Önbizalom növelő győzelem!

Kellett ez már nekünk, mint éhesen egy falat kenyér, vagy mint kánikulában a hűtött nagyfröccs. Tegnap először játszott úgy a csapatunk, ahogy a szezonkezdet óta végig szerettük volna. Voltak persze gyengébb periódusok, de összességében a meccsre nem lehetett panaszunk. Fineszes megoldások, pazar támadójáték, szép gólok – és most megálltunk egy kapott gólnál. Persze az ellenfél se tartozott az európai elitbe, de az elmúlt hetek lehangoló játéka után ne hagyjuk elrontani az örömünket. Hajtás után összefoglalunk.

Carlo egy váratlant húzott a kezdővel, a mindenki által várt(?) Spártai helyett Nacho kezdett a sérült Carvajal hiányában. És hogy ez mennyire jó húzásnak bizonyult, arra csak 15 percet kellett várni. Nem kezdtük túl acélosan a meccset, az első 10 percben elég ideges volt a csapat, sok volt a pontatlan átadás és az eladott labda, Elneny 5. percben leadott távoli lövését pedig már fognia kellett Casillasnak. Aztán fokozatosan átvettük a játék irányítását, a Baselnek egy-két védelmi megingástól eltekintve momentuma alig volt. És a 14. percben jött az első gól. James sarokkal szépen tett vissza egy kényszerítőt Nacho elé, aki betört a 16-oson belülre, de lövésé/beadása a bevetődő Suchyről védhetetlenül pattant az elmozduló kapus mellett a rövidbe. 1:0, mákos gól, de gól. Utána is végig mi irányítottunk, jól használtuk a széleket hogy a védelem mögé kerüljünk, Ronci és Bale gyakran cserélgette a helyét a széleken hogy ezzel is őrületbe kergesse a Basel védőit, Hamesz mindkét szélen feltűnt, Marcelóval folyamatosan mentek a kényszerítők, megindulások, beadások. Luka és Kroos kiválóan mozgatta a csapatot, de ekkor a svájci retesz még kitartott. Egészen a 30. percig, ahonnan 5 perc alatt lerendeztük a meccset. Elsőnek Luka adott egy olyan mélységi passzt külsővel Bale-nek, hogy itt a blogon többen elorgazmáltunk (megjegyzem, Ronci adta neki a passzt), a walesi pedig köszönte szépen, átemelte a kapust és közelről betette.

Szépségdíjas jelenet volt. Egy perccel később jött a harmadik. A válozatosság kedvéért ismét Luka indította finomat külsővel a jobbszélen Bale-t, aki pontosan centerezett, középen meg Roncinak befejezni ez már rutinmunka volt. Játszott a csapat! Szép megoldások, pazar indítások, pontos passzok. Öt perc múlva jött a negyedik. Ronci (jegyezzük fel, lehet több ilyen lesz!), egy jobbszélen kapott labdát se nem vezette a védőbe, se nem lőtte rá, hanem okosan visszagurított az első 30 percet átszunyókáló Benzemának. Ő “szokása szerint” eltörte a labdát, de a bevetődő Samuel testéről veszélyesen pördult a sarok irányába, a kapus óriási bravúrral kiütötte, de érkezett a kipattanóra Hamesz és könyörtelenül bevágta. 4:0.

Dream Team

Azt hittük innen laza gála lesz. Jött is az ébresztő pofon, két perccel később Ramos vétett olyan helyezkedési hibát egy kontránál amit csak Guzmicstól szoktunk meg, a meginduló Gonzálezt nem tudtuk utolérni, és elképesztően precízen, futtából kilőtte a hosszú alsót. Most persze lehet jönni hogy Casillasnak ezt védenie kellett volna. Sokadik visszajátszásra is azt mondom, ezt nem lehetett. Hiába volt távoli lövés, elképesztően pontos volt, Iker erről nem tehetett…annál inkább Ramos. A hátralevő időben más nem történt, kellemes érzéssel mehettünk a szünetre. Parádésan játszott a csapat, csak a félidő vége ne lett volna.

Értelemszerűen a második játékrészt már nem kezdtük olyan intenzitással a 4:1-es előny tudatában, és ismét megtörtént az, ami miatt eleget szentségeltünk az elmúlt időben. Tíz perc után bealudtunk a meccsbe. Elveszett az az akarás és tűz ami az első félidő nagy részében a kapujához szögezte a Baselt, ők meg minden mindegy alapon megindultak, és nem a védelmünkön múlt, hogy nem szereztek még gólt. Carlo is érezte hogy cserélni kéne, ezért az ismét nem túl jó (középfos) Ramos helyett beküldte Varane-t. Francia reménységünk köszönte szépen, és egy perccel később egy gólpasszt adott: apró szépséghiba hogy Gonzáleznek, de Casillas elképesztő bravúrral belekapott a kapu felé emelt labdájába, így csak szöglet lett. Pedig ha higgadtabb, oda lövi ahova akarja… És innentől jött a Basel, kisebb-nagyobb veszéllyel tűz alá vették a kapunkat, míg részünkről Bale a 72. percben rövidre zárhatta volna a kérdést, de egy tanárian végigvitt  kontránál inkább a kapusba lőtte a labdát, ahelyett hogy a bent érkező két társnak leadta volna. Carlo (ki tudja miért) Modricot kapta le a 74. percben és bekülte Illarrát, majd a 78. percben jött a kegyelemdöfés. Az egész meccsen talán ha két értelmes megmozdulást felmutató Benzemának Ronci pazarul sarokkal tette vissza a kényszerítőt, ő pedig betörve a 16-oson belülre nem adta vissza, hanem ballal elképesztő erővel úgy felvarrta a rövid felsőbe, hogy a felsőlécről pattant a labda a vonal mögé. Ez volt a Real Madrid történetének 1000. nemzetközi kupagólja. Nem semmi dugó volt az tény. De hogy éppen az a Benzema lője aki az egész meccsen 25-ször ért labdába (Casillas 37-szer!), és mindössze 18-szor passzolt, ebből 16 ment emberhez – hát szvsz nem ő érdemelte volna ezt meg. Rögtön utána a helyére jött Csicsó 10 percre, az eredmény azonban maradt. Szép gálával, könnyed győzelemmel kárpótolta a csapat a szurkolókat a hétvégi blamáért, és most pár tanulságot azért vonjunk le:

1. Támadásból jeles. Mondhatjuk hogy most adott nekünk a gép és bejöttek a cselek, a pontos passzok, de ezért meg is kellett dolgozni. Az első félidő nagy részében pörögtünk mint a búgócsiga: ültek a cselek, a kényszerítők, a széleken a védelem mögé kerülések, és a védelem mögé belöbbölt labdák is. Amikor pedig a Basel kitámadott, már területe is volt a százmilkás gépállatainknak a támadáshoz. De most végre nem meddő labdatoszogatásból állt a fölényünk, tudatosan kerestük a réseket, mindenki kereste a társakkal az összjátékot, és a fineszes megoldások is bejöttek.

2. Védekezésből elégséges. Csak azért nem kettes alá, mert egy gólnál többet most nem kaptunk, holott a második félidőben mindent megtett ezért a védelmünk. És jusson eszünkbe: most egy Basel volt az ellenfél. Amiért most nem büntettek meg minket, azt egy erősebb (de akár hasonló erősségű, lásd Sociedad), motiváltabb csapat könyörtelenül meg fogja büntetni.

Lássunk azért pozitívumokat is: Hamesz kezd beleszokni az új szerepébe, tegnap ő szerelte az egyik legtöbbet a csapatból, és támadásban is remekül mozgott. Ronci régi önmagát idézte, nagy kedvvel és intenzitással játszott.

A király visszatért?

Bale is végre levetette a Láthatatlan Ember ruháját. Sajnos Benzema találta meg… Modrictól meg rég vártunk már egy ilyen teljesítményt, nálam a MOTM. Lehet nem minden ellenféllel szemben lesz jó ez a gálakezdő. Lesznek még problémák, de idő kell míg összecsiszolódik a csapat. Tudom, nehéz türelmesnek lenni – én se vagyok feltétlenül az. De ez a tegnapi Basel nem volt egy kutyaütő csapat, mégis kezd működni lassan amit Carlo kitalált. Bízzünk hát a Mesterben és a fiúkban, lesz ez még szebb is!

Összefoglaló itt:


Oszd meg a posztot, ha tetszett!