A Bilbao ellen szűk győzelmet aratott kedvenc csapatunk, amit érdemes úgy befogadni, hogy az első félidőt abszolút uraltuk, a másodikban pedig elkezdtünk elfogyni, aztán teljesen kiscsapattá válni. Számos érdekességet mutatott nekünk a találkozó, amelyeken érdemes gondolkodni. Másrészt viszont: kvázi nyugalmat adhat ez a kiépített előny a decemberi kemény csaták előtt.

A kezdővel nem volt gond, más portálok és a szurkolók többsége is hasonlóan vélekedik arról, hogy Daninak a legutóbbi meccse meglehetősen gyengére sikerült. Most a jobb oldalon Lucas kapta meg a védő posztját. A többi a szokásos, ami egyben azt is jelenti, hogy a jobb oldalon is a szokásos sorminta szerint érkezett Asensio, akinek minden adottsága meg van a pálya centrumában, a támadó(k) mögött játszani, de neki is, mint oly sok más spílernek nálunk, meg kell hajolnia az évtizedes 433-as hívószám előtt.

A meccs úgy indult, ahogy minden jóérzésű madridista várja: a Real Madrid azonnal magához ragadta a kezdeményezést és megpróbálta beszorítani az ellenfelet. Ez a gyors labdajáratásban és a sok dinamikus, de sajnos csak horizontális passzban jelent meg. Utóbbiak persze dícsérik Kroos, Modric technikáját, akikhez ebben a versenyszámban azért felnőtt idő közben Vini Jr és Asensio is. Vagyis a kézilabdás labdajáratást már sokkal gyorsabban tudjuk elvégezni, mint az előző szezonokban. Ez persze vajmi kevés, ha ennek a fránya játéknak továbbra is az a célja, hogy a labda a gólvonal mögé jusson. Tisztában vagyok azzal, hogy egy futball meccs hosszú, tudom, hogy az ellenfél kimozgatása is egy játékelem és tudom, hogy a labdabirtoklás a legbiztosabb védekezés, hiszen játékszer nélkül az ellenfél nagy valószínűleg nem talál be. Azonban nem tudok kibújni a bőrömből: ha lehet, akkor direkt támadjuk a kaput. Ha sikerül kiépíteni 2-3 gólos előnyt, akkor igen, lehet az időt pörgetni a labdajáratással, de miért akarunk fordítva ülni a lovon? Ezt Carlo még nem tette helyre érzésem szerint, mert a potenciál meg van a keretben, hogy orrvérzésig feltekerje a TÁMADÁS gombot, mégsem ezt látjuk. A Bilbao tizenhatosági nagyon komoly tempóban érkeztünk meg, hogy aztán az egész első félidőben finomkodva kerülgessük a lehetőségét, hogy a boxon belül is határozottak legyünk.

Tetszett a meccs első félideje összeségében, mert van élet és dinamizmus a csapatmozgásban, de ez még korántsem a kész termék. Sokszor Kroos és Modric kimagasló játékintelligenciája miatt nem kerülünk nehéz helyzetbe, mert a két AGY még azelőtt üresbe fut/passzol/elenged/lefed passzsávot, hogy feltünne az egyszeri szurkolónak. Azonban vannak egyéni hibák, súlyos egyéni hibák meccsről-meccsre, amelyeket csapatszinten nagy erőfeszítéssel lehet csak kompenzálni. Ilyenek az állandóan érkező labdaeladások Casemiro és Carvajal részéről, amikor senki, de senki nem kényszeríti őket hibára, mégis agyf.szt kap az ember, hogy akkor meg mégis miért… Most Casemiro mellett Alaba vitte a prímet ebben a kategóriában. Kispályás megoldás, hogy lehúzod a fejed/átléped a labdát, mert ott ehhez segít a pálya kis mérete. A Bernabeu azonban nem kispálya. 25-30 méterre a kaputól lehúzni a fejed nem okos dolog, amikor erre a váratlan megoldásra csak az ellenfél balszélső posztján mocorgó centere készül, de a saját kapusod nem. Ezek az egyéni hibák, elsősorban build-up során, de látható, hogy védekezésben is, olyan problémák, amelyeket a Bilbaónál élesebb csapatok ki fognak használni.

Természetesen van máshol is gond: Asensio nem szélső. Tud ott játszani, de nem lesz hatékony. Nem olyan fordulékony, mint egy klasszikus szélső, cselei elsősorban a labda fedezésére használhatóak, vagyis nem tud álló helyzetből indulva, vagy kiugratás után kicselezni előrefele egy-egy embert. Ez nem feltétlenül gond, de nem lehet így tőle azt elvárni, hogy úgy játszon szélső támadót, ahogy sokunk fejében a szélső támadók játszanak. Más profil. Ezért van az, hogy a jobb oldalunk halott, ha támadni kell. Asensio természetes mozgása a centrumba történik (innen a gól és még egy veszélyes lövés), ezzel azonban a jobb oldalt a jobbhátvédnek adja át, aki most Lucas volt és lássuk be, labdapörgetős saját nevelésünk inkább a biztosra megy, vagyis nem vállal kockázatot.

Középen Kroos és Modric a legritkábban törnek be a tizenhatosra, hiszen hosszú évek óta az a feladatuk, hogy ők biztosítsák a többieknek a szabad passzopciót. Vagyis mélyebben helyezkedjenek (egymást figyelve), hogy egyikünknek, másikuknak ki lehessen passzolni a szűkölő területből a labdát. Ha mégis van egy-egy betörés tőlük, az  általában látványos, épp azért mert nem szoktuk ezt meg.

Casemiro sokkal korlátozottabban játszhat a területtel Carlo alatt, a belső védőpárostól nem nagyon léphet el felfelé.

Marad a bal oldalunk, ahonnan úgy igazán fel lehet építeni egy támadást a tizenhatoson belülre. Ehhez viszont ismét hiányzik pár dolog. Vini jó formája magával hozta, hogy a mindenkori ellenfél idejekorán lekettőzi. Ezért aztán tőle is kevesebb lesz a villanás. Miért? Mert a rossz szervezés miatt nem kap elég segítséget a többiektől, ami egyszerűen azt jelenti, hogy sem Mendy, sem Kroos nem mozog eléggé fel és eléggé dinamikusan, hogy a védőket lemozgassák Viniről. Kroos-t fentebb jellemeztem, Mendy viszont mintha letekert motorral működne. Szerintem Carlónak elsősorban vele kellene foglalkoznia, főleg pszichésen, mert a legtöbbet akkor nyernénk csapatszinten a támadásokban, ha Mendy bátrabban vállalkozna a támadások segítésével. Ja igen, Benzema folyamatosan kimozog, főleg a bal oldalra, hiszen érzi ő is, hogy a tizenhatosra érve megakadnak a támadásaink. Viszont, mivel kilép, ő is hoz magával egy (vagy két) védőt. Benzema helyére nem lép be Asensio, sem Modric, így a Bilbao (meg úgy a mindenkori ellenfél) nincs rákényszerítve a saját stabil védelmi vonalaik komolyabb feladására. Ne felejtsük, hogy az xG értéket a Real rúgja felül leginkább, azaz nálunk születnek meg leginkább a „hűha” és a „mekkora mák” gólok. Hogy keretbe rakjam, emlékeztetlek Titeket ZZ klasszikusára: a labda nem akart bemenni. Ez ugye azt jelentette, hogy akkor meg messziről is látható módon rúgtuk alul az xG értéket.

Marcelino nem akarta elhinni, hogy nem nyerték meg a meccset és a találkozó utolsó 20-25 percét vizsgálva igaza is van, ám a teljes meccsre nem lehet ráhúzni, hogy a Bilbao akarata érvényesült. Az első félidőben olyan magas szinten szedte össze a csapatunk a szabad labdákat, illetve szerezte vissza az elvesztett labdát az ellenfél térfelén, ami a legjobb időszakokra emlékeztetett. A Bilbao biztosan nem így tervezte ezt a játékrészt. Az viszont, hogy nem kaptunk gólt az utolsó szakaszban, az egyrészt Lucas eszméletlen mentésének köszönhető (persze, az első félidőben ott volt Militao mentése is a hibája után), másrészt HATALMAS KURTÁNAK, mert amit a belga hálóőr bemutatott a baszkok ellen, az világklasszis volt. Bajnokesélyes nem lehet még a csapat, ha ilyen arányban van rászorulva a kapusának extra teljesítményére.

Valamint bajnokesélyes nem lehet még a csapat, amely ennyire megszűnik működni a középpálya frissítése után. Még tartott a meccs, amikor azon morfondíroztam, hogy miért nem tudjuk irányítani a meccset (amit ugye lehet labdával támadva, labdával védekezve és labda nélkül védekezve). Mi egyiket sem tudtuk, pedig Valverde és Camavinga is képes a labdatartásra. Arra jutottam, hogy Valverde esetében elsősorban mentális okok lehetnek (mint Mendy), vagyis nincs még meg az az önbizalma, ami a sérülése előtt volt. Camavinga pedig nem léphet úgy pályára, hogy Carlo azt kéri tőle: irányítsd a játékot. Ahhoz még túl kevés a tapasztalata, és ez olyan dolog, amikor a tapasztalat fontosabb, mint a tehetség, mert ezen a szinten a teljesítménynek meg kell jelennie a pályán. Egy-két év múlva Camavinga a lehető legtermészetesebben fogja diktálni a játék tempóját, de most ezt ő még nem tudja felvállalni.

Ha már fentebb említettem az xG-t, akkor érdemes rögzíteni, hogy a meccs végén 1,7-1,9 voltak az értékek, nem a mi javunkra. Persze, ezt nem lehet ilyen egyszerűen értelmezni, mert az utolsó 20-25 percben mi nem támadtunk, ők pedig előtte nem nagyon támadtak. Ha a második gólt be tudjuk vinni nekik, akkor ők sem pörögtek volna ennyire a meccs utolsó harmadában, pszichés okokból (mondjuk az 55. percben 2-0 ide és a kommentátor elmondhatja, hogy „a Real Madrid lezárta a meccset”).

A Bilbao egyébként a most futó idényben egy-két fokkal gyengébb minőségű focit mutat be, mint amit várnánk tőlük. A passzhatékonyság ellenünk 79% volt, ami önmagában is kevesebb, mint amihez hozzá vagyunk szokva, ám a szezonban ettől is gyengébbek ebben a mutatóban, hiszen 76,6%-ot tudnak felmutatni.

A mi passzhatékonyságunk 87,7% volt, amely hibahatáron belül, de jobb, mint a szezon eddigi átlaga, amely 87,1%.

Gondolhatnánk, hogy a legtöbbször Kroos ért a labdába, azonban Lucas viszi el ezt a kategóriát (103, míg a német csaaaaak 98 alkalommal ért labdába).

A statisztikák között van egy érdekes, de nagyon fontos mutató, amely azt mutatja, hogy egy-egy játékos hányszor fejt ki nyomást az ellenfél labdás játékosával szemben, hogy az az adott labdás játékos hátrafelé passzoljon, hátrafelé induljon labdával, vagy elveszítse a labdát. Na kérem szépen, ezt a kategóriát nem Casemiro vezeti, ő a második, de az első is egy brazil, úgyhogy kérem szépen még jobban értékelni Vini játékát, mert ez is egy olyan játékelem, amihez nem kell a labda, mégis, borzasztóan fontos egy meccshez. Vini a Bilbao ellen 35 alkalommal helyezett ilyen nyomást az ellenfél valamely játékosára, Casemiro 29 alkalommal. Hogy értékeljük ezeket a számokat… Case ugye klasszik védekező középpályás feladatkört játszik el (a feladatkör és a poszt nem mindig egyezik, nála most Carlo alatt igen), tehát nála ez a szám magas kell, hogy legyen. Na de a harmadik a rangsorban a Bilbao elleni meccsen Kroos, kemény 13 alkalommal. Think about it. (Bár rögtön hozzá is teszem, hogy a statisztika nagy hiányossága még, hogy a cover shadow pozíciókat nem listázzák, miközben az szintén eszméletlenül fontos.)

A Ligában a szezon egészére nézve is Vini végzi el a legtöbb ilyen mozgást (eddig: 249), második nyilván Casemiro 244 sikeres nyomásgyakorlással, viszont a harmadik helyen hatalmas meglepetésre Camavinga áll 134 sikeres hadművelettel. Hiszem, hogy ez a kis érdekes statisztikai/játékelemi kitekintés segít jobban megérteni, hogy miért nem csak azt nézik az edzők és az edzői stáb tagjai, hogy ki mit csinál a labdával. 🙂

Jómagam mindig mosolygok, ha azt hallom/olvasom, hogy alibi Kroos, mert ugye az urban legend szerint mindig a legközelebbinek passzol, miközben a valóság az, hogy mivel Kroos passzolja a legtöbbet a csapatból/meccs, ezért valószínűleg nála jelentkezik a legtöbb rövid passz. A statisztika viszont megmutatja, hogy a Bilbao ellen ő adta a legtöbb, legalább 18 méteres passzt is a csapatból (25 kísérletből 20 sikeres). A  második Zsiráf (azt hiszem, az ő kirúgásait és előre íveléseit nem lehet tudatos támadásépítésnek elkönyvelni, de győzzetek meg), harmadik Militao (a belső védők szinte minden csapatban sokszor élnek ezzel a megoldással).

A meccsre visszatérve itt egy brutális adat, amit ZZ fentebb már említett kulcsmondatával lehet leírni Bilbao szurkolóként: 18 kapura lövési kísérletből 2, azaz kettő talált kaput. Kaputt.

A meccs embere természetesen Courtois, de nagyon bízom benne, hogy a Sociedad után valamely támadónkat, esetleg a fiatal Modricot, vagy Kroost lehet Man of the King of the Match of the Felesleges Díjak kupájával megkínálni.

Köszönöm a türelmet, remélem, tudtam újat mutatni, remélem nem mutattok nekem ujjat.

Vamos!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!