Újabb pontok hullását és újabb kiállítást követhettünk végig a szombat délután rendezett Real Madrid – Levante összecsapás alkalmával. A kezdőket látva ismét álleesés történt, mert francia mesterünk megint jócskán megkavarta a dolgokat. A sok változás természetesen meglátszott a játékon is, mert szenvedett a vendéglátó csapat. Egy bedobás követően Ivi juttatta korán vezetéshez a vendégeket, amire csak Lucas révén tudott válaszolni a királyi gárda. Bár a Realnak sok helyzete akadt – főleg a második játékrészben -, de újabb gól nem született, maradt az 1-1-es döntetlen. Összefoglaló következik. 

Pérez második elnöklése alatt mindkét fő típusba tartozó edző megjárta a Real kispadját. Benítez révén egy rotálásra igencsak hajlamos trénert tudhattunk magunkénak, míg előtte Carlo Ancelotti pont az ellenkezője volt. De említhetném Mourinhót is, mert Carlettóhoz hasonlóan ő is hatalmas kínokat állt ki, ha hozzá kellett nyúlnia az alapcsapatához. Na jó, kissé túlzok. De az valóban igaz, hogy mindketten ragaszkodtak az általuk kialakított kezdőhöz, ami mögött érthető érvek húzódnak meg. A minél jobb összeszokottság, a kapcsolatok kialakítása és a játék fejlesztése mind céljai ezeknek az edzőknek, illetve ennek a stílusnak. Ha engem kérdeztek, akkor én valahol a kettő közöttit találom megfelelőnek, azaz kialakítani egy masszív gerincet a csapatnak, belevésni a taktikát, stílust a játékosokba, de a frissesség megőrzése érdekében némi rotálás elengedhetetlen.

Zinedine Zidane-ról mindeddig csak papíron tudhattuk, hogy rotálás párti, mert bár előző szezon végefelé sokat alkalmazta, de inkább a sérülések miatt alakult így. Ezt leszámítva viszont nem volt alkalmunk megtapasztalni a kopasz mesterünktől eme művészetet, de rendesen belehúzott, mert a Levante ellen drasztikusan belenyúlt és eltért a várható kezdőtől. Bár már az is fura volt, hogy nem hozott fel védőt a Valencia ellen, de most ezt is lekörözte.

Kihagyta Iscót, Casemirót, Kovacicot, Navast, és az eddigi hiányzókkal – Ronaldóval és Modriccsal – kiegészülve a sikereinkben roppant fontos láncszemek egész sora hiányzott. Helyettük Theo, Lucas és Llorrente jutott lehetőséghez. Két hét szünet után ekkora rotálást bevállalni rossz döntés volt. Rosszkor és túlzott mértékben akart frissíteni a csapaton, mert még ilyen kisebb kihagyás után is természetes, ha döcög a játék. Pláne igaz ez, ha ennyire átalakított kezdővel lépünk pályára. Ez egy olyan hiba volt, ami az említett edzőknél biztosan nem fordult volna elő. Bár jó dolog a rotálás, főleg egy újonc ellen, méghozzá hazai pályán, de a többi körülményt nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni.

Az átalakított kezdő további változtatásokat is magával hozott, ami még inkább jelzi és mélyíti az elkövetett hiba súlyát és mértékét. Hiszen más szerkezetben kerültek pályára a Real játékosok, egy 4-2-3-1-re hajazó formáció rajzolódott ki, de talán még pontosabb a 3-2-3-2. A középpályán Kroos és Llorrente double pivotban szerepelt, ami számukra rettentően nem testhezálló feladat. Ehhez mérten a középpályán elhanyagolható volt a Real jelenléte és teljes egészében a vendég csapat uralta. Nem meglepő, hisz a double pivot nem a játék uralására szolgál. Már a labdakihozataloknál komoly problémákba ütköztek, mivel a Kroos-Llorrente páros távol helyezkedett egymástól, ezért a pálya közepét szinte teljesen feladtuk, és a szélekre koncentrálódott a játékunk. Az alábbi képeken látható is:

A Levanténak viszont kedvezett, mert a 4-5-1-es védekezés még inkább jó választásnak bizonyult. Ahogy mondtam, már a pálya közepét ezzel uralni tudták, és tolódással a széleket is masszívan zárni tudták, ami azt eredményezte, hogy a Real csak nagy nehézségek árán jutott el az ellenfél kapujáig. A csapatrészek között nem volt kapcsolat, és egyes játékosok elszigetelődtek.

Bár hosszú labdákkal és indításokkal igyekeztünk az ellenfél védelme mögé kerülni, de a jobbon Carvajal-Lucas páros, a balon pedig Marcelo-Theo ütközött komoly akadályokba. Asensio elől nagyon elveszett, és ritkán jutott labdához, de Benzema a sérüléséig egész jól helyt tudott állni. A helyére érkező Bale viszont nem tudta ugyanazt hozni, neki nem fekszik, ha felpasszolt labdákat kell megtartania vagy megjátszania. Leginkább az indítások találták meg vagy lesen vagy kecsegtető szituációban, de nem élt velük. A félidő végefelé volt egy ziccere is, amikor szembekerült az ellenfél hálóőrével, de rosszul célzott és kimaradt a helyzet.

Az egész szisztéma érthetetlen volt számomra, mert beadásokra korlátozódott a játékunk, azaz visszatértünk a tavaly ősszel látott stílushoz, csakhogy egy hatalmas különbséggel. Míg akkor CR, Benzema és esetleg Bale várta középen a labdákat, addig most Bale/Benzema és a „hórihorgas” Asensio vagy alkalmanként Lucas. Tehát helyből rosszul indultunk, a startnál ellőttük a lábunkat és csodálkoztunk, hogy szarul megy. Belátható, hogy a rotálás mellett a szerkezetváltás is nehezen indokolható, ráadásul a kettő jelentősen összefügg. Llorrenteéknek az is kihívást jelent, ha be kell állniuk, hiszen nincsenek összeszokva a többiekkel, de mindezt az egész csapat számára szokatlan rendszerben egyenesen botorság volt felvállalni. Annyi biztos, hogy nem ezek alapján lesz reális a megítélésünk a beugróinkról.

A fordulást követően javulás állt be. Kisebb módosításokkal, mint Marcelo kicsit beljebb húzódásával, Theo vonal mellé kerülésével és jóval több mozgással sikerült teljes egészében átterelni a Levante térfelére a játékot. A Real dominanciája egyre nőtt, és veszélyt is sikerült apránként becsempészni a támadásokba, de áttörés nem következett be. A helyzetek nem érkeztek futószalagon, de Isco beállásával a korábban megszokottakhoz hasonló játékot fedezhettünk fel.

Főleg a baloldalon keresték egymást Marciék, de így is nehéz volt áttörni a védelmen. Talán a legmeglepőbb volt, hogy egy az egyben se estek kétségbe, hanem jócskán megnehezítették a habfehérek dolgát. A masszív védelmük kitartott az egész mérkőzés során, pedig arra vártam, hogy fáradni kezdenek, de látszólag nagyon jól bírták kondival. Feltételezem a gyenge kezdésnek tudható be, hogy nem fújtak ki a második játékrészben sem, így örülhettek a végén.

Pedig nyomás alá kerültek, csak az a fránya helyzetkihasználás megint nem működött. Bale-nek  továbbra sem jött össze, hogy a kapuba találjon, pedig fejesével egészen közel került hozzá. Még Asensio lövése is célt tévesztett, de mind közül Kroos járt a legközelebb a kapufájával. Ami előző szezonban oly sokszor befelé pattant vagy összejött, az most sehogy se akart bemenni. A végén pedig még egy kiállítás fűszerezte meg a hangulatot. Ugyan nem szoktam nagy hangsúlyt fektetni a spori döntéseire, de most picit kivételt kell tennem, mert vegyes megítélése van ennek az esetnek. Természetesen nem ezen múlott, de Marcelo véleményem szerint, nem érdemelt pirosat. Az eset annyiból állt, hogy egy támadás során brazil bohócunk elesett magával sodorva egy védőt, majd a földet érést követően még tett egy rúgó mozdulatot, ami pechére talált is. Én ezt úgy láttam, hogy benne volt a szituációban, mert inkább tűnt nekem félig-meddig reflexszerű,  “szállj már le rólam!” típusú mozdulatnak. De erről a szerkesztői chatben is vita alakult ki, amiből el is hoztam egy részletet:

Összességében elmondható, hogy több ok miatt is számítani lehetett erre, bár nem teljesen így. Egyrészt tartottunk tőle, hogy nem mindig fog a faszmák szerencse mellénk szegődni, és nem mindig lesz valaki, aki vállára veszi a csapatot, így nem lehetünk meglepve. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy ebben a döntetlenben Zidane is alaposan benne van. Ezúttal nem sikerült kellő lelkesedéssel és koncentrációval útnak indítani a csapatot, és a felforgatott kezdő még tovább tetézte a helyzetet. Szerencsére nincs sok idő rágódni ezen, le kell vonni a konzekvenciákat, tanulni belőle és készülni a következőre, mert szerdán már megkezdődnek a Bajnokok Ligája küzdelmei is. Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!