Club América a klub WC-n

Következő állomás még az ünnepek előtt a távolkelet, ahol is a csapat nekiesik a világ kontinens bajnokainak, a klub WC keretein belül. Ez nem az a torna, amit mi madridisták vagy akár a klub játékosai túlzottan várnának. Több, mint 10,000 km, sok-sok óra repülés, jetleg, rajongók, megannyi autógram, selfie-k, és a többi… Mindezt egy olyan időszak után, amikor hetente két mérkőzés szerepelt a naptárukban. Persze a végén, ha minden igaz, elmondhatják majd magukról, hogy klub világbajnokok. Éljen! Beharangozunk!

  Múltheti beharangozóban írtam, hogy a következő hetek, hónapok kulcsfontoságúak lehetnek a szezon hátralevő részére is. Az elmúlt bő egy hónap akadályait kiválóan vették a fiúk. Tico, Barca és Dortmund, de a legnehezebb mérkőzésünk talán mégis a Depor ellen volt…

(Köszönöm a közreműködéset Andrealnak, akinek ezutón is Boldog Születésnapot Kívánunk!)

Spanyol bajnokságban nincsen karácsonyi szünet, mint a németeknél, és rögtön január elején folytatódik a menetelés bajnokságban, majd bejönnek a kupamérkőzések, és mire kettőt pislogunk, már Nápolyban üzletel Pérez a helyi maffiával szövetséggel.

A lényeg, amire rögtön rá is térek…, csak előtte még átadom a szót másnak is.

Jöjjön egy kis töri óra Sultantól!

A nem hivatalos klub világbajnokság Interkontinentális Kupa néven 1960-ban indult útjára. Akkoriban a regnáló BEK győztes Dél-Amerika legjobb klubcsapatával mérkőzött meg, mégpedig egy visszavágós rendszerben, ahol mindkét klub stadionjában összecsaptak a felek.

Az Interkontinentális Kupa életre hívása az egyik legjobb sorozatában találta a Real Madridot, hisz zsinórban már 5. alkalommal nyerték meg a BEK-et a Puskás, Di Stefano, Gento féle világhírű gárdával. Májusban, a galsgow-i Hampden Park-ban 125.000 (egyes források szerint 135.000) ember előtt lejátszott legendás 7-3-as BEK finálé (melyen Puskás 4-et, Di Stefano hármat vágott) kvalifikálta a királyiakat a történelem első Interkontinentális Kupájára. Aki nem látta még, kukkantson bele ebbe a BEK fináléba, hogy milyen játék és sebesség jellemezte akkoriban a top futballt, meg, hogy micsoda bal lába volt Puskásnak!

Az első meccset az akkor regnáló dél-amerikai bajnok, az uruguayi Penarol otthonában vívták meg, ahol egyik félnek sem sikerült a kapuba találnia. A visszavágón azonban Puskás két találatának is köszönhetően 5-1-nyert a Real, ezzel elhódítva a történelem első Interkontinentális Kupáját.

Hat évvel később sikerült a visszavágás, hisz a Blancók 1966-os BEK győzelmét követően ismét a Penarollal találkoztak a kontinensek közötti döntőn, és mind otthon, mind idegenben 2-0-ra kikaptak, így a második lehetőség elúszott.

Ezt követően a BEK győzelem szempontjából ínséges időszak köszöntött a Madridra, hisz, mint ismeretes, 32 évet kellett várni, hogy 1998-ban újra a magasba emelhessék a legrangosabb európai klub trófeát. Mijatovic góljával nyertek a királyiak a Juventus ellen.

1998-ban, akkor már Guus Hiddink irányításával, elnyerte a második Interkontinentális Kupáját is a Real Madrid a brazil Vasco da Gamát legyőzve 2-1-re. Ezen a mérkőzésen esett Raúl egyik legszebb gólja, amikor egy hosszú indítás után úgy dőltek előtte a védők, mint a kugli bábuk.

A 2000-es BL siker után az akkor már FIFA Club World Championship 8 csapat részvételével Brazíliában került megrendezésre. Két négyfős csoportba sorolták a csapatokat, és a csoportelsők mentek az első helyért, a másodikak a bronzért. A Real a csoportban egy döntetlennel és két győzelemmel, rosszabb gólkülönbséggel, csak a második lett a Corinthians mögött, így a harmadik helyért csatázhatott, de a kissé csalódott és leeresztett madridi alakulat a mexikói Nexacától is kikapott büntetőkkel, így csak a negyedik helyen végzett.

A következő Interkontinentális Kupára mindössze 2 évet kellett várni, ahol a paraguay-i Olympia ellenében sikerült 2-0-ra nyerni a galaktikus Madridnak, Zidane-nal, Figóval és Ronaldóval. Ez volt a harmadik megnyert trófea.

Az utolsóra talán már a fiatalabbak is jobban emlékeznek, hisz a 2014-es FIFA Club World Cup Marrakechben került sorra, ahol az elődöntőben a mexikói Cruz Azult vertük 4-0-ra, majd a döntőben a kemény, már-már bántóan rugdosódós focit játszó argentin San Lorenzót sikerült 2-0-ra felülmúlni.

Így aztán holnap az ötödik Klub Világbajnoki trófeájának megszerzéséért indul útra a Real Madrid. Ehhez mindössze két mérkőzést kell megnyerni, ami nem tűnik soknak egy ilyen címért, de ha a fárasztó és igen hosszú oda-vissza utazást, a dupla jetleget és az időnként túlságosan fizikai dél-amerikai futballt is figyelembe vesszük, igen megterhelő lesz a túra. Mindannyian emlékszünk, hogy sokba került a Carlo Ancelotti féle gárdának a Klub vb cím, hisz míg riválisaink pihentek a téli ünnepek környezetében, a Madrid összerugdostatta magát és utazgatott ezen idő alatt. Talán nem túl felemelő így megemlékezni a legutóbbi interkontinentális címről, de kétségtelen, hogy a remek őszi sorozat az olasz tréner alatt a marrakech-i tornát követően fordult balszerencsés időszakba. A csapat gödörbe került és ennek köszönhetően el is vesztette az esélyét a bajnoki címre, és a BL fináléba sem sikerült bejutni. Hogy ebben valójában mekkora szerepe volt a Klub vb-nek, azt jó lenne tudni!

Egyértelmű, hogy nagyon fontos marketing szempontból az ázsiai kontinens, a japán piac kiemelten, de reméljük, hogy nem veszítjük el a réven, amit megnyerünk a vámon – vagy fordítva. Most még karácsony előtt véget ér az esemény, így az ünnepekben pont annyit pihenhetünk, mint a többi nagy csapat. A Valencia ellen elhalasztott mérkőzést pedig bepótolja a gárda később, ezzel sajnos sűrűbb lesz akkor a programunk, mint más csapatoknak. Ráadásul a denevérek most nincsenek jó formában, lehet, hogy taktikailag szerencsésebb lett volna most túl lenni rajtuk, nem pedig jövőre, amikor esetleg visszatér a nyerő szériájuk, s vele az önbizalmuk.

José a következő ellenfelünket fogja szételemezni… Najó, csak egy kicsit.

Holnapi ellenfelünk a Club América lesz a Klub VB döntőjébe jutásért. A meccset jó lenne a 85. percig eldönteni, mert Ramos nem fog játszani – ha esetleg gond lenne. De lehet gond? Milyen csapat ez a Club América? Mit várhatunk a Realtól? Fontos ez a Klub VB? Próbálunk válaszokat adni.

Ellenfelünket játék alapján nem tudjuk hova tenni, mert megengedve és feltételezve, hogy olvasóink között számos lelkes CA-drukker van, ill. sokan tisztában vannak a mehikói bajnoksággal, az ott szereplő csapatokkal – de mi nem tartozunk ebbe a körbe. Tehát az elérhető adatokra vagyunk utalva.

Kezdjük a legkézenfekvőbbel, a keretek értékével – ez Transfermarkt adat -, amely szerint Ők összesen 34,77M angol fontot, Mi 659,43M angol fontot érünk. A spanyol első osztály „legkisebb” csapata ebből a szempontból az Osasuna, 23,21M fonttal (a Legánes és a Gijon kerete ér kevesebbet még, mint az ellenfelünké). Legdrágább játékosuk, Silvio Romero, 28 éves csatár, aki jelenleg 2,98M fontot ér.

Ez persze semmit nem jelent majd a pályán, de segít elhelyezni valamennyire, hogy mire is képes ez a csapat. A 12 bajnoki címmel rendelkező gárda jelenleg az 5. helyet foglalja el a táblázaton, a meccseiken inkább reaktív focit játszanak. Leggyakrabban az 532-es felállást használták, de az 541 és a védekező felfogású 442 is megjelent már náluk idén. Abban már nem vagyok biztos, hogy ezek a védekező felállások úgy működnek, ahogy eltervezték a szezon elején, mert az eddigi 17 bajnokin 26 gólt nyeltek be. (Csak érdekesség: 18 csapat van az első osztályban, ebből 15 csapatnál a kapott gólok száma több, mint 1/meccs.) Lehet, hogy mégis figyelemmel kellene kísérni ezt a bajnokságot, hiszen a számok alapján élvezetes, fordulatos meccsek vannak – ráadásul az América jó esetben 105.000 néző előtt is pályára léphet saját stadionjában, az Estadio Aztecában.

A csapat edzője, Ricardo La Volpe, rá leginkább azért emlékezhetünk, mert 2002 és 2006 között Mexikó válogatottjának szövetségi kapitányaként dolgozottt – első vezetőedzői megbízatása volt ez, (korábban csak másodedzőként ügyködött). Érdekes, hogy pályafutása alatt (8 klub + 2 válogatott, Costa Rica a másik) csak ekkor tudott 2 pont/meccs feletti átlagot produkálni.

Bár 90 perc alatt bármi megtörténhet, az agresszívabb védekezésen túl azt gondolom, nincs mitől tartanunk – abban az esetben, ha egy felkészült és az ellenfelet tisztelő Real Madrid lép pályára holnap este. Reggel. Délelőtt 10-től – helyi időnk szerint.

Na, visszatérve a fontosabb dolgokhoz – mint az én gondolataim, természetesen – , csupán arra akartam kitérni a mérkőzés előtt, hogy fanyalgunk ugyan, hogy miért kellett a Depor ellen pihentetni több játékosunkat, amiből talán leszűrhető volt, hogy a klub WC-n a gálakezdő fog játszani… Nos, ahogy az elején írtam, ennek a tornának nem mi vagyunk a célközönsége. Nem azok a szurkolók fogják elsősorban nézni, akik leülnek még vasárnap délben is megnézni, ahogy a megverjük az Alavest (mert Mi meg fogjuk!), hanem azoknak a szurkolóknak, akiknek a saját kontinens bajnokuk játszik életükben először – és nagy valószínűséggel utoljára – a Real Madrid ellen. Több tíz millió dél-amerikai meg kis keleti futballrajongó fogja követni a mérkőzéseket. Ők a célközönség, őket kell kiszolgálni. Lehet, hogy mi nem tudunk ezzel a gondolattal azonosulni, de a Real Madridnak, mint brand-nek, kötelessége kiszolgálni azokat, akiknek luxus megnézni egy spanyol bajnokit, vagy akár egy Bajnokok Ligája összecsapást.

Ramos és Pepe persze „sérült”, meg gondolom Ronaldo sem fogja végig bírni a 180 percet, mert túl rövidre vágta a kislábujj körmét, majd belerúgott az asztal lábába… Szóval kiskapuk azért vannak, de nem ez lesz az a két meccs, ahol a sztárokat a padra szabad majd pakolni. Én személy szerint a januári kupamérkőzéseket felajánlanám a B meg C csapatnak és pár Castilla játékosnak, mert ott majd tudunk pihentetni és rotálni. Gondoljunk bele melyik a fontosabb… Egy király kupa, ahol meg sem nézik, hogy egyáltalán ki léphet pályára a csapatból, vagy egy klub WC, ahol (no disrespect, de..) noname játékosok ellen kell játszaniuk a sztároknak? Naugye, hogy ugye?!

Végezetül a már megszokott José kvíz!

Közvetítés: csütörtök délelőtt 11:30, M4

Oszd meg a posztot, ha tetszett!