Real Madrid – PSG 2-2, ezzel pedig az is eldőlt, hogy csoportmásodikként jutunk tovább a kieséses szakaszba a párizsiak mögött. Pedig a mutatott játék alapján egyértelműen győzelmet érdemeltünk volna. Összefoglalunk.

Előzmények

Sőt, igazából  – ahogy ezt a szcenáriót Jose kolléga a beharangozóban felvázolta –  már a meccs előtt eldőlt a továbbjutás, a Brugge ugyanis nem tudta legyőzni idegenben a Galatát, ezzel pedig az is biztossá vált, hogy egyik csapat sem érhet be minket.

Már a kezdők kihirdetésekor volt egy óriási, meg egy kisebb meglepetés: előbbi Isco, utóbbi pedig Marcelo tizenegybe kerülése. Előzetesen erre a két posztra Mendy-t és Bale-t vagy Rodrygót vártuk volna. Előbbit a jobb védekezésbeli képességek, utóbbiakat a szezonban eddig játszott perceik és/vagy a mutatott teljesítményük okán.

Első félidő

Az első percekben törte a Real fenekét a párizsi, főleg Icardi és Mbappé igen durva presszinget alkalmazott a Varane-Ramos-Marcelo hármason. A felrajzolt 4-3-3-hoz képest inkább 4-1-2-1-2-re hajazott hazai oldalon a felállás, Isco középre húzódott (és rengeteget mozgott), a balon Hazard, a jobbon Benzema helyezkedett elöl. Érdekes (és nyilván hasznos is), hogy Isco középre húzódásával Benzema nem a szokásos balra segítő játékát hozta, hanem szélesítette a támadóharmadot azzal, hogy inkább jobbra helyezkedett.

Nagyobb helyzet nélkül telt el az első tizenöt perc, azaz a legvégén a Mérnök úr lőtt a tizenhatos előteréből a léc fölé fél méterrel.

Sokkal aktívabb volt a PSG jobb oldala, Mbappét nem egyszer indította Meunier veszélyesen a madridi védőnégyes mögé.

Mire ezt leírtam, vezetett a Madrid, szinte minden előjel nélkül – bár azt meg kell említenem, hogy a Real fokozatosan vette át a játék irányítását. Valverde kapott labdát a jobb oldali félterületben, egy Carvajallal való kényszerítő után szinte az alapvonal közeléből tette vissza a labdát Iscónak a második hullámba. A csöves szakállas spanyol lőtte kapura, de csak a kapufát találta el, a kipattanót viszont Karim (ki más?) okosan löbbölte a hosszú oldalra, 1-0. Felhívnám a figyelmet a hasonlóságra a Juventus elleni BL-döntőben szerzett első gólhoz: kényszerítő a jobb oldalon, második hullámba visszatett labda, lövés a hosszúra. Biztos vagyok benne, hogy ez tudatos játékelem volt (akkor is és most is), nem pedig véletlen így alakuló passzok sorozata.

A következő tíz-tizenöt perc pedig a Real idei talán legdominánsabb tíz-tizenöt perce volt, a PSG a térfeléről is alig tudott kijönni. Kiemelendő Hazard, aki rengeteg egy-az-egy elleni szituációt vett sikerrel; Kroos, aki irányította az egész rendszert, és emellett rengetegszer próbálkozott kapura lövéssel; és Valverde, aki többször is az ellenfél térfelén szerzett labdát megelőző szereléssel. Hihetetlenül dinamikus a fiú, ha hallgattátok a podcast-unkat, tudhatjátok, hogy az utóbbi időben élvezet a játéka, és jogos a kezdőcsapatban maradása Modric felépülése után is.

A királyiak főleg szögletekből – Kroos közvetlenül is (!) – és távoli lövésekből veszélyeztettek, a párizsiak pedig Mbappé elfutásaiból.

A 43. percben Gueye lökte két kézzel Marcelót a kezdőkör közelében, majd az ebből induló akcióból Icardi tolta el a labdát Tibike mellett, majd dobta fel magát a belga lábában. Először a játékvezető szabadrúgást ítélt, de (valószínűleg) a fülére szóltak, hogy a tizenhatoson belül volt a szabálytalanság, ezért tizenegyesre változtatta az ítéletet, és kiállította a kapust. Csakhogy még ezt is megVARiálta, a videós visszanézés után a pirosat visszavonta, és szabadrúgást ítélt a Real javára a Marcelo elleni szabálytalanságért. Érthetetlen, hogy ha akkor nem fújta le, akkor ezért miért kellett visszafújni, de nem fogunk érte túl hevesen reklamálni…

Ezzel pedig lényegében véget is ért az első játékrész.

Az első pár percet kivéve irányított a Real. A tizenegyes-szituációt még sokáig fogják ismételni, vitatkozni rajta, de ahány szabálytalanságot elengedett mezőnyben (Navas tizenhatosa előtt is) a spori, a párizsiaknak egy szavuk sem lehet.

Második félidő

Tuchel változtatott félidőben, Gueye helyett Neymar lépett a pályára. Ennek ellenére rögtön Madrid-helyzet, Marcelo beadását Benzema rúgta az elfekvő Keylorba.

Sok volt a szabálytalanság mezőnyben, de ezeket legtöbbször továbbengedte a spori; ez a játéknak jót tett, a játékosoknak valószínűleg kevésbé.

Az első negyed óra a második játékrészben a már említett Benzema-lövésen kívül nem hozott nagyobb helyzetet, egyetlen távoli Toni-löketet írhattunk fel. A Madrid látványosan visszafogottabb volt, mint az első félidőben. Hagyták kibontakozni a PSG-t, hogy aztán kontrákból veszélyeztessenek. Jó látni, hogy mennyire sokoldalú ez a csapat!

Marcelo lapos beadása után Isco pörgetését védte bravúrral Navas a 61. percben.

Meunier lerúgta Hazard-t a 64. percben, és a 68. percben le is kellett cserélni emiatt – nem tért vissza a pályára, csak addig nem volt játékmegszakítás… Bale állt be helyette.

A 75. percben Tuchel változtatott még kettőt, Sarabia és Draxler érkezett Verratti és Icardi helyett, Zidane pedig a láthatóan elfáradt Valverde helyére küldte be Modricot.

Öt perc múlva pedig megszerezte a második gólját is a Real, és a második gól ez Benzemának is. Marcelo beadása után fejelte a labdát Keylor mozgásával ellentétesen, 2-0.

A középkezdésből pedig szépített a párizsi csapat, Meunier beadását Varane rúgta Courtois-ra, Mbappé pedig berúgja az üres kapura. A francia középhátvéd óriásit hibázott, 2-1.

Zidane beküldte Rodrygót Isco helyett, hogy már a pályáról nézhesse az ifjú brazil, amint a PSG kiegyenlít: Sarabia pókhálózta ki a rövid felsőt, 2-2.

Három gól esett alig 5 perc alatt, ez is azt mutatja, hogy szétszakadt a pálya az utolsó negyed órára. A középpálya szinte nemlétező fogalom volt.

Navas több nagy védést is bemutatott, a Madridnak több helyzete volt továbbra is. Az mindenesetre kijelenthető, hogy Hazard kiválásával nem tudott akkora nyomást helyezni a Madrid ellenfelére, mint addig.

A négy perces hosszabbításban még Mbappé lőtt egy oldalhálót, Bale meg szabadrúgásból egy kapufát, de az eredmény már nem változott.

Egy kis taktikázás

Azzal, hogy Zidane kezdőbe nevezte Marcelót és Iscót, várható volt, hogy a labdabirtoklásra fogja helyezni a hangsúlyt a Madrid. No, nem amolyan katalán módon, de semmiképp nem engedhette át az irányítást a Mbappéval és di Mariával a két szélen rohamozó párizsiaknak.

Az első percekben már említett erős francia nyomás nem helyezett megoldhatatlan problémát a védőinkre: legtöbbször egymás közt kipasszolgatták, néhol bevonták a KFC-t is.

A PSG is hamar rájött, hogy ezt sokáig nem fogják bírni, ezért felhagytak az erős presszinggel, és inkább a védekező harmadukban, valamint a középpályán próbáltak labdát szerezni.

Ezzel pedig területet adtak a Realnak ahhoz, hogy építkezhessen hátulról és a középpálya hátsó régiójából.

A korábbi Zidane-csapat taktikája nagyjából kimerült abban, hogy a Varane/Pepe-Ramos-Casemiro-Modric-Kroos ötös valahogy megszerezte a labdát, kitette a szélre Carvajalnak vagy Marcelónak, akik rendre összejátszottak Modriccsal és Kroosszal, hogy aztán a szélen az alapvonalig lefutva beíveljenek a CR-Benzema párosra (kivétel persze van, de a nagy meccseken is többnyire ez a taktika érvényesült). Herótunk volt a hírhedt U-betűtől, és hogy évente egy-két támadás vezetett középen, kombinatív játékból.

Ezzel szemben most például a vezető gólnál Marcelo emelte Hazard-nak a labdát, aki előbb beültette védőjét a körhintába, majd egy keresztbe futás után passzolt Fedéhez. Az uruguayi Carvajallal kényszerítőzött, majd a visszakapott labdát második hullámba tette vissza Iscónak. Bár a spanyol még nem tudta befejezni, mert útját állta a kapufa, az is tudatos elemnek érződött, hogy Benzema a kipattanóra figyelt.

Ugyan továbbra is rengeteg támadás végződik beadással, ezek mégsem azok a céltalan beívelgetések, mint korábban. A játékosaink most mintha tudnák, hogy a csapattársnak hol kéne helyezkednie, ezek a csapattársak pedig tudják, hogy mikor kell odaérniük – miközben a korábbi években nem ez volt az ember érzése. Az is nagyon fontos, és az előbbi mondatnak az egyik legfontosabb okozója, hogy a beadások előtt mi történik: míg korábban a statikus körbepasszolgatás miatt egy tömör védelembe érkezett a szélről a labda, addig most a rengeteg mozgás (Marcelo-Hazard, illetve Carvajal-Valverde-Isco), egyérintő és kényszerítő nyomán egy szétzilált védelembe tudnak a szélsők beadni, ezáltal könnyebben találnak csapattársat.

A vezető gól után helyet cserélt Tuchel utasítására Mbappé és di María. Nem tudom, mi volt a német edző szándéka ezzel, de nem igazán vált be az elképzelés. Sem Verratti, sem pedig Bernat nem tudta olyan hasznosan kiszolgálni Kyliant, mint a Meunier-Gueye páros – amiben egyébként megint csak óriási szerepe van a megelőző szerelésekkel tündöklő Valverdének -, ezáltal a legveszélyesebb elemét iktatta ki a pályán. Másrészt azzal, hogy Marcelónak nem a szélvész sebességével robogó, fiatal Mbappét, hanem a jóval megfontoltabb, játékát egyre inkább technikájára, mint sebességére alapozó Angelt kellett őriznie, lényegesen szabadabban kóricálhatott Hazard segítségére. Ha visszaemlékszünk (kevésbé jó memória esetén visszagörgetünk) a meccs eseményeire, akkor látható, hogy a vezető gól utáni időszak volt a legdominánsabb, amiben ennek a változtatásnak döntő szerepe volt. Konkrétan volt olyan pillanat, hogy Icardi (mint legfeljebb helyezkedő párizsi) is 30 méteren belül volt Navashoz.

A másik, ami már meccsek óta feltűnő, hogy míg a CKM idején Kroos mélységi irányítót játszott, addig most a KFC-ben meglepően sokszor lép fel a támadásokkal (nem csirkéért), és sokkal gyakrabban vállalkozik lövésre is, amit jó párszor hiányoltunk tőle korábban. Ennek a játékrendszer megváltozásán kívül mentális okait is felfedezni vélem: tudja, hogy egy esetleges kontra esetén is biztosít mögötte Case és Fede.

A (végül nem) tizenegyes szituáció is csak azért jöhetett létre, mert Gueye szabálytalankodott Marcelóval szemben, így a brazil helyén üresen indulhatott Mariska. És bár a félidő végére enyhült a Real nyomása, erre az a legvalószínűbb magyarázat, hogy kedvenceink szándékosan vettek visszább a tempóból, hogy bírják a meccs végéig, mert a Párizs így sem tudott veszélyesebb lenni.

Érezhette Tuchel is, hogy nem elegendő a támadóharmadban a jelenlét, ezért érkezett Neymar, ráadásul egy középpályás, Gueye helyére. Ezzel a középpályán a Marquinhos-Verratti kettős maradt, Neymar lett a támadó középpályás, elöl pedig továbbra is a di María-Icardi-Mbappé hármas maradt, a Tuchel-i változtatás utáni változatban.

Az a Madridról továbbra is elmondható, hogy támadásban nem igazán vannak posztok. Főleg Isco és Hazard változtatta gyakran a helyét, de Benzema, Valverde is  előfordult szinte mindenhol. Ez azért hasznos, mert emberelőnyös szituációt lehet teremteni, ha az ellenfél nem megfelelően olvassa a játékot. Amennyiben pedig igen, akkor egy súlypont-áthelyezéses akcióval – amely áthelyezéseket legtöbbször Kroos és Ramos valósít meg – lehet területet nyerni.

Ezen a meccsen ezt a párizsiaknál kevésbé véltem felfedezni. Neymar beállása után javult ugyan a helyzet, de az első félidőben egyértelműen kirajzolódott a 4-3-3 minden egyes francia támadáskor. A brazil becserélésével annyiban változott a helyzet, hogy hárman (ő, Mbappé és di María) gyakran cseréltek helyet, illetve a másik kettő közül valamelyik olyankor húzódott Neymar helyére, amikor az szólóba kezdett.

A fordulópont a mérkőzésen vitán felül Hazard sérülése volt. A percekig tíz emberrel játszó Realt elkezdte beszorítani a Párizs, majd a beálló Bale sem tudott akkora hatással lenni a játékra, hogy a képzeletbeli libikóka visszabillenjen. Annak ellenére, hogy amúgy nem mozgott rosszul, de sem cselezésben, sem labdatartásban nem közelíti meg a belgát.

És igen, tudom, hogy a második gól már akkor született, amikor sem Hazard, sem Valverde nem volt a pályán, de az egy kontrából alakult, amikor a PSG az egyenlítésért hajtott. Ez nem változtat azon, hogy akkor már a párizsiak birtokolták többet a labdát, mi pedig csak ellentámadásokból próbálkoztunk. Sarabia és Draxler beállításával ráadásul sokkal stabilabbak és kiegyensúlyozottabbak lettek, így a támadásépítés is könnyebben ment számukra.

Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy ha nincs Varane kapitális hibája, ami rögtön a második gól után visszaadta nekik a reményt a pontszerzésre, akkor itt egy sima hazai győzelem született volna.

Rodrygo beállítása pedig már nem osztott, nem szorzott.

Sarabia gólja azért mindenképp visszanézésre érdemes, ritkán látni ennyire pontos lövést.

Összegzés

Azt kell mondanom, hogy a fejlődés íve továbbra is látszik. A csapat képes szemet gyönyörködtetően, látványosan futballozni, és úgy tűnik, hogy egyre több játékos van, akit Zidane használni tud ebben a felfogásban.

Ráadásul az, hogy Zidane megint Iscót nevezte a kezdőbe egy fontos meccsen, nem csak jelzésértékű, hanem utal arra is, hogy képes meríteni a korábbi sikereiből. A görbe lábú spanyol kellett ahhoz, hogy ennyire domináns legyen a játékunk.

A pozitívum emellett az, hogy ha nem Navas áll az ellenfél kapujában, akkor ennek egy csúnya kiütés is lehetett volna a vége. Volt minimum két embertelen bravúrja, és még 8-9 védése ezeken kívül.

Nem szabad azonban nem észrevenni a negatívumokat és a baljós előjeleket sem: egyrészt Varane az egész szezonban homály eddig egy-két meccstől eltekintve; másrészt Hazard kiválásával nagyon sebezhetőnek tűnt a csapat mentálisan. Mint egy kiskölyök, akit anyuci otthagy az oviban első alkalommal…

Ezzel együtt sem lehet okunk komolyabb panaszra, és bízzunk benne, hogy egyrészt Hazard felépül a Clasicóra, és nem lesz a kórházi szobából EdenHotel, másrészt abban, hogy ez a jó forma folytatódik hétvégén az Alaves együttese ellen is!

Összefoglaló:

Hala Madrid!

Bonus track:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!