Történetünk Villaverde Altóban kezdődik, Madrid déli részén található szegény negyedben. Főhősünk egy itt élő család harmadik gyereke, aki már fiatalon csiszolatlan gyémántnak bizonyult a labdarúgás terén. Egy helyi amatőr kölyökcsapatban kezdett el focizni, a San Cristóbal de Los Ángelesben. Már itt híressé váltak egy bődületes statisztikát produkálva, egy hónap alatt 175 gólt szereztek, de csak egyet kaptak. Így történt, hogy a tehetséges kissrác a városi rivális Atlético Madrid utánpótlás képzésébe került, apja nagy örömére, hiszen az egész család Atlético szurkoló volt.

Vajon, melyik lehet ő?

A matracosokkal korosztályos bajnokságot nyert, azonban a szerencse úgy hozta, hogy az akkori ATMA vezetés megszűntette az utánpótlás képzését, így legnagyobb tehetségük a királyi egyesülethez, a Real Madridhoz került. Főhősünk innentől kezdve minden reggel átbuszozott Madridon, hogy eljusson edzésre. Ahol rögtön felfigyeltek rá, hiszen első idényében 71 gólt rúgott 33 mérkőzésen. Besöpörték a bajnokságot, majd 16 évesen felkerült a 19 évesek közé. Következő lépcsőfok rögtön a Real Madrid C csapata volt, ahol megint lerakta a névjegyét, így a felnőtt csapat edzője is észrevette kiválóságunkat. Jorge Valdano hamar ki is próbálta egy barátságos találkozón. Mindenki meglepetésére egy héttel később, 1994. okt. 29-én 17 évesen bemutatkozott a Real Madrid első csapatában. A Real Zaragoza ellen Emilio Butragueno legendás hetes mezét viselve gólpasszal debütált. Újabb egy héttel később már a teljes Bernabéu közönsége az ő nevét skandálta. A városi rangadón megszerezte élete első gólját a felnőttek között, illetve kiharcolt egy bűntetőt és gólpasszal járult hozzá a győzelemhez. 1995. január 7-én már kezdőként lépett pályára élete első El Clásicóján. Abban a szezonban összesen 28 alkalommal kapott lehetőséget, és 10 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. Még lenyűgözőbb, hogy a média nyomását is elbírta, sőt, hihetetlen könnyedséggel tette a dolgát. Bár ebben edzője, mentora is nagyban segített, hiszen eltiltotta a médiában való szerepléstől. Ugyancsak 17 évesen, ’95-ben spanyol bajnok lett. A következő idényre új kontraktust kapott, amivel 45 milliót zsebelt be évente, és ügynöke Fermín Gutiérrez szállította a tréningekre. Megszerezte élete első góljait a BL-ben, mégpedig pont az FTC ellen, rögtön triplázott. A következő években folyamatosan fejlődött és egyre többször mattolta a védelmeket. A ’95/96-os bajnoki idényben 19-szer, ’96/97-ben pedig 21-szer. Utóbbi évad még inkább kiemelkedő, mert Capello irányítása alatt új szerepkörben szerepelt, Mijatovic és Suker mögött tevékenykedett. Az ifjú titán az utóbbi idényét még botrány is tarkította, miután külön kérése ellenére ügynöke nyilvánosságra hozta, hogy a Roma és a PSG is érdeklődik utána. Két változást hozott ez a konfliktus, új menedzsere lett, illetve harmadszorra változtatták a szerződését. 300 millió pesetát kereshetett évente, és záradékba foglalták, hogy csak 34,3 millió dollár a kivásárlási ára. Ez és a média nyomása rajta is meglátszott, mely gyengébb formában és teljesítményben realizálódott. Hol egy spanyol színésznővel, hol egy aktuális szépségkirálynővel hozták össze a lapok. 1998-ban a BL trófea ellenére a kritikák felerősödtek vele szemben, amin nem javított a szerény szereplés a VB-n. Csak a Vasco da Gama elleni klub VB fináléjában szerzett győztes góljával sikerült megfordítani rossz sorozatát. Ezután újra csúcsformában futballozott, amit jelez a gólkirályi címe a La Ligában. Ugyanakkor kitűnő teljesítményét a rendezett magánéletének is köszönheti. (Csakugyan igaz a mondás: Minden sikeres férfi mögött egy sikeres nő áll). Eljegyzi a közismert spanyol modellt, Mamen Sanzot, aki ma is a felesége, s első gyereküket Jorgénak keresztelik el, mentora, Valdano után. 2000-ben tovább folytatja remek szériáját, s újabb gólkirályi cím, ezúttal a BL-ben is ő jegyzi a legtöbb gólt. Az aranylabda szavazáson meglepetésre csak ezüstérmes lesz. 2002-ben 25 évesen megszerzi harmadik BL serlegét, amiben kiemelt szerepe volt. A döntőben Zidane gólja mellett egy szintén emlékezetes találatot szerez.

A következő év igencsak fontossá válik, hiszen Hierro távozását követően ő veszi át a csapatkapitányi posztot a Real Madridban és a válogatottban is. Ezt 2004-ben meg is hálálta, mert egymaga juttatja ki a válogatottat az EB-re. Majd ő lesz az első labdarúgó, aki 50 gól fölé jut a Bajnokok Ligájában, még ma is tartja a rekordot 71-gyel, bár már nem egyedül, mert Messi nemrég érte be. 2005. nov. 19-én elszenvedi karrierje legsúlyosabb sérülését a Barcelona ellen, amit követően majd fél évet ki kell hagynia. A következő szezon során mindössze hétszer juttatja a hálóba a játékszert, 2007-től feljavul és másodvirágzását éli. 18 góllal házi gólkirály lesz van  Nistelrooyt megelőzve. Az újabb évadban még tovább fokozza, 22 találatot jegyez, s újra házi gólkirály lesz holtversenyben. Az öregedés őt is utoléri, és a folyamatos versenyhelyzetben egyre jobban kiszorul a kezdőből. Míg a madridisták számára szomorú pillanatok következnek, a tündérmeseként zajló történetünk főhőse lejátssza utolsó meccsét habfehér színekben, szintén a Real Zaragoza ellen. A Madridban töltött évei alatt 741 mérkőzésen ölthette magára a Real mezét és 323 gólt jegyzett, 6 La Liga trófeát, 4 Spanyol Szuperkupát, 3 BL címet és 1 UEFA Szuperkupát gyűjtött össze.

Átadta a stafétabotot

2010. július 28-án két éves szerződést köt a német Schalke 04 csapatával. A bemutatkozása a Hamburg elleni 2-1-és vereség alkalmával kerül sor, viszont a Dortmunddal szembeni találkozón szerzi meg első gólját.

A német közönség hamar megszereti és kedvenccé válik. A Bayern München ellen győztes találatot jegyez, s a csapat nagy menetelésbe kezd. A bajnokok Ligájában a német klub először jut az elődöntőig, ahol a Manchester United üti ki, de mégis emlékezetes pillanat zajlott le, hiszen az angol egyesület legendájával, Ryan Giggsszel cserél mezt.

Két legenda!

A németországi kalandja során 66 összecsapáson vett részt és 28-szor talált a hálóba. Emellett két német szuperkupát zsebelt be, és egy német kupát. A futball iránti szeretet továbbra se csökken, így 2012-ben továbbáll a katari Al-Sadd gárdájához. Ahol szintén sikeres lesz, igazi vezérré válik új együttesében és bajnoki címig vezeti őket. 2014. okt. 29-én volt a 20 éves évfordulója, hogy bemutatkozott a királyi klub színeiben, majd egy nappal később bejelenti, hogy tovább folytatja a pályafutását, és az amerikai New York Cosmos csapatához igazol. The story goes on.

Szerintem mindenkinek feltűnt, hogy nem írtam le egyszer sem a nevét, de, aki kitalálja, hogy kiről van szó, annak jár a vonatkerék pumpáló szett!
Koromból adódóan sokszor sajnálom, hogy nem láthattam rengeteg fantasztikus játékost játszani (maximum csak felvételről), de szerencsére őt láthattam. Mindenkit magával ragadott az a szenvedély, ami benne rejlett, míg kedvenc klubunknál futballozott, és valószínűleg még ma is megvan benne ez tűz. Hiszen nem a pénz miatt kényszerül még mindig rúgni a bőrt, hanem a sport iránti szeretete miatt. A Madridban örök legendává váló játékos nem rendelkezett a mai sztárok allűrjeivel, nem voltak nagy botrányai, egyszerűen tette a dolgát. Talán nem volt olyan technikai képességek birtokában, mint ma egy futballista, talán nem volt olyan fizikális ereje, de minden bizonnyal kompenzálta ezt ellenállhatatlan akarásával. Ha kellett robotolt, ha kellett igazi vezérként cipelte a hátán a csapatot. Hihetetlen szorgalmával, alázatával és csapata iránti szeretetével a legnagyobb labdarúgók közé emelkedett. Valószínűleg minden Real Madrid drukker retinájába égett az utánozhatatlan gyűrűcsókolós gólöröme.

Nem hiszem, hogy van olyan futballkedvelő, aki ne szerette volna vagy ne kedvelte volna, még talán a barcások is egyetértenek ezzel. 2014. október 29-én volt 20 éve, hogy ez az ízig-vérig futballista bemutatkozott nálunk, s ezzel a poszttal tisztelgünk előtte. Hala El Capitán! Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!