Ott vagyunk a legjobb 16-ban!

A beharangozó megírása előtt még adtam némi esélyt annak, hogy egy jó meccset láthatunk, az összeszorított fogú ígéretek és pozitív nyilatkozatok az ellenfelünk részéről sajnos csak a show kötelező elemeiként funkcionáltak a valóságban. Már a kezdő 11 publikálásakor nyilvánvalóvá tette a Pool, hogy milyen várakozásai vannak ezzel a Bajnokok Ligája találkozóval, és mit hajlandó tenni azért, hogy futballra emlékeztető jelenetek is legyenek. Nos, nem sokat. Ahogy a beharangozóban már utaltam rá, számunkra is elérkezhet egy kevésbé koncentrált szakasz, s egy erősen feledhető mérkőzést láthatott a zsűri. “Ott vagyunk a legjobb 16-ban!” bővebben

A kövér néni még csak most vesz levegőt

Miután Equinox kolléga remekül összeszedte a múltat a liverpooli odavágó előtt, és kiválóan árnyalta azt a szakadékot, ami a két gárda múltra vonatkozó statisztikái, és az utóbbi évek formája között mutatkozik (elvált a tüdő a májtól), kissé másfelől próbálom megközelíteni az esti meccs felvezetését. A “szikét” finoman kezelve, inkább a saját formánk fenntarthatóságát boncolgatnám, feltéve a kérdést, hogy helyes pályára állt-e a Real-rakéta, melynek tavasszal kell majd robbannia. “A kövér néni még csak most vesz levegőt” bővebben

Októberi értékelő

Lezárult az októberi hajsza, és az eddigiekkel ellentétben, most teljes mértékben elégedettek lehetünk. Vagy mégsem? Kevés gólt kaptunk, győztünk a Liverpool otthonában, otthon vertük meg a Barcelonát, egyénileg is voltak kimagasló teljesítményeink, ráadásul most osztották ki a tavalyi év spanyol bajnokság legjeit. Hajtás után értékelünk. “Októberi értékelő” bővebben

Sörmeccs

Őszintén szólva erős kétségeim vannak afelől, hogy Ancelotti szólt volna a fiúknak a mérkőzés előtt, hogy bajnoki forduló van, és nem egy laza edzőmeccs keretein belül labdázgatunk valami negyedosztályos csapat ellen. Ennek megfelelően játszottak a fiúk mind csapatszinten, mind egyénileg is. Semleges érzéseim vannak a mérkőzést illetően, hiszen az eddigi ellenfeleinkhez képest, most egy könnyebb falatra számítottunk, de mindenképpen hajtósabbnak ígérkezett. Ennek ellenére egy unalmas, egyoldalú meccset játszottunk, viszont olyan technikásan nyomtak a fiúk, és olyan gólokat rúgtunk, hogy talán maga Xavi is elismerően biccent egyet a fejével. Hajtás után összefoglalunk…

Annyira találó beharangot sikerült írnom, hogy annak a totál ellentettje történt meg. De kicsit sem sajnálom, hogy nem vagyok egy Paul a polip, mert a kedvezőbb forgatókönyvet osztotta ki ma a sors. Nézzük csak, hogy mondott ellent nekem a foci istene pontokba szedve:

1. „Első hallásra legyintünk csupán, hogy fél szemmel is kilőjük a pókhálót a hosszú felsőben..” – mondottam én, majd jött Hámesz és kilőtte a hosszú felsőt.

2. „Tavaly a Barcelonát igencsak meglepték harciasságukkal..” – harciasság? A legharciasabb Pepe volt. Olyannyira beleélte magát, hogy egykori favágó énje is előjött amikor beleszállt Ramosba.

3. „Az első gólig nem játszottak alárendelt szerepet” – az első gólig max a bemelegítésnél játszottak, mert 2. percben már jelzett Ronci, hogy nem csak 11-esből tud betalálni, bár mindenképpen magabiztonságot ad az a fehér pötty.

4. „A védelmükben…” – Volt olyan nekik? Lehet ezt védelemnek nevezni, ahol több sarkazás volt, mint Marcelo elbaszott beadásai?

5. „Nagyon nem lesz könnyű mérkőzés…”

6. „Hamar kell gólt szereznünk..” – Oké, ez pipa.


Összességében, nem mondanám azt, hogy jól játszottunk volna, mert ahhoz kellene egy ellenfél is, ami tegnap teljes mértékben hiányzott. Granadánál totál áramszünet, képszakadás. Védelmük foghíjas volt, támadásuk pontatlan, középpályájuk meg gyakorlatilag nem is volt. Nyilván ez a korai gól nem segített nekik, mert valami nagyon megtörhetett bennük. Volt pár ígéretes támadásuk, de olyankor rendszerint berobbant Pepe és rendet rakott. Ikernek is voltak védései, ne menjünk el emellett szótlanul, valamint Ramosnak is volt egy óriási mentése a végén.

Mi meg lubickoltunk mint hal a vízben. Nagyon szépen játszunk kicsiben, mentek a gyors passzok, kényszerítők. A tegnapi meccs látványra csillagos 5-ös. Úgy gondolom, hogy nagyon jól jött egy ilyen sörmeccs, mert húzós heteken vagyunk túl, nehéz sorsolásunk volt. Aki azt mondja nekem augusztus végén, hogy az első 10 forduló után, magunk mögé szorítjuk a két legfőbb riválisunkat, előbb aláírtam volna, mint Pérez újabb galaktikus igazolását. Ami nekem igen csak érzékeny pont, hogy most érzem azt hosszú idő után, hogy végre szépen is tudunk játszani! Persze, eddig is voltak szép góljaink, támadásaink, de az igazi balettet nem mostanában táncoltuk. Csak robotoltunk, csak belebikáztunk a labdába.

Karim balettozik

Rögtön az elején eldöntöttük a mérkőzést. Equinoxszal azt beszéltük, hogy ha nem rúgunk gyorsan egy gólt, akkor akár a végéig is kihúzhatják 0-0-val. gól. Hámesz gól. Ez tiszta sor, emlékszünk rá. Utána jött a labdatartás, passzolgatás, labda fényezése. (NEM, még véletlenül sem a tikitaka!) Második félidőre kicsit felszívta magát a Granada, próbált volna szépíteni, de Ronaldo úgy gondolta, kioszt egy sarkazós gólpasszt háttal a kapunak Benzemának.

Marcelo ismét nagyon élt a bal oldalon, több próbálkozása is volt, de James első gólja után szégyenkezett volna kis gólt rúgni, így inkább kilőtte a jobb felső szektort egyszer, a felső kapufát még egyszer. Kroos csendesen tette a maga dolgát, ismét hozta a tőle elvárt szintet.

Még mielőtt belenéztem volna a statokba, lejegyeztem ezt a pár betűt: „motm kb”. Nem akartam véletlenül sem hagyni, hogy valami félrevezessen, mert Benzema teljesítménye tökéletes volt. 2 gólpassza mellett 5 kulcspasszt is adott, gólt is szerzett, labdát is szerzett, tisztázott és 81%-os pontossággal passzolt. Helyzetkihasználása mondhatni 100%, egyetlen lehetősége volt még a gólszerzésre, rögtön a meccs elején ahol közelről beleálltak a lövésébe. Karimnak akkor megy igazán, amikor a csapatnak is megy. El lehet várni tőle, hogy ő legyen a döntő faktor egy kiegyenlített mérkőzésen, de felesleges. Októberben 7/7 a gól/meccs aránya, amiért mindenképpen dicséret jár. Isco, véleményem szerint gyengébb napot fogott ki, de eldöntöttem, hogy nem fogok senkit sem szidni, elvégre edzőmeccs után még sem illik…  

Nélküle is megy a szekér. Hiányzik valakinek a kezdőből?


Új oldalunk a Facebookon: itt elérhető.

Földreszállás

Nehéz írni egy délutáni matinéről, amikor még mindig a klasszikus mámorában fürdünk, és el vagyunk kényeztetve jobbnál-jobb teljesítményekkel. De hát erről is kell, ezért most essünk csak le a magas lóról, mert ilyenkor szokott jönni a szokásos mélyrepülésünk, aztán pisloghatunk, hogy hiába vertük meg a katalánokat, ha utána elszórjuk a pontjainkat. Hajtás után merengünk beharang … “Földreszállás” bővebben

Bájak és bajok

Bár nem éltem át _igazán_ az érzést (gyerekkortól elkötelezett Madridistaként annyira nem meglepő…), van valami megkapó abban, ha valaki egy igazán kis csapatnak szurkol. Persze, vidékiként én is kimentem egy-egy megye kettes összecsapásra, ahol aztán a lelátón (6 sor, jó szocreál beton, amin nem esett jól az ücsörgés) szotyolától habzó szájjal pocskondiáztuk a bírót, az ellenfelet, és éltettük a botlábúnál éppen csak egy hangyabokányival magasabban kvalifikált játékosainkat, akikkel nem mellesleg a hét többi napján együtt ittuk a vörösboros-kólát. Persze, spanyolhonban azért ez kicsit másképp van, ott azért egy Segunda B-s csapat is fel tud mutatni minimum 2-3 tényleg ügyes játékost, kit kis jó szerencsével elvisz valami _nagyobb_, vagy egész életében búslakodik, hogy neki valamiért nem jött össze. És abban is biztos vagyok, hogy náluk más mértékkel, más léptékkel mérik a sikert. “Bájak és bajok” bővebben

Cseresor előre fuss!

A Copa del Rey soron következő fordulójában a Real Madridot a Segunda División B-ben vitézkedő katalán Unió Esportiva Cornellàval hozta össze a balsors. Mondom, balsors, hisz egyrészt szegénykék bár így örültek, mikor meglátták a sorsolást (micsoda bevétel, a falu apraja s nagyja ott lóg majd az Espanyol vadonatúj nevű Power8 stadionjának kerítésén…), másrészt ezt a meccset is illenék beharangozni. Hogy kik ők… nos, minden tudásomat összeszedve is igen karcsúra sikeredett volna eme poszt (hacsak nem dúsítom Katalónia tájaival, tengerpartjaival és egyéb érdekességeivel…); mentségemre szóljon, hogy alsóbb osztályokkal csak akkor foglalkozom, ha a Castilla az érdekelt. Ilyenkor nem szégyen nálamnál hozzáértőbb szakemberek véleményét kikértem a holnapi meccsel kapcsolatban… “Cseresor előre fuss!” bővebben

Goldolatmenés II.

A labdarúgás nem egy egyszerű sport, mára a politika és a pénz szerves, és természetesen egyúttal kiirthatatlan  részévé vált, olyan szimbiózist alkotva, mint daganat a gazdatestben, táplálja, de mérgezi is azt.  Már a 90-es években se csak a játékosok, a taktika és az edző szent hármasának harmóniája kellett a kiugró eredményekhez. A klub gazdasági helyzete, szakmai vezetése és az elnök személye is olyan befolyásoló erővel bírt, mint egy jól megválasztott taktika vagy a játékosok formája.  Három egyesület vizsgálok most, három különböző klubot, három különböző utat.  2014 októberét írjuk, a Real Madrid túl van egy sikeres El Clásicón, s az egyszerű szurkoló hajlamos rózsaszín ködbe burkolózni, de a következő gondolatokkal is szeretném felhívni a madridisták figyelmét, nem minden fenékig tejfel – ugyanakkor gyorsan szívemre is teszem a kezem, igen kevéssé van most okunk a borulátásra, ergo az elemzést nyugodtan vehetitek hipotetikusnak. Azonban, mielőtt nekiveselkednénk, tartozok még egy kötelességgel, méghozzá a folytatás csúszása miatt, tehát mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa (avagy Lars von Trier szerint:mea culpa, mea maxima vulva). “Goldolatmenés II.” bővebben

Ancelotti diadala

…mondom mindezt úgy, hogy nem ő játszott szombaton, nem ő rúgta a gólokat, de abszolút az ő érdeme a győzelem.  A hétvégi klasszikuson, hazai pályán sikerült 3-1-es sikert aratnunk az ősi rivális ellen. Az ilyen meccsek miatt kapta az El Clásico, a futball ünnepe elnevezést, amire az utóbbi években nem igazán szolgált rá. Viszont a tegnapelőtti összecsapás remek játékot és izgalmas találkozót hozott. A Real Madrid régen nem látott viszonylagos könnyedséggel kerekedett felül a Barcán, bár azt is meg kell említeni, hogy Luis Enrique elszámította magát, és rossz taktikával küldte pályára fiait. Az izgalmak után összefoglalunk. “Ancelotti diadala” bővebben

Két törzs története

Érdekes dolgokat szül az élet, nemrég még egyszerű szurkolóként vártam az El Clásicót. Gyomorideggel kelve, reggeli közben olvastam a beharangozót, majd egész nap, fokozódó izgalommal a mérkőzésen járt az eszem. De ez a Real-Barca más lesz, hiszen most nekem adatott meg az a megtiszteltetés, hogy írhatok erről a jeles eseményről. Bármi is történjék, ezért az élményért köszönettel tartozom kollégáimnak, és nektek, olvasóknak, mivel nélkületek ez nem lenne. Ömlengés Off. Sokat gondolkodtam, hogy milyen legyen ez a beharang, mert annyi jót olvashattunk már, így egészen rendhagyót találtam ki, ami remélem tetszeni, lássuk akkor… “Két törzs története” bővebben