Hiába tudjuk, hogy a négy győzelemmel már mindenképp csoportelső a Real Madrid a BL-ben, hiába egyértelmű, hogy az edző és a játékosok fejben már a klub vb-re tartalékolnak, ilyen mentalitással pályára lépni hazai közönség előtt egyszerűen elfogadhatatlan. Mint mindig, az a legnagyobb bajom ezzel, hogy ebből az állapotból nem egyszerű a következő meccsen „csak úgy” kijönni – ráadásul ez volt európai porondon a legnagyobb mértékű hazai vereségünk ever. Egy csoport utolsó CSZKA Moszkvától…

Visszavágó? Hova?

Már csak józan paraszti ésszel az jutna először eszembe, hogy a moszkvai vereség után dacból is megmutatja a gárda, hogy ki kivel van, és a visszavágón jól elveri az ellenfelet búcsúzóul. Nem kellett volna ehhez csúcs foci, nem kellett volna ehhez meghalni a pályán. Nagyjából elég lett volna egy félidőnyi futás, koncentrálás. 45 percet focizni kellett volna!

Értem én az edzőt is, Murphy dolgozik, ő persze nem pihen, Bale bokája meg is sérült újra. Solari akit csak tudott kivont ebből a találkozóból. Ha mondjuk megpróbáltunk volna a gála közeli kezdővel egy félidőt, és mondjuk Bale hasonlóképpen ott marad, Ramos kap egy rúgást a combjára, Danit felkenik a reklámtáblára, Courtois-nak meg retinaleválása lesz a látványtól, akkor most azon siránkoznánk, hogy mi a f.szért nem lehetett a fontos embereket pihentetni.

Egyébként a cserék után még azt sem mondhatjuk, hogy Solari legalább kímélte a gála csapata nagy részét. Jah, ilyenek vagyunk mi fotel szurkolók. Nekünk semmi sem jó.

Ami sajnálatos az ilyen meccsekben, hogy minimális, néhány százaléknyival több erőbedobással egészen más képe lenne a találkozónak. Nem kellett volna dupla ennyit futni, nem lett volna szükség arra, hogy bárki megszakadjon ahhoz, hogy alapvetően más legyen a meccs képe. Nüanszok ezek, melyek 10 mezőnyjátékos vonatkozásában összeadódnak. Fél másodperccel hamarabb kell üresbe mozogni, egy ütemmel hamarabb kell védekezésben felvenni a támadót, kettővel arrébb kell lépni, hogy egy passzsáv zárva legyen, stb. És máris fullra más a meccs! Ezt akarni kell, ott kell lenni fejben.

Tak-ti-ka? Mi vaaan?

Én már egy olyan meccsnek is örültem volna, ahol az elején nekik megyünk egy jobb kezdővel, berámolunk 2-3 gólt (hahahaha), aztán kipihenjük a végéig. Csak legalább megmutattuk volna, mi van ebben a keretben. Mondjuk azt most is megmutattuk. Van ebben a keretben egy nagy adag jóllakottság, nagyképűség, beleszarás. Nincs viszont akarás, tisztelet a játék iránt, tisztelet a hazai pálya iránt, a közönség iránt.

Érdekes folyamatok zajlanak most Vinicius fejében, aki láthatóan megpróbált focizni tegnap, és brazil szegénygyerek attitűddel nem nagyon érti, mi a bráner van. Nem tesz ez jót neki sem!

Akinfejev eddig 50 meccset játszott a BL-ben, 3-szor fordult elő, hogy megúszta kapott gól nélkül, mint tudjuk, ebből kétszer ebben az idényben a Real Madrid ellen.

Olyan agilis volt a Real Madrid, hogy sárgát kierőszakolni csak a 78. percben sikerült egyetlen egyszer, és olyan kemények , hogy az első sárgánkat a 90. percben sikerült megkapni.

Pedig ez lesz!

Meg kell valljam, nagyon unom már, hogy azzal kell jönnöm, hogy ennél azért több van bennünk, csak ez a meccs nem volt fontos, tartalékoltak, nem voltak ott fejben, ilyen összeállításban még nem játszottak, nem volt meg az összhang, stb.  Nem srácok, ez a keret beteg, így ahogy van. Ezt át kell formálni új igazolásokkal, a célokat fel kell frissíteni. Le kell zárni egy időszakot és meg kell újulni! Tragédia, hogy ezt igazán csak évente egyszer lehet megcsinálni, télen egy kicsit lehet alakítani, de az sose az igazi, és általában kapkodás szüli.

Sokadjára jutok oda – ma is aktív, bajnokságban futballozó emberként – , hogy rá kell jöjjek, nincs az a túlképzett pszichológusi hozzáállás, amivel el tudnám képzelni ezeknek a játékosoknak a mindennapjait. Próbálom, erőltetem, de nem lehet. Ezeknek mindenük megvan, és akkor is meglesz, ha a csoport tök utolsó gárdájától történelmi vereséget szenvednek hazai pályán. És ezt ők is tudják. Se magamtól, se a kispályás csapatomtól nem tudok elképzelni ilyen hozzáállást.

Mi kurvára szeretünk focizni. Én magam is, egy válltörés, egy szilánkos könyöktörés után, belső boka szalagok nélkül, „bolti” jobb térdszalaggal, sajátból pótolt bal térdszalaggal, sosem feledve az egykori 11,7-es 100-amat, és a 3 év spanyol futsalt, még 46 évesen is tudok izgulni egy-egy rangadó előtt, és még nem az öregfiúkban. De ha valaha olyan mentalitással lépnék pályára, mint tegnap a játékosaink nagy része, pontosan tudnám, hogy ott a vége.

Vége

Pontosan így van vége ennek a Real Madrid keretnek is. Kifújt. Ennyi volt. Lesz pár jó meccsünk, amikor minden összeáll, nem hosszútávon, de még középtávon se lehet már ezzel az összetételű csapattal semmi komolyra gondolni. És azt is sokadjára írom le, hogy ez nem edző kérdés most. Lehet, hogy egy karakteresebb tréner ideig-óráig ki tudná korbácsolni a megfelelő eredményt ebből a gárdából is. De azt meg olyan szigorral és olyan eszközökkel lehetne megtenni, amivel biztosan elveszítené az öltözőt, és oda lenne a kémia.

Szóval sok erőt kívánok magunknak erre a szezonra, hogy végig tudjuk nézni kedvenceink produkcióját. Remélem, a Klub vb két meccsére oda tudnak koncentrálni, hogy a Bernabeu kupán kívül valami mással is gazdagodjon a vitrin. Komolyabb trófeát egyre kevésbé tudok elképzelni – pedig nem gyenge a fantáziám.

Ma 16 órakor ellenfelet kap a Real Madrid a Copa del Rey-ben, szombaton 18:30-tól fogadjuk a Rayót az összeszart gyepű Bernabeuban. 17-én (hétfő délben) sorsolás a BL-ben (lehetséges ellenfeleink Tottenham, Liverpool, Schalke 04, Ajax, Olympique Lyon és a Manchester United). Majd 19-én a Kashima, vagy a Guadalajara ellen elődöntőzünk a Zayed Sport City stadionban.

Összefoglalót most nem linkelnék.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!