Virtuális kalandozások a topligákban

Még az őshazában kompanynak volt egy érdekes posztja, miszerint mire mennének habfehér kedvenceink a másik három topligában? Az még Mou alatt volt, a csapat is más volt (noha a játékosok 80%-a most itt van), de a kérdés továbbra is érdekes: elég lenne-e ott, és ha igen, mire, amit habfehér kedvenceink az eddig eltelt 11 forduló alatt a Bohócligában La Ligában mutattak? A válogatott szünet végével folytatódnak a bajnokságok, lapozás után végigjárjuk őket és merenguenk.

Az erősorrendet követve kezdjük a legaljáról.

A jórészt már csak hagyománytiszteleti okokból a topligák közé sorolt olasz bajnokságot lassan nehezebb komolyan venni, mint az MLSZ-t. Persze maguk közt jól elvannak, de a Conte-éra alatt magára talált, és a bajnokságot nagyobb zökkenő nélkül többször lesimázó Juve akárhányszor megmérettetett, könnyűnek találtatott Európában. Tavaly éppen a mi BL-csoportunkból nem bírtak továbbjutni az ellen a Galata ellen idegenben, akiknek mi ott hatost rúgtunk. Ráadásként a vigaszág EL nekik sorsolt, hazai pályás döntőjébe se bírtak bejutni egy Benfica ellen. Conte távozott a nyáron, utódja, a masszívan középszer Allegri pedig gőzerővel dolgozik azon, hogy csapatát saját képére formálja – masszívan középszerűre. Üdítő színfolt a Roma, amely Rudy Garcia irányítása alatt ötletes és hatékony támadójátékot játszik, csak hektikusak is. Milánó két gálacsapata oda süllyedt, ahova sokan kívánták – a középszerbe. Az Inter felé nemrég Thürmer Gyula látogathatott el, mert a “Kádár idejében jobb volt. A Munkáspárttal jobb lesz.” jeligét magukénak tudva egyrészt kivágták a már tényleg mit-keresek-én-itt kifejezéssel tébláboló Mazzarit, másrészt visszahívták Mancinit. Aki egyrészt újra felmelegített pörköltnek se jó, másrészt egy vetélytársaktól kiherélt Serie A-t tudott csak megnyerni néhányszor pár éve – ahol csak az AS Roma volt az ellenfél, mert ők nem vettek részt a kasztrációs játékban.

Home, sweet home, Roberto?

Marad a Napoli, ők pedig csakis azért lehetnek harmadikok, mert egyszerűen nincs jobb náluk. Nosztalgikus szempontból elmerenghetünk a Real-kontingensen, elnézegetve Pipitát, Callejónt és Albiolt. Hogy kitől kellene tartani? Talán a Rómától és a Napolitól, tőlük is leginkább azért, mert ott az Antikrisztus Benítezzel és Garciával egyben edző is ül a padon, nem valaki, akit oda vetett a jobbsorsa. A Juvénál Allegritől akkor se tartanék, ha beindított láncfűrésszel jönne felém, ellenben a Tévezben, Pogbában, Vidalban vagy a néha-néha felébredő Pirlóban megbújó zsenialitástól lehet félni.

Összefoglalva: Még az idény eleji formánkat is idevéve, egy-két rázósabb falat árán ezt a Serie A-t úgy falnánk fel, hogy még csak emésztési problémát se nagyon okozna.

Ez már rázósabb falat. Igaz, a gigaklubok közül egyedül az a Bayern emelkedik ki, akiket tavasszal a BL-ben embertelenül pofán töröltünk idegenben. A Dortmunddal kölcsönösen oda-vissza megszívattuk magunkat és őket, a Schalkét meg csak azért jegyeztük meg, mert a bosnyák paréláda azon a visszavágó meccsen rúgta le fél évre Jesét. Azóta nagyot fordult arra a világ, a táblázat utolsó négy helye így néz ki.

Ha az eleje kezdődne így, legtöbben csak a Bayernt hiányolnák, amúgy meg se lepődnének. Kloppo vagy megkapja a türelmet hogy ismét élcsapatot csináljon a méhekből, vagy kivágják és máshol kezdheti elölről, amiért a BVB-ben végzett munkájáért felfigyelt rá a világ. Hogy miért ígérkezne nekem nehezebbnek a Bundás? Lehet túlságosan bennem van a félsz, de a német csapatok már sokadjára bizonyították, hogy nagyon ráfázik az, aki alábecsüli őket. Fegyelmezettek, fizikailag a topon vannak, technikailag, taktikailag is képzettek, és mennek előre a végső sípszóig. Bár éppen tavasszal ráztuk le a német csapatok addig rajtunk ülő átkát a BL egyenes kieséses szakaszában (és áraztuk be a Bundást, hehe), egyben biztosak lehetünk: ott nem szereztünk volna 42 gólt 11 forduló alatt.

Összefoglalva: Kétségtelenül nehezebb dolgunk lenne, de a Bayernt kivéve nem látok más olyan csapatot, aki tartani tudná a lépést velünk. A BVB még csak csípne, de jelenleg lankadt az a fullánk, a többiek pedig megnehezítenék a dolgunkat, de csak azért, hogy később legyenek leteperve.

Na ez már kihívás lenne. Még nekünk is. Még ha néhány játékosunk el is töltött pár évet az angol bajnokságban (Bale, Ronci, Modric, Arbeloa, Csicsa), és a Falat (Pepe + Ramos) se kell félteni hogy legyenek kemények ha muszáj, biztos nem bírnánk zökkenő nélkül azt a tempót és sebességet, ami ott kell meccsről meccsre. Ugyanis ott gyakran előfordul, hogy a nyúl elveszi a puskát, és miután pofán lőtte a vadászt, még ugrál is rajta, aztán hazaviszi a kikészített gereznáját az odúba falidísznek. Magyarán szólva gyakran borul a papírforma. Mesélhetne erről a Régi Nagy Hármas (MU, Arsenal, Liverpool), akik éppen egymást múlják felül abban, hogy melyikük tud középszerűbb lenni. Itt már ideje kicsit jobban megnézni az ellenfeleket, tegyük hát:

Chelsea

Ha van a kontinensen még olyan csapat, amelyiktől okkal tarthatunk, azok a londoni kékek. Persze ők se verhetetlenek, és nyilván van ebbe pszichológiai hatás is, de tőlük is elsősorban José miatt tartok. A Special Two fejéről épp májusban szedte le a saját magának csinált koronát Carlo, hogy majd visszakapod, ha megérdemled, ennek ellenére illik a Sötét Lovagot nagyon is komolyan venni.

Már tényleg csak a vödörsisak hiányzik

Egyrészt azért, mert a Chelsea-hez ő hazatért. Másrészt azért, mert biztosak lehetünk benne, a kis füzetében minden Real játékosról aprólékos elemzése van, hibákról, erősségekről, stb. És ha van olyan, aki tökéletesen fel tudja készíteni ellenünk a csapatát, akkor az Mourinho. Tartanunk kell tőlük? Illik. Félni? Ugyan már!
Potenciális veszélyforrás: kritikus!

 

Manchester City

SAF távozása óta a város vitathatatlanul sikeresebb csapata, és ebben az is benne van, hogy ők is tudják: itt a nagy lehetőség! De mintha nem tudnának vele élni. Hiába van ott a sok madridista által vágyott Yaya Touré, vagy Dzeko, a már velünk a nyáron (szerencsére csak) félig összehozott Agüero, mintha nem tudnák a saját árnyékukat átlépni. Persze az elmúlt szezonban megnyerték a PL-t, de inkább azért sikerülhetett, mert a Chelsea-Pool páros egymást múlta felül a célküszöbben megbotlásban és pofára esésben. Pénz van dögivel, egy ex-Realos jó edző is került oda Pelle személyében, de még mindig nem az igaziak. Csak az utolsó lépés hiányzik, hogy tényleg nagyot villantsanak, az viszont nem jön nekik össze. A BL-ben pedig rendre pofára esnek. Összefoglalva: a támadórészlegüktől bőven tarthatunk, de ők is elég hektikusak. Ha jó napot fognak ki, semmi nem állítja meg őket, egyébként meg a tökutolsótól is ki tudnak kapni.
Potenciális veszélyforrás:  wannabe.

 

A Régi Nagy Hármas

 

Arsenal

Találós kérdés: Kirúgnád, de mégse visz rá a lélek? Válasz: Arséne Wenger. Bizony, a Pedofil Vénasszony fejű francia léte már akkora talány nálam, mint a Higgs-bozon. Hogy ott van benne az isteni szikra az fix, igazolta is párszor, aztán azóta is jól elvan ezzel. Persze lehetett a stadionépítésre fogni a visszafogott teljesítményt, meg hogy építkezni kell a fiatalokból, de 10 évvel ezelőtt is ezt mondta Wenger papa, azt még mindig ott tartanak az ágyúsok, hogy a BL hely legyen meg.

Hogy is kell bajnokságot nyerni?

Egy 10 éve egyedülállóan veretlenül behúzott bajnoki cím meg egy 2006-os BL-döntő óta nemzetközi szinten semmit felmutatni nem képes Arsenal még akkor se komoly ellenfél, ha Özilt éppen tőlünk vették meg klubrekordot jelentő összegért, és van náluk egy Wilshere meg Ramsey, akik többre hivatottak.
Potenciális veszélyforrás: elhanyagolható.

Manchester United

Moyes most éppen azon van hogy a Sociedadból csináljon Evertont, miután a Unitedből úgy vágták ki mint a gerelyt, mert ott egy embernek nézték el hat éven át az eredménytelenséget, de ő előtte is letett valamit az asztalra: nos, az Sir Alex volt. Moyesszel szemben nem volt ennyi türelem, érkezett is egy másik Nagy Arc Van Gaal személyében, akit vagy szeretsz, vagy gyűlölöd, de közömbösnek nem tudsz maradni iránta. Ő még jelenleg az építkezés azon fázisában tart hogy a pincét alapozza, tehát idén a MU odahaza is csak talán tavasszal lehet tényező.
Potenciális veszélyforrás: legfeljebb a B-csapatunk ellen.

Liverpool

Nem tudni, mi történt Brendanék háza táján, de a tavaly szárnyaló Pool masszív zuhanórepülésbe kezdett idén. A BL-ben különösebb erőfeszítés nélkül rendeztük le őket idegenben egy félidő alatt, és az otthoni 1:0 is csak az eredmény miatt tűnt szorosnak. Emellett még ki bírtak kapni a Baseltől is. Nyilván megérezték Suárez távozását, de Rodgerst ez se menti fel. Ugyanis ő is beállt azon edzők sorába, akik azt hitték, majd ők agyat növesztenek Balotellinek oda, ahol neki még egy segg van. Nos, a projekt eddig masszív bukás, Mario éppen mindent megtesz azért, hogy ne csak a közönség, de a csapattársai is megutálják.

Ebben mi a Szuper, Mario?

Ettől függetlenül érthetetlen a Pool gyengélkedése, mert a csapat jelentősen nem változott tavaly óta, az összeszokás is mellettük van, és Sterling, Sturridge, Lallana vagy Henderson személyében nagyon tehetséges fiatal angol játékosaik is vannak.
Potenciális veszélyforrás: láttuk, mennyire nem az.

Összefoglalva: itt már keményen megizzadnánk hogy az élbolyban maradjunk, és nem is feltétlenül a nagycsapatok miatt. Hanem mert a kevésbé nagyoknak megvan az a kellemetlen tulajdonságuk, hogy meglepetésszerűen pofán fricskázzák a gigaklubokat is, ilyen módon rendesen elrontva több millió ember tippmix szelvényét.

Hát így állnak a topligák 11 foruló után. Egyáltalán nem kell szégyenkeznie kedvenceinknek, megállnánk a helyünket bármelyik bajnokságban és az élbolyban lennénk. És hogy ne csak a szubjektív szempontok érvényesüljenek, zárszóként itt a táblázat a whoscored-ról. Not Bad! 🙂

Oszd meg a posztot, ha tetszett!