Amikor érkezik egy új játékos a csapathoz, mindig felfokozott izgalommal várja az egyszeri szurkoló, hogy mire lesz képes az új szerzemény kedvenc csapatának mezében (kivéve Faubert). Sok esetben a játékos beteljesíti a rá aggatott elvárásokat, más még jelentősen felül is múlja őket. Megint másoktól nem vár semmit a szurkoló, és azt is kapja (Hamit Altintop), míg van, aki még a semmit sem képes felmutatni (például Faubert).  És vannak azok, akikkel szemben vannak elvárások, de valamiért (sérülés, madridi k*rvák, vagy csak rossz szerencse) nem tudnak megfelelni ezeknek.

Ma ez utóbbi kategóriáról lesz szó, ezen belül is olyanokról, akiket bár nagyon szerettem volna, hogy jók legyenek, valamiért végül mégsem futották be azt a karriert Madridban, amit elképzeltem. A lista természetesen szubjektív, és a teljesség igénye nélkül készült.

Kaká

Oké, őt nem igazán kell magyarázni. A CR-Messi éra előtti utolsó aranylabdás, aki Perez újabb hatalomátvételekor érkezett 2009-ben, alig 70 millió euróért. Egy közel teltházas Bernabeu előtt mutatta be Papa és Di Stefano. És bizony sokan – én is – jobban várták az ő érkezését, mint zseléfejű társáét. A portugált sosem csíptem igazán Madridba érkezése előtt, míg Ricky 22-es piros-fekete meze volt az egyetlen mezem életemben, amelyen nem a Real Madrid címere díszelgett.

De sajnos a brazil folyamatos sérülései miatt nem volt az igazi már habfehérben. Az első szezonjában még 21-szer kezdő volt a ligában (ez a legtöbb, amit egy madridi szezonban fel tudott mutatni). Aztán jött Mou, és vele Özil, aki sokkal jobban illett a portugál edző Barca ellen felhúzott taktikai elképzelésébe. Az első José-szezonban emiatt és a sérülések miatt összesen 802 percet játszott a ligában. 4 év madridi vergődés után egy évig a Milant erősítette, majd egy rövid sao paoloi kitérő után az Orlando City első csapatkapitányaként vonult vissza 3 év MLS után.

Madridi mérlege: 4 szezon, 120 meccs, 29 gól, 39 assziszt.

Esteban Cambiasso

Az argentin középpályás mindössze két évig erősítette a Real Madridot. A 2002-es BL győzelem utáni nyáron érkezett a River Plate csapatától. Egy rendkívül okos és sokoldalú középpályást szerzett a csapat a személyében, azonban az esélyt nem kapta meg a bizonyításra, így két év után az Interbe távozott szerződése lejártával, ahonnan 10 szezon után csapatkapitányként és klublegendaként távozott. 2017 nyarán az Olympiacosból vonult vissza.

Az ő esetében nincs olyan személyes kötődésem, mint Kakához. Az ő távozását elsősorban azért sajnálom, ami utána következett. A perezi galaktikus szemléletmódban a hozzá hasonló játékosoknak nem volt helye. 2003-ban Makelelét engedte el Flo bagóért a Chelseabe, ahol aztán Mourinho nagy kedvence lett, ahogy az argentin az Interben. Mi pedig itt maradtunk a Gravesenekkel, Diogokkal és társaikkal.

Robinho

A kis brazil 3 évet töltött Madridban a 62. újpeléként érkezve. 101 meccsen 25 gólt szerzett, de a 2008-as Ronaldo-saga megviselte az egóját, hiszen Calderón minden áron be akarta vonni az üzletbe. Ronaldo nem érkezett (akkor még), Robinho viszont távozott az éppen arab kézbe kerülő Citybe. 2 szezon alatt nem igazán találta a helyét a briteknél, ahonnan a Milan szabadította ki. Itt 4 vegyes sikerű szezonja volt, majd visszatért a Santosba. Innen Kína (Guangzhou Evergrande), ismét Brazília (Atletico Mineiro), majd Törökország (Sivasspor, Istanbul Basaksehir) következett, ahol jelenleg is játszik.

Robinhoért sem voltam különösebben oda soha. Viszont a srác iszonyúan tudott focizni, és baromi tehetséges volt. Real-mezben elég jól érezte magát a pályán és jól is játszott. Viszont a munkamorálja szokásosan brazilos volt, ami elég erős gátat szabott a fejlődésének. Ha jobban bevált volna, talán egy all-time great játékos válhatott volna belőle. Így csak egy beteljesületlen ígéret maradt.

Fernando Gago

Vannak olyan játékosok a szurkolók életében, akit valami megmagyarázhatatlan ok miatt kedvelnek. Az új Redondoként beharangozott Gago is ilyen volt. 21 évesen érkezett a Boca Juniorsból Pipitával és Marcival egyszerre. 5 évig volt a csapat játékosa, amiből az utolsót már Rómában töltötte kölcsönben. Innen egy év Valencia következett, majd visszatért nevelőklubjába, ahol egészen idén nyárig játszott. Jelenleg a Velez Sarsfield játékosa.

Madridi karrierje kicsit nehézkesen indult, de a beszoktatás időszaka után fontos eleme volt a csapatnak. Alapember volt a 2007-08-as szezonban bajnoki címet nyerő csapatban. Azonban egy hosszabb sérülés, és a Xabi-Khedira páros érkezése megpecsételte a sorsát Madridban. A tehetsége talán őt is tovább vihette volna, hiszen a játékintelligenciájára, munkamoráljára és passzjátékára nem sok panasz érkezett.

Sergio Canales

A tinisztárnak kinéző spanyol a Racing Santander csapatában nevelkedett és robbant be. Egyetlen Madridban töltött szezonjában 15 meccsen kapott lehetőséget Mourinhotól, ezeken egy gólpasszt jegyzett. A 10-esként vagy visszábbvont irányítóként játékosnak nem volt egyszerű helyzete csapatba kerülni, hiszen ezeken a posztokon a következők álltak előtte a sorban: Xabi Alonso, Kaká, Özil , Granero, Gago. A csapat ezért kölcsönadta a Valencia csaptatának, vásárlási opcióval. A denevéreseknél töltött első szezonjában alapember volt, de egy keresztszalag-szakadás fél évre harcképtelenné tette. Áprilisban visszatérhetett, de az EL elődöntőben ismét elszakadt a keresztszalagja. A szezon végén a Club Ché ezzel együtt is megvette. Két szezont húzott le náluk, de nem igazán találta a formáját, ezért a Sociedadba távozott. Itt alapemberré vált 4 szezon alatt, majd a Betis csapott le rá szerződésének lejárta után, ahol a mai napig játszik.

Canales a tipikus, rendkívül tehetséges spanyol középpályások archetípusa volt. Nem túl magas, vékony, rendkívül magas játékintelligencia, és tulajdonképpen bármit meg tud csinálni a labdával. Ha jobb fit a csapat rendszerébe, és nem sérül meg fiatalon, meghatározó játékosa lehetne a csapatnak ma is.

Még vannak olyan játékosok, akik bőven felférnének a listára, de nektek is kell hagyni valakiket a kommentek közé 😉. Kivel értetek egyet, és kivel nem? Kik vannak a ti listátokon?

Oszd meg a posztot, ha tetszett!