Haladunk lépésről lépésre. A számláló jobb oldalt csupán 4 napot mutat, ahogy a talomban lévő posztjaink száma is egyre csak csökken. (Vajon, hány posztot tartogatunk még nektek szombatig?) Témában viszont még mindig messze járunk a 2017-es BL-döntőtől, de igyekszünk lépésről-lépésre közeledni.

Mai posztunkban a futball gazdasági oldalát szeretnénk közelebb hozni hozzátok. Hiszen két oldala van ennek a sportnak. Van az az oldala, amit mi mindannyian ismerünk, hiszen ebből a szemszögből látjuk. Érzelem, látvány, élvezet és minden egyéb szubjektív perspektíva, ami ezt a sportágat oly ellenállhatatlanná teszi számunkra. Viszont van egy másik oldala, amiről sokszor megfeledkezünk. És ez így is van jól. Mert nem szabad egy szurkolónak a gazdasági oldallal túl sokat foglalkoznia, hiszen akkor a racionalitás keveredni fog az érzelmekkel, abból pedig sosem jövünk ki jól.

Így tehát megpróbáltuk közelebb hozni hozzátok a futballnak a gazdasági oldalát. Mi lehet egy-egy döntés hátterében, hogyan árazódik be a játékospiac vagy esetleg, hogy mi alapján dönt egy csapat a nemzetközi és nemzeti kupasorozatok között. Tavaly nyárral ellentétben, ezt most nem egyedül, hanem egy szakember segítségével teszem.

Szabados Gábor sportközgazdász vállalta, hogy egy személyes találkozó keretein belül adjon választ kérdéseimre. Szakmai tapasztalata szerteágazó. Kutatásai kiterjedtek a sportvállalkozások stratégiai működésére, sportrendezvények szervezésére. Oktat az MLSZ-nél, illetve több egyetemen is sportmenedzsereket. Ezen felül az egyik szakterülete a sportmarketing, amiben saját vállalkozást is vezet. Ha valaki számára ismerős a neve, az ne lepődjön meg, hiszen az NSO bloggereként is foglalkoztatott.

Nem szaporítom a tovább a szót. Csapjunk bele!

Norma: Mivel foglalkozik egy sportközgazdász a mindennapokban?

Szabados Gábor: Alapvetően nyilván közgazdász vagyok, és elsősorban a sportnak a gazdasági hátterével foglalkozom. Saját vállalkozásban főleg sportmarketing- és egyéb tanácsadással foglalkozom.

Szabados Gábor

Norma: Nemzetközi szinten, például a nagy futballkluboknál dolgoznak-e sportközgazdászok, vagy a piacon belül találhatóak meg tanácsadói szerepben?

Sz. G.: Nyilván nemzetközi piacon ez egy jóval kiépültebb rendszer. Nagyon kevés olyan klub van Magyarországon, aki igényt tart külsős tanácsadókra, hogy egy kampányt kidolgozzon és levezényeljen nekik, illetve, aki meg is tudja ezt fizetni. Ami pénze van egy magyar klubnak, azt inkább arra költi, hogy a játékosait még jobban megfizesse. Vélhetően ez külföldön is így van, de ott jut arra is, hogy mással is foglalkozzanak, mint például marketinggel vagy kommunikációval. Megfelelő funkcionálisan kiépített vezetés nagyon ritka a magyar futballban, ez külföldön sokkal jobban megvan. A marketingfeladatokat marketingszakember végzi, míg itthon egy klub marketingvezetőjének valószínűleg semmilyen komoly marketing- vagy szponzorációs tapasztalata nincs, csak éppen őt nevezték ki erre a feladatra. Másrészt külföldön vannak olyan ügynökségek, akiknek a tanácsait rendszeresen igénybe veszik a futballklubok, akár hosszú távú együttműködés keretében vagy akár egy adott projektre is. Egy ilyen feladatot sokkal hatékonyabb kiszervezni, még akkor is, ha ezért sokkal többet kell fizetnie a klubnak, mert magasabb színvonalon, koncentráltabban el tudják végezni a feladatot.

Norma: Természetes az, hogy a szurkolók megfeledkeznek a sportág pénzügyi oldaláról, hiszen amikor leülnek a TV elé, ki akarnak kapcsolódni és elszakadni az anyagias mindennapoktól. A meccseket nézve nem azon gondolkodnak, hogy egy-egy döntés (akár sportszakmai) mögött milyen gazdasági folyamat játszódott le. Hiszen ezek az európai topklubok is gazdasági létesítmények, és ahogy minden cég vagy vállalat, így a focikluboknál is a profitmaximalizálás a cél. Ezt akár úgy is fel lehet fogni, hogyha a klub vezetése szempontjából nézzük, hogy a cég terméke az a játék amit mi, szurkolók megnézünk, amiért mi fizetünk. Tehát a kérdésem az lenne, hogy mennyire áll ez az analógia? Van-e számottevő eltérés egy futballklub vezetése között gazdaságilag, mint egy „általános” multicég vezetése között?

Sz.G.: Így van, hisz gyakorlatilag ez egy futballvállalat, egy kft., ami elindul a magyar NB 1-ben, vagy Angliában egy Limited Company. Tehát egy futballvállalat olyan szempontból speciális vállalat, hogy egyrészről egy gazdasági egység, van egy gazdasági működése, és a sikerének az egyik jellemzője, hogy bizonyos gazdasági kritériumokat hogyan teljesít. Ugyanakkor, ami az egyedisége egy futballvállalatnak, hogy van még egy olyan teljesítménye – és ez a sportszakmai teljesítménye -, ami szintén ugyanúgy jól mérhető. Ez azért különleges, mert nincs a termék minőségnek egy objektív mérőszáma egyéb iparágakban. Gondoljunk például két étteremre, ahol a gazdasági sikereket objektíven össze tudjuk hasonlítani, viszont a termék minőségét már nem. Szubjektíven meg tudjuk mondani, hogy nekem melyik ízlik jobban, viszont ennek nincsen egy mérőszáma. És ez bármilyen termékre igaz. A sport az egyetlen olyan iparág, amiben a termék minőségét egy objektív mérce alapján össze tudom hasonlítani. Ilyen értelemben pedig egy kettős teljesítményrendszere és ebből fakadóan kettős célrendszere van egy-egy futball vállalatnak. Tehát vannak gazdasági és sportszakmai céljaik. És ez egy roppant nehéz feladat, hiszen a vezetőnek nyilván fontos a gazdasági célok elérése, a szurkolónak pedig csak a sportszakmai célok a fontosak. Ezt a kettőt egyensúlyban tartani pedig nagyon nehéz. Logikusan azt gondolná az ember, hogy ha az egyik jó, akkor a másik is. De nem. Van, mikor a kettő egymásnak pont hogy az ellentéte. Ha sokat fizetek a játékosoknak, akkor nyernek, de nekem abból nincsen bevételem, viszont a nagyobb kiadás miatt veszteséges leszek. Persze van, amikor az egyik tudja húzni a másikat és a futballklub-stratégiák is erre épülnek, hogy ennek a kettőnek az egyensúlyát hogyan próbálja meg megtalálni a vezetőség.

Norma: Sok dolog dönt arról, hogy egy játékost leigazol-e egy klub vagy sem. Rengeteg adatot gyűjtenek össze, majd összeállítanak egy üzleti tervet, amibe belefoglalnak mindent. Előállhat-e egy olyan forgatókönyv, ahol egy játékos leigazolása gazdaságilag nem éri meg az üzleti terv alapján (kockázat – megtérülés nem arányos, esetleg veszteséges a transzfer gazdasági szempontokat figyelembe véve) de sportszakmailag megérné (stílusa beleillik a csapatba, taktikailag olyan játékos, aki pluszt adhatna a csapatnak, stb.)? És ha a válasz igen, akkor a klub vezetése mi alapján fog dönteni?

Sz.G.: Én azt gondolom, hogy még mindig igaz az az irányelv, hogy a szakmai cél a fontosabb. Tehát csak azért játékost nem vagy csak ritkán vesznek, mert üzletileg vonzó, szakmailag is meg kell felelni. Vagy ha kifejezetten üzleti célból vesznek és kiderül, hogy szakmailag nem tud hozzátenni, akkor neki távoznia kell. Mondok példát: nagyon gyakori az utóbbi időben, hogy nyugat-európai csapatok távol-keleti játékosokat igazolnak, mert az egy viszonylag szűz piac, tehát ott nagyon komoly népszerűség-növekedést lehet elérni. Látszik az, hogy nagyon fontos, hogy legyen üzleti perspektíva a dologban, de a szakmai résznek akkor is stimmelnie kell. Az egy nagyon kifacsart dolog, hogy ha a szakmai részt figyelmen kívül hagyva csak az üzleti részre koncentrál a vezetőség. Itt volt például Mancini fia, Andrea, a Honvédnál, aki jó ötletnek tűnt elsőre, de egyszerűen nem működött. Igazából a szakma mindenképpen kell egy igazoláshoz, és az üzleti lehetőség meg inkább csak egy plusz. Viszont óriási nagy plusz lehet természetesen, de a szakma az elsődleges. Az sokkal inkább jellemző, hogy valaki csak a szakmailag tud segíteni a csapatnak, de üzletileg nem, mint fordítva. A magyar játékosoknak ez az egyik legnagyobb problémájuk a nyugat-európai piacon, hogy az ország imázsa a futballban nagyon gyenge. Ha veszünk egy magyar meg egy szerb futballistát, akik ugyanúgy tudnak futballozni, ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, akkor a szerb kétszer annyiba kerül, mint a magyar. És akkor jó fej voltam, és nem hollandot, portugált vagy brazilt mondtam. Egy magyar futballista üzletileg nem tud hozzáadni a szakmai értékéhez.

Keleti piac miatt…?!

Norma: Az FFP szabály ugye megakadályozza azt, hogy egy kisebb csapatba olyan mennyiségű pénzt fektessenek be hogy így építsenek fel egy elit csapatot. (City, Chelsea, PSG, Monaco esete.) Voltak erre próbálkozások, amit az FFP vissza tudott szorítani (pl. Malaga). Sok vita folyik arról, hogy ténylegesen jó hatása van-e ennek a szabályozásnak, hiszen így egyre nagyobb lesz a különbség a gazdaságilag kiemelkedő klubok és az utánuk kullogók között. Mi kell ahhoz, hogy egy klub ezeket az akadályokat leküzdhesse és elérhesse az elitet, illetve ott is maradjon? (Sikertörténetek: Dortmund, Atlético, RB Leipzig.)

Sz.G.:Én is azt gondolom, hogy a pénzügyi fair play alapvetően nem a legjobb megoldás. Amikor bevezették, az volt a terv, hogy kicsit közelíti majd egymáshoz az élmezőnyt és a gazdaságilag nem az elitbe tartozó futballklubokat, erre pont az ellenkezője valósult meg. Hiszen akinek van akkora piaci bevétele, az maradni fog ezen a költségszinten. Azt viszont nem engedi meg a pénzügyi fair play, hogy egy tulajdonos azt mondja, hogy ezt a piaci bevételek közti hiányt a saját vagyonból kipótolja. De valóban, ezeknek a kluboknak, mint a Dortmund, Atlético vagy akár egy PSG-t is ide vehetünk, ez komoly akadályokat jelent. Ilyen szempontból konzerválja a nemzetközi futballnak az élmezőnyét. Ennek ellenére lehet ezt támogatni, mert láttunk olyan példákat, hogy összevásároltak egy csapatot, majd a vége az, hogy a tulajdonos csak teszi bele a saját pénzét. Erre azonban nincsen üzleti fedezet és a végén a játékosokat sem tudják kifizetni. Az azért egy tisztességtelen előny, hogy úgy nyerte meg valamely más csapat előtt a bajnokságot, hogy utána a játékosok ingyen elmennek, ahova akarnak, mert egyszerűen nem tudják őket kifizetni. Azt viszont miért ne engedhetnénk meg, hogy például egy Manchester City eltegyen annyi pénzt, amennyit akar, feltéve, hogy ezeket az összegeket ő garantálja, finanszírozza. Nyilván nagyon sok szurkolónak ellenérzései vannak az ilyen „mesterségesen” felépített csapatokkal szemben. Én valamennyire közgazdászként is gondolkozom, látom a befektetést és a gazdasági projektet, tehát ez nekem nem okoz különösebben problémát. Azt azért látni kell, hogy hiába kelt sok ellenérzést a modernkori futball a sok csili-csálé mezzel meg minden egyébbel, ami még ezzel jár, de alapvetően azt tudni kell, hogy befektetők nélkül a mai futball nem az, ami. Tehát ha mi azt szeretnénk, ha lenne egy olyan Bajnokok Ligája, ahol a csúcsjátékosokból álló Real Madrid összecsap egy csúcsjátékosokból álló Bayern Münchennel, és még több ilyen összecsapást meg lehet nevezni…, akkor ennek bizony az az ára, hogy ezeknek a befektetéseknek működniük kell. Én azt gondolom, hogy a modern futballnak ez az ára.

Norma: Hosszú távon elképzelhetőnek tartod-e, hogy a már említett klubok, mint a Dortmund vagy az Atéltico, akik azért szakmailag is elit kategóriába tartoznak, és még gazdaságilag is ott vannak az élmezőnyben, elérhessék azt a szintet, amit egy Real Madrid, Barcelona vagy Manchester United képvisel?

Sz.G.: Nem nagyon. És nem csak azért, mert van a pénzügyi fair play, mert ettől függetlenül sem igazán változna a helyzet. Ha megnézzük a Deloitte-listán szereplő csapatokat évekre visszamenőleg, akkor az első 10-ben nagyjából mindig ugyanazok a csapatok szerepelnek. A Manchester City és a PSG bejött újként, de már a Chelsea-t sem mondhatjuk újnak, hiszek stabil szereplője a listának. De azt azért látjuk, hogy ezek nagyon extrém példák. Lehet persze, hogy még 1-2 csapat meg tudja azt csinálni, amit a fent említett csapatok véghezvittek az elmúlt években, de most már ez sem annyira elképzelhető. Az, hogy az élmezőny után lévő csapat valamennyire közeledjen a gazdasági óriásokhoz, az esetleg elképzelhető, de az is csak nehezen. Nyilván tudjuk a történelemből, hogy semmi nem marad változatlanul, de a közeljövőben nagy változásokat nem tudok elképzelni. Az egész rendszer arra fut ki, hogy az erőseket segítse. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, míg a szegények még szegényebbek.

Top 20-as lista

Norma: A 90-es évek végétől kezdődően nagyot ugrottak az átigazolási árak. Mi lehet a magas átigazolási árak kialakulása mögött?

Sz.G.: Nagyon egyszerű igazából a válasz. A klubok bevételei nőttek meg irdatlanul. A 90-es években kezdődött – én ezt úgy szoktam nevezni, hogy – a futball gazdasági forradalma, amikor is hirtelen megnőttek a futballklubok bevételei. Ez kezdődött Angliában a Premier League létrehozásával és a televíziós bevételekkel, majd a Bajnokok Ligája is rásegített erre, de ez minden országban szépen haladt idővel előre. Gyakorlatilag exponenciálisan elkezdtek növekedni a klubok bevételei. A futballklubról pedig tudni kell, hogy annyit fizet a játékosokért, amennyit csak tud. Mert ezek a bevételek a klubokon gyakorlatilag csak átfolynak. Ha megnézzük, hogy milyen meredeken változott a klubok bevételeinek a függvénye, akkor láthatjuk, hogy a játékosok átigazolási árai is ugyanolyan meredekséggel változtak. Egy klub éves bevételének több mint a felét a játékosai bérére költi, ami igazából normális is. Emiatt minél több a klub bevétele, annál többet fog a játékosokra is költeni. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy mivel több pénzem van, akkor többet is akarok majd költeni, de az a klub, akitől vásárolni akarok, pontosan tudja, hogy nekem több pénzem van, tehát többet is fog kérni. Ez teljesen a piaci folyamatoknak megfelelő. Minél több bevétele lesz egy klubnak, annál többet fog egy játékosra költeni.

2015/16-os szezon alapján (forrás: Deloitte 2017-es jelentése)

Norma: Tehát az, hogy egy játékosért mennyit kér a klubja, attól is függ, hogy ki az a klub, aki azt a játékost meg akarja vásárolni?

Sz.G.: Egyértelmű, ez pontosan így van. Egy Real Madrid, Chelsea, Manchester City vagy PSG ugyanazt a játékost sokkal drágábban tudja megvenni, mint egy kisebb csapat.

Norma: Hiszen ezek a klubok többet is tudnak egy játékosból profitálni.

Sz.G.: Igen, ez is igaz. Ha megnézzük a transfermarkt-on, azzal, hogy egy játékos a Real Madridba igazol, rögtön megugrik a becsült piaci értéke, minthogyha ugyanabban a szituációban mondjuk egy Valencia igazolja le. A játékos eszmei értéke, hogy ő mennyit is ér igazából, ilyen szempontból torzul.

Norma: Florentino Pérez a 2000-es évek elején vette át a Real elnöki tisztjét azóta pedig letette a névjegyét. A 90-es évek végére adósságot halmozott fel a klub, így égetően szükség volt arra, hogy valaki rendbe tegye a klubot. Pérez galaktikus igazolásai az üzleti terv részei voltak. Milyen előnyökkel rendelkezik az, hogy egy csapat kész világsztárokat vásárol világrekord közeli összegekért? Egyáltalán vannak-e előnyei?

Sz.G.: Teljesen irracionális folyamatnak szokták leírni Péreznek mind az akkori, mind a mostani átigazolási stratégiáját. Viszont én azt gondolom, hogy egyáltalán nem olyan irracionális. Tény az, hogy vannak benne irracionális elemek, de egyáltalán nem annyira, mint amennyire sokan gondolják. Pérez első elnöksége alatt nem igazolt olyan sok játékost. Az más kérdés, hogy amikor igazolt, akkor világrekord körüli összegért tette. Való igaz, hogy a Real Madrid kezdte el és használta ki először azt, hogy az üzleti érték mennyire meg tudja dobni egy játékos igazolásának az árát és hogy a szakmai értéken felül az üzleti értéket is ilyen mértékben figyelembe vette. Ez már látszott Figónál, látszott Zidane-nál és Beckhamnél pedig még inkább. Talán Figónál számolták ki először azt, hogy mennyi mezt fognak eladni a nevével ellátva, ráadásul nem olyan sokkal korábban vezették azt be, hogy a mezeken a játékosok nevei is rajta legyenek. A Real Madrid kezdte el ezt először tudatosan csinálni. Az pedig nagyon fals számítás, amikor azt mondják, hogy egy játékos átigazolási ára megtérül az eladott mezekből. Az Adidasnál például fontos szempont volt a Real Madriddal való szerződés során, hogy minél nagyobb nevekkel ellátott mezeket tudjon eladni. Tehát igenis volt üzleti háttere a galaktikus igazolásoknak, de ezt nagyon nehéz megmondani. Nem volt 100%-ig üzleti és nem volt 100%-ig irracionális sem.

Norma: Amikor ez szóba jön, akkor nagyon sokan a Real, illetve Pérez nyakába is varrják, hogy ő indította el ezt a fajta trendet. Ennek van-e alapja? Vagy csupán Pérez előbb felismerte a „galaktikus” igazolások gazdasági előnyeit, mint a többiek?

Sz.G.: Persze, Pérez természetesen inflálta az árakat. Nagyon fontos dolog, amit itt látni kell, hogy a játékosok fizetése és a transzfer ára az egyedüli olyan mérőszám, ami alapján össze lehet hasonlítani játékosokat. A futballban nincs egy objektív lista, amin a világ 10 legjobb játékos szerepel, hiszen csapatsportoknál szubjektív az, hogy melyik játékos a jobb. Viszont, ha megnézzük a világ legjobban fizetett játékosait vagy a világ legdrágább igazolásait, akkor ez az, ami legjobban korrelál a fentiekkel – persze ezt sok minden torzítja, pl. a kínai piac. Tehát, amikor a Real Madrid Gareth Bale-ről egyezkedik, akkor azt nagymértékben befolyásolja, hogy Cristiano Ronaldoért mennyit fizettek korábban. Nem véletlen az, hogy majdnem ugyanazért az összegért váltott Bale is klubot, mint Ronaldo. Ugyanekkor igaz, hogy a kínai piac is inflálja a játékospiacot. De azt azért hozzá kell tenni, hogy nem Pérez vagy a kínai csapatok inflálják leginkább a játékospiacot, hanem a Premier League. Ott lehetséges az, hogy olyan irdatlan mennyiségű bevétele van egy csapatnak, hogy egy kisebb angol csapat pénzügyileg versenyben lehet akár egy Atlético Madiriddal is, így elképzelhető az, hogy egy játékos inkább egy angol kiesőjelöltet választ a spanyol csapattal szemben, mert az jobb anyagi hátteret tud neki biztosítani.

Norma: A robbanásszerű összegek növekedését hogyan látod hosszú távon? Létezik-e egy határérték, amihez közelít ez az összeg, vagy exponenciálisan növekszik a végtelenségig? Mi lesz az, ami majd visszább fogja szorítani ezeket a magas átigazolási összegeket, vagy legalábbis lelassítja a növekedésüket?

Sz.G.: Nincs határ. Hogy egy klasszikust idézzek: A felső határ a csillagos ég. Nyilván a növekedési ütemnek lassulnia kell.

2015/16-os szezon alapján (forrás: Deloitte 2017-es jelentése)

Norma: Tehát az átigazolási árak is úgy és addig fognak növekedni, ahogyan a csapatok bevételei is növekednek.

Sz.G.: Pontosan, szó szerint így van. Nem véletlen, hogy ha megnézed az átigazolási összegeket és csak azt nézed meg, hogy mennyit fizettek Figóért, Zidane-ért, majd utána Beckhamért, akkor azt látjuk, hogy utóbbiért jóval kevesebbet fizettek. És akkor felmerül a kérdés, hogy ’de miért?’. Szakmailag ott volt a legjobbak között, marketingértéke is kimagasló volt, mégis jóval kevesebbet fizettek érte, mint a franciáért vagy a portugálért. A magyarázat pedig nagyon egyszerű. Akkor volt az ún. Kirch-csőd a nemzetközi sportmédia-piacon. Ez pedig elindított egy médiaválságot a sportban és nagyon lecsökkentek a televíziós bevételek. Ekkor igazolta le a Real Madrid Beckhamet, és akkor úgy tűnt, hogy vége is van ezeknek a nagy átigazolási összegeknek. Persze a piac ezután sokkal gyorsabban kilábalt a csődből, mint azt gondolták. Tehát nem azon múlt az átigazolási összeg, hogy ő mennyit ér, akár Figóékhoz viszonyítva is, hanem hogy a csapatok bevételei hogyan alakultak. Én azt gondolom, hogy az átigazolási összegek növekedni fognak, csupán a növekedés mértéke fog csökkenni.

Norma: A kínai piac negatív hatással van-e a nemzetközi piacra?

Sz.G.: Annyiban negatív, hogy ők jól láthatóan a piaci érték felett költekeznek. Olyan játékosokért fizetnek magas összegeket, akiket Európában nem lehetne annyiért eladni. Ennek pedig az a következménye, hogy bármely játékos tudja itt Európában a csapatát zsarolni, hogy vagy megadja azt a pénzt, amit ő szeretne, vagy akkor elmegy Kínába.

Norma: Így tehát a bevételi és kiadási arányok torzulni fognak.

Sz.G.: Így van. Az erópaiaknak ez kifejezetten rosszul jön, de én azt gondolom, hogy ennek rövid időn belül normalizálódnia kell. Azzal nincsen semmi gond, hogy ilyen szintű játékosokat odavisznek Kínába, és ez szerintem meg is fog maradni a jövőben, de a piaci érték fölötti résnek csökkennie kell és előbb-utóbb beáll majd a piaci értékre. Minél több értékes európai játékos lesz Kínában és az infrastrukturális és egyéb körülményeket minél inkább úgy tudják alakítani, hogy az európai játékosok igazán otthon érezhessék magukat, annál kevésbé lesz arra szükség, hogy a piaci érték felett fizessenek és így normalizálódni fog a helyzet. Így hosszú távon nem fog veszélyt jelenteni a kínai piac az európaira, mert egy játékosnak arról kell majd csupán döntenie, hogy ugyanazt a pénzt hol szeretné megkeresni.

Norma: Az elmúlt időben a marketing egyre nagyobb szerepet játszik a világfutballban (…), mennyire befolyásolhatja a marketing a sportszakmai döntéseket? Konkrét példa: Bale április végén sérült le és nagy esély van arra, hogy a BL-döntőn kezdőként kapjon szerepet.

Sz.G.: Nyugodtan merem állítani, hogy zéró. A szakmának ugyanis működnie kell. A 2014-es VB után Pérez úgy csinált, mint a – már bocsánat – hülye gyerek a játékboltban: „Ezt is akarom, ezt is akarom, ezt is akarom…!” Megvette a gólkirályt, megvette a világbajnok egyik kulcsemberét és megvette a legjobb kapust. Ott van például James, aki megkapta a 10-es mezt és kispadozik. Én azt gondolom, hogy ez mutatja, hogy persze, vannak üzleti alapú döntések, de amikor az igazi szakmai döntéseket meg kell hozni, akkor azért a szakma számít. Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy azt mondja Zidane-nak, hogy amikor a Granadával vagy az Eibarral játszunk, akkor azért jó lenne, ha James játszana. Nyilván Zidane-nak is az érdeke az, hogy a játékos játékban legyen. Ott esetleg egy ilyen fajta nyomást meg lehetne valósítani, de hogy egy BL-döntőn vagy akármilyen komoly téttel bíró mérkőzésen ilyen szintű befolyás legyen, elképzelhetetlennek tartom.

Norma: Én pont máshogy látom a dolgokat. Szerintem van egyfajta nyomás, viszont ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Pérez odamegy Zidane-hoz és megmondja, hogy kinek kell játszania… De Pérez kialakított egyfajta imidzset, a galaktikus igazolásokat, ezeket a brandeket, aminek a következménye egy kívülről jövő nyomás. Elképzelhetőnek tartom, hogy az edző látja, hogy pl. Asensio rendszeresen jól teljesít, megérdemelné a lehetőséget, de mégis inkább Bale-t teszi be, hiszen ő a Bale.

Sz.G.: Értem, amit mondasz és teljesen jogos, hogy van egy efféle informális és nem explicit nyomás. Én azt gondolom, hogy például Magyarországon egy magyar klubra, egy magyar edzőre bőven lehet így hatni. Elég, ha érzi azt az edző, hogy az adott játékos mennyire fontos a klubnak, mennyit fizettek érte és kutyába lemegy azért, hogy a tulajdonos örüljön. De Zidane nincs ebben a helyzetben. Neki van olyan szakmai nimbusza, meg van olyan szuverén egyéniség, hogy ezt ne kelljen figyelembe vennie. Persze lehet, hogy a tudatalattijában ez máshogy csapódik le. Lehet, hogy van ilyen hatása az egésznek, de akkor is ez nullához közelít. És ha tényleg a marketinghatásról beszélünk: mondjuk amikor arról dönt Zidane, hogy Bale vagy Asensio, akkor felmerülhet, vajon az ellenfél mit fog erre reagálni. Lehet, hogy Asensio most jobb formában van, de lehet, hogy Bale-től jobban tartanak, hiszen ő a nagy Gareth Bale, akiért 100 milliót fizettek. És akkor lehet, hogy ez úgy realizálódik, hogy nem fél szemmel fogja őt figyelni a bal bekk, hanem még egy játékos is besegít, jobban megoszlik a figyelem és középen Ronaldónak és Benzemának több lehetőség juthat. Ilyen értelemben el tudom képzelni, hogy számít a név, meg a marketingérték, de ez is inkább szakmai érvként merül fel. Tudjuk azt, hogy ha Ronaldo tök szarul játszik, akkor is leköt 2-3 embert. Egyértelmű, hogy a marketing és a hírnév befolyásolja ezeket a döntéseket, de a nullát én arra értettem, hogy az az informális vagy formális befolyásolás, hogy valakinek csak azért kell játszania, mert rengeteget fizetettek érte és mert magas a marketingértéke, ilyen nincsen. Én komolyan gondolom azt, hogy fontos szakmai döntéseknél ez nem befolyásoló tényező.

Norma: Ha megnézzük, hogy a Bajnokok Ligája végső győztese a legjobb forgatókönyv szerint 57,2 M€-t kaphat az UEFA-tól, ami egy Real Madrid helyzetében is kb. 10%-a az éves bevételének, ami azért jelentős összeg. De vannak kisebb éves bevétellel rendelkező csapatok, akik szakmailag ott vannak a legjobbak között. Idén pl. Sevilla, Leicester az egyenes kieséses szakaszban. Melyek azok a csapatok, amiknek megéri gazdasági szempontokból munkát belefektetni egy BL-be, akár priorizálni a nemzeti bajnoksággal szemben? (Csoportkörért 12,7M€ jár, győzelmi bónusz 1,5M€, döntetlenért pedig 500e€, 16 között 6M€, 8 között 6,5M€, 4 között 7,5M€, döntőért 11M€ és végső győzelemért 15,5 M€ jár.)

Sz.G.: Ez mindig attól függ, hogy a saját bajnokságában mennyit tud keresni az adott csapat. Egy angol csapatnak sokkal fontosabb az, hogy a Premier League-ben hogy szerepel, főleg, hogy ott legyen egyáltalán a PL-ben. Ha a mondjuk arról lett volna szó, hogy a Leicester a kiesés ellen harcol és közben van egy BL-meccse, akkor szó nélkül az ifit küldték volna pályára a BL-ben. Nyilván fontos az, hogy melyik csapat melyik bajnokságból jön és ott, azon belül milyen elvárásokkal kell szembenézniük. Ha a Leicesternél az lett volna a kérdés, hogy a 9. vagy 10. helyen végez a csapat a PL-ben, akkor lehet, hogy jobban megéri koncentrálni a BL-re.

2015/16-os szezon alapján (forrás: Deloitte 2017-es jelentése)

Norma: Az angol bajnokságban a televíziós pénzek eloszlása sokkal kedvezőbb, míg Spanyolországban a Real és a Barca zsebeli be a nagy részét ezeknek a pénzeknek, bár most már elkezdték ott is kicsit jobban elosztani a tévés bevételeket. Plusz a La Ligában jobban le vannak osztva a helyezések. Első három mindig a Real, Barca, Atlético hármas, majd jön a Sevilla, Villarreal, Bilbao stb., és ezek nem nagyon változnak. Viszont a PL-ben ennek pont az ellenkezője van, ott még a dobogósokat sem lehet előre biztosan megmondani.

Sz.G.: Pontosan, ez teljesen jó meglátás. Itt tényleg mindig az dönt, hogy a Bajnokok Ligájában megkereshető bevételek és a hazai bajnokságban megkereshető bevételek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Gyakorlatilag a PL és a Bundesliga az a két bajnokság, amelyik pénzügyileg felveszi a BL-lel a versenyt, míg a spanyol és olasz bajnokság nem annyira, és ennél lejjebb meg még kevésbé. A Premier League az egyetlen, ahol tényleg érdemes a bajnokságra figyelni a Bajnokok Ligájával szemben, de más bajnokságoknál azért már nem így van. Említettem a Bundesligát, de olyan szempontból nem teljesen volt igazam, hogy ott a Bayern az, aki annyi pénzt tud kivenni a hazai bajnokságból, hogy esetleg azt mondhassa, hogy nem kell neki a Bajnokok Ligája, de a presztízs miatt egyértelműen látszik, hogy a keretét arra építi fel, hogy BL-t nyerjen. A többi csapat viszont nem tud annyi pénzt kiszedni a Bundesligából, hogy ne lenne fontos neki a Bajnokok Ligája. Ugyanez igaz a spanyol bajnokságra is, csak ott a Reallal és a Barcelonával. Ők tudnának annyi pénzt keresni a La Ligában, hogy az elegendő legyen nekik, de ott megintcsak nem azért építik fel a keretüket, hogy ők ketten ellubickoljanak a spanyol bajnokságban, hanem hogy megnyerjék a BL-t. A többi csapatnak pedig a Bajnokok Ligája akkora kiugrást jelent, hogy az lehet a prioritás.

Norma: Ott van például Klopp Liverpoolja. Jövőre ott lesznek már a Bajnokok Ligájában is, szépen fejlődtek a német edző alatt, de még mindig van potenciál abban a keretben meg Kloppban is. Lehet, hogy azt fogják mondani, hogy a BL számukra nem prioritás?

Sz.G.: Ez egy jó kérdés. Tavaly ugye egy kupadöntőt elbuktak. Sokkal könnyebb lenne a helyzetük, ha azt megnyerték volna, mert akkor lett volna egy nemzetközi kupasikere, amivel eltakarhattak volna sok mindent. Ha az meglett volna, most könnyebben lehetne azt mondani, hogy igen, a bajnokság egyértelműen prioritás a Bajnokok Ligájával szemben, mert akkor nagyobb lenne a türelem nemzetközi porondon. Náluk azért van egy olyan fajta nyomás, hogy 90-ben nyertek utoljára bajnokságot, így a szurkolóknak fontosabb, hogy harcban legyenek a bajnoki címért, mint a nemzetközi siker. El tudom képzelni, hogy azt mondják, hogy fontosabb a bajnoki cím. De a pech a dologban az, hogy amikorra látszik, hogy van-e esély a bajnoki címre, ami nagyjából a téli időszak, addigra az is eldől, hogy tovább jut-e a csapat a BL-csoportkörből. Tehát az őszt úgy kell végigjátszani, hogy a bajnokságban mindent bele kell adni, hogy legyen esély tavaszra a bajnoki címre, de valahogy, valamiféle minimál-teljesítménnyel csússzon tovább a csapat a BL-csoportkörből, hogyha télre látszik az, hogy a bajnoki cím elúszik, akkor lehessen a Bajnokok Ligájára fókuszálni. Nem véletlen, hogy ősszel a csapatok-minimál játékkal próbálják lehozni a BL-csoportköröket.

A behúzható tetőszerkezettel bíró cardiffi Millenium Stadion – az idei BL-döntő helyszíne

Norma: Zárszóként az lenne a kérdésem, hogy a rendező város mennyit profitál egy BL-döntőből? Vannak-e egyáltalán lényeges vonzatai, vagy ez csupán presztízskérdés a szervezőnek?

Sz.G.: Egy BL-döntő nem olyan esemény, ami meghatározó lenne. Azért nem egy VB vagy Olimpia. Rendszerint olyan stadionban rendezik, ami már készen van és nem erre az eseményre építenek egy újat. Ilyen szempontból költsége nem nagyon van, mondjuk a pályázatról mélyen hallgat az UEFA, így nem lehet tudni, hogy van-e valamiféle „nevezési költség”. Természetesen vannak egyéb változó költségek, mint pl. az elszállásolása a csapatoknak és a részvevőknek. Összességében nyereséges a rendező városnak és szövetségnek, sőt sokkal inkább a szövetségnek. De ennek nincsen számszerűsíthető komoly bevétele, inkább csak a presztízs miatt olyan fontos a rendező városnak egy BL-döntő.

Mai posztunk itt ér véget. Köszönöm Szabados Gábornak az együttműködést, Krityónak a lektorálást és Nastynek a nyitóképét! Ha tetszett, osszátok meg, kommenteljetek és merengjetek velünk! A következő poszt … érkezik! Aki lemaradt volna a tegnapi Premier League vs La Liga csapatainak nemzetközi eredményességének okfejtéséről, az itt bepótolhatja.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!