Érdemtelen győzelem

Meg lehet közelíteni a tegnap estét úgy, hogy a bajnokságnak már úgy is vége számunkra, így aztán megbocsátható bűn, hogy tegnap vacsorára egy nagy adag szart pakoltak elénk az asztalra. Irigylem azokat, akik fel tudják így fogni a tegnap estét. Viszont sikerült nyerni. Hip hip hurrá! Mondanám, hogy hajtás után összefoglalunk, de hazudnék. Ezen nincs mit összefoglalni.

Las Palmas a várható módon állt ki ellenünk. Ugyanúgy, ahogy az összes kiscsapat kiáll ellenünk évek óta. Szervezetten, de nagy lelkesedéssel letámadnak – veszteni valójuk úgy sincsen. Mi meg, mint a hülye gyerek meglepődünk, mintha ez valami reformszerű taktika lenne.

Nekem az volt a benyomásom, hogy a hazai csapat semmi különöset nem mutatott. Nem játszottak magukhoz képest szintekkel jobban, nem most játszották életük meccsét, csupán csinálták azt, amit ilyenkor, egy ilyen kaliberű csapat ellen szükséges. Túlzó az, hogy lefociztak bennünket, hisz semmi extrát nem nyújtottak. Még is elérték azt, hogy mi nézzünk ki úgy, mint egy középcsapat, aki nem tudja mit kezdjen az efféle játékkal. Évek óta ez megy nálunk. Minden szezonban van legalább 5-6 mérkőzésünk, ahol fogjuk a fejünket, hogy hogy a picsába nem alakítottunk ki ezek ellen legalább 4-5 gólszerzési lehetőséget. És akkor ezzel nem tettem magasra a lécet. Ehelyett volt 2(!!!) kaput eltaláló lövésünk a gólokon kívül.

Második gólunknál őszintén megsajnáltam a Las Palmast, mert rohadtul nem érdemelték meg, hogy pont nélkül távozzanak. Mi meg inkább pontlevonást érdemeltünk a tegnapi teljesítmény után, plusz még jó pár sallert is ki kellett volna osztani ott a játékosoknak helyben a lefújást követően, a kamerák kereszttüzében.

Minden évben ugyanaz a forgatókönyv. Nyáron reménykedünk, hogy majd idén sokáig harcban leszünk a bajnoki címért, és majd úgy is tavasszal kell top formában lenni. Szeptember, október környékén még nyugtatjuk magunkat, hogy nem baj, majd januárra összeáll a játék. November, decemberre már túl vagyunk a rangadók felén, és örömmel nyugtázzuk, hogy sikerült kétszer döntetlenre kihúzni a meccset. Na, majd a visszavágón úgy is nyerünk. Aztán mire odaérünk, hogy tavasz van, és mostanra kell formában lenni és a rangadók visszavágóit is le kell játszani, már rég kiestünk a bajnoki harcból. Onnantól meg nézhetjük a lelketlen sétálgatásokat, amit néha megszakít 1-1 gála meccs, amikor örülhet a prezi, mert megugrik a mezeladások száma 20%-al.

Mi, szurkolók, amikor egy nullkupás szezon után bejelenti a prezi, hogy megint a Real Madridnak volt a legtöbb bevétele az évben

Megértem én, hogy amikor 12 ponttal vagyunk lemaradva a listavezetőtől, akkor a bal herémnek több kedve van focizni egy noname csapat ellen, akik 17 éve nem játszottak az élvonalban. De akkor legyünk következetesek. Ha nincs kedvetek játszani, nekem nincs kedvem fizetést utalni. Ennek ilyen egyszerűnek kéne lennie. Nem kötelező pályára lépni. Meg lehet mondani az edzőnek, hogy inkább vakargatná a jobb sarkának a bal csücskét a padon, minthogy le kelljen neki kocognia  8km-t 90 perc alatt. Szerintem a szurkolók nagy része inkább nézne Castilla játékosokat, akik kikapnak 2-3 góllal, de végigküzdik a pályát. Engem biztos jobban érdekelne. Az hogy nyerünk, vagy sem tulajdonképpen kicsit sem érint meg. A bajnokságnak számunkra úgy is vége van. Innentől kezdve engem baromira nem érdekel, hogy 10 vagy 20 ponttal lemaradva vagyunk harmadikak, vagy neadj Isten negyedikek. Persze akkor lenne értelme nézni az utánpótlás játékosait, ha lenne abban realitás, hogy éveken belül ők fognak a nagy csapatban játszani. Aztán mindenki tudja, hogy ennek elég kicsi az esélye. És ha esetleg bejátssza valaki magát a nagy csapatba, akkor csodájára jár minden madridi szurkoló, mint amikor születik egy albínó jegesmedve.

Minden madridi szurkoló, ha egy játékos 10km felett fut egy mérkőzésen

Nem érdemes azon rugózni, hogy az edző semmit nem tett hozzá a játékunkhoz. Azon sem érdemes mérgelődni, hogy Ronaldo legnagyobb egyéni akciója az volt, mikor senkitől nem zavartatva lecsücsült a 16-oson belülre, majd kapálózva rimánkodott a bírónak, hogy fújja be a tizenegyest. Az egész gépezet a fejétől bűzlik. Annyiszor leírtuk már, annyiszor kitárgyaltuk, hogy amíg Pérez itt van, teljesen mindegy, hogy ki az edző, kik a játékosok, a stáb. Mindegy, mert a bajnokság számunkra akkor eldől, amikor Pérez az új idény első napján még a karosszékében csücsül és dirigál.

Pedig vannak játékosok ebben a keretben, akik a pályafutásuk egy részét, netalántán a legjobb éveiket áldozzák be, hogy a klubot segítsék. Vannak játékosok, akik értik mit jelent a Real Madridban játszani. Ők azok, akik megérdemelnék a bajnoki címet, kupa győzelmeket és akár több BL győzelmet is.

Sokszor szóba jön Navas helyzete, hogy mennyire méltatlanul bánt vele a klub az első évében, hogy végig padozott egy évet, miután a liga és talán a vb legjobbja volt, majd utána az utolsó percekben majdnem elcseréltük De Geára, amit zokszó nélkül tűrt, majd a szezon legjobb és legmegbízhatóbb játékosává nőtte ki magát. Egyszer sem lehetett hallani tőle, hogy fizetésemelést kér. Pedig ha valaki, akkor ő megérdemelné. De a kérdés nem az, hogy Navas megérdemli-e ezt a bánásmódot, hanem az, hogy a klub megérdemli-e Navast, Carvajalt, Modricot és még azt az egy-két személyt, aki tényleg madridista.

Meccsről magáról sok minden nem mondható el. Navas újra megmentette a seggünket, a csapat fele sétálgatott, a másik felének semmi nem jött össze és egyszerűen rossz napot fogott ki, és akkor ott van Arbeloa, aki évek óta az egyik legsavazottabb játékosunk, még is az egyik legjobb volt tegnap a mezőnyben. Hihetetlen, mi?!

Örvendetes, hogy szögleteinket újra kezdjük szép számmal kihasználni, de ha megnézzük a két gólunkat, akkor láthatjuk, hogy az év világon senkitől nem zavartatva fejelhetett Ramos és Casemiro is. Ez nem vesz el az ő érdemükből, csak azt jelzem ezzel, hogy sikerült kihasználni azt a két hibát, amit nem mi kényszerítettünk ki belőlük. Elvégre ez pozitívum, hogy ha már nem vagyunk képesek hibára sarkalni egy Las Palmast, akkor azokat kihasználjuk, amiket maguktól követnek el.

A győzelmet nem kell magyarázni, márpedig győztünk 1-2-re. Örüljön a 3 pontnak az, aki tud.

A meccs után úgy döntöttem, hogy inkább alszok egyet az összefoglalóra, és előbb lenyugszom és tiszta fejjel megírom ma. Voila!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!