Vékony dominancia (Galatasaray – Real Madrid összefoglaló)

Galatasaray - Real Madrid nyitókép

Megszakadt a BL-átok, február után újra nyerni tudott a csapat, méghozzá idegenben, az igencsak tekintélyt parancsoló Ali Sami Yen stadionban. Galatasaray – Real Madrid 0-1. Összefoglalunk.

Első félidő

Zidane már a kezdővel is némi meglepetést okozott: először került be ugyanis a 11-be Rodrygo, ami a mérkőzés fontosságát tekintve… hát, hogy is fogalmazzam, minimum bátor.

Dominánsan kezdett a Madrid. Az első lövést Casemiro eresztette meg az ötödik percben, ez a kapu fölé szállt. Már ekkor látszott, hogy Marcelo főként beadásokkal operál, a rövidpasszos megoldások (egyelőre?) hiányoztak a repertoárjából. Ami csapatszinten pozitívumként említhető, az a harcosság, illetve a magasan kezdődő presszing.

A játék többnyire a hazaiak térfelén folyt, de komoly helyzetig nem igazán jutnak el a madridiak az első tíz percben. Ellenben a 9., majd egy szabadrúgás után a 11. percben is Courtois mentett ziccerben. Az elsőnél talán inkább a támadó rúgta bele a labdát a belgába, a második azonban vitathatatlanul bravúr volt.

A 12. percben pedig csak Babel labdaátvétele akadályozta meg az újabb török ziccert – eddig nem volt túl fényes a madridi védelem.

A 14.-ben Rodrygo lőtt éles szögből Muslera ölébe egy kontra után, egy perccel később Benzema teszi meg ugyanezt a másik oldalról. Az mindenesetre biztos, hogy a semleges nézők élvezhették az első negyedórát.

A 18. percben pedig megszerzi a vezetést a Real, Hazard kényszerítőzött Benzemával, Eden visszatett labdáját Kroos lőtte egyből, az pedig az egyik védőn megpattanva a hálóban kötött ki, Muslera már nem tudott reagálni a labda irányváltására; 1-0.

Galatasaray - Real Madrid Kroos

A gól után a Real – talán tudatosan – átengedte egy kicsit a területet a hazaiaknak, amiből a 23. perc elején egy gyenge fejes lett Galata-részről.

Rodrygo meglepően sokat volt játékban ebben az időszakban, és bár sokszor választott rossz megoldást, üdítő volt a játéka.

Feltűnő, hogy mennyivel meggyőzőbb a csapat játéka, amikor Kroos mellett két fizikális játékos is van. Casemiro és Valverde jelenléte stabilabbá teszi az egész együttest.

A 28. percben Hazard lőtte Muslera ölébe egy egyéni akcióját, és ez idő tájt alig bírta megtartani a labdát a Galata.

A 34. perc végén kisebb zavar a madridi kapu előtt, de Marcelo végül kivágja a lasztit.

A 38. percben megint török helyzet, Belhanda lövését Courtois védi. Viszont a marokkói bántóan üresen volt középen.

A 40. percben Benzema tekert kapu fölé ígéretes helyzetből Rodrygo akrobatikus passza után, majd a 44.-ben a másik oldalról fölé-mellé.

Érdekes volt látni, hogy milyen mélyen visszazártak kedvenceink, előfordult, hogy Benzema legelső emberként is csak 30-35 méterre volt Kurtától.

A játékrész legjobbjai Courtois, Valverde és Rodrygo voltak.

Második félidő

A törököknél a szünetben beállt Feghouli, a Madridban nem volt változtatás.

Seri szinte rögtön sárgát kapott. Ezzel együtt is lényegesen lassabban indult ez a félidő, mint az első.

Az első említésre méltó esemény: az 53. perc elején Kroos zseniális kiugratását Benzema lőtte kapura, Muslera pedig óriásit védett.

Egyértelműen kontrákra rendezkedett be a játékrész elején a Madrid, szinte el se hagyta a vendég térfelet a labda.

A 61. percben Carvajal átlövését is védi Muslera, de az látszott egyértelműen, hogy a madridi kontrákban van potenciál.

A 65.-ben Hazard lövi keresztlécre Benzema passza után, pedig már Muslera mellett is elvitte a játékszert.

Galatasaray - Real Madrid Hazard kapufa
Higuaín 2.0

A 67. percben beállt az első török játékos, #”török”csapat.

A következő tíz percben nem volt komolyabb helyzet, ellenben rengeteg veszélyes Madrid-kontra, amit nem sikerült befejezni.

A 78-79. percben Hazard és Valverde helyett Vinícius és James érkezett a pályára.

Ramos keresztlabdái az egész meccsen szokatlanul pontatlanok voltak.

82., Rodrygo helyett Jovic jött, majd Marcelo mentett nagyot Feghouli elől.

85. perc, Vinícius gurított Muslera ölébe Benzema passza után.

89. perc, Casemiro átlövésénél sem hibázott az uruguayi kapus.

90+1. perc, Kroos kap sárgát egy taktikai faltért. Nagyon kellett. Egy perc múlva pedig Courtois időhúzásért. Nagyon nem kellett.

Ez után pedig már nem történt érdemi esemény, bár Viníciust még felrúgták egy sárgáért cserébe.

Ez volt tehát a Galatasaray – Real Madrid mérkőzés. A meccs egészét tekintve elmondható, hogy megérdemelten nyert a Madrid, bár 3-0-tól 0-6-ig bármi lehetett volna az eredmény, ha a csatárok kicsit pontosabbak.

Némi kis elemzés

Zidane a kezdővel szerintem most nem hibázott nagyot. A megszokott játékrendszer a begyakorlottság előnyét nyújtotta kedvenceinknek. Személyi oldalon előfordulhat esetleg némi kétség (Marcelo helyett én Mendy-t játszattam volna, de lehet, hogy a francia csak a korábbi sérülése miatt maradt ki).

A Galata az elején háromvédős rendszerrel próbálkozott, míg Donk és Nagatomo a két szélen próbálták a támadásokat segíteni. Azonban, miután a kezdeti lendületük a három ziccerük után elfogyott, a Madrid fokozatosan átvette a játék irányítását, olyannyira, hogy a vezető gól után Courtois például már az időhúzástól sem riadt vissza. Teszem hozzá, mindezt úgy a 20. perc környékétől…

A Realnál nagyszerűen működött a Casemiro-Valverde-Kroos hármas, és vegyük észre, hogy ezt idén nem először mondhattuk el. Fede harciassága és munkabírása megfelelően tudja pótolni – vagy inkább helyettesíteni – Modric klasszisát. Egyéni hibák persze mindhármuk részéről előfordultak: Casemiro saját térfele közepén adott el labdát, Valverde néha elszámította magát, így a helyére mehetett a labda, Kroos pedig nem egy fontos átadási lehetőséget nem vett észre. Mégis, valahogy ezeket a hibákat képesek voltak egymás részére kijavítani. Ráadásul Fede szerepeltetésének (mondjuk Iscóval vagy Jamesszel szemben) az az előnye is megvan, hogy Kroos szabadabban merészkedhet előre, hiszen az uruguayi és Casemiro ketten tudják biztosítani a középpályát. Ez egyébként felfedezhető a győztes gólnál is: idejét nem tudom, mikor láttam Tonit ennyire magasan kísérni egy támadást.

Galatasaray - Real Madrid Valverde
Ami a Toni-Luka párosnak Casemiro volt, az most a Toni-Case párosnak Fede: a stabilitás

Terim a félidőben úgy próbált változtatni, hogy az addigi háromvédős rendszerből négyvédőset csinált. Ezzel ugyan a szélső védekezésük stabilabbá vált (látható ez főleg a félidő után sokkal kevésbé ficánkoló Hazard és Rodrygo játékán), viszont támadásban még kevésbé veszélyessé váltak a visszahúzódó, kontrákra berendezkedő Madrid ellenében.

Bántó látni viszont, hogy ezek a kontrák jelenleg mennyire impotensek nálunk. A támadóink lassúak, és nem feltétlenül csak fizikális értelemben. Ráadásul a kapu előtt olyan görcsös mindegyik, hogy én a következő meccsig magnéziumban áztatnám őket. Fájó, hogy a Mourinho alatt a világ legjobban kontrázó csapatból pár év alatt ez alakult.

Zidane szerintem az egyetlen komolyabb hibáját a meccsen a 78. percben követte el, amikor Hazard és Valverde helyett Vinícius és James érkezett a gyepre. Előbbi még csak-csak magyarázható lenne azzal, hogy frissességet akart vinni a támadóharmadba, bár ez esetben a látványosan fáradt Rodrygo lehozatala indokoltabb lett volna.

Fede eltávolítása viszont bűn, főleg a tekintetben, hogy az előző meccsen csak fél órát kapott, most meg egy hétig nem lesz meccsünk. Az a stabilitás, amit ő adott a csapatnak, a cseréje után azonnal eltűnt. Imádom Jamest, de Casemiro és Kroos mellé túl támadó szellemű ahhoz, hogy egy egygólos vezetésnél ő álljon be.

Az utolsó negyedórát így körömrágósan tölthettük a képernyők előtt. Szerencsénkre azonban a Galata nem igazán tudott szintet lépni, és komoly veszélyt is csak pontrúgásokból volt képes teremteni.

Amennyire a 2016/17-es szezon arról szólt, hogy a cseréink milyen heroikus módon tudják eldönteni a meccseinket, addig Zidane visszatérése óta sokkal jelentősebb az, hogy mennyire képes magát kicserélni a meccsekből. Persze, a padon ülő játékosok minőségében is fellelhető némi különbség, de ez nem mentség arra, hogy a taktika alappilléreit képes egy pillanat alatt kirántani.

Biztos vagyok benne, hogy az ok Fede kezdőtagságára ugyanis sokkal inkább a csapatra gyakorolt hatása, nem pedig az egyéni képességei adtak okot. Ekkor ugyanis Isco és James is tutira előtte lenne a listán. Annyira pedig nem volt sima ez a meccs – mint az eredmény is mutatja -, hogy ezt a hatást csak úgy jótékonyan elvegyük magunktól az ellenfél örömére.

A beharangozóban említettem, hogy a kettősség, ami bennem dolgozik, bizony nehéz feladat elé állít, hogy minek is szurkoljak. A győzelem és a vereség között vacilláltam, hiszen utóbbi esetén talán hamarabb lehetne olyan edző a Real padján, aki a taktikát is képes fontosságban a játékosok szintjére helyezni, az előbbi esetén pedig lehet, hogy végre átszakad a gát, és megindul valami fejlődés a csapatban.

Nos, a meccs után úgy érzem, örülnöm kell ennek a győzelemnek. A Madrid uralta a meccs nagy részét, hiszen az első tíz és az utolsó tizenöt perc kivételével az történt a pályán, amit ők akartak. Az aggasztó jelek ugyan továbbra is jelen vannak, és egyre világosabban látszanak, de végre van valami, amire lehet építkezni. Valverde szerepe a középpályán, valamint Benzema és Hazard egyre jobb kapcsolata is azt sugallja, hogy bizakodhatunk még némi javulásban a szezont tekintve.

Amit még meg szeretnék említeni, az a szélsőhátvédeink szerepe.

Carvajal az egész mérkőzést tekintve inkább a védekezésben tűnt fel, amire egyrészt a Galata részéről Nagatomo veszélyes felfutásai adtak okot, másrészt viszont az a tény is, hogy Fede és Rodrygo is gyakran húzódott be középre, vagy akár a másik oldalra, hogy segítsék rendre a Casemiro-Kroos és a Hazard-Benzema párost passzopcióval, vagy az ellenfél játékosai figyelmének lekötésével. Dani így az egész meccsen Ramos többnyire pontatlan keresztlabdáit próbálta megszelídíteni; azon ritka esetekben pedig, amikor ez sikerült, beadásai nem voltak elég pontosak. Ettől függetlenül én azt mondanám, hogy jó teljesítményt mutatott, és a motivációja is nagyon rendben volt. Kezd végre visszatalálni a súlyos sérülése előtti formájához, ami igencsak örömteli.

Ellenben Marcelo… jaj, bohóckánk, mi legyen veled? Te, aki feledtetni tudtad a Robi Carlos után maradt űrt. Te, aki jelenleg talán a madridizmus legnagyobb jelképe vagy a csapatban, még ha ezért küzdesz is Ramosszal és Nachóval.

A pályán viszont önmagad karikatúrája vagy. Védekezésben sosem voltál a legjobb, de ezt nem is vártuk el tőled. Azonban most már a támadásokat sem tudod kellő hatékonysággal segíteni, így pedig a kezdőben indokolatlannak tűnik a helyed. A Madrid szerencséje, hogy tegnap olyan ellenfél volt a pályán, aki nem igazán tudta kihasználni a gyengeségedet. Így is többször futottak el melletted, vagy kerültek mögéd ígéretes helyzetben. És, hogy őszinte legyek, nem látom a lehetőségét annak, hogy innen vissza tudsz kapaszkodni. A labdalevételeid ugyan még mindig élményszámba mennek, és van egy-két csel, amikor még felsóhajt örömében az ember, de ez egy Real-kezdőtől édeskevés. A sebességed neked is megkopott, és én ebben érzem a legfőbb problémát. Emiatt nem tudod megverni egy az egyben az ellenfeleidet, és ezért is tudnak annyira könnyedén mögéd kerülni. Így, bár fájó ezt leírnom, de érdemeid maximális elismerése mellett, nálam végleg kikerültél a gálakezdőmből.

Marcelo

Utoljára még szeretném kiemelni, hogy Courtois mennyire jó meccset hozott, és milyen csodálatosan együtt élt a játékkal. Volt, hogy tőle szokatlan módon a térfél közepéig kijött tisztázni. És végre önbizalmat sugárzott. Ha ezt tudná konzekvensen hozni, akkor évekre megoldódhat a kezdőkapus problémája.

Ez volt tehát a Galatasaray – Real Madrid mérkőzés, ami többnyire pozitív utóízt hagyott bennünk (bennem legalábbis biztosan, de kommentben szabad ellenkezni). Folytatás egy hét múlva, szerdán a Leganes ellen a bajnokságban. Itt emlékeztetnék mindenkit, hogy az uborkások és a hétközi meccs párosítása legutóbb kupakieséssel párosult…

De azért továbbra is: Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!