig lapos, erős bepasszal kínálta volna meg a társakat. A rövidre Benzema és Luka érkezett, valamint valamiért a hosszúról Ronaldo is ide sprintelt.

A harmadik gól után véget ért a találkozó. A hazai nézők oléztak, mi nem hittünk a szemünknek, Ronaldo pedig lőtt egy gólt a semmiből, flipperezés után.

Sokáig gondolkodtam, hogy mikor éreztem utoljára ilyet, hogy ennyire semmilyen a csapat. Nekem Schuster idejéből a Liverpool elleni angliai mérkőzés ugrott be. Esélyünk sem volt. Akkor sem.

Jöjjön pár kép, amelyekkel a jókedveteket akarom még inkább előcsalogatni!

Ehhez a képhez Facebookon már megosztottuk Zizou gondolatait, de álljon itt emlékeztetőül:

A Tottenham és Pochettino még nagyobbat mert lépni hazai pályán, és egészen magasra tolt védővonallal rettentően leszűkítette a játékteret. Ezzel számukra pozitív irányba tudták terelni a játékot, hiszen jelentősen megnehezítik az építkezést, a labdakihozatalokat, és nem utolsósorban könnyebb kontroll alatt tartani a játékot. A Spurs érezhetően a pálya közepére koncentrál, de tolódással a széleken is komoly gondokat okozott a Real számára. Szerencsére van megoldás erre, mivel sok mozgással és a pálya széthúzásával ellensúlyozható ez a formáció, vagy akár komoly gondba is sodorható a védekező csapat. Mert bizony a magasra tolt védővonalnak megvannak a hátrányai. Ráadásul a Real Madrid rendelkezik azon játékosokkal, akik szorított helyzetben is megtudják tartani a labdát, vagy meg is tudják játszani. Valamennyien képesek kiküszöbölni a T’Ham okozta komoly nehézségeket, de ezúttal nem jött a gyors labdajáratás, a sok mozgás, és a hazaiak szinte tökéletesen oldották meg a kigondolt és megszervezett feladatukat, ami ezúttal térdre kényszerítette a királyi gárdát.

Zizou eme fenti gyönyörhöz is írt pár sort:

E kép láttán egyből felvetődik a kérdés, hogy mi folyik Madridban?! De most komolyan! A pálya közepét teljesen ignorálja a csapat, a 16-os előtti terület háborítatlanul áll, üresen és magányosan, pedig Isco előtt ott a passzfolyosó, de nincs kinek továbbítani a labdát. Kézenfekvő, hogy egy támadó lépjen vissza ilyenkor, hogy labdát kapjon, úgyhogy érdemes megnézni, mit csinál a két támadónk. Benzema elszigetelődve a védőkkel harcol és csak a beadásra játszik. Míg Ronya a pálya szélén sétálgat, mintha csak holdfényes éjszakán egy angol parkban lenne. Csakhogy ezúttal ez a park a Wembley, és egy BL-mérkőzés folyik, azaz nem lenne szabad ennyire kivonnia magát a játékból. Nem csoda, hogy rettentően dadogtak a Real támadásai. Viszont ahhoz, hogy jobban megértsük a szituációt, kezdjük elölről. A Spurs ugye a már-már szokásos 5-3-2-ben védekezik, méghozzá eltolódva balra, mivel a Real szintén a szokásos játékával operál. Túltölti az egyik oldalt annak céljából, hogy vagy ott törjön át a védelmen, vagy ezzel felszabadítsa a pálya másik felét. Ez esetben ez lenne járható, mivel az üres folyosóba senki nem mozog be, viszont Marci egyedül várja a labdát. Csak gyors oldalváltásra lenne szükség…

A Real NEM kompakt csapat. De Fifában faszán néz ki! Ja, ez a védekező középpályásunk labdavesztése. Nyilván sosem gond saját térfélen, nem védekezésre berendezkedve labdát veszíteni úgy, hogy TE vagy a csapat védekező középpályása, azaz labdával az lenne a feladatod, hogy a legegyszerűbbet a leggyorsabban választani és végrehajtani.

A fenti és lenti kép azért érdekes, mert a két belső védőnk közötti feltételezett feladatmegosztást és kommunikációt láthatjuk rajta. Mindkettőt elégtelen osztályzattal oldották meg itt.

A félidőben látott statisztikánál már csak…

…ez szörnyűbb. Egy óra után egy embernyivel futott kevesebbet a hátrányban lévő Real Madrid. Ez felvet bizonyos kérdéseket, ugye?

No és akkor azok a csúnya gondolatok! Itt is vannak:

Az a rohadt nagy baj Benzema és Ronaldo védekezésbeli teljesítményével, hogy alibi mozgást végeznek. Nem azon vannak, hogy emberfölényes helyzetet tudjanak a társakkal együtt a labda körül kialakítani. A Spurs ezt teszi. A City ezt teszi. A Barca ezt tette. A BVB így játszott, Klopp így játszat. De ezek a… labdás felé kocogok, aztán integetek. Ez nulla. Idegesítő. Már… ha Real Madrid szurkoló elsősorban az ember. De legalább lesről mindig ráérősen kocognak vissza.

Aztán… Ez a videó! Ez mi a rosseb? Labdaszerzés, labdakihozatal, de Marcelo-Isco váltás után inkább saját térfélen játssza tisztára a kis spanyol a labdát, miközben a brazil fent ragad, ő meg hátul. Ívelés, labdavesztés és CR már mutogat, hogy mérnemvagyott!? Tuti én vagyok szar fizikából, és Usain Bolttól 100 méteren gyorsabb emberek is vannak. Félre ne érts, amikor Ronaldo védte Ramos lövését, úgy gondoltam, hogy nem lehet hibáztatni érte, mert adott esetben a helyében én is a labdát figyelem és próbálok ráfordulni. De a videón látható jelenetben érthetetlen, hogy mi a tökömet akar a társaitól, hát hiszen a Real nem is tud jelenleg csapatszintű letámadást alkalmazni. Rohadt frusztráló lehet időnként a csapattársának lenni, na.

 

De hogy a posztot valami pozitívval zárjam, nézzétek meg a lenti videót! Örömkönnyek, komolyan. Tehát: ember mögé lőtt passzok, amelyek a pszichikai luftot bizonyítják nekünk. Fejben éles játékos oda passzol lábra, vagy ahová érkezik a társ. Nem oda, ahonnan elindult. Ezt többször bemutatta több madridi player. Hakimi teszetoszasága, annyira kijött rajta itt a “kezdő” jellem. Nem vagány, nem határozott, lassú, körülményes. Benny Hill-music hiányzik csak, de azért nem lenne teljesen jogos eme dallam, mert a Spurs nagyon jól csapdázza a labdás játékost. Iszonyat hamar körbeveszik a pálya minden pontján, és nem engedik a kapu felé fordulni, legyen szó bárkiről.

 

Végezetül: Szurkolónak lenni a mi szemünkben (szerkesztők) nem azt jelenti, hogy csak pozitív dolgokról csacsogunk és két pofára habzsoljuk a marketinget a klubtól, a játékos háttérországától. Azt is jelenti, hogy féltjük ezt a sokak által támadott, gyűlölt Real Madridot. Azt is jelenti, hogy innen, marha távolról is rajongó szurkolással és kritikai gondolkodással szeretjük nap nap után a KLUBOT! Minden meccs előtt a legjobbakat várjuk, és ha nem azt kapjuk, akkor mi adunk. Ám mindig van egy “következő meccs”!

A magam részéről: madridista vagyok a sikerekben, de még inkább a nehéz időkben.

Ahogy Sasu írta kommentben – és ennél nincs most jobb zárszó:

Most végre van értelme szurkolónak lenni.
Ilyenkor kell a csapat mellé állni – még ha csak a távolból is, nem csak a győztes szériáknál.

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!