37-9-20-1-2

Ezek nem az eheti lottószámok, hanem a Real Madrid lőlapja a tegnapi meccsről. Madridi fiaink 37 alkalommal próbálkoztak kapura lövéssel, amiből 9-szer el is találták, 20-szor kísérelték meg a tizenhatoson kívülről bevenni Szczesny hálóját, ezeknél 1-szer kellett a kapusnak beavatkoznia, de összességében 2 gól azért született. Ha valaki mégis megrakná a hétvégén ezeket a számokat és még be is jönne, majd ne feledkezzen meg róla, hogy ki adta az ötletet! Hajtás után részletesebben is összefoglalunk!

Nem mondanám, hogy rossz lett volna a Real hozzáállása a mérkőzéshez – nem úgy, mint tavaly a Schalke, vagy korábban a Dortmund ellen – de az első félidőben nagyon úgy tűnt, hogy a Romának lesz keresnivalója a meccsen, elsősorban a kontratámadásaikra támaszkodva. Az első komoly lehetőségükre nem is kellett sokáig várni, már rögtön a 3. percben megpróbálták bevenni a madridi kaput. Miután Ramos az ellenfél térfelén eladta a labdát már indították is a kontrát, de Navas a mostanában a kispadon felejtett Casillához méltóan darálta le az El Shaarawy beadására érkező Dzekót és a menteni igyekvő Pepét. A portugál kapta a nagyobbat, Zidane később el is küldte melegíteni Varane-t, de Pepe úgy volt vele, hogy inkább kihordja lábon a kisebbfajta agyrázkódást. Aminek a csapat szempontjából majdnem meg is lett a böjtje, mivel az 5. percben pont az ő eladott labdájából alakult ki a második nagy olasz helyzet, de Florenzi beíveléséről szerencsére lemaradt a Sári gyerek.

Közben azért a Real is támadgatott, de az első negyedóra végéhez közeledve két lagymatag madridi támadás között Salah először döntött úgy, hogy megiramodik a jobb szélen, majd Ramos és Modric elrontott szerelési kísérletét követően betette középre a lasztit, amit El Shaarawy okosan elengedett Dzekónak, aki senkitől sem zavartatva tüzelt tíz méterről a kapu mellé. A félidő utolsó nagyobb Roma helyzete a 28. percben jött, amit egy Danilo ellen elkövetett szabálytalanság előzött meg a vendégek térfelén, de a vakvarjú valószínűleg műesésnek ítélte az esetet, mert nem fújta a sípjába. Miközben a hazaiak még javában a bírónál reklamáltak, a rómaiak végigvittek egy újabb kontratámadást, aminek a végén Salah először bizonyította be, hogy futáson kívül máshoz nem nagyon ért.

Ééééés mellé…

Bár a nagyobb helyzeteket a rómaiak dolgozták ki, de ettől függetlenül a Real sem játszott alárendelt szerepet. Már az első félidőben 18 alkalommal vették célba Szczesny kapuját. Igaz ezekből kevés az említésre méltó lehetőség. Volt egy távoli Modric bomba (ez az az egy, ami kaput talált), egy életerős löket a tizenhatos sarkáról CR részéről, valamint egy szép kiugratás, amit Bale-től kapott a portugál, de kiszorított helyzetből elpuskázott.

A második félidőnek viszont szemmel láthatóan magasabb sebességi fokozatban vágtak neki kedvenceink. Már rögtön a játékrész elején szó szerint percről-percre érkeztek a Real helyzetek, közülük is a félfordulatból, levegőből, kapásból ellőtt közeli James löket volt a legszebb. Sajnos ez is kimaradt. Kár érte, tipikus James-es találat lett volna. Sokáig nem bánkódhattunk az eseten, mivel még ugyanabban a percben végérvényesen eldőlt, hogy Salah tényleg csak futni tud, egyébként nincs sok köze a labdarúgás nevű játékhoz. Ja, amúgy a helyzet kialakulásához megint csak egy támadóharmadban, csúnyán eladott Ramos labdára volt szükség, ami után jöhetett a kontra és a már megénekelt befejezés.

Ezt követően, hogy, hogy nem távoli madridi bombák következtek, kisebb közeli lehetőségekkel fűszerezve, de a nagyobb helyzetek megint a rómaiak előtt adódtak. Először Florenzi – olasz szempontból gyönyörűen, spanyol szempontból csúnyán – játszotta át Ramost, de az életerős lövését Navas hárította, hogy szögletet követően Manolas közeli kísérletét is hatástalaníthassa. Majd megint jöttek a szokásos sikertelen Real próbálkozások, egészen a 61. percig, amikor is beállt Vazquez és a meccs, s ez által a továbbjutás is végleg eldőlt. No, nem egyből, csak a 64. percben, amikor az ifjú spanyol kis biciklizés után, tökéletesen tálalt CR elé, aki remekül támadta a labdát és megszerezte a csapat számára a vezetést. Várom Lucastól a nyilatkozatot, amiben kijelenti, hogy ha mindenki az ő szintjén lenne, simán behúznánk a BL-t…

Az első gólunknál Szczesny kapott még egy mokeszt is a szeme alá Manolas-tól grátiszba, valószínűleg ennek is köszönhetően nyelte be azt a hatalmas potyát a 68. percben. De magát az akciót ki kell emelni, mivel a nem is olyan rég még rettegett, manapság már ritkaság számba menő kontratámadásunkból született a gól. Például két perccel később már nem is sikerült eredményesen zárni a kontrát, köszönhetően annak, hogy CR képtelen volt hat méterről eltalálni a kaput. Ha már az említett szépségdíjas találat nem jött össze James-nak, legalább ez becsusszant a kapus lábai között, ez is biztosan jót tett a lelkének. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gólját leszámítva továbbra sem az igazi.

Mikor már minden eldőlt, a 74. percben Totti is megérkezett hatalmas ováció közepette a Bernabéu gyepére. Amiről az érintettnek is megvolt mérkőzés után a véleménye:

“Ováció a Bernabéuban? Izgatott voltam, hiszen egy ilyen stadion ismerte el, hogy adtam valamit a futballnak. Ez lehetett volna az én otthonom is. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, ha a pályafutásomra gondolok, az az, hogy nem csatlakoztam a Real Madridhoz.”

Személy szerint meg is lepődtem, hogy soha sem kötött ki nálunk a 2000-es évek Pepsi reklámjainak egyik emblematikus figurája. Valószínűleg ehhez az is hozzájárult, hogy 2006-ban megbukott Perez. Akinek nem mellesleg tegnap volt a születésnapja. (Remélem Iron, jó kisfiú voltál és felköszöntötted a Prezit eme jeles napon!)

A maradék negyed órában sok említésre méltó esemény már nem történt, volt néhány jól megszokott távoli madridi kísérlet, pár kisebb helyzet mindkét fél részéről, illetve egy utolsó nagy olasz lehetőség, amit Navas szokásához híven hárított, mivel komolyan gondolja, hogy nem akar gólt kapni hazai pályán a Bajnokok Ligájában, hiába tesznek meg mindent ez ellen a védőink.

Az egyéni teljesítményeket tekintve nagyon nem lógott ki senki lefelé a csapatból, bár voltak azért gyengébb teljesítmények. Közéjük sorolható mindenképp Ramos, akinek így másodszori visszanézésre rengeteg hibája tűnt fel, a legtöbb kulcsszituációban eladott labda az ő nevéhez fűződött. Danilo, aki támadásban továbbra is homály, de legalább védekezésben kevesebbet hibázik mostanában. James, aki idén minimális hatással van a csapat támadójátékára. Valamint én Kroost is inkább itt említeném meg, mivel hiába került kedvenc posztjára, ezt a szintet, amit tegnap prezentált Özil is a gyengébb napjain hozta.

A kép, amely tökéletesen ábrázolja Danilo viszonyát a labdarúgással!

Jobbak közé tartozott egyértelműen Modric, Navas, Bale és Vazquez. Modric végigrobotolta a neki jutó időt, amit Zidane egy kis pihenővel honorált, Navas mindent hárított, Bale lendületet adott a támadásoknak, Lucas pedig nagyban hozzájárult a meccs eldöntéséhez. Elképesztő amúgy ez a gyerek. Mikor idekerült, azt hittem, hogy csak valami kvóta miatt érkezett, hogy elegendő spanyol játékos legyen a csapatban, Canaleshez hasonló igazolás lesz, erre már egy jó ideje olyan teljesítményt nyújt, amivel gyakrabban is kiérdemelné a kezdő tagságot.

De Pepe is elég stabil volt, a kezdeti megingását követően, még ha ez furcsán is hangozhat ennyi olasz helyzet után, de azoknál elsősorban Ramost lehet elővenni. Mindenesetre szerintem nem sokan vannak, akik jelen pillanatban visszakövetelnék Varene-t a kezdőbe. CR is elég tűrhetően teljesített, ahhoz képest, hogy egyedüli csatárt játszott, ami nagyon nem szokott neki menni. Gólt rúgott, gólpasszt adott, volt pár ígéretes távoli próbálkozása, de ziccerben is rontott, illetve volt pár alkalom, amikor egyértelműen passzolnia kellett volna lövés helyett. Igen, nála ez csak tűrhető teljesítménynek számít. Marcelo szokás szerint kizárólag a támadásokkal volt elfoglalva, védekezni még annyit sem védekezett, mint szokott. Casemiro pedig a fordítottja, ő támadásban követett el buta és felelőtlen hibákat, míg védekezésben ismét bika volt, ő szerezte a legtöbb labdát a csapatból. Három olyan alkalom is volt, mikor egy percen belül támadásban rontott, hogy aztán védekezésben is javítsa hibáját. Lehet csak unatkozott kicsi.

Összességében elég lazára sikeredett ez a párharc, még ha az is kellett hozzá, hogy a római összecsapást kicsit túlgondolja Spalletti, a madridi visszavágón meg az ordító ziccereket is kihagyják a játékosai. Mindenesetre a továbbjutás egy pillanatig sem forgott veszélyben. Most pedig irány a negyeddöntő, ha lehet én azért a Wolfsburgot kérném, vagy valami hasonló kalibert!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!