Hová vezet az út?
A hétközi, Leganes elleni idegenbeli győztes meccs után szombaton a Bernabeuban fogadják kedvenceink az Alaves csapatát. Cél a 3 pont megszerzése, és a harmadik hely stabilizálása.
Formák:
Úgy tűnik, hogy a csapat visszatalált a helyes ösvényre, mert a Leganes elleni kupafiaskó óta lejátszott 6 mérkőzésen 5 győzelem született, amit csak a Levante elleni, kicsit kínos döntetlen árnyékol be némileg. Bár a magabiztosság még hiányzik, azért a fiúknak bizakodásra adhat okot a javuló tendencia és a PSG elleni győzelem.
Ha a játékosokat külön-külön vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy itt is történtek változások, többnyire pozitív irányba: Ronaldo kezdi megtalálni a góllövő cipőjét, Lucas hetek óta ihletett formában játszik, Carvajal pedig nyomokban kezd emlékeztetni tavaly tavaszi önmagára. Meg kell még említeni Asensio stabilan érett és hasznos játékát, valamint Keylort, aki nem egyszer biztosította a győzelmet az elmúlt pár alkalommal. Ide sorolnám Zidane-t is, akinél, bár néha elkövet egy-egy ordas nagy baromságot, az őszi produkcióihoz képest jelentős előrelépés tapasztalható a kezdőcsapatok, a cserék, és úgy en bloc a mérkőzések menedzselése terén.
Negatív oldalon két embert említenék meg: először Iscót, mert az említett meccseken nem tudta olyan hasznosan segíteni a támadások építését, mint korábban. Az a betegsége, miszerint túl sokáig dédelgeti a labdát, illetve nem jól határozza meg a tempót, újra előjött. Számomra ő a kevésbé aggasztó, mert ezt akár egyik meccsről a másikra levetkőzheti.
A másik, akit negatívként tartok számon, talán senkit nem fog meglepni: Benzema. Őszinte leszek, nekem már nincsenek nagy elvárásaim vele szemben, amikor a gálacsapat lép a pályára. Lépjen vissza, segítse a támadások építését, nyújtson összjáték-opciót a bal oldali szélsőknek, én már boldog vagyok. De a legutóbbi fordulóban, amikor lényegében rá volt kihegyezve a játék, nem volt képes úgy helyezkedni, hogy gólveszélyt tudjon kialakítani, mindezt egyetlen szem támadóként a pályán… Nem is csoda, hogy Zidane lecserélte. A Bernabeu közönsége most már konstans füttyel illeti, amit bár továbbra is undorítónak tartok, de egy jogos kritikát fogalmaz meg a franciával szemben. Aggodalomra ad okot a hosszú távú jövőnket szemlélve, hogy ennek ellenére meccsről meccsre élvezi a mindenkori edző bizalmát. Azt nem szabad elvitatni tőle, hogy legtöbbször rendkívül hasznos a támadások felépítésének segítésében, de erre nem egy középpályásunk (Isco, Asensio, Vazquez, Ceballos, Kovacic, …) is képes, és valami más pluszt is hozzá tudnának tenni a csapat játékához.
A másik oldalt szemügyre véve, azt láthatjuk, hogy az elmúlt 3-4 fordulóban jelentős formajavuláson esett át az Alaves. Kezdődött mindez egy Barcelona elleni meccsel, ahol majd’ 60 percen át vezettek, hogy két hajrábeli góllal a katalánok megfordítsák az összecsapást. Azóta viszont mindhárom meccsüket megnyerték minimális különbséggel, és bár mostanában a Deportivo la Coruna legyőzése nem egy meglepő dolog, a Celta Vigo, és főleg az európai kupaindulást jelentő helyekre pályázó, jelenleg is ott tanyázó Villarreal elleni győzelem annál inkább. Három meccs alatt 9 pont, és ezzel egyértelműen elmozdultak a kiesőzóna közeléből. Megkockáztatom, hogy ez a három győzelem bebiztosította nekik a bennmaradást. Éppen ezért, nem árt az óvatosság!
Jelentős összefüggés található a formajavulás, és a december elsején kinevezett új edző, Abelardo között is: a kinevezése óta 11 meccsen 7 győzelem, 1 döntetlen és 3 vereség a csapat mérlege, ami egy alsóházi csapatnál megsüvegelendő teljesítmény.
Mire számítsunk az ellenféltől taktikailag?
Ha az elmúlt meccseiket vesszük alapul, akkor klasszikus 4-4-2-es felállást, stabil betonvédekezést és gyors kontrákat várjunk. Kapuban az exmadridi Pacheco, szóval tuti hőssé fogunk tenni egy újabb kapuvédőt. Ismerős lehet még Alvaro Medran és Ruben Sobrino neve, ők is a mi csapatunkban pallérozódtak korábban. A kontrákat segítik a gyors támadók, a Barcától kölcsönvett Munir és a Celtától kölcsönvett Guidetti. A csapatkapitány Manu Garcia a szerkezet egyik legfontosabb láncszeme, ő felel a középpályás védekezés és a támadásépítés irányításáért is. Stabil, összeszokott csapat, épp ezért nagyon nehéz megbontani a védelmüket.
A házi góllövőlistát Munir vezeti 6 találattal, mögötte Ibai Gomez 5-tel, a többiek pedig legfeljebb két gólt lőttek. A kapu előtt így a fent említett két úriembert talán kiemelt figyelemmel kellene megilletni.
Mi lenne előnyös felállás és taktika ellenük?
Most egy kicsit szembe fogok menni azzal, amit idáig szajkóztunk: a széleken kell megtörnünk az ellenfelet, és ott mögéjük kerülni, majd változó magasságú labdákat a tizenhatoson belülre, illetve annak előterébe bejuttatni. Annyira be tudnak tömörülni ugyanis, hogy a középen, kis területen való összjátékkal nagyon nehéz őket megbontani. A legjobb példa talán pont a Barcelona elleni meccs, ahol a műfaj koronázatlan királyai ellen tartották hetven percig gól nélkül a kapujukat.
Amivel szerintem sebezhetőek, az a gyors ritmusváltás és az egy az egy elleni szituációk alkalmazása. Ehhez talán az elmúlt meccseken is alkalmazott 4-4-2 lenne a legalkalmasabb, a széleken Asensióval és Lucassal. Esetleg egy 4-4-1-1 (vagy 4-2-3-1), ha nincs a pályán egyszerre CR és Benzema, utóbbi helyett Iscóval támadó középpályás pozícióban. Fura, hogy a kulcsot pont két olyan játékos jelentheti, akit pár bekezdéssel korábban lehordtam… Isco talán pont az elmúlt meccseken mutatott játéklassító hatása miatt nem lenne a legszerencsésebb választás, de ha képes újítani, akkor a meccs kimenetelét is nagyban befolyásolhatná az ő kezdetése. Kroodric hiányában a középpálya lehet még hangsúlyos elem, ide talán Kovacic és Ceballos lenne a megfelelő páros. Azt előre leszögezem, hogy Marcelo nagyon hiányozni fog a támadásépítésből, ha, ahogy az várható, nem fog felépülni szombatig.
Alternatíva lehet még egy védekezőbb szellemű 4-1-4-1, ahol a védekező középpályás szerepét természetesen Kázmér kapná meg, a középpályán pedig a már említett páros előtt CR várná a labdákat.
Bármit is válasszon Zidane, egy dolog biztosan nagyon fontos lesz: taktikai fegyelmezettség kell az Alaves ellen, különben könnyen kerülhetünk a nemi szerv rossz végére.
Bizakodásra adhat okot viszont az őszi meccs: az erősen tartalékos Real vendégként nyerte 2-1-re a találkozót Ceballos duplájával.
A meccs hatásai:
Ha egy kicsit elvesszük a nagyítót a szemünk elől, amivel a meccsre koncentráltunk, és a szezonra próbálunk fókuszálni, akkor ennek az összecsapásnak a legfontosabb hozadéka az önbizalom megszilárdítása, a második helyért folytatott hadjárat életben tartása lehet. Ezért is mondom, hogy a tabellán elfoglalt helyezések ellenére, ez bizony egy rangadó. Egyrészt a két csapat formája is erre utal, másrészt mindketten egy megváltozott forma állandósításán dolgoznak, azaz rövid- és hosszútávon is a győzelem lesz mindkét gárda szeme előtt. (Ez persze nem jelenti azt, hogy az Alaves egy döntetlen állásnál nem húzódna vissza sündisznóba a hajrában.)
Egy esetleges újabb pontvesztéssel a Real szerintem lemondhatna a második helyről is, amíg a Tico hozza a meccseit.
A találkozó szombaton 16:15-kor esedékes, és a Sport2 közvetíti. Aki teheti, nézze meg, mert minden egyes szurkoló hozzáad a csapathoz valamit!
Hala Madrid!
Tippelde (szombat 15:00-ig):