A közösségi média időszakában a játékosok szerepe felértékelődött a klubok számára. A sportolók már nem csak a pályán és a TV-reklámokban képviselik a csapataikat, hanem a közösségi médiában, online reklámokban és a mémeken is. Elég itt a klubokat és márkákat megszégyenítő lojális követőtáborral rendelkező Ronaldo kólás esetére gondolni. Egymaga ingatta meg érezhetően a világ egyik legismertebb és legerősebb brandjét. Azt, hogy innen hogy jutunk el a cím által sugallott témához néhány(ezer) ingyen karakter után megtudhatjátok.

Player empowerment era

Ezt a jelenséget, azaz a játékosok hatalomátvételének korszakát nevezték el Amerikában Player Empowerment Eranak (magyarul kb.: Játékosok Befolyásnövekedésének időszaka, norma szerint „Jatekosok feminista idoszaka”, ReAlantos szerint: „Játékos-vastrón időszak”, a továbbiakban PEE). Aki magában a jelenségben szeretne elmélyülni, egy elég jó videó róla. A kifejezés eredetileg nem tudom kitől származik. Én Bill Simmons podcastjében hallottam róla az NBA kapcsán. A lényege annyi, hogy az elmúlt 10 évben jelentősen megnőtt a legnagyobb játékosok közvetlen a szponzoroktól származó bevétele, és így kevésbé vannak ráutalva a csapatoktól kapott fizetésre. Ezáltal a játékosok szabadabban dönthetnek arról mekkora piacon szeretnének játszani és mennyi fizetésért.

Természetesen nem vonható közvetlen analógia a két sport között, hiszen az NBA-ben a fizetési sapka, a max fizetés és az aránylag nagy koncentrációban előforduló szupersztárok miatt nagyban eltér a két univerzum. Azonban az közös elem, hogy a játékosok a klubtól érkező (egyébként is folyamatosan emelkedő) fizetésen felül egyéb bevételekkel is rendelkeznek, amelyek jelentős biztonságot tudnak jelenteni a szerződés-tárgyalások környékén.

A CNBC cikke alapján egy 1 millió követővel rendelkező instagram oldal tulajdonoasi akár $250,000-t is kaphatnak egyetlen szponzorált posztért, míg az igazán nagy sztárok (pl. a 200 millió követővel rendelkező Ronaldo) 1 millió dollár fölött keresnek posztonként. A Madrid várható első keretéből Lunin és Jesus Vallejo kivételével mindenki 1M követő fölött jár. Ha csak heti egy szponzorált poszttal számolunk és nem a maximális összeggel, csak mondjuk $100,000-ral, akkor az évente $5,2 millió. De egy közel 50 millió követővel rendelkező Marci esetén ez az összeg gyanúsan jóval több lenne.

Szurkoló, de kinek?

Ezt a jelenséget erősíti a játékos-szurkoló jelensége. A közösségi média megjelenésével és térhódításával a játékosok ott vannak velünk mindenhol. A nappaliban, az ebédnél, a buszon és az ágyban lefekvés előtt. Sokkal nagyobb kötődés alakul ki egy-egy sztár iránt mint maguk a klubok iránt. Ezt ismét Cristiano átigazolása szemlélteti a legjobban. Az ő Juventusba történő igazolása előtt a csapat instagramjának kevesebb mint 9 millió követője volt. Ma 48 millió. De Alaba bejelentése után a Real Madrid accountját is a következő két hétben duplaannyian követték be, mint az azt megelőző két hétben.

A klubok természetesen a szponzorált social media posztok után is pénzt kapnak, és egy nagyobb követőszámmal rendelkező oldal jelentősen növelheti a következő szponzor által kicsengetett összeget. Tehát a nagyprofilú, pályán kívül is jelentős befolyással bíró játékosok a klubok bevételeit is tudják ilyen módon növelni.

Az meg már csak hab a tortán hogy sok klub részesedést kap a játékosok egyéni szponzori bevételeiből, amik ilyen módon szintén a klub kasszáját tolják.

COVID-time

Az elmúlt másfél évben nem maradhatott ki semmilyen írásból, videóból sem a COVID pandémia, így most sem teszünk kivételt. A görög abc 25 betűjéből a negyedik variánst tapossuk, tehát bőven van még idő az omikron variánsig, amikor a fertőzöttek a fejbőrükön keresztül fognak vizelni.

Azonban a furcsa tüneteken kívül jelentős bevételkiesést is hozott ez az időszak a kluboknak. Ez nyilván nem optimális, azonban a sztárcsapatoknak fenn kell tartani a színvonalat annak érdekében, hogy a stadionba visszatérhető szurkolók közül minél többet sikerüljön ténylegesen bevonzani a stadionba, rávenni a mezvásárlásra és minél több pénzt lehúzni róluk Perez onlyfans incoming.

Erre pedig kézenfekvő megoldást jelentenek az ingyen igazolható sztárok. Tudtok nekem egy példát mondani amikor sport egyik legnagyobb kapustehetsége, aki a következő 15 év meghatározó játékosa lesz ingyen eligazolt a nevelőklubjából, aminek amúgy a kapitánya is volt? Ugyehogynem? Bezzeg Buffon anno 52 millió euróért igazolt a Juvéba, amikor az még sok pénzek számított és nem csak Ousmane Dembelé egyik combizomhúzódása jött ki belőle.

Növekvő tendencia

Azonban idén Donnarumma mégis ingyen igazol Párizsba. És ezzel ő lesz a történelem legmagasabb piaci értékkel rendelkező ingyen igazolása (egészen addig, amíg Perez be nem húzza Messit). És ki a második? Alaba, holtversenyben Lewandowskival. Ha a fenti görbére néztek, amely a 10 millió euró piaci érték fölötti ingyen igazolásokat mutatja, egyértelműen növekvő tendencia látszik az elmúlt években. Ezt természetesen részben az inflációnak köszönhetjük, azonban a trend látványos.

Az elmúlt 2 évben olyan, magas piaci értékkel rendelkező játékosok váltottak klubot Donnarummán és Alabán kívül, mint Depay (45M), Calhanoglu (35M), Wijnaldum (30M), James (32M), Cavani (20M), Meunier (24M), Ramsey (40M), Rabiot (30M), Mina (30M), Ander Herrera (25M), De Vrij, (40M), Goretzka (40M), Can (30M).

Ráadásul a következő szezon végén olyan játékosoknak jár le a szerződése, akik mellett ezek a számok eltörpülnek: Mbappé, Pogba, Varane, Goretzka, Pedri, Fati, Kessie, Camavinga, Dybala, CR, Carvajal, Onana, Tolisso, Ilaix.

Továbbá még egy érdekes jelenség amire felhívnám a figyelmet: egyre több a fiatal ezeken a listákon. Goretzka, Donnarumma, Eric Garcia vagy épp Nianzou a következő 10-15 év meghatározó tagjai lesznek. Már elsőosztályú tapasztalattal a lábukban váltottak idén és tavaly nyáron klubot (Goretzka kivételével, aki 2018-ban). Bár a vizsgált játékosok átlagéletkora nem csökkent jelentősen, megjelentek a fiatalok közöttük. (Az adatok forrása a transfermarkt volt, vonatkozó lista itt.)

Hova tovább?

A tendencia nem gondolom, hogy meg fog állni a közeljövőben. A klubok számára is kényelmesebb 10-20 milliós aláírási bónuszt kifizetni az ügynöknek és a játékosnak, cserébe azért, hogy a rivális klubbal vagy annak elnökével ne kelljen küzdeni egy egész nyár alatt (Levy és Manszúr-sejk felkészül). Emellett financiálisan is jobban jön ki a csapat belőle. Donna leigazolása 20-40 millió euróba fájt körülbelül a katariaknak. Ha az olasznak élő szerződése lett volna a Milannal, akkor csak a Milan ennek legalább a dupláját kérte volna. És ezen felül természetesen egy a mostaninál szerényebb, de szintén 10 milliós nagyságrendű aláírási bónusz üthette volna Raiola és Donna markát.

A játékosok számára sem egy előnytelen üzlet ez. Az ő játékukért a profitot nem a klub zsebeli be átigazolási díj formájában, hanem saját maga aláírási pénzként is. Emellett kizárólag ő dönt arról, hogy esetleg enged egy jobb sportprojekttel rendelkező klub számára, vagy csak az összeg érdekli az elé kerülő papíron. Valamint a gazdag klubok között is differenciálhat ez, hiszen egy jól felvázolt jövőkép döntő szerepet játszhat egy játékos elhódításában.

És végül a versenynek is jót tehet ez a jelenség. Hiába lesz egy gazdag klubnak rengeteg pénze, de ha egy nyerni vágyó játékos egy kevésbé tehetős klubnál meglátja a győzelem esélyét akkor könnyebben dönthet úgy, hogy a valamivel kevesebb bevételt választja a győzelemért. Valamint az, hogy átigazolási díjat nem kell fizetni, több csapat előtt nyithatja ki a lehetőséget, hiszen egy-két sztár fizetését könnyebb kigazdálkodni, mint a fizetést plusz az átigazolási díjat.

Ti hogy látjátok? Trend lesz ebből vagy csak egy néhány játékost/ügynököt érintő jelenség? És jót tesz-e ez egyáltalán a futballnak?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!