Bizony, még egy lépéssel közelebb kerültünk a hajrához, ezúttal az eredmény jött, ha a játék nem is volt túl meggyőző a meccs nagy részében. Vannak ismét olyan vonatkozások, melyek nem a pozitívumok közé tartoznak, érdemes ezekről is szót ejteni. Emelje fel a kezét, aki értette Zidane cseréit, és sajnos ezen kívül is voltak gyenge teljesítmények. De a közönség újra a csapat mellett állt, egy jó hangulatú hazai 3-0-nál nem a fanyalgásé lesz a főszerep.

Zidane regnálásának hosszú hónapjai után egyre biztosabban látszik a francia tréner legfontosabb vezérelve. A lehető legfittebb és legjobb formában lévő csapattal elkezdeni a tavaszi hajrát. Néha az az érzésem, hogy a tavaszig tartó perióduson szeretne szemvillanás alatt átsiklani, s mintha egy-két meccs áldozatul is esne a nagy pihentetéseknek, és a folyamatos előre gondolkodásnak. Olyan ez, mint egy sakkjátszma, ahol a legjobbak akár 8-10 lépésre (vagy ki tudja mennyire) előre gondolkodnak, és eközben néha a soron következő lépést elrontják, miután az ellenfél váratlant húz. Zidane a bajnokság nagy részében egyszerűen csak 3 pontot szeretne, a lehető legkevesebb energia-befektetéssel, és úgy, hogy lehetőleg a kulcsjátékosai közül minél több pihenhessen. Hogy így is meglegyen a három pont, ahhoz kell egy nagyon jó cserepad, és az, hogy a kiegészítő játékosok kevesebb aktív perc mellett is jól tudjanak teljesíteni, illeszkedjenek a rendszerbe, és a motivációjuk fenn legyen tartva.

Francia trénerünk aktívan menedzseli a keretet, hogy a fontos meccsekre a lehető legerősebb összetételű csapattal állhasson ki, és ott a lehető legtöbb pihent játékosa legyen. A kulcsfiguráink közül Ronaldo, Marcelo, Kroos és Modric esetében látszik leginkább ennek a fontossága. A La Liga legjobbjai ellen nem lehet túl sokat tartalékolni, és a BL-ben is megvannak azok a kulcsmeccsek, ahol oda kell tennie magát a csapatnak. Nagyon komoly mentális felkészültség kell ahhoz, hogy ezt megfelelően kezelje Zidane, mert azt biztosan nem mondhatja a játékosoknak, hogy a csapnivaló formát mutató Eibar ellen lehet lazázni. Mert nem lehet.

Ha összehasonlítjuk a tavalyi szezont az ideivel, azt fogjuk látni, hogy bár a cserepadunk nem rossz, de a kifejezetten góllövésre specializált játékosaink száma megcsappant, és ha ez találkozik a kezdő góllövőink rossz formájával, sérülésével, és még szerencsénk sincs, akkor simán összejöhet a 7 pont mínusz a bajnokság első heteiben.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy a tavalyi bajnokság első felében is nagyon sok kritikát fogalmaztunk meg, Cét többször eladtuk már, Zidane-t kóklereztük, és nem egyszer elhangzott az utolsó pillanatokban megszerzett pontok, győzelmek után, hogy mekkora mákunk volt. Ehhez képest nincs olyan óriási különbség az idei szezont tekintve. De azért akad. Ezek közül a legfontosabb a kevésbé hatékony cserepad.

Zidane elgondolása alapvetően jó, ha összehasonlítjuk egy Barcával, ahol gyakorlatilag Messi nem tud pihenni, ahol sokkal kevesebb az értékes variációs lehetőség. Egyértelmű, hogy tavaszra a háromfrontos terhelés miatt fáradtabb, kevésbé koncentrált és kifacsartabb játékosok tudnak csak pályára lépni. Zidane él a lehetőségeivel, állandóan forgatja a csapatot, a kérdés csak az, nem jön-e közbe túl sok váratlan pontvesztés a hajráig vezető úton; hogy jó pozícióból vághatunk-e majd neki a mindent eldöntő heteknek. Hogy nagyjából terv szerint haladunk-e, arra a nehezebb ellenfelek elleni meccsek fognak támpontot adni. Eddig nem volt benne hiba (igen, nálam a Spurs elleni iksz is belefér, mert nem játszottunk rossz meccset).

Tavalyhoz képest a legfontosabb változás az alap motiváció hanyatlása. A megnyert bajnoki cím mellé odatett BL címvédés nem tesz jót a fejekben. Erről már többször volt szó. E mellé társult idén Cé eltiltása, ami láthatóan megtörte a portugált. Egyelőre nem tudta ezt helyretenni. Sokgólos hátrányból kell a Pichichi után erednie, és van gond a motivációjával és a koncentrációjával is (az adóbevallását már nem is említve). Azok közül, akik helyébe léphetnének ideig-óráig, már nincs James, Morata és Mariano. Ezt nem lehet megúszni pontvesztésekben realizálódó konzekvenciák nélkül. Különösen úgy, ha Benzema mindent kihagy, Asensio nyolc meccsen keresztül nem talál be, Vazquez meg fej nélküli kakasként száguldozik a pályán – értékelhető megmozdulás nélkül. Pont úgy, mint az Eibar ellen.

Olvassuk hát Raulitás gondolatait!

Két dologra figyeltem fel folyamatosan a meccs közben. Kezdjük is a másodikkal, azaz az Eibar letámadásával. A meccs egy jelentős részében próbálkoztak ezzel, de valahogy nem volt az igazi. Az újranézés során az a gyanúm támadt, hogy az első félidőben nem aktív labdaszerzést akartak kihozni belőle, hanem egy passzolási hibába akarták belekényszeríteni az ellenfél játékosait. Ez nem igazán akart működni, kivéve talán Nachónál és – mily meglepő – Casemirónál. De még náluk se igazán.

Ezen a képen is láthatjuk, hogy a csapat négy tagja körbeveszi Casemirót, aki a presszinggel zavarba hozható játékos mintapéldánya, és aki ez után nemes egyszerűséggel kipasszolja a labdát a gyűrűből, miután egyik Eibar játékos se volt képes odalépni neki. Ilyen szituációban bőven megkockáztatható lenne egy szabálytalanság vagy akár sárga a potenciális 100%-os ziccer reményében.

A következő szituáció a második félidő elején történt. Itt már szorosabban fogták az ellent a vendégek, nem csak 2-3 emberrel támadtak le, ahogy az első félidőben gyakran. De itt is kihozta a hazai csapat egy hibának köszönhetően: Ramost csak követi a védője, és nem zárja a passzsávot előle. Ezután a passz után teljesen más szögekből kéne zárni a presszingelő játékosoknak, amit nem tudnak lekövetni, és oda egy labdaszerzéssel kecsegtető szituáció.

Nézzük az első észrevételt: Ronaldo mozgását. Mert, hogy ebben látszik, hogy nem romlott ő el teljesen mostanában, csak még a tavaly őszi produkcióját is képes alulmúlni most.

Ronaldo nincs formában, ahogy a csapat sem. De a probléma lehetne sokkal nagyobb is. Ronaldo előbb-utóbb elkezdi beverni a helyzeteit, és akkor a társak is automatikusan őt fogják keresni (ami most nem mindig így van). Ezek a szituációk azokon a meccseken is meglesznek, és végre be fog indulni a portugál gólgyáros. Köszönöm a szót, Sultan, visszaadom neked!

Most kicsit félretolom az előzetesen kivett negatív jeleneteket. Ahogy Case elcseszi az emberfóros kontrát, hogy Lucas Vazquez milyen flegmán veszi tudomásul, hogy sorra veszti el a párharcait. Hogy Cé az alapvonalról az oldalhálóba bombáz, miközben két kristálytiszta érkezőnek tehette volna vissza. Hogy minimum háromszor csak az ellenfél rossz passzán múlt, hogy nem vezették Casillára egy-az-egyben a labdát. Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a Zidane-féle Real Madrid egy teljes éves tervvel rendelkezik, és ennek egyik folyománya, hogy a „könnyű” bajnokikon általában nem lesz szép játék. A nagy tervet a szezon végén lehet majd egészében értékelni – ahogy tavaly is! A 3-0-ra megnyert mérkőzést ezzel együtt meg kell becsülni.

Van néhány pozitívum, amit érdemes kiemelni. Zidane cseréi nem tartoznak ide. De mégis ez hozta az egyik olyan vonatkozást, amit talán érdemes lehet kicsit továbbgondolni. Marcelo játékára gondolok. A csereként beállt brazil, ezúttal nem a védelembe érkezett – maradt Theo a balbekk -, hanem a középpályára, és ott is a támadó szekcióba. Több alakalommal is mutatta neki Modric, hogy menjen előrébb – néha „megszokásból” (sic) futott hátra – persze a szokásos kis késéssel, de vasárnap még erre sem volt szükség. Kövezzetek meg, de nekem tetszett az a játék, amit majdnem a klasszikus 10-es szerepkörében mutatott. A gólja, és azt megelőző akció volt a hab a tortán.

Minden képességnek birtokában van, ami ehhez a pozícióhoz kell, bár, hogy 90 percen át is bírná-e, abban nem vagyok biztos.

Tetszett Ceballos játéka,  Theo sebessége és aktivitása is kétségtelen – bár technikailag még nem győzött meg. Varane stabilitása jó hír, és Nacho még a jobboldalon is helyt állt.

Ez nem az a szakasz, ahol szétfutva az ellenfelet gálázik a gárda. Szóval a nagy vezérelv mentén haladva, hogy csak kerüljünk közelebb a hajrához egy kis lépéssel, egy újabb győzelemmel, sikeresnek mondható az Eibar elleni bajnoki. Örüljünk hát ennek, és az összefoglaló előtt tekintsük meg az ide vonatkozó nagy klasszikust – pacsi azoknak, akik a cím elolvasása óta várták –  (jó szokásuk futball labdákat rúgni a közönség közé): MADNESS: One step beyond

Legközelebb csütörtökön lép pályára a csapatunk a jó nevű Fuenlabrada otthonában, hogy bekapcsolódjon a CdR küzdelmeibe. Azok között, akik azt a kezdőt helyesen megtippelik, megosztásokat sorsolunk ki.

Addig is, íme az összefoglaló:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!