Nagyjából negyed évszázada követem a Madridot, ebből 17-18 éve napi szinten, s minden szezonban kiemelt figyelmet szenteltem az El Clasicóknak is; de nem emlékszem olyan évre, amikor mindkét csapat háza táján ilyen mértékben állt volna a bál egy sorra kerülő mérkőzés előtt. Ebben az időszakban még nem volt olyan, amikor a külső körülmények ilyen mértékben befolyásolták volna a mérkőzés várható képét. Most ez a helyzet. A meccs kimenetele teljes mértékben megjósolhatatlan.

Azoknak sem adnék igazat, akik „rossz” meccset várnak. Mindkét csapat egyértelműen gyengült, de lehet, hogy ez hoz majd egy durvább adok-kapok helyzetet. Sajnos az is benne van a pakliban, hogy a jelenlegi szituációban két impotens támadó alakulat csatájából egy semmitmondó 0-0, vagy 1-1- lesz, ami mindkét oldalon csak elodázná a valós problémák megoldása felé indulást.

Zidane a Cadíz elleni vereséggel egyébként az elvesztett 3 pontnál sokkal nagyobb terhet kapott a nyakába a spanyol sajtó képében, mert az elmúlt héten egyre másra jelentek meg a cikkek a kölcsönben szereplő, és eladott játékosok kiváló teljesítményéről, melyet a Madrid halvány produkciójának árnyékában relativizálnak. A korábbi sovány győzelmek alkalmával sem láthattunk elfogadható játékot, de legalább a 3 pontot bezsebelte a csapat, és kritikusok száját kicsit szűkebbre fogta. De a hazai bajnoki vereséggel, majd a Sahtar elleni fiaskóval kinyílt a pofonláda, és a szakma nyíltan számon kéri Zidane-on, hogy miért nem tudta használni Jamest, Reguilónt, Kubót vagy Ceballost, akik új csapatukban rendre jobban játszanak, mint a Real azonos posztján szereplő játékosok.

Egyértelműen érezni, hogy szorul a hurok Zidane nyaka körül, bár a légszomj talán még nem jött el, de a Nou Camp beli Clasico eredménye a szokásosnál is többet nyomhat a latba’ az edzői munkájának megítélésében. Már cikkeznek a lehetséges utódokról, a legvalószínűbb megoldások között két név szerepel a leggyakrabban, Pochettino és Raúl. Ennyire azért nem szaladnék előre, hisz a Zidane és a Real Madrid történetének elválaszthatatlan figurája Perez is. Mindannyian emlékszünk, hogy a francia tréner első érája hogy ért véget. Egy szenvedős évaddal (vagy inkább kettővel), ahol a bajnokságban már esély sem maradt a győzelemre, de a BL trófea nem kis szerencsével még összejött. Ez sajnos részben alkalmas volt a szar porcukorral való behintésére.

De Zidane pontosan érezte, hogy CR7 távozásával a csapat egy olyan vezért és potenciált veszít el, amit ő már nem tudott, vagy nem akart menedzselni. Akkor azt írtam, hogy elmenekült az előtte álló feladatok elől. Így is volt. De lehet, hogy önkritikusan érezte, hogy nem alkalmas rá.

Lopetegui és Solari volt Perez következő két választása, és eredményesség szempontjából mindkettővel befürdött – bár ezt a képet szívesen árnyalnám még, mert mindkét edzőt nagyra tartom és magam egyiket sem rúgtam volna ki. De a Madridnál másképp zajlanak ezek a dolgok. Perez meggyőzte Zidane-t, hogy vállalja el a vezetőedzői feladatot újra, sejthetően azt kért Zidane, amit akart. Perez és a Madrid bajban volt. Főleg ehhez képest meglehetősen kevés az a változás mind a keretben, mind a rendszerben (?), amit Zidane el tudott érni. (A tisztán látást nehezíti, hogy a Barca is gyengélkedett tavaly, és még nálunk is rosszabb teljesítményt nyújtott, ezzel nagyon szépen kontrasztozva a La Liga lecsúszását.)

Ami viszont bizonyos, hogy Perez és Zidane sorsa eddig nem tapasztalat módon egybe forrt. Ezt csak tetézte a tény, hogy a legutóbbi átigazolási ablakban Perez senkit sem hozott a csapathoz, ellenben eladott, vagy kölcsönbe kihelyezett olyan, azóta nagyon jól teljesítő játékosokat, akikkel Zidane nem tudta a közvetlen jövőt elképzelni. További olaj a tűzre, hogy az utolsó sztárigazolás, Hazard is csattanós kapufának tűnik eddig. Magam részéről nem tudom elképzelni, hogy Perez képes lenne kivonni magát Zidane nagyon is formálódó kudarca alól. Azt gondolom, ha bukik Zidane, bukni fog Perez is. Éppen ezért Perez addig fogja Zidane-t pozícióban tartani, amíg csak lehetséges. Szóval Pochettino helyében még nem kezdenék csomagolni.

Zidane hibáit taglaltuk eleget, nálam a legdurvább tévedése Marcelo. Ennek a legsajnálatosabb vonatkozása Reguilón mellőzése. A második Zidane érában immár kilenc olyan veresége van a csapatnak, amikor Marcelo kezdő volt, és, ami edző szempontból aggasztó, ezen alkalmak egyikében sem cserélte le a brazilt, aki az összes ilyen meccset végig játszhatta. Ennek kétségtelenül van egy olyan üzenete, hogy kilencből nullaszor gondolta úgy a francia trénerünk, hogy ha Marcelo helyén Mendy szerepelne (igaz, volt, hogy egyszerre voltak pályán) , akkor stabilabb lenne a védekezésünk. Egyetlen egyszer sem varrta Marcelo nyakába a kapott gólokat. Legalábbis a pályán, edzői döntésben ennek nem volt nyoma. És hadd mutassak rá még egyszer, nem gondolta, hogy Reguilónnak maradnia kellett volna! Ez csak egy kiragadott példa a játékospolitikájának ábrázolására, sajnos bőven lehetne folytatni a sort.

Ami engem a legjobban aggaszt, hogy Zidane most abban a részfeladatban is kudarcot vall, amiben a legtöbben úgy gondoljuk, hogy jó. A motiváció. A Cadíz elleni kínos vereség után hangzatos beszédet mondott a csapat előtt, melyben leszögezte, hogy ilyen gyenge intenzitású, ilyen hozzáállású mérkőzése nem lehet még egyszer a csapatnak! Majd szólt a többiekhez Ramos, Modric és Kroos is! Ment a fogadkozás. És mi történt a pályán? 0-3 a félidőben egy 8 kezdőjét nélkülöző, B, vagy C csapattal érkező Donyeck ellen. Hazai pályán. Totális edukációs csőd. Nem túl biztató előjelek egy Clasico előtt.

Ilyen az, amikor nem tudja a csapat, mit kellene játszani: https://www.facebook.com/chapbauk.chapbauk/videos/815301395904837

Mint köztudomású, Hazard, Carvajal, Odegaard és Odriozola sérültlistán van.

Írhatnám, hogy majd a Barca kihasználja a Madrid gyengélkedését, de a katalán oldalon is csőstül jönnek a gondok. Ott is öregszik a játékos keret, náluk sem megy zökkenőmentesen az átmenet. Setien nem bírt a nagy nevek egójával, ő kevés volt oda. Bedarálták. Jött Koeman, eltávolították Suarezt, de megtartották Griezmannt, ami a GOAT fejében megmozdította a vezérhangyát. Elindult az átigazolási szezonban a Messi-saga, aminek végkifejlete a lehető legrosszabb lett katalán szempontból. Egyszerűen a szőnyeg alá lettek a dolgok söpörve – biztosítva Messinek egy nullás exitet egy év múlva. A megoldást elodázták. Egy biztos, az, hogy a saját klubja bírósági tárgyalással fenyegette be Messit, nem tett jót a viszonynak.

Évek óta tartó folyamat a Barca pénzügyi egyensúlyának felborulása, melyet csapnivaló, drága igazolásokkal, és itt-ott brutális fizetésekkel súlyosbított a menedzsment. Ezt verte oldalba a Covid, és mára a Barca adósága annyi, mint az egyéves bevétele, ami már tarthatatlan arányszámot eredményez. A vezetőség kezdeményezte a fizetések átmenetei 30%-os (!!!) csökkentését. Úgy tűnik egyébként, hogy a Covidra hivatkozva jogilag egyoldalúan is véghez tudnák vinni a csökkentést, csak annak beláthatatlan következményei lennének a klub – játékos viszonyrendszerben. És olyan távolabbra mutató vonatkozások is felmerülnének, hogy egy ilyen akció után, ki a vihar akarna majd a Barcába szerződni.

A legutóbbi botrány pont ebből fejlődött ki. A játékosok megegyeztek, hogy amíg a klub le nem tesz a fizetéscsökkentési terveiről, addig egy játékos sem tárgyal a menedzsmenttel a maradásról, vagy bármiféle szerződés hosszabbításról. Erre, mit ad a magasságos, a Fradi meccs után 4 játékos aláírta az új szerződését a klubbal, köztük a csapatkapitány Piqué is. Ezek után Messivel az élen, joggal érezheti úgy a gárda maradék része, hogy elárulták őket a csapattársaik. Egy megosztott öltöző a legnagyobb méreg lehet, melynek negatív hatásai alól, még a legprofibbak sem tudják kivonni magukat.

A Barca két hiányzója is fájdalmas lehet azon az oldalon. Ter Stegen még nem tud visszatérni, és ez a helyzet Umtitivel is.

Szép kilátások. Két szétzilált gárda néz majd farkasszemet egymással a fél világ képernyői előtt egy olyan meccsen, melynek végkimenetele sosem volt még bizonytalanabb.

A Covidnak köszönhetően egy olyan faktorról is szót kell ejteni, amiről itt blogunkon is keveset beszéltünk, az pedig a hazai pálya előnyének drasztikus lecsökkenése – közönség híján. Az üres lelátók nem fogják tűzbe hozni a hazaikat, ahogy a Madridot sem tudta gólba hajszolni a publikum a Cadíz, vagy a Shatar ellen. A Camp Nou „üresen” már nem annyira félelmetes.

A Madrid háza táján a gyengülő, és sérülésektől sújtott keret mellett a morális válságot kellene valahogy felszámolni. Vérlázító az, amit pl. Militao megengedett magának a Sahtar ellen. Nulla védekezés után beszól Courtois-nak, hogy „Mindig ez van!”…”Ki kellett volna futnod!”. Case meg Jovicot mobbingolta meccs közben. Asensio lenyilatkozza pár nappal a meccs előtt, hogy mehetett volna a Barcába is… Nem szép dolgok ezek. De nem csodálkozom azon, hogy ha a mutatott játéknak, az edzésmunkának semmi köze nincs ahhoz, hogy ki kerül kezdőbe, és ki mennyit játszik, az rombolja a csapatmorált.

Lehetséges kezdőkről, vagy taktikáról most kevésbé érzem jogosnak az elmélkedést. Ezen a meccsen az fog dönteni, melyik csapat tud felülemelkedni az egyéb nehézségein. Számomra egyértelmű, hogy a Madrid jelenlegi kerete – bármilyen is -, ha kihozza magából a maximumot, oda tud csapni  Barcának. De vajon, ha a Cadíz és a Sahtar ellen nem tudta ezt megtenni, akkor a Barce ellen sikerülni fog? 16 órától megnézhetjük!

Addig is hadd szóljanak a tippek!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!