A Real Madrid 2-1-es győzelmet aratott a San Mamésben az Athletic Bilbao felett. Adódtak érdekességek bőven a találkozón, beszédtémát szolgáltatva a meccsről szőlő cikkünkhöz. Összefoglaló.

A meccs előtt világossá vált, hogy az Atleti zsinórban 4. vereségét is elszenvedi. A pontosan 10 éve fennálló Simeone-gárda a Granada ellen maradt alul. Ez, illetve a Sevilla Barca elleni döntetlenje azt jelentette, hogy a blancók két komoly üldözőtől tudnak ellépni egy győzelem esetén – vagy legalábbis annulálni a Cádiz ellen elvesztett pontokat.

Kezdők

Ancelotti ragaszkodott az elveihez a kezdő kijelölésekor, így alkalmazkodási kényszertől függetlenül a stabilan működő, már bevált rendszert választotta – csupán más szereposztással, a hiányzók okán. A védelem jobboldalán Vazquez tűnt fel, míg középen, a szezon elején időnként bohózatba illő dolgokat művelő, Nacho-Militao duó állt össze.

A középpályánkon Camavinga kapta Casemiro pótlásának szerepét, mellette Fede feladata volt a pálya felszántása a hiányzó Modric helyén. A támadósorban ismét Hazard lett a nevető harmadik, aki a jobb oldalon egészítette ki a Vini-Karim duót támadótrióvá.

10 perc foci

Azon elmélkedtem a meccs előtt, hogy meg kéne fogadni dupla eséllyel, hogy a Madrid nem kap ki, valamint, hogy nem lesz a meccsen 4 gól. Végül nem tettem és ennek örülök is, hiszen az első tíz perc után minden bizonnyal magzatpózban nyüszítettem volna végig a találkozót.

Rögtön a harmadik percben a rengetegszer látott, az ellenfél tizenhatosának baloldalán folyó madridi tili-toli végeredménye az lett, hogy Toni remekül készítette le Benzemának a labdát, aki befelé mozogva, futtából, eltekerte azt a hosszú kapufa mellé! Irgalmatlan bombagól, zsebben az áhított, korai előny! 1-0!

Alig telt el 4 perc, érkezett a második találat is! Fede szemfülesen labdát szerzett a jobb oldalon, a felezővonal magasságában, ahonnan végigszáguldott egészen a tizenhatosig! A lekészített labdáját Hazard pöcizte be a védők mögé Benzemának, aki estében, miközben egy bilbaoi leteperte, begurította a második madridi gólt! A visszajátszások során először elkönyveltem magamban lesnek és elvett találatnak, hiszen Eden kiugratásánál előrébb volt Benzema a védőknél. A második kameraállásból aztán már látszott, hogy egy menteni igyekvő védő jóvoltából került a játékszer Karim lábára. A gól érvényes, 2-0! Repülőrajt!

A kellemes döbbenetből épphogy felocsúdva gondoltam arra, hogy de jó lenne ezzel a gyorsan jött, kétgólós előnnyel okosan sáfárkodni és lassan kivéreztetni a bilbaoi oroszlánt. Hát nem jött be. Fájóan tisztán kapta a labdát Sancet a tizenhatosunk előterében, ahonnan hezitálás nélkül irgalmatlan löketet eresztett a vendég kapura. Courtois tehetetlen volt, ezzel gyorsan vissza is jött a meccsbe a hazai gárda. 2-1.

Cama! Cama!

Érzésem szerint ez a találat egyértelműen Camavinga lelkén szárad. Ott, azon a helyen, ilyen tisztán nem kaphatna labdát egy támadó, nem, hogy kapura is tudjon vele fordulni. Camavinga kapta a védelem előtt játszó ütköző szerepét, de nem feltétlenül állt jól neki. Védekezésben a helyezkedése nem volt az igazi. A jó hír, hogy ez rutinnal megszerezhető.

Ami viszont nem jön a rutinnal, az Cama őrült tehetsége. Függetlenül a fejlesztendő területektől és a bekapott góltól: mekkorát focizott ez az ember tegnap este? Ésszel játssza a futballt és kár lenne veszni hagyni őt egy Casemiroéhoz hasonló, daráló szerepkörben. Remekül irányította a labdakihozatalokat, felesleges sallang nélkül, átvétel-passz ritmusban, két érintőből megoldva minden létező helyzetet, ráadásul folyamatosan passzopciót jelentve a társaknak.

Camavinga kifejezetten észjátékos és bánnám, ha a 6-os szerepkörébe zárva kellene töltenie madridi pályafutását. Valverdének sokkal jobban állna érzésem szerint ez az ütköző feladatkör.

Status quo

Mindezt volt időm leírni, hiszen a kezdeti lendület hamar alábbhagyott a meccsen. A Bilbao elsősorban átlövésekkel próbálkozott, ezekre Hazardnak volt válaszként nagy helyzete: elnyargalt a jobb oldalon a belga, majd szemben a kapussal, talán túl önzetlenül, a középen érkező Benzema elé akart tálalni, de a labdáját lehalászták. Ha egy kicsivel nagyobb önbizalommal futballozna Eden, biztos vagyok benne, hogy ezt kíméletlenül bevágja a kapus szeme közé – írjuk a kimaradt helyzetet a kevés játéklehetőség számlájára.

Az első félidő 2-1-es eredménnyel zárult. Váratlanul sok támadás futott a jobb oldalunkon, ahol a Fede és Vazquez jelentette lendület egészen jól kiegészült Hazard rafinériájával. A belga az első 20-25 percben sokat volt játékban, a félidő végére viszont mintha picit eltűnt volna.

Teljes kontroll

A második játékrész elején láthattuk a találkozó legcsendesebb 10 percét. A madrid uralta a játékot, levegőhöz sem jutottak a baszkok. A fehér balett nyugodtan adogatva, eldugta a labdát. Sok kis passzal többször körbecicázták az ellenfél tizenhatosát, ölve ezzel a hazaiak kedvét és az időt.

Védekezésben ebben a periódusban kifejezetten jól nézett ki a presszingünk. Mindig adódott egy letámadó fehérmezes, ha esetleg bilbaóihoz került a labda. Maradtak nekik így a kószán előrevágott labdák. Bátran fellépett emberig Militao és Nacho is, a brazilnak több olyan visszaszerzett labdája volt, ami ilyen, megnyert párharcból fakadt.

Hazai nyomás

Nagyjából egy óra játék után aztán visszajött a meccsbe a Marcelino-csapat. Lucas eladott labdája után Inaki egy hanyag pörgetéssel, a semmiből egalizált kis híján. Az ezt követő 20 perc szinte csak a Bilbaoról szólt. Átlövések, beadások és szögletek jelentettek veszélyforrást Courtois kapujára. A habfehér fal azonban állta a sarat, Militao és Nacho vezetésével kifejezetten jól működött a defenzív stratégia.

A Madrid ebben a periódusban teljesen feladta az újabb gól reményét és látványosan átengedte a kezdeményezés jogát a baszkoknak. Ancelotti csapata nem számított gyakori vendégnek a hazai tizenhatos környékén, helyzete pedig konkrétan nem volt.

A minimális erőbedobás mellett a cserék késlekedése is kezdett frusztrálni. A Bilbaóban már sok friss ember pályára lépett, Ancelotti azonban csak nem akart belenyúlni a meccsbe. Egyfelől így is brutál erőnlétet villantottak a fiúk a pályán, másfelől érződött, hogy egy kis frissítéssel ki lehetne bújni az oroszlán szorításából.

Finálé

A mérkőzés hajrájára fordulva érkezett a második félidő első madridi helyzete. Vinicius lódult meg és egy szépen kiosztott bőrös után, Benzemával összejátszva kavarodott át a jobb oldalra. A visszalőtt labdája kis szerencsével Hazard elé hullott, aki egy tolás után ballal, laposan suhintott a kapura. Nagy védés kellett Agirrezabalától, de leért a kapus.

Jött is a válasz a másik oldalon. A 85. percben Inaki ugratta ki az azóta beálló öccsét, aki Mendy szorításában a kapura tuszkolta a labdát. Courtois résen volt, jól élt együtt a játékkal és kivetődve elakadt benne a labda. Nem telik el meccs végeredményt befolyásoló Curta-védés nélkül, bravó Tibó!

Eközben elkezdtek szálingózni a madridi cserék is, időhúzó jelleggel. Benzemát lecserélésekor, szimpatikus gesztusként a teljes San Mamés megtapsolta. Újoncot is avattunk, hiszen a hosszabbításra beszállt Peter is a bal oldalra.

Az övé is volt a következő helyzet, amikor megindult volna egy hosszan előrelőtt labdával, a hazai kapus azonban jól jött ki elé. Egy perccel később megint Peter volt a főszereplő, a baloldalon eliszkolva Jovic elé tett pazar labdát, a szerb gyatra lövése viszont levágódott a blokkról. Kroosnak is volt még egy nagy helyzete: egy kényszerítő után belsővel, a védjegyévé váló „tenyeressel” próbálta mattolni a baszk kapust, ő azonban bravúrral hárított.

A lehetőség ellenére nem sikerült lezárni a találkozót, de az utolsó percek izgalmai ellenére is sikerült bezsebelni a 3 pontot, 2-1 a vége!

Összegzés

Öröm volt látni, hogy milyen béta opcióink vannak a középpályára. Noha Camavinga jóval nagyobb ráhatással volt a meccs képére, Fede érdemeit sem szabad elvitatni. Rajta azért érződik a sérülése, nem megy már bele olyan veszettül a párharcokba. A sebessége viszont őrületes. Camáról már írtam fentebb, bízom benne, hogy gyakrabban láthatjuk majd a pályán. Ez szép munka volt srácok!

Több embert nem szeretnék kiemelni, már csak azért sem, mert mindenki hozzátette a magáét a közöshöz. Beszéljünk inkább a konklúziókról. Egy rettenetesen erőltetett menet után, az év végi hajrából, sikerült gyakorlatilag a maximumot kihozni. A Bilbao legyőzése talán feledtetni tudja a Cádiz ellen elvesztett pontokat. A játékosoknak most lesz idejük kicsit regenerálódni és pihenni, ami kifejezetten jókor jön a húzós hetek után.

Tetemes előnyből várja a csapat az újévet és nagyon komoly hullámvölgynek kell következnie ahhoz, hogy az elkövetkező hetekben kicsússzon a kezéből a gyeplő. Szeretek óvatosan fogalmazni, de azt már le merem írni, hogy a Madrid a bajnoki cím első számú esélyese.

Ezekkel a szép reményekkel búcsúzom, most irány a család és a pihenés, feltöltődés. Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok nektek a teljes szerkesztői csapat nevében! Találkozunk jövőre!

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!