Az egyik csapat lézerpontos szervezetség mellett támadott és támadott le, a másik gárda ettől a szervezettségtől mérföld távolságra állt, azonban előbbi nem tudta kioltani utóbbi csapat játékosainak zsenialitását és, hogy minden is benne legyen ebben a meccsben (taktikai magasiskola, tempó, egyéni kvalitások és…), a szerencse/balszerencse is befigyelt a kezezés kapcsán (illetve a kapufák képében ofkórz). Aki imádja a focit, az imádta ezt a meccset. Kivéve Cholo. Ő nem szereti az ilyen hülyeségeket: 4-3-as meccs, brrrr…

A City támadásban 235-ben állt fel, két játékosa a támadóharmadban folyamatosan a félterületekbe/ből mozgott, hogy embereket mozgason ki (oh, Carvajal), vagy hogy ők maguk üres területekhez jussanak (oh, KDB).

Pep klasszikus szélső szerepet szánt Fodennek és Mahreznek, hogy a saját támadásépítésük korai és középső szakaszában a vonalak mellett maradva az embereiket (Dani és Mendy) magukon tartsák, azaz, ne tudjanak a mi játékosaink a City támadóharmadának félterületeibe bemozgó KDB-re, Silvára kilépni. Ennek előfeltétele volt, hogy Zinchenko és Stones bemozgott Rodri mellé, hogy a háromszögelésekhez az emberanyagot biztosítsa a City. Ha Mendy és Carvajal mégis bemozog de Bruynére, Silvára, akkor értelemszerűen szabad emberként egyik-másik szélsőtámadó kaphatja a labdát.

Ez másképpen leírva: szerkezeti felállásból eredő hátrányt jelent. A City 5 támadójára 4 védő jutott. A City által használt támadó alakzat és a Madrid védekező alakzata önmagában azt jelentette, hogy a hazai csapat emberelőnyben van a mi kapunk előtt. (Visszautalás a City-Tico első meccsre: Cholo alapból 5 védővel kezdett, mégis, a felfutó Cancelo megoldhatatlan feladatot jelentett, hiszen így már 5 védőre 6 City támadó jutott.) Vagyis, szerkezeti hibák (235 vs 1414), illetve szerkezeti hibákból eredő elcsúszások/tempóhátrányok, már a kezdő sípszó pillanatában jelen voltak a pályán, amikor a City támadt. Ezt súlyosbította a Madrid számos játékosának szerkezettől független rossz teljesítménye. Alapvetően a csapatunk taktikailag szanaszét lett szedve, egyénileg pedig védekezésben és a labdakihozatalunk első fázisában rengeteg ki nem kényszerített hibát tudtunk felmutatni.

Alapvetően mindkét csapat 442-es letámadást választott (illetve nálunk ez inkább valami szörnyszülött volt a 4141 és a 442 között). Nálunk Luka, vagy Valverde lépett fel Benzema mellé, esetleg a két brazil szélsőnk közül az egyik. A különbség a játék olvasásának sebességéből és a mozgásunk intenzitásából adódott. Mert a a Real letámadását a Rodri mellé hátralépő Bernardo Silva semlegesítette és ez elég volt. Őt nem vettük fel és máris emberelőnyben volt a City labdakihozatalnál a saját térfelén. Viszont amikor mi akartunk labdát kihozni, a City szoros, dinamikus emberfogással dolgozott és Modric hiába lépett vissza, mint Silva a másik csapatban, Lukitát Ruben Dias lekövette. Elszívták előlünk a levegőt (ajánlom a Beharangozó újra olvasását, számos dolog visszaköszön onnan). A City arra játszott, amit a beharangozóban magunk javára vizionáltam: a labdával leggyengébb játékosunkat engedték csak szabadon (Kurta), akinek sokszor nem maradt más választása, mint a felívelés (ezzel kapcsolatban pedig írtam, hogy Tibo lábbal egyszerűen nem elég jó ehhez a játékelemhez).

Az első gólunkat egyértelműen a City jó csapatszintű elmozgásai és a mi alapvető szerkezeti hiányosságunk okozta. Igen, Carvajal lemaradt a belgáról, viszont az egész támadás során a City el tudta érni, hogy mindkét szélső védőnk figyelme megosztott legyen. Hogyan? Így: Mendynek általában Vini besegít a védekezésben. Ki tudják alakítani a 2 vs 1-es szitukat. Ezt meggátolta Stones bemozgása Rodri felé, amit Vini lekövetett (-1 ember). Silva bemozgott a jobb oldali (nekünk bal oldal) félterületbe, Mendynek muszáj (!!!) felé elmozdulnia, hogy szűkítse a területet a portugál irányába. Ezzel Mahrez védő nélül marad. Eközben a tizenhatos vonala körül Militao egyedül marad Jesussal, mert Silva irányába kimozog biztosítani Alaba (akit emiatt nem lehet elővenni, hiszen védekezésben mindig törekedni kell a létszámfölény biztosítására). Ezt észleli Fede, aki Mili irányába hátrál (Mili + Fede vs Jesus, meg van az emberfölény). No igen… itt a kulcspillanat. Fede vak oldalára kerül de Bruyne, akit Dani lát. Viszont Carvajal figyelme szintén megoszlik a szabad Foden (eredetileg Carvajal embere) és a szabad de Bruyne között.

Ha vacilálnod kell, máris vesztettél. Nem biztos, hogy ha de Bruynére hamarabb lép  ki Dani, akkor nem lesz gól, csak annyi biztos, hogy ha ezt teszi Dani, akkor Mahreznek a túloldalon meg van a lehetősége, hogy a szabadon maradt Fodennek íveljen át. Mahrez nyomás nélkül, a kapunk előteréből, nagyjából 20 méterről ívelhetett szabadon…

A két szerkezet által okozott differencia máris megmutatkozott. A Citynél ez alapjáték, nem lehet azt mondani, hogy egyszeri alkalomról van szó. Náluk a 235-ös felállás támadásban az alapséma. Az, hogy a fenti ötösbe milyen profilú játékosok kerülnek… ellenfélfüggő. De az, hogy 5 támadószerepben lévő játékost használnak, az jelenleg alap.

Igen, Dani rossz egyéni teljesítményt nyújtott, de az első gólnál ő és Mendy is kényszerítve volt a megosztott figyelemre. Ez pedig a City erénye, a mi hibánk. Illetve az edző hibája.

Egy kis érdekesség: Carvajal 1:20 és 1:30 között, vagyis 10 mp alatt 7 alkalommal pillant hátra Fodenre. Vagyis a saját emberére. 1:30 amikor KDB elindítja a mozgást. Foden és KDB Carvajaltól nagyjából egyenlő távolságra van, de Dani csak előbbit látja. Viszont nincs esélye megelőzni a gólszerzőt.

A City agyondominálta a játékot, ráadásul amikor Fernandinho beállt, tovább erősödött a pozíciós játékuk és a passzjátékuk biztonsága.

A hazai csapat a Poolnál is megfigyelhető, oldalvonali túltöltést alkalmazta sokszor Carvajal oldalán (Zinchenko, KDB, Foden vs Rodry, Carvajal). Ebből érkezett a második gólunk. A pálya középső harmadánál a bal oldalon Zinchenko (labdával) és előtt nagyjából 25 méterre labda nélkül a vonalnál Foden kihúzza Rodrygót és Danit, a köztes térbe ember nélkül kimozog KDB. Rodrygo nyilván nem látja, hogy üres játékos ér be mögé, ismét Dani van kényszerítve a választásra. Kivált a belgára, a mögötte hagyott üres területbe indítják az ember nélküli Fodent. Rá vált ki Militao (emlékezzünk, az első gólnál Alabát csalták ki), Dani igyekszik vissza, hogy biztosítsa a brazil védőnk területét, de mielőtt ezt megtenné, KDB visszakapja a labdát és nyomás nélkül dönthet. Bent közben Alaba és Militao ügyel Jesusra, Mahrezre és Silvára. Ez, ha jól látom, emberhátrányos helyzet. Utána nyilván Jesus klasszis lefordulása és Alaba gyenge védekezése is kellett a gólhoz, de a szituáció ismét abból adódott, hogy a mi védekezési sémánk már a tervezőasztalon kiskaput (olyan 6 méter széles kiskaput) engedett a City támadásainak.

Itt jön képbe a védekező középpályás szerepe – ha már a szerkezet alapvetően hiányos, legalább egyéni teljesítményben próbáljuk kiegyenlíteni, csökkenteni a hátrányt. Viszont Toni Kroos nem védekező középpályás. Soha nem volt az. Soha nem lesz az. Már a németek is próbálták a válogatottban, hogy egyedül szenvedjen a védelem előtt, az sem vált be. Nem tudom elég szájbarágósan leírni, hogy TONI KROOS NEM VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁS! Védekező skilljei teljesen átlagosak. A srác támadó középpályásnak lett oktatva, Pep húzta hátra a középpályán, mert látta, hogy passzolási képességeit tekintve világklasszisról beszélünk. TONI KROOS PASSZER! Bármikor képes olvasni a jó passzopciókat, amikor az a feladata, hogy biztosítsa a labda járatását. Nyomás alatt is. Nyomás nélkül meg naná.

De soha nem fog jól játszani, ha védekező középpályásként az elsődleges feladata, hogy felmérje a játékosok pozícióit és ő legyen a „megtámasztó”, a biztosító játékos, aki értelmezi a saját és ellenfél mozgását. A második City gólnál Kroos légüres térben mozgott. Se KDB ellen nem érkezett meg, sem Alabáéknak nem ért be segíteni. Az ember, aki ott sem volt, de látta az egészet.

Tehát foglaljuk össze az eddigieket: a City csupán a támadásban használt felállásával előnyben volt már az első passz pillanatában. Carlo egy kritikus posztra tett egy zseniális játékost, akitől nem is állhatna távolabb a védekező középpályás feladatköre.

Nem, a gyenge egyéni teljesítményekhez még nem értünk el. 🙂 Mint pl. Carvajal hülyesége az első szögletünknél. Alaba gyenge védekezése a második gólnál. Militao rosszul hazaadott labdája, amiből szöglettel jött a City. Militao hibája a 37. percben a szögletzászlónál. Militao gyermeteg védekezése a félidő végén Jesus ellen. Kroos szabálytalansága Jesus ellen a félidő végén. Militao hibája a második félidő elején (Mahrez kapufa). Lentebb folytatom…

Camavinga beállítása kellett ahhoz, hogy emberezni tudjunk és igen, Carlo Kroos helyett is behozhatta volna, de akkor  adott poszton gyenge egyéni teljesítmény helyett jobb teljesítményt kapunk, miközben a szerkezeti hátrányunk megmarad. Carletto inkább a szerkezetet akarta megerősíteni és ezért jött le Rodrygo. Fede jobb oldali védekezése azt jelentette, hogy már nem volt emberelőnyben a támadóharmadban a City. A szabad emberért már meg is kellett dolgozniuk… 🙂 🙁 🙁 🙁

Benzema első gólja egyébként ugyanolyan precíz labda nélküli mozgások után jött, mint a City első két gólja. Ja, mégsem. Benzema kiharcolta, Modric visszaharcolta. Ez minden, csak nem tudatos támadójáték. Viszont, ez harcosság, ez egyéni kvalitás.

A második félidőre valami okosságot akart Ancelotti, ezért duplaszűrős lett a védekezésünk, ami egyérszt jobban nézett ki (Fede+Kroos), másrészt teljesen kivettük a védekezésből Modricot (maradt Benzema mögött, amolyan 4231 lett ez, bár védekezésben inkább 4411, ahogy Lukita és Benzema marad legelől.)

Hogy Carlo nagy edző és a változatatása bevállt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a játékrész megkezdése után most nem másfél perc múlva kaptunk gólt, hanem 6 és fél perccel később. A gólhoz szükséges volt Vinicius egyéni hibája, amikor hagyta, hogy Fernandinho megelőzze a felpassznál. Lentebb a kép Dani és Foden helyezkedéséről, de fontosnak tartom még itt megemlíteni, hogy mi jöttünk labdakihozatallal. Dani és Rodrygo szélesíti a pályát (=a vonalak felé mozognak), a City játékosai, így Foden is szűkítik a teret a labdás felé (=Mendy felé mozognak). A szituáció kódolva tartalmazza, hogy egy Fernandinho-féle megelőző szerelésnél helyzeti előnyben lesz a labdát szerző csapat (= a gegenpressing lényege, bár ez nem az volt, de a hatás azonos, hogy a labdát megszerző és hátulról építkező csapat játékosai elkezdik felvenni a labdajáratáshoz szükséges pozíciókat; ezért ilyenkor, egy gyorsan visszaszerzett labdával a védőpozíciókból kimozgó ellenfelekre lehet rávezetni a labdát). Tehát elő lehet venni most is Danit, de aki csak „kárváhálozik”, az nem érti az egészet. Saját nevelésű jobbhátvédünket egyébként is inkább a meccs egészén, mezőnyben bemutatott vajmi kevés teljesítményéért érdemes inkább elmarasztalni.

Itt óriási mázlink volt, hogy Vini visszahozta a csapatot. Ez a gólunk sem a megkomponált támadásvezetés mintapéldánya volt, de az egyéni zsenialitásé igen. És még valamié, amiről csak egy mondatban fogok megemlékezni a poszt végén.

A City negyedik gólja volt az egyetlen, amely azt ő részükről teljesen a semmiből jött, mert ugyan tény, hogy percekig járatták a labdát, azonban a Kroos-Zinchenko kontakt után a mieink (Camavinga és Tibo leginkább) megálltak. Dani túlságosan gyámolatlanul támadta Silvát és így a portugál bődületesen nagy gólt ragasztott a rövid felsőbe. Szép volt és majdnem végzetes.

Azért majdnem, mert a slusszpoén a végtelen magabiztossággal panenkázó Benzemáé lett. A tizenegyes jogos volt, a felugró védőjátékos „meghosszabbította” a testét a feje felé emelt kezével. Ha ugyanígy, a fejéről a mondjuk a válla alatt tartott kezének kézfejére esik a labda, akkor szabályos a mozdulat, nincs tizenegyes. Erről már a kommentmezőben is sokat értekeztünk.

A végén egy rövid gondolat: esélyünk van. A City jobb csapat nálunk jelenleg. A Liverpool is az. Egy dolgot nem tud igazán a City (a Pool igen, véleményem szerint): felállt védekezéssel hatékonyan játszani labda ellen. Ebben és varázslatos Bernabeúban bízhatunk.

****

Képek!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!