A Real Madrid, ha nyögve-nyelősen is, de otthon tartotta a 3 pontot a Sahtar Donyeck ellenében a BL szerdai játéknapján. A kvázi továbbjutásnak lehet örülni, ugyanakkor egyre komolyabb kérdőjelek merülnek fel a keret megfelelő használatát illetően. Hosszútávon biztosan nem tartható, ami most megy a Realnál. Összefoglalunk.

Ancelotti ismét a gála tizenegyének szavazott bizalmat, pedig a heti 2 meccses ritmusban komoly luxus, hogy Miguel és Blanco szintű játékosok koptatják a padot.

A Real Madrid komoly ritmusban kezdte el a találkozót, úgy tűnt, hamar szeretnék a vezetést megszerezni. A Sahtar ekkor szinte a saját 16-osán belül védekezett. Megvolt a hazaiakban a sebesség és a kreativitás is, melyet mi sem jellemez jobban, mint, hogy Modric háromszor is helyzetbe tudott kerülni, többnyire kispasszos, kreatív szituációk után. Sajnos ezekből nem született gól. A Sahtar lassan kijött a bunkerből, nem kevéssé köszönhetően edzőjüknek, Roberto De Zerbinek, aki egyre gyakrabban mutogatta, hogy feljebb-feljebb… Ennek eredőjeként a 10. percben Alan Patrick hatalmas kapufája mutatta, hogy a középpályás védekezésünk enyhén szólva gyenge.

Amikor elkezdett működni a vendégek letámadásos zavarása, megmutatta a Real, hogyan kell ezt a leghatékonyabban csinálni. Vinicius csapott le az ellenfél kapusának kissé erős passzára, mely a védő lábáról elpattant. Vini lehúzott az alapra, Benzema okosan visszamozgott a passzért és a brazil kihagyhatatlan helyezbe hozta Karimot, aki így a habfehérek 1000. BEK-BL gólját szerezte. Úgy tűnt, ez sima lesz, magam is beírtam a threadbe, hogy gyorsan kell még kettő, aztán jöhet az 5 csere, hogy pihenhessek a kulcsjátékosok a sokkal nehezebbnek ígérkező Rayo elleni La Liga meccsre.

Ehhez képest visszavett a Madrid, többen futás helyett kocogásban próbáltak mozogni a súlypont áthelyezésekre, és kezdte megérezni a Sahtar a lehetőséget. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy látszódjon, ez így kevés lesz. A közönség soraiból egyre gyakrabban hangzott fel füttyszó. Fernando az első helyzetét még kihagyta, de megint fájóan könnyedén kerültek helyzetbe a vendégek.

Aztán érkezett is a büntetés, az említett Fernando formás akció után vette be Courtois kapuját. Mellel kapott gólpasszt, és a második komoly lehetőségét már gólra váltotta. Pár támadás erejéig mintha gyorsabb fokozatba kapcsolt volna a Real, de a félidő hajrájában ismét visszaesett az iram, akár hátrányba is kerülhetett volna a hazai gárda.

A szünet most tényleg jókor jött, magam is reméltem, hogy Ancelotti esetleg cserével frissít, de minimum rendet tesz egy kicsit a fejekben.

A második játékrészre csere nélkül jött ki a két gárda. A játék képe sem változott érdemben, nem túlzás azt állítani, hogy hiába volt bizonyos párharcokban érezhető, hogy komolyabb minőséget képvisel 1-1 madridi játékos, simán pótolta a Sahtar sebességgel, több mozgással és nagyobb lelkesedéssel.

A bizonyos minőségi különbség talán az egész mérkőzés folyamán a 61. percben mutatkozott meg a legszembetűnőbben, amikor jobboldali akció során, gyors, egyéritő passzokkal, okos kényszerítőkkel jutott el a kapu közelébe a Real, és Benzema fel is tette az „i”-re a pontot. A klub 1001. BEK-BL gólja is a francia nevéhez fűződik, a csapat visszavette a vezetést.

Sajnos Ancelotti első cseréjére a 66. percig várni kellett, de ekkor is csak kényszerből változtatott, Carvajal nem bírta tovább, helyére Nacho érkezett. Az utolsó negyedórára sem nyugodhattunk meg, több veszélyes támadást is vezetett a Sahtar, a hazaiak képtelenek voltak uralni a találkozót, hiába mutatott 2-1-et az eredményjelző. Mintha Vinicius is elfáradt volna a végére, de az igazán látványos visszaesést Casemiro produkálta, az igazi gond az volt, hogy a bizonyos hanyatlás is elég alacsony szintről következett be. Sajnos a vezető találat során mutatott zseniális sarkazása ellenére is így van. Kis túlzással átment a brazil labdatemetőbe, három egymást követő támadásunk nála fulladt kudarcba, a közönség ismét erősödő füttyel jutalmazta a produkciót. A második cserénket újból csak a kényszer szülte a 79. percben Benzema jött le, jobb combját, combtövét masszírozták, és kapott is rá egy tömlőt, csak reméljük, hogy nem komoly a dolog. Élek a gyanúperrel, hogy az Elche elleni bajnokit sem véletlenül, és kizárólag Ancelotti döntése alapján hagyta ki. Szét van játszatva. Jovic állhatott be 10 percre. Hurrá!

A legvégén még Courtois-nak hála meg tudtuk tartani a vezetést, a belga több nagy védéssel is hozzájárult ehhez a 3 ponthoz. A találkozót megnyerte a Real, de a mutatott játékkal, és a mögöttes motívumokkal, a meccseléssel koránt sem lehetünk elégedettek. Sőt, a szezonban eddig ez volt az alkalom, amikor a legmélyebbre hajtottam a fejem, és a kellemetlen dejavü érzésével ízlelgettem a keserűséget a számban. Nem lesz ez így jó!

A legnagyobb gondnak folyamatosan azt éreztem, hogy a középpályánk védekezésben egy átjáróház. A négy védőnk nem egyszer találta magát szemben lendületből érkező támadókkal, némileg kiszolgáltatott helyzetben. Csapatként voltunk igencsak motiválatlanok. Ez a gála kezdő egy idegenben 5-0-ra megnyert meccs után csak túl akart lenni az egészen, nem megsérülni, nem túlzottan elfáradni. És amikor csapatszinten ez látszik mindenkin, abból jó meccs még sosem született. Teljesen értetlenül állok, hogy miért nem kaphatott egy meccset Blanco Casemiro pihenésének terhére. Vagy miért nem kapott pihenőt Modric, amikor Isco nagyon szívesen játszott volna 30 percet, miután visszavettük a vezetést. Sajnos ma az egyébként elég stabilan játszó Mendy se volt a topon, abszolút érthető lett volna, ha Miguel lehetőséget kap a második játékrészben. Militao is abszolút fáradt, az ő pozíciója is rendkívül fontos, őt is motiváltan és egészségesen kellene tartani. Nyomát nem látjuk ennek sem!

Amikor bejelentették Ancelottit újra, rögtön visszakerestem az egykori búcsúposztját, és emlékeztettem a társaságot, hogy akkor frissen hogyan láttuk az ő bukásának okait. A kezdeti pozitívumok után azt látom, hogy megyünk szépen visszafelé az időben, és újra az történik, hogy bizonyos embereket agyon játszat, míg tehetségek sínylődnek a padon. A hatalmas gond az, hogy az olasz tréner 2015-ös távozása óta eltelt 6 év, és a gárda magja is pont ennyivel idősebb. A komplett CKM, Benzema, Carvajal, stb. Akkor se bírta senki, mitől bírnák most? 6 év a fociban egy örökkévalóság. Vajon Pintusnak van szava bármiben? Nem látja senki, hogy épp ugyanabba folyóba készülünk belépni újra? Carvajal, megkockáztatom – a mai alapján is -, hogy soha nem lesz már a régi. Kroos hosszú kihagyásra kényszerült már a szezonban is, Benzema is túl van hajszolva, már itt fáj, ott fáj egy olyan meccs után is, melybe pihenő után érkezett. (Ne feledjük, már egy fiatal Valverde izomzatára is azt mondják a szakemberek, hogy rongyosra van fárasztva, komolyabb pihenőre szorulna. Szegény most megkapta.) Modric isteni hardverrel van ellátva, szerencsére egyáltalán nem sérülékeny, de a korából adódó fáradsággal nála is számolni kell. Egyre hatványozottabban. Egy ilyen környezetben hogy lehetséges, hogy ezt a kezdőt teszi fel Ancelotti a pályára? Továbbá hogy lehetséges az, hogy összesen kettőt cserél, mindkettőt kényszerből? Egyetlen pihentető, ha úgy tetszik, frissítő cserét sem húzott meg. Három lehetőség maradt a tarsolyában. MIÉRT? A cserék előbb-utóbb sérülések miatt lesznek kikényszerítve. Miért kell ezt megvárni?

Nem csak fizikailag lenne szükséges a csapat forgatása, de pszichésen is dobna a csapaton, ha egy bizonyítani akaró, ereje teljében levő fiatal dinamizálná a csapatjátékot. A jelenlegi gyakorlat hátrányait remekül mutatta Marcelo legutóbbi produkciója a Ligában. A hosszas kihagyás után, éles meccsek nélkül nem lehet formában egy játékos. Marci abszolút nem volt rossz, de pont a kapu előtt minden alkalommal elbizonytalanodott, és többször passzolt lövés helyett – rossz döntéseket hozott. Önbizalom hiány? Lehet az is.

Mit gondol Blanco egy ilyen nap után? A középpályánk csak vonszolja magát, se kedve, se ereje védekezni, de az edzőnek esze ágában sincs őt becserélni. De megkérdezném Asensiót, Camavingát, és Iscót is…

Meg kell mondjam, a mai este után nagyon szomorú vagyok. A szezon legelején felsejlett valami fény az alagút végén, de most újra vakon vagyunk. Úgy globálisan az a klub legfontosabb feladata most, hogy a kiöregedő mag pótlásáról gondoskodjon. Ennek biztosan nem az a módja, hogy „halálra játszatjuk” az öregeket.

Egyébként a beharangozó óhajának megfelelően nyert az Inter is, így a Real átvette a vezetést a csoportban.

Záró gondolatként, és némileg a következő meccsünk felvezetése gyanánt is, a ma látottak alapján Ancelotti durván alábecsüli a Rayo jelenlegi formáját. Reméljük a legjobbakat!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!