A csapat hozta azt, amit eddig a szezonban annyiszor megtapasztaltunk. Egy vereséggel végződő rangadó után kitömjük az ellenfelet, amivel sikeresen elhitetik, hogy az csak egy csúnya formaingadozásnak volt köszönhető. Vicces, mert a publikum nagy része minden egyes alkalommal beveszi és elhiszi, hogy hiába néz ki szarnak, ha beleharapunk, akkor bizony édes csokinak fogjuk érezni. Hát nem. Az igazság az, hogy ebből a mérkőzésből semmit nem vonhatunk le következtetésképpen a keddi visszavágó tekintetében.

Emlékezzünk vissza, pár héttel ezelőtt a Las Palmas ellen talán a szezon legszörnyűbb mérkőzését játszottunk, de biztosan ott van a top 5-ben. Előtte három mérkőzéssel az Atléticótól szenvedtünk vereséget hazai pályán, majd jött a Levante (1-3) és a kirobbanó szépítés a Celta ellen (7-1). Las Palmas után következett a Sevilla elleni reményt keltő győzelem, majd a felemelő klasszikus, majd hogy legyen honnan pofára esni, következett a csúfos vereség a BL-ben.

Idei teljesítményünk röviden és tömören.

Semmilyen következetesség nincsen a teljesítményünkben. Ugyan olyan valószínűséggel vagyunk képesek úgy játszani, hogy még az ellenfél is összetojja magát, aztán rá pár napra mi fossuk össze gatyánkat tehetetlenségünkben.

Kétségtelen, hogy mindenki fejében a Wolfsburg elleni visszavágó lebegett, hiába halljuk a szokásos PR nyilatkozatokat, hogy mindig a következő mérkőzés a legfontosabb. Már a kerethirdetéskor tudtuk, hogy azért maradt ki Navas és Modric is a keretből, hogy pihenhessenek. Az is sejthető volt, hogy további kulcsjátékosok fognak pihenni. Így senki nem lepődött meg, mikor a kezdő 11 olvasásakor a felsorolásban olvasta Arbeloa, Isco és James valamint Lucas, illetve Jesé nevét. Hiába az óriási formaingadozásunk, éreztük, hogy ezzel nem lesz gond.

Annyira nem volt gond, hogy már a 4. percben Jesét buktatták a 16-os közvetlen előterében. Hámesz köszönte a lehetőséget, mind Dani Garciának és Ronaldónak is, és kilőtte a hosszú alsót.

Önmagában ez szerintem teljesen keresztbehúzta az Eibar elképzelését a mérkőzéssel kapcsolatban. Ezután úgy szaladtunk át rajtuk, mint kés a vajon. Gyakorlatilag az összes támadásunk lövéssel ért véget, ezek közül egyet sikerült Riesgónak védeni, egyet fölé lőttünk, de az összes többi próbálkozásunk a hálóban kötött ki.

Mindenki meglepetésére, a második gólunk úgy született, hogy Ronaldo önzetlenül leadta a labdát az érkező Lucasnak, akinek bár ici picit pontatlan volt a labda, szépen ellőtte a labdát a kapus füle mellett. Egy perc múlva, már CR is önfeledten örülhetett, ugyanis már nem csak a gólpasszokat jegyző játékosok mellett állt a neve, hanem a gólt lövőknél is.

Még az első félidőben lezártuk a mérkőzést és a második félidőre már csak az volt kérdés, hogy az Eibar tud-e kozmetikázni a végeredményen, vagy sem. Jesé gólja az én személyes kedvencem is egyben. Azokra az időkre emlékeztet, mikor Mourinho alatt hírhedten a legveszélyesebben kontrázó csapat voltunk a világon. Manapság meg örülünk, ha egyáltalán látunk kontrából született gólt…

Tankönyvből kiragadott kép.

Ez viszont tankönyvbe illő kontratámadás volt. Hámesz szerzett labdát, majd a szélen Ronaldóval kényszerítőzött, majd ugratta ki nagyon szépen, aki meg is iramodott a 16-os sarka felé. A támadást Jesé és Lucas követte, akik tökéletesen keresztezték egymást, amivel a védő figyelmét sikerült elterelni Jeséről, aki így teljesen üresen érkezett a túloldalon, amit Ronaldo szépen észrevett, és megszerezte a délután folyamán a második gólpasszát. 4-0. Mérkőzés vége. Lényegében.

Ezután várható volt, hogy a második félidőben nem fogunk már annyira nyomni, így az Eibar is összeszedett csapatnak tűnt. Volt pár lehetőségük is a gólszerzésre, ehhez Borja Bastón volt a legközelebb, aki 2-3 méterről találta telibe a kapufát fejjel. Ha ez bemegy, akkor kétségtelenül gól. Kiko lemaradva a másik kapufa mellől nézte végig a történteket.

Összehasonlításképpen: az első félidőben az Eibar mindössze 3 helyzetet alakított ki, míg a másodikban 6-ot. Akárhogy is nézem, ez kétszer annyi.

A második félidő nálunk teljes mértékben a pihentetés jegyében telt. Alig a második félidő kezdete után jött is az első cserénk az 54.(!!4négy!) percben. Kérem, jelentkezzen most, aki emlékszik, hogy mikor cserélt a mindenkori edzőnk utoljára a 60. perc előtt önszántából, vagy hallgasson mindörökre! -Köszönöm!

Kovacic váltotta Casemirot, így nagy valószínűséggel a brazil szűrőnk ott lesz kedden is a kezdőben, úgy ahogy Carvajal is, akinek alig jutott több, mint egy óra a mérkőzésből. Ezek bíztató jelek, Zidane egyre inkább bizonyítja azt, hogy képes tanulni a hibáiból.

Kiemelkedő egyéni teljesítményekben sem volt hiány véleményem szerint. Hátul Nacho szinte hibátlan mérkőzést hozott le, még úgy is, hogy többször kellett ápolni a 90 perc alatt, mint ahányszor sérült volt profi karrierje során. Egy kis statisztikát becsempészve, összesen 10-szer akadályozta a labda további útját a kapunk felé, ebbe beletartozik két hajszálpontos becsúszás is a 16-osunk területében. Kiváló mérkőzést játszott, őszintén sajnálom, hogy nem kap több lehetőséget, mert amilyen formában játszanak a védőink idén, bőven rászolgált a bizalomra.

James volt a másik, aki kiemelkedően játszott. Mintha kicserélték volna, az elmúlt hetekhez képest. Amin én nagyon meglepődtem a statisztikát nézegetve, hogy 6 labdát szerzett az egész mérkőzést figyelembe véve, ami a legtöbb volt egy játékostól mind két csapatból. Emellett gólt szerzett ugye és 90%-os passzpontossággal büszkélkedhet. Ezzel talán rászolgált a mérkőzés legjobbjának járó címre. A párja, Isco viszont haloványabb volt, mint előzetesen vártam. Lehet, hogy ebbe az is közrejátszott, hogy alapvetően ő látta el Modric feladatát, így hátrébb játszva irányított. 3 labdaszerzése volt, 94%-os passzpontosság, viszont kulcspasszt nem jegyzet. Nem játszott rosszul, inkább hozott egy áltagos meccset.

Aki önmagához képest talán nem nyújtott kimagaslót, viszont hozta a már tőle megszokott szintet, az Lucas Vazquez. Hogy érezzétek milyen fontos szerepe volt a mai mérkőzésen, az mutatja, hogy gólja mellett ő szerezte James után a legtöbb labdát, számszerint ötöt. Ilyen az, amikor a játékosok küzdenek és melóznak mezőnyben.

Említésre méltó volt Ronaldo játéka is, aki szemmel láthatóan élvezte, hogy van területe és kedvére ficánkolhat a 16-os környékén. Önzetlen játéka 2(+1) gólhoz segítette a csapatot. Nos Cristiano, ezt a formát, játékkedvet kérjük kedden is!!! Jesé is elfogadhatóan játszott, gólt és gólpasszt szerzett – bár mezőnyben ő nem jeleskedett, de nem is ez volt a feladata.

Az első félidő mindenképpen szórakoztatóra sikerült, és az egész mérkőzést figyelembe véve a lehető legjobban alakult a forgatókönyv számunkra. Az első félidőben lejátszottuk a mérkőzést, a másodikban már csak a mezeket küldtük fel, így pihenhettek a játékosok, mert valljuk be, szükség lesz rá. Nagyon nehéz mérkőzés vár ránk hét közben és fontos, hogy ebből a maiból senki semmi féle következtetést ne vonjon le. Egy teljesen más mérkőzés lesz kedden a Wolfsburg ellen, ahol szükségünk lesz mindenkinek a 110%-os küzdésére, hogy ledolgozzuk a hátrányunkat.

Összefoglaló a mérkőzésről itt elérhető.

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!