10 éve történt
Te mit csináltál tíz éve, kedves olvasó? Én az utolsó évemre készültem a fősulin, akadozott a szerelmi életem, de legalább a háromból két lány mellett tudtam nézni a Real Madrid meccseit. Hétvégén az Igazival, szerdán a Vadóccal. A harmadik nem szerette a sportokat, tehát vele Coelho és a pasija volt a téma. Remek srác volt. És figyelmetlen. De, hogy én ne legyek az, vissza is térek a témánkhoz, mielőtt elindulna a bajnokság (ismét), és érkeznének a meccsek háromnaponta.
Tíz éve bajnokságot nyert a Real Madrid. Illetve úgy igaz, hogy a 2007-2008-as kiírást toronyesélyesként, a második fordulóban élre állva és onnan egyszer sem elmozdulva nyerte meg szeretett csapatunk. Azaz egy évtizede kezdett neki a menetelésnek a Real. De kik is alkották azt a gárdát, és mi történt velük azóta? Lássuk!
A 38. forduló után 85 pont szerepelt az első helyezett Királyi Gárda neve mellett. A Barca ekkor még a pre-Pep-korszak utolsó évét taposta, és harmadik helyen zárta az idényt 67 ponttal. Igen, 18 pontot vertünk a katalán büszkeségre. Második helyen bukkant fel a Sárga Tengeralattjáró, 77 ponttal. Az Atletico (4.) és a Sevilla (5.) 64-64 ponttal zártak, nem sok kellett ahhoz, hogy a Rijkaard alatt összeomlott „Több, mint egy” a BL-be se jusson.
A Real ekkor a legtöbb gólt lőtte (84) és a legkevesebbet kapta (36). Iker természetesen ezzel Zamora-díjas lett, a Pichichit pedig… nem, nem Raúl, de nem is Ruud van Nistelrooy nyerte, Robinho meg főleg nem. Dehogy… Higuaín sem. Dani Güiza! 27 góljával elérte, hogy Raúl ne kapjon helyet a később VBEB-címet nyert La Rojában.
A szezonban a legnagyobb arányú hazai és idegenbeli győzelem is a Real Madridhoz köthető:
Real Madrid – Valladolid 7-0
Villarreal – Real Madrid 0-5
Érdekes, hogy hét vereség is belefért a bajnoki cím felé vezető úton a Habfehérektől. Napjaikban (you know: a Pep-korszak ill. Pellegrini óta) 3-5 vereség szerepel az aktuális bajnok neve mellett. Konkrétabban: Mou Madridja kettő (KETTŐ) vereséggel lett bajnok és szerzett 100 pontot. Ez azóta is rekord a LaLiban.
Schuster, aki Don Fabiót váltotta a padon, azon prominens személyek közé lépett, akik játékosként és edzőként is bajnokok tudtak lenni a Világ Legjobb Klubjában: Miguel Munoz, Luis Molowny, Jorge Valdano, természetesen VICENTE DEL BOSQUE és most már Yazid ZINEDINE ZIDANE mellett Schuster neve is örökre szerepelni fog.
Viszont sokan – jómagam is – a Capello-örökségnek tulajdonítják, valamint a katalán válságnak a sima bajnoki címet. Azonban látnunk kell, hogy az előző évi bajnok Real Madrid és a Schuster alatt a szezont elkezdő csapat kerete közel sem volt azonos.
A 2006-2007-es bajnoki cím megszerzését követően távozott a csapattól: Roberto Carlos, David Beckham, Woodgate, Cicinho, Diego Lopez, Émerson, Carlos Diogo, Rubén de la Red, Raúl Bravo, Antonio Cassano, Iván Helguera, Francisco Pavón, Álvaro Meíja, Pablo Garcia, Esteban Granero.
Nem kevés név és számos alapember egyben.
Az érkezők névsora sem volt gyenge, de lényegesen rövidebb, mint a távozóké: Arjen Robben, Pepe, Wesley Sneijder, Royston Drenthe, Gabriel Heinze, Cristoph Metzelder, Javier Saviola, Jerzy Dudek. A Castilla soraiból pedig: Miguel Torres, Jordi Codina.
Ezen felül ugye voltak még, akik se nem érkeztek, se nem távoztak, hívhatjuk őket a csapat állandó tagjainak is: San Iker Casillas, Sergio „jobbhátvéd” Ramos, Marcelo, Fabio Cannavaro, „Jose María Gutiérrez” Guti, Mahamadou Diarra, Raúl, Robinho, Ruud van Nistelrooy, Fernando Gago, Júlio Baptista, Gonzalo Higuaín, Míchel Salgado, Roberto Soldado és Javier Balboa.
Nos, ez volt Bernd Schuster alapanyaga
Ő pedig faszán meggyurmázta, megformálta, megtervezte az egészet. Bajnoki első forduló, első perc: Kun Agüero góljával a Bernabéuban vezet az Atletico Madrid.
De Raúl és Sneijder góljaival behúzta az akkor még kötelezőt csapatunk – és mókás, de igaz, hogy a 20. fordulóban a Calderon gyepén az első percben már vezettünk Raúl góljával. Nem fogok továbbmenni a következő 37 fordulón, de érdemes megemlíteni a „Ramos-time” meccseket, pedig ekkor még Sergio nem is tudta, hogy mit jelent ez a fogalom.
- forduló: Valladolid – Real Madrid 1-1 (egyenlítés a 86. percben, Nyulacska góljával)
- forduló: Real Madrid – Mallorca 4-3 (Raúl a 62. percben egyenlített, RvN a 72. percben szerezte meg a negyedik gólunkat)
- forduló: Osasuna – Real Madrid 1-2. (83. percben kaptak tizit a hazaiak, ezzel mentek egynullra, de Robben a 85., Pipita a 87. percben lőtt góljával megfordította a meccset a csapat.
Ez azért volt nagyon fontos, mert a 36. fordulóban hazai pályán:
Pasillo, azaz a Sorfal. Bizony. Tőr a szívbe, már ha katalán oldalról nézzük. Ilyenre 1988-ban is sor került, csak akkor a Barcelona hazai pályán állt díszsorfalat a bajnok Real Madridnak.
Szavam ne feledjem… mi történt a bajnokcsapat tagjaival?
Iker karrierjét Alvaro és Mou kettétörte, amihez természetesen kellett Casillas is. A Portóban stabil közepes szintet hoz, sokszor felnagyítják egy-egy hibáját, pedig azok maguktól is épp elég nagyok. Pepe egészen a tavalyi szezonig nálunk játszott és lett a klub történetének egyik legtöbb címét szerző védője. Marcelo ezzel az évvel lett hivatalosan is Roberto Carlos örököse és azóta a világ legjobb balhátvédjévé, a Királyi Gárda második csapatkapitányává és első bohócává fejlődött. Ramos jobbhátvédből belső védő és csapatkapitány lett – a válogatottban is.
Robben 2009-ben igazolt el egy rászabott bőrgatyába, míg Wesley szintén ekkor húzott gumis mezt magára (Pirelli, ha nem esett még le…). Természetesen a Bayern és az Inter játszotta a BL-döntőt ekkor, velük, nálunk. Szép.
Heinzét is 2009-ben adtuk el, a Marseille csapatába került, majd az olasz főváros következett, hogy végül a Newell’s Old Boys csapatából vonuljon vissza. Bevallom, utolsó éveiben az argentin élvonalban számos meccsét megnéztem és fura volt látni az európai hatást a játékán. Vagyis azt, hogy nem rúgott agyon mindenkit, mint ahogy az Argentínában szokás.
A 2007-ben a Feyenoordtól vásárolt rapper srácot meglepő módon csak 2010-ben adtuk először… kölcsön. De utána! Figyelj, olvasd fel hangosan, egy szuszra a következő sort:
Everton, szabadon igazolható játékos, Alania, Reading, Sheffield United, Reading, Erciyesspor, Baniyas SC, szabadon igazolható játékos, visszavonult játékos, menő rapper Hollandiában*.
*A menő nem feltétlenül igaz. Viszont Drenthe kimaxolta a pályafutását, az tuti.
Sokkal szolidabb Sneijder posztmadridi életútja: Inter, Galata, Nice. Ő nem maxolta ki a lehetőségeit.
Nézzük, mi történt 323. „új Pelével”, azaz Robinhóval, akit a mai napig nem kedvelek, mert elvette az imádott Figo 10-es mezét, és messze nem nyújtotta azt a teljesítményt, amit Luís belerakott abba.
CR érkezése előtt Flo eladta a ManCitynek, ahol első meccsén baszott nagy szabadrúgást lőtt, és ezzel lezártnak tekintette szigetországi karrierjét a srác. A sejk kölcsönbe adta a Santosnak, majd eladta a Milannak. Ezt egy éven belül… Aztán négy évnyi Serie A után ismét kölcsönbe került a Santosba – most teljes egy évre. Aztán a Milan eladta Kínába, az Evergrande csapatának. Mennyire vált be? Fél év után hazatért az Atletico Mineiro együttesébe (2016. február) és azóta is ott biciklizik.
Cannavaro szintén Perez második elnökségének kezdetén távozott, visszament Torinóba, ahol a Juve drukkerei iszonyatosan keményen, de legalább kitartóan jelezték felé, mit gondolnak róla és a 2006-os „árulásáról”. Nem is bírta sokáig, egy év után az Al Ahli együttesébe igazolt nyugdíjat gyűjteni – szintén egy évig. Azóta az csibészes mosolyából él.
Nézd, Jose miattunk pityereg
Guti… Elment török földre, és ahogy a Besiktas szurkolói fogadták! ÚRISTEN! Még ma is kiráz a hideg! Egy év ottlét után visszavonult, kicsit tévés-szakértett, majd a Real utánpótlásában kezdett el dolgozni. A tavalyi szezon volt az első kiugró éve. Lesz még a nagycsapat vezetőedzője.
Raúl… Schalke. Uhhh… a német csapat micsoda búcsúmeccset rendezett neki. Mi meg… évekkel később. Méltatlan hozzá ez az egész. A Schalkét a BL-negyeddöntőig vitte tapasztalatával, majd a második szezonja után eligazolt az Al-Sadd csapatához, amely partner volt Raúl madridi búcsúmeccsén. Arábia után Ámeriká volt a célállomás, ahol a New York Cosmos csapatában viselte a Hetes mezt. 913 hivatalos mérkőzés, 382 gól, 83 gólpassz, 0 piros lap. El Siete.
Diarra rengeteg sérülése miatt nálunk se váltotta be amit be kellett volna. 2011-ben lépett tőlünk, 10 Monacós meccs után a Fulhambe igazolt Somogyi Csaba csapattársának. Kb. ugyanolyan hasznosak voltak.
A német hegy a másik ilyen. Évekig vártam, hogy jöjjön, mert Dortmundban nagyon fasza volt.
Aztán jött Diarra mellé az orvosi szobába. Utána Raúllal hepajkodott 3 évet a nullfírben, majd visszavonult az egyik legjobb német ’milettvolnaha’ védőként.
Salgado a leginkább csupaszív játékos a védelem jobb oldalán 2000 óta, pedig volt itt Dani és Arbeloa is azóta. Az ő párosuk Robyval nagyon hasonlít a mai fiúkéra. Madridból Blackburnbe vezetett útja, majd a futsalra nyergelt át.
A következő Redondo – azaz Gago – max szülőországában és posztján hasonlított az egykori klasszisra. Madrid után volt farkas és denevér, majd visszatért nevelőklubjába, ahol már vezér tud lenni.
Roberto Soldado idén 8 évvel fiatalabb, mint Raúl és ez nyilván azt jelenti, hogy most 32 éves. Meg azt is, hogy tavaly és azelőtt is 8 évvel volt fiatalabb, mint Eterno Capitan. A bajnoki év után a kevés játéklehetőség miatt eligazolt. Mivel távol szeretett volna lenni a Bernabéutól, így a világ végére tette át székhelyét. Új csapata a Getafe lett. Itt megháromszorozta az árát két év alatt, és kicsivel több, mint 9M fontért vette meg a Valencia. 3 év alatt majdnem megháromszorozta az értékét, mert a Spurs 2013-ban 25M fontért szerezte meg. Nyilván sikeres volt Angliában, hiszen 2015-ben már csak 9M font érkezett Londonba a játékjogáért – a Villarrealtól. Innen idén dobbantott törökbe, a Fener játékosa lett.
Balboa… Te. Jó. Ég. Játsszuk azt, amit Drenthénél, jó? A bajnoki év után: Benfica, Cartagena, Benfica, Albacete, Beira-Mar, Estoril, Faisaly, CR Al Hoceima, AO Trikala, Al-Mesaimeer. Senkinek nem tört el a nyelve???
A következő játékos pályafutása kéz-a-kézben jár bizonyos szempontból honfitársa, Aimaréval. Mindkét játékost az argentin foci megmentőjének írták le, rájuk tették a terhet, tőlük vártak mindent – miközben látjuk, Messi sem elég a sikerhez náluk. A Barcától érkezett Nyulacska, tőlünk olyan csapatokba ment, ahol kisebb teher, több játékperc várta: Benfica, Malaga, Olympiacos, Hellas Verona, River Plate. Ő is, mint Heinze, saját bajnokságában tudott visszavonulni.
Elérkeztünk az egyik legmegosztóbb játékoshoz, aki már nincs is nálunk. A szurkolók egyik csoportja imádja, mert mindkét bajnoki címben elévülhetetlen érdemei vannak, alázatos és a címerért küzdő játékost láttunk benne (igen, nem titok, hogy melyik csoportba tartozom). A gólok száma miatt sem kell szégyenkeznie.
Azonban… a Lyonnak lőtt kapufája… A másik csoport örök érve. Nem lehet tagadni, hogy nagy meccseken, fontos meccseken szinte mindig eltűnik. Legyen az a Barca elleni meccs (pedig nekik is lőtt gólt), legyen az VB-döntő, legyen az a tavalyi BL-döntő. Higuaín eligazolt a Napoli csapatához, mert megelégelte, hogy nem tudja tartósan kiharcolni a kezdő tagságot Karim miatt. Olaszban pedig óriásit futott, pedig ott Piggynek becézik – jó, leginkább a Juvéba való igazolása óta, mert volt egy-két kép, ahol megjelent a pici poci. De első idényében hozta az elvárható gólmennyiséget, viszont ő nem fog soha csapatot venni a hátára, ő egy alkatrész, amely jól funkcionál. 10-ből 8-szor.
Miguel Torres, a Castilla egyik legjobb terméke az előző évtizedből, és Capello kedvenc fiatal játékosa. Alapvetően jobbhátvéd, de képes volt a bal oldalon is játszani. Ha ő volt a prototípus, akkor Nacho a 6.2-es verzió az univerzális madridista hátvéd projektból. Korlátai nyilvánvalóak voltak, lelkesedése, madridizmusa viszont soha nem volt megkérdőjelezhető. Mint oly sok másik játékost ebből a felsorolásból, Perez adta el 2009 augusztusában. Ő a Getafe csapatához került, ahol CSK-karszalagig vitte. 5 év után nyaralni ment Görögországba, de időnként az Olympiacos mezét is viselte, majd egy év után újra Hispániában volt, a Malaga keretét erősíti. Még csak 31 éves, a Barcában szinte fiatalnak számítana.
Az Arsenaltól kölcsönből visszaérkező Júlio Baptista eldöntötte góljával a Camp Nouban lejátszott Klasszikust – erre a gólra azért is emlékszem, mert az Igazi otthonában néztem a meccset, TV előtt ülve a szőnyegen, és borzasztóan szorítottam a Realnak. A gól előtt odasomfordált a család kiskutyája, amiről én elegánsan tudomást sem vettem. A gólnál meg mindkét kezemet felcsaptam, majd leb*sztam. Mindezt a földön ülve. A gond abban leledzett, hogy a bal kezem alá ekkor ért a szőnyegcirkáló feje. Ő nyekkent, én nyeltem, ránéztem az Igazi apjára és angol hidegvérrel annyit mondtam: „Vezetünk. A kutya szuszog.” Nem kell idegeskedni. Calma, Calma.
De visszatérve Baptistára: a gólja és a bajnoki serleg után áttette helyét az AS Tottiba, ahol alapember tudott lenni. Egy évig. Max. kettőig. De a harmadik éve után eligazolt Malagába, innen haza, a Cruzeiro csapatához, onnan Orlandóba, mert he likes Kaká. Jelenleg csapat nélkül van, de nem jelentette még be a visszavonulást.
Végül, Ruud. Ferguson már nem tartott rá igényt, talán igaza is volt, hiszen más a LaLi és a PL ritmusa, keménysége. Nálunk hozta, amiért hozták. Kellett egy ilyen gólvágó, aki csetlik-botlik a labdába (ez se igaz, tudott ám ő szlalomozni, csak nem erre koncentrált), a hónaljszőrzetéről is bepattan a labda, s nem utolsósorban harcol. Érdekes, hogy ő felvette a kesztyűt Pellegrini csapatában, szerette volna kiharcolni a kellő játékperceket, de amikor belátta, hogy ez nem megy, akkor a téli átigazolási szezonban a Hamburg csapatához távozott. Innen másfél év után a Malaga csapatához szerződött, a szezon végén bejelentette visszavonulását. A Realban 96 meccsen játszott és 64 gólt, 16 gólpasszt ért el. Nem volt rossz vétel 29M fontért.
Ennyi fért bele az írásba. Bizonyosan sok minden részlet kimaradt és nem is volt célom a történeti hűségnek teljesen megfelelni. De azért van a kommentmező, meg a facebook kommentelési lehetőség, hogy leírjátok, melyik játékoshoz milyen események tartoznak a Ti fejetekben. Illetve azt kérdeztem már, hogy Ti mit csináltatok tíz éve?