Ki tudná fejből felsorolni a 10 évvel ezelőtti szezon Real Madrid keretét alkotó játékosokat? Ki tudja, hogy mi történt azokkal a játékosokkal az elmúlt 10 évben?

A keretünk 10 évvel ezelőtt így nézett ki:

Iker Casillas, Antonio Adán, Tomas Mejias, Fernando Pachecho, Jesus Fernandez, Sergio Ramos, Pepe, Raúl Albiol, Raphael Varane, Ricardo Carvalho, Pedro Mendes, Nacho Fernández,  Marcelo, Fábio Coentrao, Jorge Casado, Álvaro Arbeloa, Fran Rodríguez, Hamit Altintop, Mesut Özil, Kaká, Ángel Di Maria, José Callejón, Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, Gonzalo Higuaín, Álvaro Morata, Jesé, Joselu.

Úristen, micsoda nevek. 🙂

SR4-ig egyébként csak kapusokat soroltam fel…

Iker Casillas – a ma már visszavonult San Iker madjnem egész karrierjét a Real Madridban töltötte. 2015 nyarán aztán az Ibériai-félsziget másik országának egyik legnépszerűbb csapatába, az FC Portóba szerződött. Talán egyszer a teljes, hiteles események tükrében meg lehet ítélni az ő történetét is, de addig marad az a felállás, hogy valaki Iker mellé áll, valaki Mourinho mellé. Nem tudom, kinek van igaza kettejük történetében; a szívem természetesen Casillas felé húz, az eszem pedig azt tudja, hogy ezzel a vitás helyzettel a MADRIDIZMUS biztosan károkat szenvedett. A 21. században Iker rendelkezik a legtöbb clean sheettel (439). Talán nem nehéz kitalálni, hogy ki a második és miért Buffon az. A Sárkányoknál 156 mérkőzésen játszott, ezeken 116 gólt kapott, valamint 74 találkozón húzta le a rolót. Teljesítményét a szakértők, egykori és ma is aktív kapusok tudják igazán értékelni. 2019 tavaszán a Porto egyik edzésén szívinfarktust kapott. Szerencsére semmi komolyabb szövődménye nem volt ennek, de Iker az orvosok javaslatára bejelentette visszavonulását. 2021-ben jelentette be, hogy ő és Sara elválnak, kapcsolatuk 12 évet élt meg.  A 2010-es VB-döntőt követő csókjuk mindörökké epikus marad. Casillas jelenleg a Real Madrid Alapítványban tevékenykedik, közösségi csatornáin elég aktív.

A 2011/12-es szezon Mourinho második lehetősége volt, hogy „lenyomja” Pep Barcáját. Az első szezon Király Kupa győzelme természetesen szépen mutatott a vitrinben, de mindenki tisztában volt azzal, hogy Mourinhónak nagyobb céljai vannak, Mourinhótól mindenki többet várt. Ebbe pedig a portugál edző is beletartozott. A Diego Torres által írt önéletrajzi könyv alapján a Real Madrid edzőjeként 7 pontból álló iránymutatást írt elő a nagy meccsekhez:

1. Az a csapat nyer, amelyik kevesebb hibát követ el.
2. A futball kedvez annak a csapatnak, amelyik több hibára tudja késztetni az ellenfelét.
3. Idegenben sokkal fontosabb a hazai csapatot hibára késztetni, mint játékban felülkerekedni rajtuk.
4. Az hibázik többet, akinél a labda van.
5. Aki nem törekszik a labdatartásra, az kevesebbet hibázik.
6. Akinél a labda van, mindig fél.
7. Aki nem birtokolja a labdát, az az erősebb.

Ezek a pontok tökéletesen elfogadhatóak bármely edzőtől, ha úgy gondolja, hogy ezen szemléletmód alapján tud sikereket elérni. Bármely edzőtől, kivéve a Real Madrid (Barcelona, Bayern) edzőjétől. Mourinho harcolni akart, háborút szított, és ezt a madridi játékosok – elsősorban azok, akik nem kötődtek valamilyen módon Jorge Mendeshez (Gestifute ügynökség) – egyre nehezebben bírták elviselni. Természetesen Iker esete kapta a legnagyobb sajtónyilvánosságot, aki ennek a szezonnak az elején lejátszott, még teljesen normális szervezésű Spanyol Szuperkupa második meccsét követően végleges döntésre jutott. Az említett meccs eredménye talán már senkinek sincs meg. De ha úgy írom, hogy Mourinho ezen a meccsen, a Marcelo kiállítását követő tumultusban nyúlt bele az azóta elhunyt Tito Villanova szemébe, akkor elég éles emlékek ugranak elő sokunkban. Iker a meccs hatása alatt Fabregast nyilvánosan színészkedéssel vádolta (mondj igazat és betörik a fejed… ugye), valamint gyermekkori jóbarátjával, Xavival is összeveszett. Pont ez a vita volt az, ami miatt Iker higgadtan átgondolta a történteket és rádöbbent: a Mourinho által hozott harci szellem nem összeegyeztethető a Real Madrid értékeivel. Kapusunk később személyesen és a nyilvánosság előtt is elnézést kért barcelonai barátaitól a történtekért. Mourinho ezt nem tudta megbocsájtani. Érdekes, hogy az edzőnek több játékossal is volt vitája, méghozzá sportszakmai okok miatt: Ramos (szögletek kivédekezése miatt kaptak össze), Cristiano (túl defenzív játék a rangadókon, miközben épp a fent említett, végül 2-2-re végződött EC mutatta meg, hogy játékban (HA játszik a Real és nem harcol) képes felvenni a versenyt a Barcával). Egy Levante elleni meccs előtt azt kérte a játékosoktól, hogy álljanak bele a párharcokba, védjék meg magukat. Amikor egy Di Maria elleni szabálytalanság után Khedira a csapattárs a védelmére kelt, kiállította a spori Samit. A meccs után Mou Khedirát vádolta a vereségért. A játékosok többsége döbbenten vette tudomásul, hogy az edzőjük olyan miatt tesz felelőssé valakit a vereségért, amit maga az edző kért a meccs előtt. (Természetesen nem a kiállításra gondolok… De el is kanyarodtam a keretet alkotó játékosoktól, szóval forduljunk vissza az eredeti irányba!)

Antonio Adán – a 34 éves, egykori kapusunk jelenleg a Sporting (Portugália) első számű kapusa. 2009 és 2013 között a Habfehér alakulat első csapatához tartozott. 2013. szeptemberében azonban szerződése megszűnt és Adán 2 hónapig klub nélkül maradt. Ekkor a Cagliari adott lehetőséget a hálóőrnek, aki november 19-én szerződött a Calcióba. Itt azonban egyrészt nem védett sokat (2 meccs, az egyiken kapott négy gólt, a másodikon egyet sem), másrészt nem maradt sokáig. 2014. januárjában a Betis hazavitte Hispániába. A spanyol zöld-fehéreknél 4 és fél szezont húzott le. A Real Madridban 18, a Cagliariban 2 meccset kapott, a Betisben azonban végre elsőszámú kapus lehetett és 165 találkozón játszhatott, egy idő után csapatkapitányként. 2018 nyarán az Atletico igazolta le, de Oblak mögött nem sok jóra számíthatott: összesen 7 meccsen mutathatta meg, mire képes. Ezután 2020-ban a Sportingba igazolt, ahol azóta is övé a kapu. Eddig 61 meccsen játszott, 34 találkozón gólt sem kapott.

Tomas Meijas – Igen, ő is tagja volt a 10 évvel ezelőtti keretnek. Jó, hivatalosan a Castilla játékosaként vett részt az edzések egy részén, valamint volt kerettag bizonyos meccseken. Nem tudom, van-e annyi karakterem, hogy legépeljem, milyen csapatokban játszott a fentebb megnevezett szezon után… Middlesbrough (kölcsön), Middlesbrough (átigazolás), Rayo (kölcsön) Omonia Nikosia (átigazolás), Middlesbrough (átigazolás) FC Dinamo (románia, kölcsön), Ankaraspor (átigazolás), Western Sydney. Bravó! Ezek után nem meglepő, hogy összesítésben még mindig a Castillában lejátszott 63 találkozó a legtöbb, amit egy klub kötelékében teljesített. A Middlesbrough-ban például csak 19 alkalommal játszott. Hát majdnem annyiszor írtam le az angol csapat nevét az előbb…

Fernando Pacheco – A 2011/12-es szezon idején Pacheco még csak a Real Madrid U19-ből került fel a Real Madrid C csapatba. Vagyis Mourinho a harmadik számú csapatunkból hívta fel néha-néha. Hivatalosan a 2014-es szezonban került fel a nagycsapat keretébe. Ő nagyon jól belátta és belőtte a lehetőségeit, valamint a korlátait (lásd ellenpéldaként: Meijas) és 2015 nyarán dobbantott az Aláves csapatába. Azóta is itt játszik, 237 meccsen feszített a háló előtt. Jelenleg is első a kapusok rangsorában. A Real Madrid kötelékében 98 percen keresztül védte a mundér becsületét. Egyszer Mourinho adott neki szánalmas 8 percet, a fennmaradó 90 percet pedig „egyösszegben” kapta meg Carlótól. A mögöttünk hagyott hétvégén a Barcelona ellen játszott, nem is rosszul. A kapott gólról nem tehetett.

Jesús Fernández – Ehm… mit is mondtam, mennyi szabad karakterem volt Meijasnál? Na kezdjünk bele: Jesús 2010-ben érkezett a Numancia csapatából a Castillába. 2013-ban kapott szerződést az első csapat tagjaként. Könnyen kikövetkeztethető, hogy a 2011/12-es szezonban a tartalékcsapat játékosaként számítottunk rá. 2014-ben eligazolt és akkor figyeljetek, mert innentől kezdve évente-félévente váltott csapatot! Levante, Granada, Cadíz, CyD Leonesa, CFR Cluj (itt másfél évig bírta!!!), Panetolikus (kölcsönben a Clujtól), Sepsi, Hércules. Bámulatos. 133 meccsen szerepelt felnőttkarrierje (+ a Castilla) során a kapuban. Igen, jól gondoljátok… A Castilla keretében lépett legtöbbször pályára, összesen 61 alkalommal. Na akkor ezt vegyük le a 133-ból és láthatjuk, hogy a karriere alatt megtekintett 10 csapatnál csupán 72 meccsen játszott. Mondom: bámulatos. Mourinho a 2010/11-es szezonban lejátszott UD Almeira elleni találkozó utolsó 13 percével kínálta meg (8-1-re nyertünk); illetve 2013. január 6-án, amikor Casillas és Mourinho már rég nem ettek egy tálból, megkapta a teljes meccset az Osasuna ellen (4-2 ide).

Ennyi kapus után érdemes posztot cserélni. Reméljük, jobban bejön nekünk, mint Sergio Ramosnak sportszakmailag a PSG. De erről már egy másik bejegyzésben olvashattok.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!