A Real Madrid egy héttel ezelőttihez képest jóval kevésbé attraktív focija 0-0-s döntetlenre volt jó az Anfield Roadon. A gólnélküli eredmény azt jelenti, hogy a blancók lehetnek ott a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Összefoglaló.

Madridi szempontból kevésbé volt impozáns a szerdai találkozón nyújtott teljesítmény, mint az odavágón – már ha a támadófocit és az ellenfél kapujára veszélyes játékot vesszük alapul. Összességében mégis azt tudjuk elmondani, hogy a habfehérek teljes mértékben felülkerekedtek a szebb napokat megélt Liverpool akaratán. De haladjunk sorjában, kezdjük a legelején.

Kezdőcsapatok

A Beharangozóban végigvezetett okfejtésem abból a szempontból megvalósult, hogy Odriozola nem került be Zidane kezdőcsapatába. Helyette a 3-5-2-es rendszert a kezdőrúgástól feladva, Valverde kapta a jobboldali védő szerepkörét. Mindez azt vetítette elő, hogy Casemiro lehet az, aki az odavágóhoz hasonlóan a védelem elé szűken visszazáró Jolly Joker feladatát kaphatja egy szűkre szabott, 4-1-4-1-es csapatvédekezésben.

A madridi találkozóhoz képest a Liverpool csapatában is voltak változások. Diogo Jota helyét Firmino örökölte meg, aki köztudottan a világ élmezőnyébe tartozik a csatárok védekező feladatainak megvalósítása tekintetében. Klopp minden bizonnyal ezzel a húzással kívánta rövidebb pórázon tartani a félelmetes formában focizó Kroos-Modric duót.

A középpályán Thiago ismét a kispadon kezdett az angoloknál, a csapat játékának szervezéséért Fabinho felelt. Mellette az első meccsen is kezdő Wijnaldum és a veterán James Milner feladata volt a fizikai fölény eszközével rendet tartani a középpályán.

Forró nyitány

Az odavágó eredményéből fakadóan természetszerűleg hatott, hogy a Liverpool aggresszívan, magasra tolt presszinggel, szédületes iramot fog diktálni már az első percketől. Emellé párosult Zidane az eredmény őrzésére irányuló meccsterve.

A kettő ötvözetéből kaotikus első percek alakultak ki – elsősorban madridi szempontból. Az első 6 percben a blancók szinte nem is jártak az angol térfélen, a labdakihozatalok jóformán nem is léteztek.

Ezzel szemben a Pool a gyilkos tempónak és a gyors, direkt, mélységi indításoknak köszönhetően már a második percben ziccert alakított ki. Egy hosszan előrevágott labdát Mané készített le futtából a középen érkező Salahnak, az egyiptomi pedig egyből célba is vette Curta kapuját. A belga ugyan elvetődött jobbra, de középen hagyta a lábát, amivel így el tudta rúgni a háló felé száguldó labdát. Hatalmas bravúr!

Az angol nyomás enyhítésére egy szöglet kifejelése után Militao maradt kicsit a gyepen, hogy rendezhessék a társak a sorokat a pályán, meg persze a fejekben is. A lélegzetvételnyi pihenő elégnek bizonyult ahhoz, hogy a habfehérek is magukra találjanak, hiszen az ezt követő percekben már át tudták játszani a labdát a Liverpool térfelére.

Sőt, a 9. percben némi kavarodás után Modric nevéhez volt köthető az első kísérletünk, igaz beleblokkoltak a védők. A kisszögletből aztán jött az elsőre komolynak tűnő lehetőség. Benzema fejelhetett tisztán az ötösön, de a francia maga alá, a földre bólintotta a játékszert – meg persze les is volt. Nem baj, ezek már életjelek voltak a mieink részéről.

Helyzetre helyzet volt a válasz, ezúttal is Salah főszereplésével. A Pool 11-ese egy Kroos által eladott labdával indult el a baloldalon, alaposan megforgatta Nachot, majd az érkező Milner elé gurított. A hazai csapatkapitány jó 16 méterről lövésre szánta el magát. Okos tekerése bőven befért volna – ha nem Thibaut Courtois áll a kapuban! A második nagy mentése volt már ez a madridi hálóőrnek!

Helyzetértékelés

Az első negyedórához közeledve kezdtek stabilizálódni az erőviszonyok. A Madridnak egyre többször sikerült megtartani a labdákat, működtek a labdakihozatalok is, ráadásul a Pool térfelén is összejött időnként néhány cicázással töltött perc.

Érezhető volt ebben a periódusban, hogy Kroos és Modric is sokkal szorosabb felügyelet alatt áll a középpályán. Sem idejük, sem területük nem volt ezúttal a varázslatra. A karmesteri duónak ezúttal 20 perc alatt több eladott labdája volt, mint az odavágón összesen.

Vinicius sem tudott olyan hatékonyan ficánkolni a balunkon, mint az odavágón. Ez betudható egyrészt Trent élesebb figyelmének, másrészt pedig annak, hogy a gyors és direkt támadásvezetés eszközét feladta a Madrid. Ennek oka egyértelmű: a nyugodt, lassú támadásba rendeződés, valamint a labdák megbecsülése mind a Liverpool diktálta sebességet volt hivatott lassítani.

A 20. percben aztán érkezett az első, komoly madridi helyzet. Benzema támadta meg a labdával egy pillantra vacakoló Phillipset, aminek labdaszerzés is lett a vége. Karim ugyan nagyon egyedül volt elöl, de elindult az angol kapu felé, technikájának köszönhetően egészen a tizenhatos sarkáig vezette a bogyót. Eddigre felért mellé Vinicius is, akit a francia próbált is volna játékba hozni, a passzt azonban blokkolták a védők.

Igen ám, csak a blokk annyira szerencsétlenül sült el, hogy a labda Alisson kapuja felé pattant, ahol a jobb kapufa tövéről kifelé pördült. Pech. A semmiből így is majdnem megszületett a vezető találat, ami hatalmas lépést jelenthetett volna a továbbjutás felé.

Rugdosódás

Azt ezt követő percek a keménykedésről szóltak. Itt jegyezném meg, hogy már a második percben volt Milnernek egy sunyi belépője, amikor Benzema bokáját taposta meg. Ezúttal Fabinho volt az, aki életerősett rúgott Casemiroba, a brazil tank pedig lent is maradt a gyepen. Casi csak nem akart felkelni, ráadásul miután feltápászkodott, igencsak sántának látszott.

Az kéne még ide, hogy őt is elveszítsük az amúgy is foghíjas keretből. Mire ez a gondolatmenet végigfutott az agyamon, már folytatódott is a játék. Casi nem is vacakolt sokáig a törlesztéssel, az első adandó lehetőséggel akkorát rúgott Milnerbe, hogy a puhánynak nem nevezhető angol az oldalvonalon túlra repült.

A kiérdemelt sárga lapért kifejezetten kár, ezek után nagyon kell vigyáznia a brazilnak. Az viszont nem tudtam nem mosolyogva nyugtázni, hogy megdolgoztak az angolok ezért a belépőért. Megfeledkeztek arról, hogy habfehérben is játszik egy fenevad, akinek nem érdemes a bajszával szórakozni.

Helyzetecskék

Fél óra elteltével továbbra sem született gól. A Pool továbbra is a hosszú, mélységi passzokra igyekezett támaszkodni. Militao és Nacho kifejezetten jól állták a sarat ebben a helyzetben. Könnyebbség volt az is a csapatvédekezés szempontjából, hogy Asensio és Vinicius is fegyelmezetten visszazárt a maga oldalán, besegítve a szélsővédőknek. Szükség is volt erre, mert a Liverpool szélsői, elsősorban Salah, sok kellemetlen percet okoztak a védőinknek.

A 41. percben aztán éppen az egyiptomi nevéhez volt köthető az újabb angol lehetőség. A tizenegyes pont magasságából, tisztán lőhetett a jobbik, bal lábával, ám a pörgetése kicsivel ugyan, de elkerülte a kaput. Egy perccel később a szerencse is kellett Wijnaldumnak ahhoz, hogy lövőhelyzetben találja magát a tizenhatosunkon belül, de a holland is fölédurrantott.

Félidő

A félidő lefújásakor nem voltam túlságosan elégedett. A csapatnak esze ágában sem volt a korábbi találkozókon látott, gyors focit játszani. Az egyetlen alkalom erre Benzema meglódulása volt, ha szerencsével is, de ekkor jártunk legközelebb a gólhoz.

Érthető persze az az álláspont, hogy a meccs ritmusának kontrollálása és lassítása fontosabb, mint a szerzett gól, de talán nem annyira, hogy utóbbi eshetőségről teljesen lemondjunk. Már csak azért sem, mert a Liverpool az összes létező helyzetét elszórakozta, ha kicsit élesebbek, előnnyel vonulhattak volna a pihenőre – mindezzel nem akarom elvenni Courtois érdemeit.

Helyzetek, még

A második félidő persze ismét egyből egy angol lehetőséggel kezdődött. Firmino fordult kapura és éles szögből ugyan, de életerős löketet küldött a kapunkra. Courtois résen volt, jól zárta a szöget. Egy perccel később ismét Firmino fejelhetett tisztán, de nem találta el jól, így oda lett a lehetőség.

Ezúttal folytatásban nem kellett olyan sokat várni az első madridi lehetőségre, mint az előző játékrészben. Benzema kapott jó labdát a tizenhatos vonalának környékén és talán túlságosan lezser megoldást akart választani Phillips szorításában. Az esernyő nem jött össze (nem úgy, mint Viniciusé az első félidőben), Alisson jól mozdult ki a kapujából.

Az 53. percben aztán ismét Real helyzet következett, Mendy száguldott el a baloldalon, a centerezését azonban kivágták a védők Benzema elől. Mindenesetre a folytatásban eddig több életjelet láttunk előrejátékban, mint a szünet előtt összesen.

Váltás

Az első egy óra lecsorgásakor Klopp is érezte, hogy nem várhat tovább, növelni kell a nyomást, mert a csapata nem találja a megoldást a habfehér fal feltörésére. Thiago és Jota állt be, ráadásul a német mester Kabakot is beáldozta, így egyértelműen támadóbb felfogású lett a Pool pályán lévő tizenegye. Hátha ez majd esélyt ad a Madridnak is és több terület nyílik elől…

A cserék beállása után jött az, amit már láthattunk a párharc során. A Madridnak nem maradt ereje arra, hogy támadást szőjön, minden figyelmet a védekezés emésztett fel. Igaz, hogy Militao és Nacho vezetésével mindezt remekül tették a srácok.

A 66. percben aztán Fede adott szédületes hosszú passzt a védekezésben aktívan résztvevő, de ezúttal a balodali területekbe meginduló Vininek. A brazil kicsit hosszan tette maga elé a játékszert, és bár megpróbálta átemelni a kapujából kilépő Alissont, a nagydarab honfitársban elakadt a labda. Nem múlt el a veszély, hiszen a játékszer az érkező Benzema elé hullott, a Pool kapusa azonban időben odaért, és megszerezte tőle. Ez most nagy helyzet volt, jól élt együtt a játékkal Alisson.

Ha a helyzetek mennyiségében nem is, de minőségében eddigre egyértelműen felvették a fiúk a versenyt a hazaiakkal. Vini ziccerére egyébként jött is a válasz, a másik oldalon Jota fejelt kapu mellé.

Salah volt a soron következő angol helyzet kihagyója, ha egy ütemmel korábban lő, nem biztos hogy odaér Nacho a blokkal. Pár perc múlva Militao is remek ütemben lépett bele egy lövésbe. Kétség sem fér hozzá, hogy a két tartalék belsővédőnk remekül irányította védelmet ezen az estén, felnőttek a Varane és Ramos pótlását jelentő feladathoz!

Váltunk mi is

Amint leírtam a 70. perc magasságában, hogy Zizou lassan belenyúlhatna a mérkőzésbe, mert érezhetően kezdtünk kifulladni, egyből érkezett a kettőscsere. Az utóbbi hetekhez képest súlytalan Toni helyén Odriozola szállt be. Ezzel a váltással pályára lépett egy klasszikus jobboldali védő, aminek köszönhetően Fede lépett fel a középpályára. Kifejezetten jó cserének éreztem, mert a védekezésben bizony Valverde hasznosabb lehet, mint Kroos. A másik csere posztra történt, brazil ifjú a brazil ifjú helyén: Vini le, Rodrygo be.

A cserék jól sültek el, hiszen a Madrid kijjebb tudott jönni a vörösmezesek szorításából, több lehetőség maradt a labdák megtartására és az idő csorgatására, ráadásul időnként még a támadóharmadban szerzett labdákra is futotta. Ebben a periódusban nem működött egyáltalán a Pool játéka, a Real tudta érvényesíteni az akaratát ezekben a percekben.

A 80. percben aztán helyzet is lett a dominanciából. Courtois kirúgása az egész pályán átszállt, egyenesen Asensio felé. A spanyol zseniális megoldással, Pazar technikával szelídítette meg a hatalmas ívelést és a lendületből érkező Rodrygo elé gurított, a brazil centerezését azonban sikerült tisztáznia Phillipsnek.

A szöglet után Militao ragadt fent a jobb oldalon, ahol egészen beadásig tudta cipelni a lasztit. A szélről belőtt labda teljesen tisztán találta az ötösön Benzemát, aki túlságosan a földre stukkolta a játékszert, így az fölépattant. Te jó ég, mekkora helyzet volt! Nem azért mondom, mert olyan igazán nagy helyzetei lettek volna a Poolnak, de ez a meccsnek még bőven abban a szakaszában történt, amikor ha találnak egy gólt a Vörösök, rettenetesen izzasztó percek következhettek volna.

Catenaccio

Nem így történt. Az utolsó 8-10 percre a Madrid teljesen visszazárt a saját kapuja elé. Minden egyes mezőnyjátékos vérre menő elszántsággal őrizte a maga emberét. Militao eszméletlen vezéregyéniség volt nem csak ebben a néhány percben, de az egész mérkőzésen. Irányította, hajtotta a társakat hátul, a saját, sallangmentes, határozott és elegáns megoldásairól nem is beszélve. A brazil eddigi madridi pályafutása legjobb meccsét játszotta talán.

Partnere volt mindebben Nacho, akivel a kényszer szülte helyzetben betonbiztos párossá értek össze néhány hét alatt. Olyannyira, hogy egy-egy pillanatra hajlamos elfelejteni az ember, hogy ez a duó jelenti a második számú megoldást a korszakosnak is nevezhető, Varane-Ramos tengely mögött.

Casemiro az utolsó percekben is többször állta útját a Liverpooli labdáknak. Dicséret illeti a brazilt, mert a begyűjtött sárgája után sokat tisztult a játéka. Fölösleges feltűnősködés helyett csendben és szorgosan tette a dolgát a habfehér falban.

A labdák megtartására tett kísérletek a végére kevésbé működtek, de az elgondolás, miszerint a betonbiztos védekezés mellett a csapat labdabiztosságára játszunk rá, jó eszköznek bizonyulhat a későbbiekben is az idő csorgatása és az ellenfél játékának ellehetetlenítése szempontjából.

A Liverpoolnak még talán egyetlen komoly helyzete maradt a hosszabbításra, amikor Salah elé vetődött ki Courtoius remek ütemben, de gólt nem tudtak szerezni. A védett helyzet, no meg a kapott gól elkerülése, az egész meccsen klasszis formában védő belga kapust dicséri. A végeredmény tehát, 0-0.

Záró gondolatok

Ezen az estén a Madrid mindent alárendelt a cél elérésének érdekében. Az idővel való játék, valamint a Pool focijának féken tartása remekül működött, még akkor is, ha semleges nézőként biztosan nem ez volt minden idők legélvezetesebb találkozója.

Jó látni azt, a stabil csapatvédekezést az múlt hét rangadóin, pláne a néhány sorral feljebb taglalt tényezők fényében. Mindemellett a fiúk egymásért is képesek küzdeni a pályán, folyamatosan instruálják egymást a még jobb teljesítmény érdekében. Nagybetűs csapat, amelynek játéka pont a szezon csúcspontjára állt össze igazán.

Meglátjuk, hogy mindez mennyire lesz elég a folytatásban. Közhely, de igaz, hogy egyelőre nem nyert a Madrid semmit. Mindazonáltal azt, hogy BL elődöntőt fogunk játszani az idén, nem hinném, hogy sokan elhittük volna október-november magasságában.

A Chelsea elleni párharc előtt most a bajnokság kerül fókuszba. Ebben a sorozatban pedig akkor lehet igazán komoly értéke a Barcelona elleni győzelemnek, hogyha a testben és fejben is fárasztó 3 meccs után a Getafe ellen is sikerül folytatni a pontok szorgos gyűjtögetését. Folytatás tehát szombaton.

Várom a kommentek közé a Ti meglátásaitokat is a mérkőzéssel kapcsolatban!

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!