Búcsúposzt Merengues Jose  

A kölyökből lett LEGENDA: Sergio Ramos

92:48

Mekkora legendának kell lenned, ha a elég a fenti számot beírnod a keresőbe és máris előtted több százmillió találat?

Sergio Ramos Garcia 1986. március 30-án született a 25 ezres kisvárosban, Camasban. Kiskölyökként a foci mellett a nagy hagyományyal rendelkező bikaviadalok érdekelték, azonban a helyi Camas FC-ben nyújtott teljesítménye után elég gyorsan eldőlt a fiatal srác jövője, hiszen a közeli nagyváros világhírű csapatának, a Sevillának az utánpótlás rendszerébe került Sergio. A tarcsiban 2002-03-ban mutatkozott be, egy évre rá pedig nem kisebb szakember hívta fel az első csapathoz, mint Joaquín Caparros, aki 2004-ben többször is megadta Ramosnak a lehetőséget a La Ligában játszani. Ugyanebben az évben megnyerte az U19-es Európa-bajnokságot, természetesen alapemberként számítottak rá a tornán.

Még mindig nincs 19 éves, amikor a Sevilla alapemberként tekint rá a védelemben, Kína ellen pedig a nagyválogatottban mutatkozhat be Luis Aragones irányítása alatt. 2005-ben négy csapat harcolt érte: A Manchester United, az Arsenal (ez még a bombaerős Ágyús időszak!), a Barcelona és a Real Madrid. Mai szemmel szinte aprópénznek számít az az összeg, amit a Sevilla kért érte (27 millió euró), de akkor ez bizony combos összeg volt, ráadásul egy 19 éves srácról beszélünk.

Végül Florentino Perez fizette ki a kért összeget, és ezzel megkezdődött egy szinte soha nem látott sikertörténet első időszaka, amikor még mindenki csak hitt a sikerben, de a valóság ekkor még más irányba tartott.

Sergio Ramos első Habfehér idénye egyénileg remekül zajlott, időnként jobbhátvédként kellett bizonyítania, amely posztot kiváló fizikai adottságai miatt könnyeden tudta hozni, bár természetesen a rutin még számos alkalommal hiányzott egy-egy megoldásából. Játékolvasási képességei azonban nagyon hamar megmutatkoztak, és ebből számos szakember és talán még több szurkoló számára világos volt, hogy a fiatal spanyol játékos igazi pozíciója a belső védő posztja. Játszott a védelem tengelyében is, valamint egy-egy kirívó alkalommal védekező középpályásként is. Kiváló fejjátéka, remek ütemérzéke nem csak a védekezésnél jöttek jól, hanem a pontrúgásoknál, beíveléseknél is. Első két szezonjában 9 gólt szerzett a Real Madridban, többségében fejjel.


Volt szerencsém nagy Kapitányokat látni a Real Madridban: Hierro, Raúl, Casillas. Mindenki másképpen lett megkérdőjelezhetetlen kapitány, de tény, hogy mind a Real Madridban, mind a La Rojában mindenki elfogadta és követte a fenti hármast. Raúl és Iker esetében láttam azt is, hogyan lesz a piszok tehetséges tinédzserből először klasszis, posztján a világ legjobbja, majd ezzel párhuzamosan, de hosszabb fejlődési útvonalon olyan személy, akit követnek a többiek.

A Real Madrid számomra visszás felfogása, hogy mindig a legrégebb ideje a klubot szolgáló játékos a csapatkapitány. Nyilván szerencsénk volt, hogy Hierro Raúlnak tudta átadni, El Siete pedig San Ikernek, de mindegyik játékosnak komoly alkati-lelki fejlődésen kellett átesnie, hogy “jó is legyen rá a kabát”, amelyet egy Kapitánynak hordania kell. A karszalag önmagában nem tesz téged vezérré. Számomra Benzema, Varane, Marcelo nem vezéralkat. A mostani csapatból Modric, Casemiro és Carvajal az, akikről az a benyomásom, hogy a KAPITÁNY pozíció elvárásainak meg tudnak felelni.


Most, hogy Ramos bagatell indoklás után elhagyja az Otthonát. Mert ez az andalúziai suhanc a Bernabeuban legenda lett az elmúlt másfél évtized során.

Ramosnak Raúl, Iker mellett nagyon komoly személyiségek segítettek, hogy azzá a személlyé alakuljon, aki lett nagyjából 2014/15-re. Megkérdőjelezhetetlen vezérré, akit a végsőkig hűen követnek a társai.

Cannavaro (mindegy milyen nevetséges teljesítményt mutatott nálunk), Walter Samuel, Ruud van Nistelrooy, Zidane (játékosként, másodedzőként, edzőként), Guti, Xabi Alonso, Cristiano, Pepe, Arbeloa, Ricardo Carvalho, Lukita és persze Raúl, Iker… Valamint az edzők közül Don Fabio, Mourinho, Carlo. Ebben a névsorban bajnokok, falkavezérek és olyan emberek vannak, akik tűélesen tudják, mit jelent a Real Madrid, milyen értékeket képvisel a klub. Véleményem szerint a fiatal, mindig vagány, időnként túlzottan kemény, sőt, alattomos játékos személyiségét a felsorolt személyek biztosan alakították és biztosan jó irányba. Ráadásul nem tudjuk, hogy a privát életében kik hogyan segítették, csak sejthetjük, hogy ott is jó emberekkel vette körbe magát, hiszen családfőként, apaként is abszolút helytáll.


Van egy pont, amikor ha senki nem vállalja, akkor pont annak az embernek kell végül elvállalnia a felelősséget, akiről süt, hogy ez a szerep neki van megírva.

Mikor lett az egyébként is iránymutató (ó, Ti is fel tudjátok idézni a meccsek alatt hallott füttyét) Ramosból az az ember, aki rájön, hogy meg tud felelni, mint Kapitány (akár szalag nélkül is)?

Úgy gondolom, a Real Madrid-Bayern (Carlo vs Pep) párharcban, amikor az Allianzban két góllal ajándékozta meg a madridistákat világszerte. A La Decima szezonja. Számomra Sergio Ramos 2014-től a nagybetűs KAPITÁNY. Amikor már ő maga is tudja, hogy képes vezetni a gárdát és tudják a többiek és őt érdemes és őt kell követni.

Igen, a legtöbb piros lap csúnyán fest, de ez is ő és így is szeretem. Igen, irritál, amikor felkeni valamely random játékost és a spori nem fújja le, Ramos pedig integet a levadászottnak, hogy “álljá’ fel, álljá’ fel”, de ezzel együtt is ő az én Kapitányom. Tudom, hogy megnyugszik a csapat, ha ott van a pályán. Tudom, hogy jön támadni, ha baj van. Tudom, hogy kicsit lelassult már, de tényleg csak kicsit. Mindegy, mert úgy szeretem ezt az embert, ahogy van, mert elérte, hogy kövessem és bízzak benne én is.


Amikor először olvastam a hírt, hogy hivatalos a távozása, ugyanazt éreztem mint minden korábban imádott madridista játékosnál: NEEEEEEEEEEEE! És felnőtt korom ellenére kölyökként nyüszítettem.

Meg kell adni az időt a szívnek és a léleknek is, hogy megélje a maga fájdalmát. Soha nem tudtam elképzelni Hierro, Figo, Zidane, Guti, Raúl, Iker nélkül a klubot. Cristiano nélkül igen, mert róla tudtuk, hogy ha máshova nem is, de a Sportingba vissza fog menni.

Soha nem tudtam elképzelni, míg itt voltak, de idővel megszoktam.

Sergio távozása most még friss, lüktető seb a szívemen. De meg fogom szokni, mert ez egy ilyen dolog. Az eszem persze régóta tudja, hogy Ramos madridi pályafutása lassan a végéhez ér, de más tudni és más megélni.

Jön majd Militao, a Parancsnok, aki Varane-t (ha marad) olyan pár pillanat alatt rakja másodhegedűs szerepbe, hogy csak les majd a francia, bár nem is biztos, hogy nagyon ellenkezne Rafa.

Jönnek még mások, például Alaba, jönnek a meccsek, jönnek az események és biztosan jönnek majd azok a percek, amikor nagyon kellene egy gól és várnánk, hogy felfusson az ellenfél kapujához Sergio Ramos, de már nem fog.

Elment a Fehér Házból.

De mielőtt elment volna, megérkezett a Real Madrid Örök Legendái sorába.


Kedves Olvasó!

Szándékosan nem pakoltam meg az írást videókkal, gifekkel, hősies gólokkal. Arra kérlek, hogy töltsük meg a kommentmezőt Ramos legjobb jeleneteivel!

A poszt száraz wikipédia felsorolás sem akart lenni. Megtették már mások máshol, ha máshol nem, hát a Wikin. 🙂


KÖSZÖNÜNK MINDENT, SERGIO!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!