Bár már folyik az átigazolási szezon, a mi házunk táján még mindig az a legnagyobb sláger, hogy a presidente miként cseszi széjjel a csapatot. Bár Carlo menesztése még indokolható, de az új vezetőedző kinevezése annál inkább megkérdőjelezhető. Talán még is van egy olyan oldala a dolognak, ami mindent megmagyaráz, még ha jóérzésű embernek csak dedelon kíséretében fogadja be a gyomra.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy a csapat úgy működik, mint egy diktatórikus közel keleti állam, ahol adott a pénz, hogy a lehetetlent is meg lehessen valósítani, de az egyetlen bibi, hogy a trónon egy seggfej ül, aki az egészben egy jó kis játékot lát, amivel kedve szerint eljátszadozhat, max ha nem sikerül, akkor kiszór az ablakon egy valag pénzt, ezzel megtévesztve a piramis alsó szintjén ülőket, hogy bizony ő mindent megtesz azért, hogy a klubja a lehető legjobb legyen. Sajnos ők teszik ki a szavazók többségét, mondhatni a 2/3-ot… Persze nem lehet elvitatni az elnök hozzáértését üzleti szempontból, mert amit kreált, az egyedülálló és tiszteletre méltó, de! Nehéz elképzelni, hogy a világ egyik legnagyobb sport klubjánál nincs más valaki, akinek meglenne a tekintélye és tapasztalata arra, hogy azt mondhassa az elnöknek, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért. Nem igaz, hogy az egész szakmai stáb példamutató politikának tartja azt, amit az elnök éppen csinál. A legnagyobb klubnál szerintem elvárható, hogy szakmai szempontból is a legjobbak üljenek a székben, és ők intézzék a sportszakmai dolgokat.

Pedig ha azt vesszük, hogy mióta van ez a féle politika a klub körül, akkor észrevehetjük, hogy rengeteg mai fiatal felnőtt meg tinédzser úgy nőtt fel, hogy teljesen normálisnak tartják ezt. Úgy gondolják, hogy a Real attól Real, amit az elmúlt 12-15 évben láthattak. Számokra lefordítva, a mai elnökünkkel 3 darab spanyol bajnoki trófeát nyertünk. Ez számára a sikeres klub. Elgondolkodtató…

Reális gondolat az, hogy a világ jelenlegi legsztároltabb, leghypeoltabb játékosát megkeresve, az elnök megígér neki mindent, hogy ő lesz a csapat jövője, az aktuális sztár, köré lesz építve a csapat, aztán csillagászati fizetésért aláírja a szerződését, aztán pár hónap múltán konstatálja, hogy a csapat, ahova igazolt, szinte csak ilyen játékosokból épül fel?
Lehet egy sztárokkal tűzdelt csapat veszélyes, gólerős és tartozhat is az elit körbe, de mindenki érezni fogja rajta, hogy a csapat kohéziója irreálisan alacsony az egyének képességéhez viszonyítva.

Egy elnöknek a klub érdekeit kell szem előtt tartania. Ez érthető. De mellé kellenek azok az emberek, akik szakmai szempontból tudják, hogy mi az, ami a csapatot előre felé viheti. Erre meg is vannak a megfelelő posztok, legyen az sportigazgató, játékos megfigyelő vagy éppen a kritikus edzői/manageri posztunk. Ezekben az emberekben meg kell bíznia az elnöknek, hiszen nem lehet elvárni egy embertől, hogy az üzletelten kívül értsen a szakmai dolgokhoz egy futball klubnál. Vagy ellehetne?

De sajnos a Mi elnökünk egy 10 éves gyerek szintjén van, aki éppen monopolizik és azt hiszi, hogy ezzel már képben is van a világ pénzügyeivel. Ha ajánlhatnék, akkor ez egy testhezállóbb játék lenne:

Zizou:

A kolléga nagyon jól látja a jelenlegi elnök által látrehozott újkori Real Madrid minden pozitívumát és negatívumát. Mert be kell látni van mindkettőből bőven. A Sanz korszak gazdasági mélyrepülését követően még is csak Ő emelte fel a klubot a világ legértékesebb, leggazdagabb klubjai közé (sőt sorozatban mi végzünk az élen, az ilyen jellegű listákon). Valamint nélküle lehet nem játszottak volna nálunk olyan világsztárok, mint Zidane, Figo, CR vagy Hamesz. És ez valószínűleg nagyon sok rajongónak elég, sőt számukra ez az örömforrás, hogy tele van a csapat sztárokkal. De szerencsére akadnak még bőven olyanok is, akik észreveszik, hogy a futball sikereket nem euró milliókban és mezeladásokban mérik. És itt kezd el sántítani a dolog. Hiszen ahogy fentebb norma_va írja, hogy csupán 3 bajnoki trófea gyűlt össze a 12 év alatt. Ami ilyen kerettel, ilyen erőforrásokkal nem túl acélos teljesítmény. Számomra a legnagyobb probléma vagy hiányosság, a koncepció nélküliség, a tudatos építkezésre való törekvés. Leginkább emiatt fájlalható Ancelotti menesztése, hiszen hiába épített valamit a 2013-14-es évadban, azt dobnia kellett és kezdhette elölről, pedig képzeljük el, hogy milyen csapatunk lenne, ha a mindenkori edző saját belátása szerint dolgozhatna. Hmm…szép kis álom!
Persze vannak javulások elnökünk munkásságában, mármint az első galaktikus érához képest, de ezek eltörpülnek a gondok mellett. Ha probléma adódik elnökünk továbbra is ugyanahhoz az eszközhöz nyúl, szinte pánikszerűen:
Első lépés: Rúgjuk ki az edzőt, hisz azzal a felelősség is letudva. Majd következő megmozdulásként igazoljunk temérdek pénzért. Ha pedig nem jön be az új csapat, új edző, akkor ott a következő év, és kezdődik minden elölről. De azért az beszédes, hogy az elmúlt 5 év alatt megfordult nálunk a világ két legjobb edzője, Mourinho és Ancelotti személyében és ők is csupán egy bajnokságot és egy BL-t tudtak összehozni.

Ezzel szemben Benítez kinevezése olyan váratlan lépés, ami nem csoda, hogy sokakat padlóra küldött. De ahogy Fülig Jimmy mondja: ” nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani”.

Ezzel zárjuk gondolatainkat: „Ha Bale-t lecseréled, olyan, mintha engem támadnál”. – Többet mond minden szónál.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!