Miért ne doppingoljunk?

Mert eltilt a WADA (azaz a World Anti-Doping Agency). Jó, de szóval tényleg, miért ne? Meg miért tiltja egyáltalán ezeket? Mert jogosulatlan előnyhöz juttat, nyilván. És akkor miért nincs konstruktőrök versenye, mint a Forma-1-ben, amikor a különböző gyógyszergyártók versenyeznek, hogy kinek a cucca királyabb? Hát, mert veszélyes lehet elég könnyen. Miután ilyen szépen elbeszélgettem magammal, azt is elmondom, hogy miért.

Meg egyáltalán mi is a dopping? Egy anyag vagy módszer olyan célú használata, hogy illegális előnyt szerezzen a sportolónak. Erre készített a WADA egy listát, hogy mit nem kéne csinálni, ha valaki profi sportoló. Kezdjük is a hivatalos WADA dokumentummal (itt lehet bogarászni, ha valakit érdekel), ami a különböző dopping hatású dolgokat három nagy csoportba sorolja: az első a minden körülmények között tiltott szereket és módszereket foglalja magában (nem csak versenyzés közben); a második csoportban találhatók az olyan szerek, amelyek csak verseny alatt tiltottak; a harmadik csoportban pedig olyan szerek vannak, amelyek csak bizonyos sportokban tiltottak.

Most pedig részletesen a – a teljesség igénye nélkül – különböző csoportokról néhány szót. Ha túl érthetetlen valami, kommentben kérdezzetek, és válaszolok (ha tudok).

  1. Verseny alatt és versenyen kívül tiltott szerek
  • S0 – Nem engedélyezett anyagok: Ide tartozik minden olyan anyag, aminek nincs engedélye semmilyen államtól humán terápiás alkalmazásra,  ideértve a kísérleti fázisban lévő szereket.
  • S1 – Anabolikus anyagok: Ide tartoznak az endogén (szervezeten belül  is termelődő) és exogén (csak külső forrásból juthat be) anabolikus szteroidok. Ezeknek a szereknek a hatásai közé tartozik a szervezet fehérjeszintézisének fokozása (ezekből épülnek fel többek között az izmok is), az izomtömeg növekedése. Továbbá a csontvelő stimulálása, aminek következtében nő a vérben található ún. alakos elemek száma, amik közé tartozik a vörösvértest is, ami miatt pedig nő a vér oxigénszállító kapacitása, ami a szövetek jobb oxigénellátásához vezet, ezáltal fokozza a működésüket. Ezek miatt talán az egyik leghatékonyabb teljesítményfokozó anyagok, és kifejezetten sok is van belőlük a listán.  Emellett elég sokan buktak már le vele, de erről még később. Mellékhatásuk is van természetesen, nem is kevés. Az NDK-s súlyemelőnők bajsza, férfias álla, illetve mély hangja is ezeknek volt köszönhető (gyűjtőnevén a tünetegyüttes: maszkulinizáció) ugyanúgy, mint a férfiak heresorvadása, impotenciája, sterilitása illetve gynecomastiája is, amit manapság manboobnak hívnak.
  • S2 – Peptid hormonok, növekedési faktorok, és hasonló anyagok:
    I.) Eritropoetin (EPO) és az eritropoetin termelődését szabályozó rendszerre ható szerek: Az EPO szintén egy endogén anyag. A vesében termelődik és a vese oxigénellátása szabályozza a termelődését: ha alacsony a vesén átfolyó vér oxigéntartalma, akkor több lesz belőle, ha jó az oxigénellátás, akkor kevesebb. Ez – akár endogén, akár exogén forrásból származik – fokozza a vörösvértestek képződését, aminek az előnyeit fentebb láthattuk. Régebben próbáltak ravaszkodni, hogy az EPO, amit beadtak, az igazából bennük termelődött, csak valamiért többet  termelnek, mint az átlag, de ezt a WADA már kiküszöbölte azzal, hogy egy bizonyos vér EPO koncentráció fölött doppingnak nyilvánítja a dolgot. Mellékhatásként a vér besűrűsödése és trombózis a legveszélyesebb (illetve egy PRCA nevű tünetegyüttes, ami annyira nem érdekes, hogy elmagyarázzam).
    EPO termelődését szabályozó rendszerre ható szerek: ide tartoznak a Hypoxia-inducible factor (HIF) aktiváló szerek, és a GATA gátlók, amelyek lényegében elhitetik a szervezettel, hogy oxigénhiányos állapotban van, ami miatt nő az EPO elválasztás, és a többit már tudjátok. Az EPO-t leggyakrabban kerékpárosok és hosszútávfutók kapcsán lehet hallani, többek között Lance Armstrong bukott le ezzel (is, de erről is később).
    II.) Hormonok és hormon modulátorok:
    N
    övekedési hormon, analógjai és elválasztást serkentő anyagok: A növekedési hormon (GH) szintén egy endogén anyag (a hipofízis termeli), amely fokozza az anyagcserét és a szövetek (csontok, porcok, izmok) növekedését, a zsírok lebontását. Felnőttekben a csontok növekedését kevésbé képes befolyásolni, mint gyermekkorban, a porcokét és izmokét kifejezettebben. Felnőttkori túltermelődését akromegáliának hívjuk. Mellékhatásként ízületi- és izomfájdalmakat okozhat, illetve a pajzsmirigy alulműködését. Körülbelül két éve Peyton Manningről rebesgették elég hangosan, hogy rendszeresen élt eme szer áldásos hatásaival.
    III.) Növekedési faktorok: Konyhanyelven fogalmazva mondhatjuk, hogy a növekedési hormonok kistestvérei. Nincs olyan generális hatásuk, mint a GH-nak, de bizonyos szervekben/szövetekben kifejezett szövetnövekedést fokozó, illetve szövetregeneráló hatásuk van. Különböző típusúak vannak, amelyek vagy az eredetük után kapták a nevüket, vagy a hatásuk alapján.
  • S3 β2-receptor agonisták: a β2-receptor sok helyen van a szervezetben, azonban messze legfontosabb alkalmazása a tüdőben található. Feltehetőleg valamelyik rokonod, barátod, munkatársad is fogyaszt ilyen szert, vagy legalábbis van nála általában. Ugyanis ezeket az asthma bronchiale, azaz közismertebb nevén asztma terápiájában használjuk a mindennapokban. Az ezen a receptoron ható szerek az endogén adrenalin és noradrenalin hatását utánozzák. A β2 receptorhoz kötve ellazítják a hörgőket összehúzó izmokat, ezáltal növelik a légutak átjárhatóságát. Egy asztmás roham esetén ez életmentő, egy nem asztmás sportoló esetén dopping. Ugyanis emiatt jelentősen megnő a gázcsere hatékonysága a tüdőben, ami miatt több oxigén jut a vérbe, és innen megint csak tudjátok. Természetesen az asztmás sportolókra is gondolnak, így meg van határozva 3 szer (salbutamol, salmeterol, formoterol), mindegyikre egy maximum dózisban egységnyi időre megadva, ami még megengedett.
  • S4 – Hormonok és metabolikus modulátorok: Ide tartoznak különböző ösztrogénszármazékok, ösztrogén-receptor mudulátorok (SERM; annyi a különbség a kettő között, hogy a SERM szereknek a hatása eltér valamelyik ösztrogén receptorokon az ösztrogénétől). Ezek dopping szempontból fontos hatásai: fokozza a transzferrin nevű fehérje szintézisét, ami a vasat szállítja a vérben, ami a vörösvértest szintézishez szükséges. Enyhe anabolikus hatása is van (lásd S2 kategória). Legfontosabb mellékhatásai: nőkben karcinogén (rákkeltő), férfiakban impotenciát, sterilitást és feminizációt (elnőiesedés) okozhat.
  • S5 – Diuretikumok és fedőanyagok: A fedőanyagok olyan szerek, amelyek a vizeletben/vérben megjelenve megzavarhatják az analitikai vizsgálat pontosságát/végrehajthatóságát. A diuretikumok, azaz vizelethajtók az olyan versenysportokban számítanak, ahol a sportoló súlya kulcs valamilyen szempontból (pl. bokszolóknál a meccs előtti mérlegelés). Itt a legnagyobb veszély a kiszáradás és az elektrolitegyensúly felborulása. Ezen kívül kiválóan elő lehet segíteni vele más tiltott szerek kiürülését, hogy a delikvens ne bukjon le vele.

 

Ilyen könnyű hozzájutni az internetről. De inkább ne csináljátok.

Tiltott módszerek:

  • M1 A vérnek, illetve összetevőinek manipulációja: Ide tartozik a vér auto-, homo-, illetve heterotranszfúziója (saját vér, más humán vér, más, nem humán vér beadása) illetve bármilyen vörösvértest tartalmú készítmény használata. Szintén a megnövekedett oxigénszállító kapacitás az ok a tiltásra. Az oxigénfelvétel, -transzport és -felhasználás segítése: bármilyen hemoglobin-származék alkalmazása ugyanúgy tiltott.
  • M2 – kémiai és fizikai manipuláció: intravénás injekció (kivéve bizonyos terápiás indikációkat), illetve a minták meghamisítása.
  • M3 – Géndopping: Bármilyen nukleinsavszármazék, genetikailag módosított, vagy nem módosított sejtek használata (pl.: őssejtterápia), génmódosítás (Kína sokak szerint gyanús).
  1. Olyan szerek, amelyek tiltottak a versenyek alatt, de azon kívül nem. A verseny alatt vagy után nem lehetnek kimutathatók a vérből.
  • S6 – Stimulánsok: Ezek általánosságban olyan szerek, amelyek az adrenalin valamely receptorát izgatják közvetlenül vagy közvetve. Vannak olyanok, amelyek a receptorhoz közvetlenül kötődve serkentik a szív működését, növelik a vérnyomást, euforikus állapotot okoznak, ezekkel növelve a szervezet teljesítőképességét. Illetve vannak olyan szerek, amelyek az adrenalin, noradrenalin, szerotonin lebontását végző enzimeket (MAO-enzimek) gátolják, ezáltal fokozva az endogén anyagok hatását és így a szervezet teljesítőképességét. Mellékhatásként magas vérnyomás, szívroham, aritmia jelentkezhet, és ezek közül néhány szer addiktív lehet. Ide tartozik a kokain is, illetve a több megfázás elleni italporban megtalálható pszeudoefedrin is.
  • S7 – Narkotikumok: A morfin és származékai (többek között a heroin). Ide tartoznak a legerősebb jelenlegi fájdalomcsillapítóink. Ezen kívül kifejezetten addiktívak, euforizálnak, rontják a légzést, ami egyrészt hátrányosan hat a sportteljesítményre, másrészt pedig halálhoz vezethet túladagolás esetén légzésbénító hatása miatt. A tiltás célja a sportolók védelme, hiszen ezek a szerek jelentősen növelik az elviselhető fájdalom mértékét, ami fokozza a sérüléseknek, illetve a szövődményeknek a kockázatát, ezen kívül rontják a koncentrációkészséget, és a reflexeket.
  • S8 – Cannabinoidok: a marihuána természetes alkotóelemei, illetve ennek szintetikus módosulatai tartoznak ide. Az ok hasonló, mint a narkotikumoknál, csak enyhébbek a hatások.
  • S9 Glükokortikoidok: a glükokortikoidok (GK) a jelenlegi legjobb gyulladáscsökkentőink, ezért sportsérülések, ízületi gyulladások esetén előszeretettel alkalmazzák az orvosok különböző nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel kombinálva (NSAID) szájon át, vagy lokálisan injekció formájában. Melléhatásuk, hogy felborítják az endogén GK szintézist, és hormonális zavarokat okozhatnak, illetve növelik a vér glükóz szintjét.
  1. Olyan szerek, amelyek csak bizonyos sportokban tiltottak:
  • P1 – Béta (β)-blokkolók: Csökkentik a szív frekvenciáját és a vérnyomást. Olyan sportágakban használnák – és ilyenekben is tiltott – amelyekben ezek előnyt jelenthetnek: íjászat, lövészet, sakk, autósportok, darts…

Tehát láthatjuk, hogy elég sokféle tiltott dologról beszélünk, hiszen a sportolók orvosai kifejezetten kreatívak tudnak lenni ilyen szempontból. Ennek ellenére (vagy pont emiatt) rengeteg botrány volt az elmúlt évtizedekben, amik sokszor olyan méreteket öltöttek, ami már a sportszeretők közegéből kilépve a mindennapos beszédtémák részévé vált. Most nézzünk meg néhány esetet, illetve szert, ami gyakrabban előfordul(t).

Kezdjük rögtön a marihuánával, ami a legelterjedtebb kábítószer világszerte. Az NFL-ben bevett gyakorlat, hogy a játékosok meccsek között rágyújtanak egy-egy (höhö) cigire meccsek között. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása miatt a sportsérülések terápiájában fontos szerepe lehet(ne), de legalitásproblémák meggátolják a szélesebb körű, hivatalos használatát. Roberto Mancini vallotta be egy interjúban, hogy karrierje alatt élt eme szerrel.

Ha már mindenki számára illegális szerek, folytassuk a kokainnal: ebből jóval nagyobb botrányok voltak a sport világában. A 70-es, 80-as évek NBA-jében több fehér csík volt a játékosok orrában, mint a pályák szélén, de az NFL sem maradt el tőle ebben sokkal, illetve NHL és MLB játékosok is ‘keveredtek gyanúba’ ezzel a szerrel. Több All-Star és Hall of Fame-be sorolt játékos is köztudottan kólázott és bukott is le vele (Lawrence Taylor, Darryl Strawberry, Bob Probert, Josh Hamilton). A foci világából a legnagyobb név Diego Maradona, 1991-ben a Napoli utolsó bajnoki meccse után kokaint találtak a vizeletében. Az ezért kapott 15 hónapos eltiltás vetett véget a karrierje érdemi részének. Egy frissebb emlék Adrian Mutu, aki 2004-ben a Chelsea játékosaként bukott meg a szerrel. Ő 7 hónapos eltiltást kapott, illetve Mourinhóék kirakták a Chelsea-ből. Az eltiltása után a Fiorentinában volt még néhány jó éve. Rajtuk kívül az ex-Spursös Jake Livermore és Mark Bosnich, korábbi MU kapus bukott le kokainnal többek között.

Térjünk rá a futballisták között talán legnépszerűbb kategóriára, az anabolikus szteroidokra. Fernando Couto, Abel Xavier, Jaap Stam és Edgar Davids mind olyan nevek, akiket nem hinném, hogy be kell mutatni bárkinek, akik az ezredforduló körül, illetve a 2000-es években követték a labdarúgás világát. Mindannyian a nandrolon nevű szerrel buktak meg, és lettek eltiltva. Egy érdekesebb eset egy bizonyos Pep Guardioláé. 2001-ben neki is nandrolon nyomait mutatták ki a vérében. Ő a fellebbezésekkel azonban sikerrel járt és 2007-ben felmentették a vád alól. Más sportokban is gyakoriak az ilyen esetek: az atlétika világából Tyson Gay 2012-es olimpiai ezüstjét vették el hasonló szer miatt. Illetve Justin Gatlin, aki kétszer is megbukott anabolikus szerekkel, neki három 2004-es olimpiai érme bánta ezt. Ben Johnson 1988-as olimpiai aranya és világrekordja is így lett elvéve, illetve a hölgyek közül Marion Jones 2000-es érme így lett visszakérve. A közelmúlt legnagyobb doppingbotrányát okozó Lance Armstrong is szteroidokkal tudta megnyerni 7 Tour de France sárga trikóját és egy olimpiai bronzát. A korábban minden idők legjobb kerékpározójának tartott amerikait a legtöbb szponzora elhagyta azóta, és már szóba sem kerül ilyen listákon.

Ha már kerékpár, térjünk rá az EPO-ra. Röviden: szinte mindenki bukott le már vele, vagy fog. Armstrong is használta egy ideig, de Franck Schleck, Jan Ullrich, Alexandre Vinokurov és még sokan mások. Kerékpársportban szokássá vált, hogy orvosokat tiltanak el és vele az egész pacientúrát. Egy ilyen orvos Michele Ferrari, akinek több kliense is felsorolódott az előbb.

A vizelethajtókkal való lebukásra a közelmúltból Deco volt a példa, akinek a furoszemid nevű diuretikumot mutatták ki a vérében 2014-ben. Egyéves eltiltást kapott, visszavonult, de a fellebbezés során újravizsgált minta alapján felmentették.

És a végére egy Real Madridhoz szorosan kötődő feltételezés. A német AMD társaság készített egy dokumentumfilmet, amiben azt állították, hogy Roberto Carlost még Brazíliában kezelte az orvosa anabolikus szteroidokkal, illetve EPO-val. Természetesen a legendás balbekk tagadta a vádakat és azóta nincs fejleménye az ügynek.

A dopping, mint az orvostudomány, a gyógyszeripar és a kábítószeripar egy folyamatosan fejlődő rendszer, ami folyamatosan megpróbálja kijátszani a szabályozásokat. A szabályozó szervek számára folyamatos kihívást jelent felismerni az új szereket és kidolgozni az analitikai módszereket a szerek gyors és pontos kimutatására. Ezen kívül nagy feladat a korábbi minták vizsgálata az azóta felismert, de már korábban is létező szerekre. Ha kérdésetek van, kérdezzetek bátran a kommentek között!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!