Mit Fabricálnak Madridban?

Akikre igazán büszkék lehetünk!

A Real Madrid utánpótlásában felnőni nem egyszerű dolog. Nap, mint nap szembesülni az olyan elődökkel, akik ott nevelkedtek, ahol épp te, és aztán sikert sikerre halmoztak a klubbal. De nem minden Lá Fábricáról kikerülő játékos jár be olyan utat, mint Emilio Butragueno, Raúl González Blanco, Guti, Iker Casillas, Nacho vagy épp Dani Carvajal. Az itt nevelkedő játékosok egy részének csak néhány meccs vagy néhány perc jut a nagycsapatban, mások a kispadról nézhetnek végig egy első körös kupameccset (ahol megfingat minket egy Real Unión, mint 2008-ban). A játékosok nagy részének jut pár szezon a Castillában, ahonnan jó esetben elviszi egy első osztályú csapat (jellemzően Espanyol, Getafe, Valencia), vagy megragadnak a spanyol alsóbb ligákban. A felsorolt elemek valószínűsége növekvő sorrendben található, hiszen jellemzően kevés fiatal ragad meg az akadémiáról/tarcsiból kijőve a felső két osztályban, még kevesebb a királyi gárda első csapatában. A következőkben összegyűjtünk egy rakat játékost, aki kisebb-nagyobb mértékben a mi fánktól valamerre esett alma, és megnézzük, hogy milyen minőségű csapatot lehet kihozni belőlük, formációkkal, taktikával, miegymással. Kezdjük is el!

Guti tavaly triplázó csapata

A bő keret

A játékosok összeválogatásakor több lehetőség volt a ’saját nevelésű’ fogalom meghatározására. Az UEFA saját nevelésű szabálya konyhanyelven úgy szól, hogy annak a szezonnak a végéig, amikor betölti a 21-ik életévét a játékos, legalább 3 szezont kell eltöltenie az adott klub kötelékében 14 és 21 éves kora között. Ezzel a kritériummal az a problémám, hogy például Varane és Marcelo is saját nevelésűnek minősül immár, holott a közmegegyezés nem tekinti őket Real nevelésnek, illetve a La Fábrica közelében se sokat jártak. Úgyhogy alkottam egy új szabályt eme cikk erejéig: minimum egy szezont el kell töltenie 18 éves kora előtt a klub kötelékében. Ez lehet a felnőtt csapat, Castilla, Real Madrid C (amikor még létezett), vagy valamelyik U18-as, vagy fiatalabb csapat.
Az alábbi képeken láthatjuk azokat a játékosokat, akik a bő keretbe bekerültek ezen kritériumok alapján. (Tehát kimaradt pl. Casemiro, Filipe Luiz vagy Fabinho, akik ugyan a Castillahoz tartoztak, de már 18 éves koruk fölött.)
A táblázatban szereplő adatok forrása a transfermarkt.com, a piaci értékek az augusztus 14-i adatoknak felelnek meg. A kölcsönszerződéseket a klubtól való távozásnál nem vettem figyelembe, csak a végleges eladásokat. (a táblázatot csak annak javaslom, aki nagyon bogarászni akar)

 

A szűkített keret

A spanyol bajnoki illetve a BL regisztrációs szabályainak megfelelően fogunk eljárni a játékosok kiválasztásánál, azaz 25 fős keret, a szokásoknak megfelelően 3 kapussal.

Iker Casillas – nyilván nem maradhat ki a klub történetének legjobb kapusa, a keretben egyértelmű a helye. A Portonál mind bravúrjai, mind bakijai miatt előkerül néha.
Kiko Casilla – a jelenlegi második számú kapus az Espanyolnál tett nyolcéves kitérő után tért vissza a Bernabeu padjára. Az elmúlt 20 év Real-kapusai közül a legjobb lábbal, de mindenhogy stabil.
Antonio Adán – a kapus, aki kiszorította Ikert a kapuból. Egy Cagliariba tett rövid kitérő után harmadik szezonját kezdi a Betis elsőszámú kapusaként.

Dani Carvajal – a világ egyik legjobb jobbhátvédje (bár ezt idén jól titkolja).
Juanfran – Madridból az Osasuna csapatába távozott, ahonnan 2011-ben igazolt a matracosokhoz. Simeone védelmének egyik alapja, Európa-bajnok.
Nacho – a világ talán leguniverzálisabb hátvédje, a bő keret egyértelműen legjobb középhátvédje (nyilván a jó öreg Mejia után).
Diego Llorente – a jobbszélen és középen is bevethető fiú a tavalyi malagai kölcsön után idén a Sociedadban mutathatja meg tehetségét.
Luis Hernandez – a Castillából a Gijónon át vezetett az út Leicesterbe, ahonnan fél év után Llorente mellé igazolt a napospartra, ahol stabil kezdő volt tavasszal.
Mario Hermoso – a 2015/16-os szezonban a másodosztályban vitézkedett, majd a tavalyi Castillás szezon után idén a Malaga vette kölcsön. (A klub középhátvéd-nevelését jellemzi, hogy vagy ő, vagy a 34 éves Mejia, vagy az Orlandóban megbukott Mateos a negyedik számú középhátvédünk.)
Marcos Alonso – a Chelsea wing backje a tavalyi szezonban a liga egyik legjobbja volt a posztján, és fontos szerepe volt a bajnoki címben. A válogatottban még nem játszhatott.
Juankar – szintén a Malaga játékosa (lassan malagai álomcsapatot rakunk össze), a Bragából jött, ahonnan kölcsönben a fél La Ligát bejárta. Tavaly 29 meccsen 2 gólt és 4 asszisztot tett a közösbe.

Lucas Vázquez – csapatunk csupaszív játékosa az Espanyolnál eltöltött időn kívül A Csapatánál játszott, és lett a szurkolók egyik kedvence.
José Callejón – ugyanaz az út, mint posztriválisa esetén, csak ő továbbállt a Nápolyba a stabil kezdő pozícióért. Tavaly Mertensszel és Insignével a Calcio A egyik legjobb támadótrióját alkották.

Saul – az Atleti középen és jobbon bevethető középpályása klasszissá fejlődött, mióta gyerekkorában átment a matracosok akadémiájára. Bár ne tette volna!
Juan Mata – a Castillából kukázta ingyen a Valencia, hogy aztán ott az egyik legjobbjuk legyen. Angliában a Chelsea után most Mou alatt játszik Manchesterben. BL, PL, VB, EB győztes.
Marcos Llorente – az Alavesnél töltött kölcsönszezon után van esélye megragadni a nagy csapatban, de lehet, hogy a játékpercekért a Sevillába kerül újabb egy évre. Ott a BL-ben is játszhatna legalább.
Borja Valero – a West Brom és a Villarreal után az elmúlt hat évben a Fiorentina középpályájának motorja. Az ottani hirtelen leépítés miatt távozott (a leépítés miatt Firenzében lincshangulat van épp).
Javi Garcia – kell egy verőlegény is a középpáyára, és Javi barátunkat találtam eme nemes feladatra. A Benficás jó időszaka után a Cityben felsült. A Zenitben úgy néz ki, hogy jó helye van (mire ezt leírtam, már haza is tért a Betishez).
Dani Parejo – az elmúlt időszakban kevésbé sikeres Valencia csapatkapitánya és agya. A sikertelenség csak részben az ő hibája.
Martin Ödegaard – a norvég csodagyerek 16 éves kora óta játszott a Castillában, szóval megfelel a követelményeknek. Remélem meghálálja a bizalmam.

Jese Rodriguez – keresztszalag-szakadása után se itt, se Párizsban, se a Kanári-szigeteken nem találta meg számítását. A Stoke vette kölcsön a szezonra. Én szurkolok neked!
Denis Cheryshev – a srác nevét a spanyol kupa kizárás miatt ismerte meg a madridista nép, aztán gyorsan megunta a kispadot és a Villarrealba lépett, ahol nem volt valami jó szezonja sérülések okán.

Alvaro Morata –  a legdrágább spanyol csatár, így nem lehet kihagyni. Bizonyíthatja végre, hogy tud első számú csatár lenni a Real Madridban.
Alvaro Negredo – a Besiktas új szerzeménye spanyolhonban elég sok gólt szerzett a Valenciában, de a Citys kitérő óta nem az igazi. Cserecsatárnak megteszi.
Mariano Diaz – Lyonban 2 meccs 3 gól, minden játékpercért megküzdött tavaly, a királyi mezért a pályán képes lett volna meghalni. Gyere vissza Mariano!

Edző: Zinedine Zidane – Gondolom senkinek sem kell elmagyarázni, hogy miért nem a Pincért választottam.

Felállások, taktikák

Egy szezon során fontos a taktikai variabilitás, – ahogy a szuperkupa meccseken is láthattunk – ezért több rendszert is kialakítana a szakmai stáb. Ebből vázolnék most fel kettőt. A pozíciók alatti sorrend a rotációban elfoglalt hellyel korrelál.

4-2-3-1

A keret egyértelműen gyengébb, mint a jelenlegi Real Madridé, emiatt a nagyobb csapatok ellen szükség lehet egy olyan felállásra és rendszerre, ami alapvetően a stabil védekezésre és a gyors kontrákra épít. Erre tökéletesen alkalmas a Mou éra alatt csúcsra járatott 4-2-3-1.

Casillát magabiztosabb kapusnak érzem jelenleg, mint elődjét, ezért ő kapja meg az első számú kapus pozícióját. A védelmet nem hinném, hogy sokat kell magyarázni. A szélsőhátvédeknek (wing back) jelentős támadófeladata van a középpálya szélén létszámfölényes helyzetek kialakításában, illetve a beadásokban, hiszen ez mind Carvajalnak, mind Alonsonak erőssége. Fontos, hogy minden szélsőhátvédünk képes rövidpasszos, kombinatív játékra is. A középhátvédeknek támadásban fontos a szerepük a labdajáratásban, a támadások indításában (ball playing defender). A hátrébb helyezkedő védekező középpályás kiléte ellenféltől függően változna. Llorente megfelelő egyensúlyt adhat támadó- és védőoldalon is (regista-védelem előtt mozgó mélységi irányító, aki a játék ritmusát megszabja), Garcia lenne a mi Fellainink a brusztolósabb meccsekre (ball winning midfielder avagy labdaszerző középpályás; ez esetben a Saúl-Borja párosra több játékszervező munka hárulna), míg Parejo a kisebb csapatok védelmének felnyitásában játszhatna fontosabb szerepet (roaming playmaker – sokat mozgó iránytó, aki a csapat játékát megszabja). Saúl vagy Borja lenne a középpálya motorja, mindketten képesek betölteni egy klasszis box-to-box középpályás szerepét: jól passzolnak, veszélyesek a távoli lövéseik és védekezésben is képesek dolgozni, legyen szó letámadásról vagy területvédekezésről. Mata, illetve Ödegaard szerepe a játék szervezése, folyamatos passzolási opció felkínálása illetve a három támadó labdával tömése (advanced playmaker). A szélsők inside forwardot (szélról gyakran befelé mozgó támadó, akinek a fő feladata a megfelelő pozíciókba történő mozgás – akár a vonal felé, akár az alapvonal felé, akár a kapu felé – és az ebből történő előkészítés vagy gólszerzés) játszanak. A középcsatárok ebben a rendszerben inkább lesipuskás játékosok (poacher), akik a védelem nyakán lógnak és a védelem mögé befutással próbálnak helyzetet teremteni, illetve a tizenhatoson belülre kerülő labdákat próbálják valahogy a kapuba juttatni.
Védekezésben a csapat képes az ellenfél térfelén nyomást kifejteni a támadásszervezés közben (bár Mata nem biztos, hogy túl hatékony lenne benne), míg a saját térfélen vagy ebben a felállásban, vagy egy 4-1-4-1-es rendszerben területet zárni, és labdaszerzés után kontrázni.

4-3-3

A 4-3-3 egy sokkal offenzívebb rendszer. A középhátvédek szerepe azonos marad, a szélsőhátvédek azonban feljebb és valamennyire középre lépnek (egyszerre általában csak az egyik, aki, ha a pályán van, Marcos Alonso lenne a passzjátéka miatt – inverted wing back), ezzel a középső területeken létszámfölényt alakít ki, passzopciót kreál és lehetőséget teremt valamelyik középpályásnak, hogy feljebb lépjen. Marcos Llorente továbbra is regista, Javi Garcia pedig utolsó 10 perces romboló. Saúlék szerepe marad, de gyakrabban kell előre mozogniuk, Parejo és Mata pedig roaming playmakerként játszana. Azonban ez a rendszer megkívánja a sok mozgást, és a játékosok pozíciója is sokkal közelebb van egymáshoz, ezért a Mata, Parejo, Marcos, Borja, Saúl ötösből bármilyen kombinációt a pályára küldhetünk, hiszen a játékosok képesek a többi szerepkörben is megfelelően teljsíteni. A szélsők szélsők maradnak, kevesebb befelé irányuló mozgással, mint az előző rendszerben, de a labdatartásban és a pálya nyújtásában fontos szerepük van, illetve a szélről bejövő labdáknak is ők az első számú forrásaik, legyen az beadás a vonal mellől, vagy az alapvonal mellől belőtt labda. A csatárok feladata is más ebben a rendszerben – complete forward – ugyanis sokkal jobban ki kell venniük a részüket a csapatjátékból, és képesnek kell lenniük helyzetet teremteni nem csak maguknak, hanem az előremozgó középpályásoknak, illetve a szélről bemozgó játékosoknak. A rendszer legnagyobb feladata a támadásból való visszazárás megoldása, hiszen egy labdavesztésből a hátul maradó két-három ember könnyen lekontrázható.

Esélylatolgatás

Mire lenne elég ez a csapat a különböző sorozatokban? Tegyük fel, hogy a többi csapat játékoskerete nem változik már, a Madridból kitett játékosok pedig mind Felcsútra igazolnak (hogy Pinyő még így is kiessen velük), így nem szólnak bele se a spanyol, se egy kontinentális sorozat erőviszonyaiba sem a következő szezonban. A bajnoki címre a jelenlegi Atleti és Barca mellett lenne esélyünk, de beleszólhat a versenybe a Sevilla is, és a spanyol kupára ugyanez igaz. A keretnek van akkora mélysége minden poszton, hogy egy esetleges sérülés, vagy eltiltás se okozzon gondot a mesternek (kivétel talán a középcsatár poszt). A BL-ben az angol csapatok jelentősen előrelépnének a fő esélyesek mögé (Bayern, Juve, PSG), de a spanyol csapatok is a fekete lovak között lennének, akik kis szerencsével odaérhetnek. A középhátvéd poszt gyengesége itt jobban kiütközhet, hisz egyedül Nachónak van meg a rutinja és a minősége ahhoz, hogy az egyenes kieséses szakaszban kezdő legyen a csapatban.

A csapat ugyan jelentősen gyengülne a jelenlegihez képest (ami lássuk be, hogy nem túl nehéz dolog), de úgy gondolom, hogy a szurkolók és a csapat nem maradnának trófea nélkül, legalább az egyik hazai trófeát behúzná a csapat. Zidane-ra és csapatára hárulna a legnagyobb munka, hiszen egy rakat új játékosból kellene új CSAPATOT építeniük, ami sosem egyszerű munka. A működő játékelemek begyakorlása időt venne igénybe, de amíg ez meg nem történik, az egyéni villanásokból, illetve a tavalyi taktika továbbfejlesztéséből (hozzuk be Negredót Morata mellé, és adjuk nekik hajra) meg tudna élni a csapat. A tavaszi szezonra egy sokkal szebb játékot játszó csapat is összeállhatna, amivel már a Bernabeu (meg a Facebook) népe is megelégedne.

OFFTOPIC: Bernabeu-kupa

José nem akart beharangot írni, mert épp Rajeshéknek keres barátokat, ezért ’megkért’, hogy írjak róla pár sort. A Fiorentina lesz a csapat ellenfele a nyár végi haknimeccsen. Remélem, a Mester is beáll az utolsó 20 percre, mert csak ez tenné közepesen érdekessé a meccset. A hakni 22:45-től kezdődik, félidei sztárvendégek Korda Gyuri és Balázs Klári. Egyetlen dologra kell figyelni: senki ne sérüljön meg.

Ha tetszett a poszt, oszd meg, és várom a véleményeket/ ellenvéleményeket a kommentek között!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!