Az UEFA Szuperkupával hivatalosan is elindítjuk a Real Madrid 2017/18-as szezonját. Az első Beharangozó vár rátok az új oldalon. Szeretném, ha tartalmas, érdekes és vitaindító lenne, de lássuk be: nyár van, tart az átigazolási szezon, maga a megnyerhető kupa sem olyan jelentős, bár kétségkívül jobb megnyerni, mint nem. Lássuk, milyen anyagot lehet írni ebből!

AZ EURÓPAI/UEFA SZUPERKUPA

1972 óta tartják meg az előző szezon Bajnokok Ligája (Bajnokcsapatok Európa Kupája) és az Európa Liga (1999-ig Kupagyőztesek Európa Kupája, majd az UEFA Kupa) győztes csapatai közötti címmérkőzés(eke)t. Az utolsó zárójeles részt megmagyarázva: 1998-tól csak egy meccset játszanak a csapatok, előtte – nyugodt politikai körülmények idején – oda- és visszavágó is volt.

2012-ig a monacói II. Lajos Stadionban játszották a mérkőzéseket, azóta az UEFA rájött, hogy még ebből is képes pénzt kisajtolni, így csak előre meglepő, hogy a holnap esti 90 (?) percet Macedóniában játssza a Real Madrid és a Manchester United.

Ezzel a kapcsolatban itt is megosztom veletek Benito cikkét, amelyet már az előző poszt alatt több kommentelőnk belinkelt.

Hogy mennyire fontos ez a kupa a Real Madridnak… Nos, 1972-es bevezetése óta a Királyi Gárda nyert 6 Bajnokok Ligáját (BEK-et ebben az időszakban nem) és 2 UEFA-kupát. Azaz 8 alkalommal vehetett részt az UEFA Szuperkupán.

UPDATE: 

Hányszor nyerte azt meg Csapatunk? Háromszor. Melyik döntőre emlékszünk ezek közül? Talán egyre sem.

Miért lehetséges ez? Nos, mielőtt erre válaszolnék, tekintsünk a másik térfélre, ahol aktuális ellenfelünk, a Manchester United várakozik.

AZ ELLENFÉL

Az ICC alatt játszottunk velük, de nem mondok újat azzal, hogy miként tekintett arra a találkozóra a két csapat. Tehát hivatkozási alapnak semmiképpen sem használhatjuk. Ha érdekel annak a meccsnek az Összefoglalója, akkor kattints ide ReAlantos írásáért.

A Vörös Ördögökről nem tőlem, hanem a Britannia blog írójától, Psychocskától olvashattok! Azt kértem tőle, hogy az MU nagyon újkori történetével indulva jusson el a keddi találkozóig. Nyilván Psychocska is röviden fejtette ki mondandóját…

Mourinho kiválasztása

Moyes és van Gaal szerencsétlenkedése után a Ferguson utáni klubvezetésnek nem volt túl sok lehetősége, amikor új menedzser után kellett nézniük.

A United egyre inkább tekinthető egy pénzügyi vállalkozásnak, egy tökéletesen működő kereskedelmi és marketing gépezetnek, mintsem futballcsapatnak. Nem véletlen, hogy az előző két edzőnek is akkor mutattak ajtót, amikor papíron is elérhetetlenné vált a BL szereplés. Senkinek ne legyen kétsége: a pályán mutatott játék valami a jelenkori United edzőjének értékelésekor az egyik utolsó szempont.

Ez a fajta klubmodell viszonylag kevés opciót kínál egy új edző kiválasztásakor. Nem lehet hosszú távú projektben gondolkodni, hiszen az építkezés akár hosszú évekig is elhúzódhat, jó eséllyel BL nélkül. Ezt viszont már a befektetők sem néznék jó szemmel, a szponzori pénzekről nem is beszélve. Ez a fajta mentalitás csakis egy lehetőséget kínál: azonnal az elérhető legnagyobb név után nyúlni, aki tavaly nyáron José Mourinho volt.

Az első szezon

Mourinho rögtön az első átigazolási szezonjában megkapott mindenkit, akire rábökött. Elhozták neki Ibrát, Pogbát, Mkhitaryant és Baillyt. Papíron egy ütőképes és kellően mély kerettel mehetett neki a szezonnak, ami előtt a szakértők és szurkolók többsége is minimum a dobogót biztosnak látta, de a legtöbben egy újabb Pep-José csörtét vizionáltak a bajnoki címért.

A szezon első felében számomra meglepő módon úgy tűnt, mintha José igenis megpróbálna valamelyest idomulni a klubhoz és annak hagyományaihoz. Nyoma sem volt a túlbiztosított védekezésnek és a többnyire nézhetetlen játéknak. A támadók az előző évhez képest sokkal felszabadultabban és szabadabban játszhattak, ami a van Gaal-féle milliméterre kiszámított csapatjáték után igazi felüdülés volt nemcsak a játékosoknak, de nekünk, szurkolóknak is.

A lendület nagyjából a City elleni hazai vereségig tartott, amit gyors egymásutánban követett még kettő, majd nem sokkal később a Chelsea elleni parasztlengő. Nagyjából itt vált világossá mindenkinek, hogy a bajnoki címhez ebben az évben sem sok közünk lesz. A játékkal ez idő tájt a meccsenként kihagyott 3-4 ordító zicceren kívül nagy probléma nem volt, a rengeteg hazai döntetlent simán lehetett a szerencsétlenség számlájára írni.

Mourinho viszont más tanulságokat vont le ezekből a meccsekből és sajnos újra elindult a minimál-futball irányába. Ha ezt a folyamatot akarjuk tetten érni, elég ránézni az első 6 csapat elleni idegenbeli teljesítményre: a májusi, Tottenham elleni összeröffenés volt az első, ahol egyáltalán gólt sikerült lőni ezeknek a csapatoknak. Siralmas.

Ez a fajta nihilizmus aztán a szezon legfontosabb meccsén, az Ajax ellen lett igazán csúcsra járatva: José a holland gyerekek ellen is inkább arra koncentrált, hogyan tudná a leginkább elrontani az ellenfél játékát, ahelyett, hogy megpróbálta volna a sajátját elővezetni. Egyévnyi közös munka után is az volt az egyetlen ötlete, hogy hosszú labdákkal találják meg Fellainit. Impresszív.

Fő problémák a csapatjátékban

Ha valaki megnéz egy pár United meccset az előző szezonból, vagy a mostani előszezonból, néhány dolog azonnal fel fog neki tűnni.

Lassú átrendeződés
A csapat az európai élmezőnyhöz képest rettentő lassan és körülményesen megy át védekezésből támadásba. Nincs csapat- és rendszerszintű elképzelés arra, hogyan kellene átjutni az ellenfél térfelére, többnyire ad-hoc módon zajlik a labdakihozatal. A játék ezen szegmensében egyetlen visszatérő elem van: Pogba. Ez egyrészt túlságosan kiismerhető, másrészt a francia hiányában tényleg csak a Fellainire való ívelgetés marad, ami viszont ezen a szinten botrányosan kevés.

Veszélytelen széljáték
Fájó ezt leírni egy olyan csapatnál, amelyik évtizedekig tartotta terrorban az ellenfelek védekezését, főként a szélről beívelt labdákkal és mögé kerülésekkel. Az előző szezonban a Unitednek konkrétan nem volt bal oldala, és ez nem feltétlenül a szélső támadók hibája, sokkal inkább a támadásban teljességgel használhatatlan szélső védőké. Shaw – aki egyébként a legígéretesebb ebben a tekintetben – folyamatosan sérült, Darmianhoz képest Fellaini egy igazi labdazsonglőr (nem vicc), Blind pedig nem balhátvéd. Hiába játszik többnyire bal szélen a világ legjobb fiatal támadóiból kettő is (Martial, Rashford), a védők felfutásai nélkül általában 2-3 embert kéne átjátszaniuk, hogy történjen valami.

Pogba és a kétfős középpálya
Ezerszer és ezer helyen ismételt mantra, hogy Pogba nem az igazi, ha nincs mellette legalább két ember a középpályán. Ha állandóan azzal kell foglalkoznia, hogy összeszedje a védőktől a labdát, nem lesz lehetősége annyit a kapu elé kerülni, amennyit ideális lenne. A bajnokságban így is eljutott 5 gólpasszig, ami csak azért nem 10, mert rengeteg gólpasszt érő labdáját nem váltották gólra. Ezt a potenciált vétek lenne nem kiaknázni. Látni kell, hogy a United évek óta nem játszik klasszikus védekező középpályással, Pogba miatt viszont muszáj lesz.

Transzferek és kilátások a következő szezonra

Ha végigmegyünk az eddig bejelentett és a csapattal szóba hozott játékosokon, nagyjából kezd körvonalazódni, hogy mi vár ránk Mourinho mágikus második szezonjában.

A föntebb említett problémára lehet megoldás Matics, aki tökéletes Mourinho-játékos, és óriási hiányposztra érkezik. Egyrészt minden játékperc, amit Fellaini elől elvesz, aranyat ér, másrészt a Pogba-dilemmára is azonnali megoldást nyújt, harmadrészt pedig Herrerának sem kell többé leghátsó középpályást játszania.

Idén nyáron is igazolt egy középső védőt a portugál, a svéd Lindelöf személyében. Ő elméletben a nyers erőt képviselő Bailly tökéletes párja lehet, hiszen pont abban a legjobb, amiben az elefántcsontparti kevésbé: szinte mindig hibátlanul játssza meg a labdát, akár egy passzal is képes átjátszani a középpályát. Érdekes, hogy eddig egyetlen posztriválisát sem adta el José, sőt az előszezonban már pedzegette, hogy idén többször is elő fogja venni a három középső védős felállást.

Ibrahimovic súlyos sérülése azt jelentette Mourinho számára, hogy mindenképp igazolnia kell egy csatárt, hiába van a keretben Martial és Rashford is. Elmondása szerint egyik sem igazi kilences (értsd: egyik sem 190cm és 90kg), így szükség volt Lukakura. A belga leigazolása és Perisics hónapok óta tartó hajkurászása is egy viszonylag egyszerű támadójáték irányába mutat.

És itt jön az én vesszőparipám. Az a Mourinho, aki annak idején megcsinálta az utóbbi évek legfaszább kontracsapatát Madridban – 120 gólt rúgva csak a bajnokságban -, vajon miért nem hajlandó még csak megpróbálni sem valami hasonlót létrehozni, miközben szinte csak olyan támadói vannak, akik erre tökéletesen alkalmasak lennének?

A szuperkupa

Érdemes rögtön az elején leszögezni: hiába a két év alatt elvert közel 300 millió font, a szuperkupa egyértelmű esélyese így is a Madrid.

A felállást illetően egyetlen kérdés van: kettő vagy három középhátvéddel kezd –e a United? Magam részéről az utóbbira tippelnék, mégpedig elsősorban azért, mert kis túlzással Lindelöf jó megmozdulás nélkül hozta le az előszezont és túl nagy kockázat lenne bárkivel is párban hagyni. Mivel Jones és Bailly eltiltott, Rojo pedig sérült, nincs túl sok opció: Blind – Smalling -Lindelöf lesz a leghátsó hármas.

A két szárnyvédő is teljesen egyértelmű: a bal oldalon a támadásban teljességgel használhatatlan, viszont biztosan védekező Darmian, míg a másik oldalon a Mourinho-féle játékos archetípusa, a rendületlenül robotoló, robusztus Valencia. Marcelo miatt sajnos tőle sem várok sokat támadásban, bőven elég lesz neki a folyamatosan a United térfelén tartózkodó brazillal foglalkoznia.

A középpályán Matic, Herrera és Pogba helye is teljesen biztosnak tűnik. A védők előtt helyezkedő szerb végre lehetővé teszi majd, hogy Pogba elfoglalja a középpálya közepének bal oldalát, amire nagy szükség is lesz Carvajal semlegesítéséhez.

A támadásokért leginkább két ember lesz felelős: Mkhitaryan és Lukaku. Az örmény biztató előszezont futott és leginkább tőle lehet majd várni a várhatóan nem túl sok United helyzet előkészítését vagy akár befejezését is.
Lukaku és Zlatan között sok egyéb mellett a legfontosabb különbség, hogy a belga túl sokat nem tesz hozzá a csapatjátékhoz, nem fog visszalépni támadásokat indítani. Minden bizonnyal nem lesz túl sok labdaérintése, azok is főként kapunak háttal, legalább két védővel a nyakán. Legjobb esélye a gólszerzésre egy-egy kósza beadás vagy pontrúgás lehet.

Látványos meccsre senki ne számítson. José nyilván ismét felveszi majd az underdog mentalitást, és megint lesz egy terve, hogyan kéne minél jobban megkeseríteni a Madrid dolgát. Nagyjából a következő szezonban is az várható, ami kedden este: egy csapat, amit legalább olyan nehéz lesz megverni, mint élvezni a játékát.

A REAL MADRID

Visszavéve a karaktereket Psychocskától (akinek itt is köszönöm a közreműködést), azonnal el kell, hogy keserítsem őt: a Real Madrid is felemás, de inkább nem elég jó előszezont hozott le. Így aztán a mi részünkről sem lesz gördülékeny játék, de tény: mi leszünk a türelmesen kezdeményezőbb csapat.

Ki is fejtem, hogy miért nem volt elég jó az előszezonunk! A felkészülésnek több aspektusa van: fizikai felkészítő, csapatépítő, csapatjáték (és ezen belül a támadó, védekező, a kettő közti átmenetek) begyakorlása, csiszolása, egyéni játék építése. Ha észrevettétek, nem szerepelt ezek között az eredményesség. Mert az nem fontos. Sokadrangú. Felesleges. Az eredményesség majd most lesz a legfontosabb, nem a nyári 60 napban.  Zidane és Pintus jól oldották meg a fizikai felkészülést és a csapatépítést. Előbbi nagyon látványosan fejlődött a négy barimeccs alatt, utóbbi már az első ICC-találkozón is megfigyelhető volt. Ezért is volt fontos, hogy Theo, Ceballos és a többiek már a túra előtt csatlakozhattak a csapathoz. A csapatjáték és az egyéni játék viszont bőven nem érte el a célját. Nem, nem azt mondom, hogy augusztusban kell csúcson lenni játékban. Hanem azt, hogy a négy lejátszott meccsen nem olyan ütemben fejlődött a csapat játéka és az egyéni teljesítmények, amilyen ütemben kellett volna. Ezt Zidane is megpendítette egy pár nappal ezelőtti nyilatkozatában.

Persze nagy gond nincs. A keddi meccs félig a felkészülést fogja még mindig jelenteni. Ha emlékeztek a tavalyi mérkőzésre a Sevilla ellen, tudjátok: mindkét csapat elég fapados játékot mutatott be. Most is ez lesz a helyzet. Idegesítően rossz passzok; passzok, amelyek idegesítően nem érkeznek meg; lövések, amelyek bűnrosszak; ordító hibák védekezésben… De senki se idegesítse magát. Ez is egy kupa, de nem a fontos kupák közül.

Amin lehet majd, az a kezdőcsapat és pár játékos egyéni teljesítménye. Bale és Benzema látványosan gyenge előszezont hoztak le, tehát értelemszerűen ők kezdenek majd. A gond az, hogy Benzemát Mayoral tudja most helyettesíteni – és ha így nézem a dolgokat, akkor én is Karimot pakolnám fel a gyepre. Bale viszont szívszorítóan veszi el a lehetőséget Asensio elől. A fiatal spanyol jó egyéni játékkal, rengeteg mezőnymunkával és egy, a Barcának lőtt góllal jelezte edzőjének: ITT  VAGYOK. Félek, ez sem volt elég.

De menjünk hátrébb: a középpályánk legalább stabil! A CKM és Isco stabil labdatartást fog biztosítani Pogbáékkal szemben. Itt nincs hiba. Illetve de, egy van. A csapat új David Beckhame, a 23-as szám új birtokosa: Mateo Kovacic. Neki nem jut itt hely. Ami érthető, de igazságtalan. Ám nincs mit tenni, ZZ nem fog csak egy csatárral és öt játszó középpályással felállni. (Várjunk… tényleg azt írtam, hogy öt játszó középpályás, amikor ebben az ötben ott van a Tank is???)

Menjünk még hátrébb: a védelem. Carvajal megkérdőjelezhetetlen, Ramos és Marcelo már sokkal inkább. Előbbi még nem érte be a többieket, de remek ütemben fejlődött a játéka. Sergio helyett azonban Varane és Nacho is szóba jöhetne, ám Zidane csak egyiküket fogja felpakolni Kapitányunk mellé. A balhátvéd szerepe is érdekes. Marcelo jó formában szintén stabil kezdő, de érezhető volt a felkészülési meccseken, hogy még ő is messze van az elfogadható szinttől (és akkor hol van még a csúcsforma…). Theo azonban nagyon jól játszott minden amerikai meccsen, ahol szóhoz jutott. Támadásban és védekezésben is dinamizmus és érett játék jellemezte. Nem remegne a kisujjam, ha ő lenne a balhátvéd Szkopjéban.

A kapusainkról is érdemes szót ejteni, hiszen mind Keylor, mind Kiko be lettek lőve (nem biztos, hogy úúúúúgy) az Új Világban. Rengeteg hárítást mutattak be, igazából mindegy, hogy melyikük kezd a kapuban – tőlük stabilitást várok.

Maradnak a kispad emberei: az lenne a legjobb, ha CR-nek nem kellene pályára lépnie. Két forgatókönyv van, amely mellett mégis a zöld gyepen találja majd magát. Az egyik, amikor szükségünk van rá, mert ég a ház (és Ramost már kiszórták…). A másik, ha legalább két góllal megyünk és kap 10-15 percet. Viszont maradjunk értelmes madridisták: ő csak pár napja állt edzésbe. Nulla játékperc van a lábában, ilyenkor törvényszerű, hogy az első meccsen nem úgy megy a játék.

Viszont bőven kapott lehetőséget Mayoral, Llorente, Ceballos, Hakimi és Vallejo. A négy haknimeccsen Mayoral kivételével mindegyik játékos pozitív nyomot hagyott bennem. Saját feladatukat a legtöbbször jól látták el, extra vállalásaik pedig sokszor sikerrel zárultak. Bátran be lehet pakolni őket is, ha úgy alakul a meccs. Sőt, Llorrente játéka szabad szemmel is gördülékenyebb, mint Casemiro darabossága.

Ha Mourinho van az ellenfél padján, akkor a mérkőzés eredménye ritkán lesz over 3,5 – most is erre számítok. Minimál meccs, minimál eredmény.

Remélem, a sorok között megláttátok a választ is, hogy miért csak háromszor nyerte meg a Real ezt a kupát, miközben 8 alkalommal volt rá lehetősége. Ha nem, akkor leírom: a felkészülési időszaknak tekintették és tekintik most is az ide érkező csapatok.

A mérkőzést az M4 és a SPORT1 is közvetíti.

Kezdés: 20:45

MÉG EGY SZÓRA…

Fontosnak tartok azonban még egy oldaláról írni a találkozónak. Igazából ez a teljes 2017/18-as szezonunknak szól. És neked szól, Madridista Szurkoló.

Nem tudom, mióta és miért szurkolsz a Real Madridnak. Nem tudom, hogy mennyire egyszerűen vagy komplexen gondolkodsz a csapatról, a játékosainkról és magáról a fociról. Azt se tudom, mennyire érdekel téged más véleménye. De ha itt jársz, el fogod olvasni az enyémet.

A mögöttünk hagyott szezonban a Csapatunk soha nem látott történelmi tettet végrehajtva megvédte a címét a Bajnokok Ligájában. Mellé még a spanyol bajnokságot is megnyerte. Cristiano Ronaldo szinte biztosan megnyeri a következő Aranylabdát ezek miatt és a tavaszi teljesítményéért.

Tudod-e, hogy mire jók ezek a dolgok?

Nem arra, hogy nagy arcot növessz. Nem arra, hogy lenézd az ellenfeleket. Nem arra, hogy azt gondold, a tavalyi szezon óriási, ráadásbeli fordításai megnyerik az idei meccseket. Nem arra, hogy a tavalyi mély keret idén is ugyanúgy fog muzsikálni. A tavalyi címek SEMMIT nem jelentenek az idei évad kihívásaival szemben.

Legyél büszke a csapatra, a múlt sikereire, a játékosainkra. Legyél libabőrös, amikor visszanézed Casemiro megpattanó lövését és Ramost, ahogy magasba emeli a trófeákat. Jöjj zavarba, ha megkérdezik: melyik a kedvenc madridi pillanatod? Talán Ronaldo bemutatása? Talán a La Decima? Az Undecima? A 33. bajnoki cím? Vagy talán Ramos góljai, amelyekkel az utolsó utáni pillanatban mentett pontot, nyert meg meccset? 92:48? Ronaldo űrfejese a Barca elleni CdR-döntőből, még Mourinho idejében? Vagy Baptista gólja a Katalánok ellen? Esetleg Raúl, ahogy elgurítja Butt mellett? Ahogy csendre inti a Camp Nout? Zidane varázslatos  gólja Glasgowból? Capello bajnoki címei és az ahhoz tartozó rendíthetetlen menetelés?

Nem is lehet egyet kiválasztani. Látod, Redondo, a Herceg mágikus cselét is kihagytam az előbb. Tudod, hogy melyikre gondolok. Madridista vagy.

Ahogy én is. Madridista vagyok a sikerekben, de még inkább a nehéz időszakokban. Senki nem garantálja, hogy jövő tavasszal, amikor a fontos kupákért lehet döntőket játszani, ott leszünk. De ez nem befolyásolhatja azt, ahogy érzünk a Habfehér mez iránt.

Kérlek, legyél az új szezonban is Madridista. Aki a Real Madridért szurkol és nem az ellenfél ellen. Aki a Real Madridért haragszik és mond mindenfélét imádott csapatára, és nem a Real Madridra haragszik. Legyél a csapat szurkolója idén is, olyan, aki minden korábbi hibát megbocsájt az új meccs kezdetére és rendíthetetlenül buzdítod a Csapatunkat.
A Mi Csapatunkat!

Rendben?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!