Mézesmadzag
Számunkra is megkezdődik a BL menetelés, amit minden bizonnyal sokak vártak már. Zsinórban másodjára indulhatunk neki az új szezonnak címvédőként, amit még egyetlen egy csapat sem mondhatott el magáról a Bajnokok Ligája kiírásában. Nyilván most is az a cél, hogy megnyerje a csapat, ahogy minden évben ez van kommunikálva a szurkolók felé. Viszont tudjuk, hogy minden jónak egyszer vége szakad, így ne legyünk telhetetlenek… Már a címvédés is ajándék volt, idén pedig élvezzük ki azt, hogy duplán címvédőként fognak minket fogadni ellenfeleink.
Hadd kezdjek egy kis esélylatolgatással. A csoportkört viszonylag könnyedén fogják a srácok venni, és ezt nem a magas lóról írom. Dortmund és a Tottenham számomra a két legkedveltebb csapat a Real után, aminek az egyik oka az, hogy rendszer szintű gondolkodás már a klub vezetésénél is fellelhető. Ez alatt azt értem, hogy egy adott filozófia mentén választják már az edzőt is, nem pedig az edzőtől várják el, hogy kialakítson egy új filozófiát. Ez a két klub azon csapatok közé tartozik, amelyek kinevelik a sztárokat, nem pedig összevásárolják őket, mégis ott tudnak lenni az elitben. Mind gazdaságilag, mind pedig sportszakmailag. Azon lehet vitatkozni, hogy kinek mit jelent az, hogy elit, de most maradjunk annyiban, hogy mindketten bajnokságukban top 5-ös csapat, és a bajnokságok, amelyekben szerepelnek, top 3 a világban. Nálam ez kimeríti az elit csapatok fogalmát. Viszont mindkettőnél úgy érzem, hogy van fontosabb annál, mint a Bajnokok Ligája. Tudom, kevesen fogadják el azt, hogy lehet fontosabb a BL-nél még úgy is, hogy ennél nagyobb presztízsű sorozat aligha létezik.
A Dortmund Klopp távozása után szeretné újra felvenni a versenyt a Bayernnel, ami nem kis munka főleg, ha lerabolják az egyik legjobbadat, és ugye, ha nem tudod felvenni a legnagyobb nemzeti riválissal a versenyt, akkor nemzetközi szinten sem lehet reálisan keresnivalód… Spursszel valahogy ugyanez a helyzet. Az elmúlt években a nagy angol csapatok botlásait nem tudta kihasználni, de végig ott volt a mindenkori bajnok sarkában és nem túlzás kimondani, hogy a leginkább konzisztens építkezést hajtják végre a szigetországban. Azt is érdemes nekik belátni mondjuk, hogy amíg a Dortmundnak nincs igazán nagy riválisa hosszú távon, mely felvehetné a Münchennel a versenyt, úgy a londoniakat szépen, több száz milliós beruházásokkal megelőzi a két manchesteri klub, és az ex dortmundi által vezényelt Liverpool is jelentkezik az angol top4-be.
A Real akármit is csinál, a bajnokságban versenyben lesz, de minimum dobogós helyen fog lubickolni akkor is, ha mindent feltesz a nemzetközi szereplésre, így mi, madridisták nem igazán érezhetjük át, hogy milyen egy sokkal kiélezettebb bajnokságban játszani, miközben meg kellene felelni a nemzetközi sorozatban támasztott követelményeknek. Nem úgy van, hogy a Bajnokok Ligája mindent felülír. Így aztán a továbbjutásunk idén se lesz veszélyben, de megkockáztatom, hogy elég simán miénk lesz a csoportelsőség is.
APOEL, mai ellenfelünk nem tartozik a veszélyes csoport ellenfeleink közé. Debütálásuk a nemzetközi porondon 2000-es évek elejére datálható, viszont az áttörést jelentő évük 2009-re tehető, amikor bemutatkozhattak a BL csoportkörben is. Ez előtt csupán az Európa Ligáig jutottak el (UEFA Cup – második forduló), ahol túl nagy nyomot nem hagytak maguk mögött.
2009-ben jutottak be először a BL csoportkörébe, amikor is kiestek utolsóként, viszont 2 évvel később már sikerült nekik továbbjutni a csoportból. Talán sokan emlékezhettek arra az idényre, mert a negyeddöntőben pont a Real ütötte ki őket 8-2-es összesítéssel. Ez volt az APOEL legjobb teljesítménye nemzetközi porondon.
Sikereiket nagyrészt a légiós játékosoknak köszönhetik. Jelenleg is csupán 9 ciprusi van a keretben. Érdekesség, hogy az APOEL valaha volt legdrágább igazolása egy 20 éves magyar támadó középpályás, Sallai Roland, aki majdnem 3 millió angol font ellenében érkezett a szigetre. A keret összértéke nem üti meg a 17 millió fontot… Az igazat megvallva, írhatnék még róluk, de az a tényen nem változtat: ma könnyű győzelmet fogunk aratni.
Zöld számmal az euróban kifejezett összeg, amennyit az adott klub a jelenlegi keretére költött.
Hogy miért? A csapat most eredmény kényszerben van. Zsinórban 2 döntetlen a bajnokságban nem elfogadható eredmény. Muszáj a játékosoknak visszanyerniük a magabiztosságot, ami nélkülözhetetlen a bajnoki menetelésünkben. Erre az esti találkozó tökéletes lehet. Visszatér Ronaldo a pályára, itt még Marcelo is játszhat,és Varane is visszatért sérüléséből. 1-2 szépséghiba híján gálakezdőt tolhat fel Zidane a pályára, aminek sokan biztosan örülni fognak.
Engem viszont aggaszt jelenlegi helyzetünk. A lehető legrosszabbkor jön a ciprusiak elleni hazai találkozó. Most nem egy ilyen ellenfélre lenne szükség. A probléma ezzel ott van, hogy ezt a meccset gálakezdővel nagyon simán hozni fogjuk. Márpedig láthattuk, és érezzük, hogy valami nem kerek a csapatnál. Nem szabad elhinni a mai találkozó után sem, hogy a hibák ki lettek javítva, hogy el lehet felejteni azokat a problémákat, amik az előző 2 mérkőzünk óta a felszínre kerültek. Zidane okosabb ennél, igen. Viszont figyelni kell, hogy a játékosoknál hogyan csapódik az le. Ne most legyünk faszagyerekek, különben könnyen elképzelhető, hogy nagyon elhisszük magunkról…, majd hétvégén egy sokkal keményebb Sociedad ellen rökönyödik meg a társaság, hogy még se annyira édes az a mézesmadzag…
A csapda pontosan abban rejlik, hogy olyan játékosok léphetnek a pályára, akik nélkül kell egy komoly ellenfelet a hétvégén legyűrni. Márpedig, ha este egy könnyű gálát fog nekünk hozni a mérkőzés, akkor az még nem jelenti azt, hogy a problémáink ki lettek javítva, és fejlődő tendenciát mutat a csapat.
De mik is ezek a problémák? Egyetlen gólvágó megoldaná, vagy legalábbis eltüntetné a felszínre törő hibáinkat? Szerintem igen. Egy igazai poacher a csapatban a lokális bajainkat eltüntette volna. Nem oldotta volna meg az összeset, mint Bale és Benzema gyenge formáját, vagy Zidane mellé nyúlásait, de valamelyest tudná ellensúlyozni. Számomra az nem egy megnyugtató forgatókönyv, hogy Ronaldo lassan újra játszhat, és akkor öröm és boldogság lesz. Nem. Ronaldo tavalyi szezonja gyenge volt. Összességében gyenge, igen. Elfelejtik a szurkolók, hogy egészen tavaszig, a sorsdöntő mérkőzésekig néha botrányos teljesítményt tett le az asztalra. Mégis, mint megváltóra várunk. Jogosan ugyan. Viszont ennek nem örülök. Az egyik ok, ami miatt CR a formaidőzítését tavaszra tudta fókuszálni az volt, hogy a szezon többi részében nem ő vitte a hátán a csapatot. Mindig volt más, aki gólt rúgott. Idén úgy tűnik, ez nem így lesz. Nem kell sok mérkőzés ahhoz, hogy összeszedjünk egy tetemes hátrányt, amit csak kín keservesen tudunk majd ledolgozni.
Úgyhogy nem, nem jön jól az esti APOEL elleni mérkőzésünk. Akármi is lesz az eredmény, csupán arra lesz jó, hogy elfedje a problémáinkat, és ha ez nincs jól menedzselve, akkor sokkal jobban visszaüthet, mint arra számítani lehetne. A keret mélysége adott ahhoz, hogy jól kezelje Zidane a kialakult helyzetet, ráadásul fejben mindig felkészítette a csapatot a következő megmérettetésre. Viszont zsinórban két megnyert BL után egyre nehezebb motiválni a játékosokat. Nem annyira éhesek, mások lesznek a prioritások.
Ha a megannyi ziccerből bement volna pár az elmúlt 2 bajnokin, akkor beszélnénk problémákról? Sokak számára probléma csak akkor van, amikor eredmények nincsenek. Viszont a problémák általában mélyebben gyökereddzenek, aminek az egyik tünete, ha pontokat veszít a csapat. Eléggé egyben van a csapat, nem látszik semmi megoldhatatlan probléma, ami nem oldódhatna meg akár „magától” is. Egy idő után befelé fognak pattanni az eddig kihagyott helyzeteink. És máris mi leszünk a világ legjobb formájában lévő csapata…
José osztotta meg erről gondolatait:
Mi van, ha a nyári játékunk és az utolsó két meccsünk a „sztenderd”, míg a Depor elleni bajnoki és a címmérkőzések a kiugró értékek? Mi van, ha idén a csapat az éhségcsillapítás helyett a tervezést nevezte ki célnak? Mi van, ha akaratlanul is, de önámításból a csapat elhiszi, hogy elég tervezni és nem kell mellé éhesnek lenni? Éhesnek a sikerre! A gólra! A megnyert negyedórákra! Éhesnek lenni, hogy uraljuk a középpályát, éhesnek lenni, hogy megbontsuk az ellenfél védelmét!
Mi van, ha nem történik idén semmi meglepő a csapattal, csak az, ami oly sok kiváló együttessel megtörtént már a történelem folyamán, ha sikereket értek el: jóllakottakká váltak a srácok. És az, hogy ellustultak a sikertől, csak egy sikertelen időszak után látszott kristálytisztán.
Az a baj, hogy nem lehet ezt kijelenteni most. Nem tudhatjuk, hogy elkényelmesedett-e a Real Madrid az elmúlt két év sikerei miatt. De azt tudom, hogy a csapat következő két bajnokija sorsfordító lesz. Így vagy úgy. Ha a Sociedad és a Betis ellen nem lesz az eredmény és a játék képe elfogadható (azaz: San Sebastianban elfogadja szerintem minden madridista, ha csúnya játékkal nyerünk, de hazai pályán a spanyol FTC ellen szép játékkal kell nyerni), akkor a csapaton belül – és ez a legfontosabb – megjelennek majd olyan hajszálrepedések, amelyek rossz irányba viszik az egész szezont. Nincs az a külső nyomás (média), ami földre tudja nyomni a Realt, de tapasztaltuk eleget, hogy milyen a széthúzó öltöző. Amikor a minőségbeli különbség miatt sok meccset nyersz, de a legfontosabbakat nem. Mert oda csapat, vagyis CSAPAT kell. Ezért a ma esti mérkőzésnél (amelyet több gólos győzelemmel zárunk) sokkal fontosabb már most a következő két bajnokira gondolni (legalább nekünk, szurkolóknak) és igen, vállalom, hogy ha nem lesz igazam a „jajjveszékeléssel”, akkor mondjátok a virtuális arcomba sokszor és választékosan, hogy VÉSZMADÁR JOSE. Legyen így! Mert első a csapat! A CSAPAT!
Nem kell igazából jajjveszékelni, mert a jelenlegi helyzetünk változni fog. Jönni fognak más problémák, amikkel szintén meg kell majd küzdeni. A fájóbb oldala a mostani helyzetünknek az, hogy ez könnyedén kikerülhető lett volna. Saját magunkkal basztunk ki, ha úgy tetszik.
Megint címvédés? Na, még mit nem… Ne éljünk álomvilágban, szálljunk le a földre. Én a BL-ben semmit nem várok a fiúktól azon túl, hogy jussunk tovább a csoportból. Én is sok mindent megadnék, egy triplázásért, de kétszeres BL címvédőként ezt kívánni… Hallom kollektíve minden futball szerető embert, aki nem madridista: Na még mit nem?! A lófasznak is van vége!
A posztot egy közérdekű közleménnyel zárom. Valamennyien talán már észrevették, hogy megjelentek a honlapon reklámok. Ezeket bizony mi raktuk ki, anyázásaitokat megértjük... Viszont arra kérünk titeket, hogy értsétek meg: ezeket azért tartottuk szükségesnek, hogy az ebből befolyó (egyelőre igen szerény) összeget visszaforgathassuk a blogba. Abszolút non-profit módon működünk, sőt, igazából komoly privát szabadidő ráfordítással, sőt, némi befektetéssel is. Ebből a kis bevételből fogjuk fizetni az oldalunk fenntartását. Saját domainnel rendelkező web felületért fizetni kell. Továbbá szeretnénk ebből fedezni a Tippelde győzteseinek szánt ajándékainkat is. Aki szívesen támogatná a blogot, az bizonyos bővítmények kikapcsolása után kattintgasson párat a reklámokra, ezzel is sokat segítve nekünk! A reklámok elhelyezésében tudunk módosításokat alkalmazni, észrevételeket, megjegyzéseket is szívesen fogadunk. A reklámok az egyéni böngészések és az oldal tartalma alapján személyre szabottan jelennek meg. Megértéseiteket köszönjük!
Kezdés: 20:45, SportTV
