„Ez történik, ha egy megállíthatatlan erő egy mozdíthatatlan tárggyal ütközik.” – mondjuk majd nagyon sokan a meccs után.

Az egyik Fonatos szerzővel történt beszélgetésben azt írtam, hogy a mostani Liverpool az a Real Madrid, amely taktikailag is világelit. Szerintem a Pool – a Cityhez hasonlóan – irgalmatlanul megszervezett focit játszik, tudja a csapat, hogy milyen kockázatokat vállal fel a támadójátékával, tudja, hogy mit nyerhet a támadásban agyig feltolt játékosaival, akik elmozgásaikkal teljesen összezavarják az ellenfelet. A fogorvosommal épp arról értekeztem szerdán, hogy a Pool egyik kedvelt támadósémája az, amikor az egyik oldalon 3 ember megkavarja a védekező csapatot, a centrumból elszív egy-két védőjátékost és máris nyesik át a támadóharmad félterületéből a másik oldali félterület folyosójába a labdát, ahol Mané (Díaz) és Robertson, vagy Salah és TAA érkezik (attól függően, mikor melyik oldalról indul a bontás). Viszont ha bekapják a kontragólt (felvállalt kockázat), akkor Klopp Peppel ellentétben nem ragaszkodik mereven az eltervezett taktikai formákhoz, hanem kissé elengedi a csapatát a rock’n roll irányába. Na, mi ez utóbbi irányból szoktuk amúgy is játszani a meccseinket… 😀

Számomra tényleg hasonló habitusú a két csapat jelenleg. Miközben teljesen máshogy játszanak.

Felnőttünk. Illetve, a többségetek. Vagy… a többségetek is elkezdett dolgozni, családot alapítani, gyermeket nevelni. Egyre nehezebbé vált a blogolás. Egy poszt megírása források felhasználásával 1-6 munkaóra között van tapasztalatom szerint. De mikor lesz az az egy szabad, az a hat szabad órád, hogy elkezd a poszt írását?

Akartuk, hogyne akartuk volna a közös posztot a Vörös Fonattal. Akartuk, hogyne akartuk volna a korábban már bevált formát, hogy egész héten újabb és újabb anyagokkal jövünk.

De közben felnőttünk. Mindannyian. A Fonatosok és mi is.

De közben megmaradt a gyermeki rajongás és vágy egy játék, egy csapat iránt, amely elementáris érzelmeket, megmagyarázhatatlan „azonnali” reakciókat képes kiváltani a legfelnőttebb felnőtté vált emberből is.

Taktikai szempontból nem tudok mit hozzátenni ahhoz, amit Gwolf perfekt posztjában leírt. Olvassátok el (újra). 🙂

Érzelmi szempontból meg nem írhatok sok mindent, mert szerencsére azért holnap is jön poszt, Bende gondozásában.

Mi marad akkor?

Leginkább a mikrotémák felemlegetése.

• Mennyire lehet „bosszú” ez a mérkőzés a Salah-Ramos eset miatt?

Csak Salah nyilatkozott meg ezzel kapcsolatban így. Néztem interjút a Henderson, Mané, Klopp hármassal, mindegyikük elmondta, hogy ez nem a bosszúról szól. Megértik, hogy Salah miért mondta, amit, de a csapat és személy szerint ők nem így készülnek fel.

• Mennyire jogos a Liverpool és a Real Madrid döntőbe jutása?

100%-ban megérdemelt. Többször hangoztattam a szezon tavaszi időszaka során, hogy a két legjobb csapat idén a világon a City és a Pool. Mielőtt a háborgó kommentek karaktercsapásait hallanám… Elemezni azt lehet, amit látunk. Jövendőlni abből lehet, amit látunk. Ezek alapján a két angol klub idén magasan a többi sztárcsapat felett áll. A futball azonban ennél több és sokszor ez az a terület, amit „lenéznek” egyes hangadó bloggerek, tv-s arcok. Ami nem mérhető, ami nem helyezhető viszonyrendszerbe, az veszélyes azoknak, akik számokkal, adatokkal és csak ezekkel dolgoznak, vagy tudnak csak dolgozni. Bármelyikünk, aki játszott versenyszerűen, tudja, hogy az egészséges önbizalom, vagy a megsértett önérzet micsoda plusz energiát tud mozgósítani.

Itt annyi kitérőt mindenképpen szeretnék tenni, hogy ez alapvetően nem korlátozódik csak a sportközösségekre. Egy baráti társaság, egy család, de még egy néptánccsoport is lehet kibaszott összetartó és igenis, ennek meg van a cselekedetekre gyakorolt pozitív hatása. Illetve, végtelenül idegesítő, amikor a „könyvből tanult elemzők” és az „öltözőszagot ismerők” rohadtul nem akarják megérteni egymást. Szerintem nem is kell jobb példa Carlónál, Kloppnál (Pepnél, Magathnál, Zidane-nál), hogy aki kiváló spíler volt ÉS aktív pályafutása alatt/után a fejét is trenírozta, azok lettek a legjobb edzők. (Mou ebből a szempontból egyedi darab.) Az újhullámos bloggertwitteryoutube-elemzők és a szakértő-sportigazgatók is bizonyíthatnák fennen hangoztatott tájékozottságukat, intelligenciájukat abban, hogy hajlandóságot mutatnak egymás meghallgatására és a másik fél megértésére. És még ekkor sem kellene egyetérteni a másikkal. Na mindegy… Köszönöm, hogy elmondhattam, hogy „zavar a közbeszéd színvonala”; hogy zavar, hogy sokan „az eltartott kisujj-szakértő” szerepében tetszelegnek, miközben „görcsösen markolják a söröskorsót”. A magam részéről bátran állítom, hogy sosem leszek ilyen mindent is tudó-ismerő szakértő. Elsősorban szurkoló vagyok és az is akarok lenni, másodsorban belső kéztetésem van, hogy értelmezni próbáljam azt, hogy mi-miért-hogyan történik a pályán. Külsős pozitív példának ott van a Premier Leak, ahol a srácok szerintem teljesen jól dolgozták fel a mi BL-meccseinket, nyilván angol futball-kedvelői szemszögből, amit nekünk, spanyolosoknak a helyén kell kezelnünk. A másik pozitív példám pedig igazából minden, ahol Szabó Chris ott van.

Igen, a Real Madrid is megérdemelte a döntőbe jutást, mert olyan karakterjegyeket mutatott fel a kieséses szakaszban, ami szükséges a sikerhez. Nem biztos, hogy általában elégséges, de biztos, hogy szükséges. Ha úgy tetszik, mi „csak” taktikai felkészítésben vagyunk hátrányban az elithez képest idén. De erőnléteben, csapategységben, egyéni klasszis teljesítményekben világelit vagyunk.

• Ancsa vs Kloppo

A 62 éves Carlo az 54 éves Jürgen ellen. A játékosként és edzőként is BL-t nyerő ex-középpályás a tisztes pályafutással rendelkező ex-támadó (néha jobbhátvéd), edzőként a legjobbak szűk körébe most már több, mint 10 éve tartozó Klopp ellen.

Játékosként: 387 meccs (ebből 26 olasz válogatott) vs 347 meccs. 27 gól vs 56 gól.

Edzőként: 1226 meccs (GY: 714, D: 280, V: 232) 967 meccs (GY: 523, D: 233, V: 213) ellen. 5 bajnoki cím VS 3 bajnoki cím. 22 trófea a 12 trófea ellen.

10 meccs egymás ellen. 4 Carlo győzelem, 3-3 Klopp győzelem, illetve döntetlen.

• Megjósolni a megjósolhatatlant…

A City elleni odavágó után írtam, hogy nem láttam a gárdától két ugyanolyan támadásmintát. Nyilván a zsenialitás nem mintázatokban jelenik. Végtére is, játékosokról van szó, nem fraktálokról. Viszont azzal nehéz mit kezdeni, hogy hisszük, hogy jönni fog a csoda.

A csoda eddig így jelent meg:

• • Donnarumma elbaltázta – ki gondolt erre?
  • Modric csodálatos gólpassza Karimnak – egyéni zsenialitás, nem gyakorolható
  • Rodrygo labdaszerzése KÖZÉPKEZDÉS UTÁN AZONNAL és Marquinhos tesze-tosza felszabadítása Vinivel szemben, majd az érkező Karim kapáslövése – ez a jelenetsor soha a büdös életben még egyszer nem fog megvalósulni
  • Modric külsős gólpassza és Rodrygo kapáslövése – talán ez gyakorolható, de kellett hozzá egy labdaszerzés az ellenfél térfelén.
  • Rodrygo két gólja a 90. és 91. percben.

Ezeket elemezni, ezekből következtetni nagyon nehéz, ha nem lehetetlen. Viszont, ezek miatt lehet és érdemes hinni.

Szervezettebb a Pool? Igen. Jobbak, mint négy éve? Igen. Elszívják a levegőt előlünk? Igen.

Lehetetlen megnyerni a döntőt?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!