A Real Madrid kétgólos előnyt harcolt ki a Liverpool ellenében a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első felvonásán. Rég látott presztízsű találkozón, rég vágyott teljesítménnyel örvendeztették meg a madridistákat. Összefoglaló.

Bizsergető érzés volt a mérkőzés napján azzal a tudattal ébredni, hogy Európa legjobb 8 csapata között, egy egyáltalán nem reménytelen találkozó vár a Madridra. A kezdeti lelkesedésemet hamar lelombozta a kora délutáni órákban bombaként robbanó hír: Varane pozitív vírustesztet produkált, így semmi esélye sincs, hogy ott legyen a pályán a Pool ellen.

Oda a rendszer

A francia bekk kiesésével együtt a Beharangozóban alaposan taglalt, várható 3-5-2-es formáció is borulni látszott. Mindemellett a lelkesedésemet felváltották a kétségek. Militao így tuti kezdeni fog, jó ez nekünk? Nachónak kell majd lennie a vezérnek hátul, meg tudja oldani?

A kezdőcsapatok kihirdetésekor gondolatban ki is osztottam egy pacsit Zidane-nak. Kihozta a maximumot a rendelkezésre álló erőforrásokból, pályára küldve a fonalat igencsak elkapni látszó Asensiót, valamint a védelemben az egyetlen lehetséges megoldást választva, komoly variálás nélkül a Militao-Nacho párost dobta be egy 4 védős formációban, feláldozva a rendszer előnyeit.

Varane kapcsán már elátkoztam egyszer az egész COVID helyzetet a nap folyamán. Másodszor akkor került sor erre, amikor kivonultak a csapatok a pályára. A földrajzi adottságokból fakadóan tavasszal Spanyolországban a BL meccsek kezdőrúgásakor még erősen szürkület van, ami varázslatos atmoszférát tud adni a tömött Bernabéunak egy langyos estén… Oly sok minden mellett, emiatt is: f*ck COVID!

A Liverpool kezdőcsapata kapcsán a Beharangozóban emlegetett Jota  jelölése borúlátóan hatott rám. A karmesteri pálcát ezúttal Thiago helyett Fabinho kezébe adta Klopp. A brazil a nagy munkabírású Keita-Wijnaldum duó támogató játékával karöltve védekezésben komolyabb erőt jelentett, mintha az ex-barcás spanyollal álltak volna ki a gyepre.

Dominancia

Az első percek ismerkedéssel teltek, noha Karim már a 2. percben egy átlövési kísérlettel jelezte, hogy a Madrid ma este nyerni szeretne. A Pool gyors és aggresszív megiramodásokkal a vonalak mellett, a pálya szélén, puszta lendülettel próbált a védelmünk mögé törni.

A tapogatózós első 10 perc után ismét madridi lehetőségek következtek. Előbb Courtois hosszan előrerúgott labdája találta meg Viniciust, ami után következett Modric gyanús esése a tizenhatos vonala körül. Rá egy percre pedig Mendy főszereplésével sikerült megbontani az angolok jobb oldalát, a beadást Vini fejelte kis híján a hosszúba.

Erre a periódusra kezdett kirajzolódni, hogy inkább a Real akarata érvényesül a pályán. Vinicius révén a baloldalunk volt aktívabb, ráadásul külön öröm volt számomra, hogy a brazil sebességét igyekezett a csapat direkt, mélységi indításokkal kihasználni. Pontosan erre vágytam az Atalanta ellen írt összefoglalóban!

Vini forszírozása már csak azért is volt szemmel láthatóan előnyös a számunkra, mert Alexander-Arnold (továbbiakban Trent, még egyszer le nem írom a nevét gépelési hiba nélkül) és Phillips nem tudták megfelelően elosztani egymás között a védekezési feladatokat. A belsővédő különösen nem érezte, hogy mikor kell kilépnie a habfehér szélsőre, illetve mikor kellene a hátrálást és a terület szűkítését választania.

Mit kezdünk a Pool játékával?

A Pool leginkább a jobbról, a már említett Trent lábáról érkező korai, a hosszú irányába lőtt éles beadásokra igyekezett támaszkodni. Adódott is egy lehetőségük egy ilyen sziutációból, ám Lucas jól olvasta a szándékot és tisztázott az érkező vörösmezes elől.

Számomra a vártnál jóval lassabb volt a mérkőzés ritmusa, de ez egyértelműen a blancóknak kedvezett. Hovatovább, a hazai csapat szándéka és igyekezete szerint alakult így mindez. A srácok remekül mozogtak együtt a 4-1-4-1-es alakzatban a saját tizenhatosunk közvetlen előterében a liverpooli adogatások alkalmával. Nem mondom, hogy nem hatott időnként frusztrálóan a nyomás és az ellenfél közelsége a kapunkhoz, de a létszámfölény és a sűrű fal kellő szilárdságúnak érződött.

Mindamellett, hogy a Liverpool támadóinak féken tartása sikerülni látszott, a támadóharmadban is bőven akadt keresnivalója a Madridnak. Ebben azért komoly szerepet játszott az angolok védelmének bizonytalansága. Jó példaként szolgál erre a Casemiro által lefülelt átadás, ami után Benzema egészen lövőhelyzetig cipelhette a bogyót – ott már azonban közbeszólt a blokk.

Tempó-Vini!

A mérkőzés addigi, kedvező alakulása a 27. percben végre eredményre is vezetett. A liverpooli presszing lélegzetvételnyi időt és területet hagyott Toninak a saját térfelünk közepén, azzal nem kalkulálva, hogy a német karmesternek ez már bőven indítópozíciónak számít. Kroos bal mutatóujjával jelezte a társaknak, hogy hosszú indításra készül. Ezúttal nem volt szükség túlságosan vehemens intésre, hiszen Vinicius magától is tudta, hogy menni kell! Érkezett is a szenzációs, tért ölelő átadás, pont úgy, hogy a brazil át tudja venni, de a nyakában loholó védőnek esélye se legyen közbeszúrni.

Az igazi váratlan húzás persze csak ezután következett. A kulcs ugyan Vini labdaátvétele volt, amivel még egy ütemet tudott nyerni Phillipsel szemben, ám ezután, tőle váratlanul, klasszis befejező megoldást választott. Állítgatás nélkül, lendületből, bárminemű felesleges színezéstől mentesen, teli rüszttel kilőtte az alsó sarkot! Megvan az előny, 1-0!

Ez a találat, kövezzetek meg, úgy nézett ki, mintha a csúcsra járatott Klopp gépezet szerezte volna! Hány ilyen gólt láthattunk Salahtól, Manétól, vagy épp Jotától? Hosszan előrelőtt, hajszálpontos indítás után első szándékból, „egyszerű” megoldás a kapu előtt. Végre, hát mi ilyet is tudunk? Eddig a pontig is Viniciusban érződött a legtöbb lendület a találkozón, ráadásul látszott, hogy ezt tudatosan, használni is akarja a csapat. Erre tessék, működik!

VAR?

A 31. percben aztán érkezett a következő, védelem mögé lőtt labda. Ezúttal Lucas volt az indító, akinek a passza némiképp alacsonyabb minőséget képviselt, mint a német precíziós gépezeté. Így is komoly bonyodalmat okozott, hiszen a játékszer Benzema elé keveredett, aki az átvétel és a lövőhelyzet kialakítása között félúton térdre rogyott – naná, hogy nem magától, Kabak szemlélte közelről az eseményeket.

Jegyezzük fel ezt a pillanatot, mert később még lesz jelentősége! Brych magabiztosan továbbot intett, de hiába vártuk a részletes, videós analízist, csak nem akart megjelenni a képernyőn a vágyott hárombetűs mozaikszó.

Sokadik visszanézésre sem biztos, hogy értem a miértjét. Tény, hogy Karim is ellentartott a védőjének, kvázi ő lépett be elé. De az is tény, hogy Kabaknak az égvilágon semmi köze nem volt a labdához, ráadásul mindkét térdével érintette Benzema támaszkodó jobbosát. Én ezt adható büntetőnek érzem, de menjünk tovább.

Intermezzo

A mérkőzésnek ez volt az a periódusa, amikor leginkább érződött, a Madrid játéka működik és felülkerekedik a Liverpoolén, akiknek a legfontosabb elfoglaltsága a tűzoltás volt saját kapujuk közvetlen előterében. Remekül kombinálták a blancók a kispasszos, gyors háromszögeléseket a hosszú passzokkal. Emellé párosult az egyéni kvalitás és magabiztosság. Modric, Kroos vagy Casemiro pressz-rezisztenciája senkinek sem újdonság, de ebben a periódusban még Lucas is magától értetődő természtességgel, egyérintőből indított támadást a jobb oldalon, a rárontó vörös védő mellett. Egy ilyen lehetőségből alakult ki egyébként a következő nagy helyzetünk, amikor is, ismét Vinicius választotta a lövést a tizenhatos vonaláról Benzema jó passza után. Sajnos a blokk odaért.

Nincs VAR

A 36. percben aztán egy pillantra megfagyott a levegő, hiszen Mané esett össze Lucas mellett a tizenhatosunk előtt. Vazquez ráadásul utolsó ember volt és már az élőképen is látszott, hogy fél szeme volt csak a zsugán – a másikkal végig Manét kereste. A kontakt itt sem volt kérdés tehát, és szinte hallom a lelki füleimmel, ahogy a Pool szurkolói azóta is a Madridot ócsárolják, amiért a spori le sem fújta – az egyébként adható – faultot. Pláne, hogy a gólhelyzetben kitörni igyekvő játékos megállításáért járó piros is elmaradt!

Meleg helyzet volt, szó se róla, láttunk már ilyenért hosszú, videózással töltött perceket. De ha hozzávesszük, hogy a Benzema buktatása kapcsán felmerült esetleges büntetőről szó sem volt, akkor itt sincs miről beszélni. Brych legalább következetes.

Tökéletes félidő

Na és amíg ezeket a sorokat jegyzeteltem! Arra kaptam fel a fejem, hogy az újabb Toni Kroos indítás hosszan száll már a levegőben Mendy irányába! Az egészen idáig igencsak zavarba hozhatónak tűnő Trent elegáns megoldást kívánt választani, amikor a tizenhatos csücskétől a kapusnak akarta fejelni a labdát. Nem jött össze, hiszen a bogyó pont a ziccerben kilépő Asensio lábai elé hullott. A jó formának örvendő spanyol köszönte szépen és pimaszul elegáns megoldással játszotta át magát Alissonon, hogy az üresen tátongó kapuba verje a játékszert! Döbbenet az angol arcokon, hatalmas öröm a spanyolokon, 2-0! Ez már komoly előny!

A pillanatnyi rövidzárlat kis híján egy harmadik madridi találatot is eredményezett. Ismét Marcoé az érdem, aki egy elsőre elveszettnek hitt, hosszú indítás után űzte-hajtotta Kabakot, hibára is késztetve a védőt. Marco nem is akarta rosszul, amikor a kilépő Alisson alatt próbálta elgurítani a labdát, a brazil kapus azonban valahogy bele tudott kotorni a játékszerbe. Éles volt a szög, ráadásul középen sem jött társ, aki alternatívát kínálhatott volna, így nem tudok haragudni Asensiora, amiért a lábában maradt a harmadik hazai találat.

Pontozással is „Hazai”

Klopp érezte, hogy nagy a baj a csapata játékában, így még a szünet előtt pályára küldte Thiagot, hogy kicsit támadóbb és labdabiztosabb legyen a középpályája. Az áldozat Naby Keita lett. Ezzel a cserével Klopp gyakorlatilag elismerte, hogy az első félidőben lemeccselte őt a Madrid és Zidane. A számok sem hazudnak természetesen, de a statisztikáktól függetlenül is megállapítható, hogy ez a játékrész volt az egyik legjobbunk Zizou második kinevezése óta.

Fejben teljes koncentráltsággal léptek pályára a srácok, még az a Militao is, akinek a beállása az utolsó pillanatokban körvonalazódott. A mentális presszinget pedig valami olyan eszelősen zseniális lezserségbe forgatták át a fiúk, hogy nem tudtam nem mosolyogva nézni, ahogy lehetetlen labdabiztossággal és önbizalommal passzolták ki a vendégek letámadását.

Ritmusváltás

A második félidő elé azzal a vággyal ültem le, hogy húzzuk ki kapott gól nélkül. A Pool persze másképp gondolta. A kezdőrúgást követően egyből érződött, hogy magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak az angolok. Szinte állandó jelleggel tudtak a térfelünkön időzni és a labdakihozatalok/a letámadásuk átlövése hosszú passzokkal sem működtek. Jöttek is a faultok, de az ezekből beívelt labdákat magabiztosan hatástalanította a Nacho és Militao vezette légvédelem. Ha más nem, hát Courtois mozdult ki jól a kapujából.

Ez volt a mérkőzés első, igazán izzasztó periódusa a Madrid számára. A Pool erőfeszítései végül sikerre is vezettek. A kicsit fásult Madrid egy baloldali letámadás során egy ütemet késett Vinicius labdásra való kilépése, és Mendy azonos cselekedete során is. Nachonak kellett egészen az oldalvonal mellé kilépnie, hogy találkozzon Salah-val, de az egyiptomi tovább tudta játszani a játékszert. Ekkor már érződött, hogy nagy baj, hiszen a pálya közepén két vörösmezes támadó is egy-az-egyben maradt a védőjével, ráadásul a megfelelő létszám híján a teljes védekezésünk fellazult.

A Pool ennyi területet kapva, azzal a sebességgel, amivel megérkezett a térfelünkre, nem szokott hibázni, így az egyértelmű volt, hogy ezt a támadást végig fogják tudni vinni. Jota került végül lövőhelyzetbe, ám addigra létszámban már odaért a fehér fal, így egy gyors flipperöcsi kellett hozzá, hogy az érkező Salah bal lábára pattanjon a labda, onnan a kivetődő Courtois karjára, ahonnan a lécre pördüljön, majd a hálónkba hulljon. A befejezéshez kellett szerencse is, de a támadásvezetés sajnos szép volt, 2-1!

Oda a cleen sheet, de ami jobban aggasztott, hogy érezhetően nem ízlett a mieinknek a Pool diktálta tempó. Az 53. percben jött is a következő angol helyzet, Jota bólintott a kapu mellé egy Trenttől érkező, korai beadás után.

Kritikus percek

A kapott góltól számítva el kellett telni 5-7 percnek, mire fejben feldolgozták a blancók az új helyzetet. A 61. percben jött is a második félidő első madridi helyzetecskéje, ügyes kombináció után Kroos lőtt magasan fölé. Sikerült tehát kikecmeregnünk a Pool szorításából és a pálya közepén, sőt, a kapujuk előtt tartani a játékot. Ehhez persze szükség volt arra is, hogy a Klopp csapat lejjebb vegye a lábát a tövig nyomott gázpedálról.

Érezhető volt azonban, hogy bár kiegyenlítettebb lett a játék a félidő első negyedórájához képest, ez most a mérkőzés kritikus szakasza. Helyzetre helyzet volt a válasz, Jota ügyes pörgetése például épphogy nem lett gólpassz – köszönhetően Mendy utolsó pillanatos, hatalmas mentésének.

Tempó-Vini másodszor is!

Ebben a néhány percben az első félidőben átélt örömmámor gyorsan átfordult frusztrációba és feszültségbe. Ebben a lelkiállapotban aztán kihordtam lábon egy agyérgörcsöt is, amikor egy ügyesen szerkesztett, gyors kontrával sikerült elszaladnia Asensionak. A spanyol nem volt egyedül, Vinicius is kísérte a támadást, így a Benzemától kapott parádés labda után 2-in-1 vezethették a hátráló Trentre, aki az utolsó védő volt Alisson kapuja előtt. Asensio talán túl önzetlen volt, amikor Vinicius elé akart tálalni, bár kétségkívül a brazil még nagyobb lehetőséggel találta volna szemben magát. A legurított labda végül nem volt jó, és Trent, helyrehozva a második gólunk előtti hibáját, tisztázni tudott.

A veszély ezzel még nem hárult el, hiszen Lucas végezhetett el bedobást közel az ellenfél kapujához. A beejtett lasztit Benzema kérte el, majd ügyesen tálalt Modric elé, aki, kollégájához és barátjához hasonlóan, nem akart kimaradni a döntő minőségű kulcspasszokból ezen az estén! Okos húzással tálalt az üresen ácsorgó Vinicius elé, aki takarásból, ismét jó befejezést választva, kilőtte az alsó sarkot! A ’70-es évekbeli rocksztárra hajazó Alisson ugyan beleért, de pont kellő erő volt a löketben ahhoz, hogy ne tudja hárítani! 3-1!

Marco-momentumok

Ez aztán a lehető legjobbkor jött! Kétes és kiélezett helyzetben sikerült bevinni a harmadik pofont a Liverpoolnak, így ismét nekünk állt a zászló. Jött is a következő lehetőség! Szintén a jobboldalról, szintén Benzema lábáról indult a veszélyes helyzet, középen azonban fordított volt a szereposztás, mint 2 perccel korábban. Vinicius húzott el és tálalt az 5-ösön érkező Asensio elé jól, aki egy védővel a nyakán talán túlságosan lezser megoldást választott, így hiba csúszott a számításaiba, nem lett lövés.

Asensio fenti néhány percében akár több is lehetett volna, de írjuk a fáradtság számlájára a rossz megoldásokat. Váratlan, de jóleső érzés leírni, hogy Zidane is így látta és közbe is nyúlt. Lekapta Asensiot, aki megtette a magáét ezen az estén, a helyén Fede, azonos szerepkörben a jobbszélen. Jól időzített, szükséges csere!

Madridi percek

A harmadik gól picit megszédítette az angolokat fejben, így ezt az időszakot ismét a Madrid dominálta. Vinicus ügyes lefordulása után Benzemának adódott lehetősége a gólszerzésre, de Alisson védett. 10 percre rá ismét a francia előtt adódott helyzet, de a Fede lábáról érkező beadást kicsúsztatták előle a védők. Ezt a helyzetet megelőzően lehettünk szemtanúi a mérkőzés egyik leglátványosabb és legszórakoztatóbb bő másfél percének.

A gyors kontra lehetőségét elvetve, megtartotta a szerzett labdát a csapat. Ezután nagyságrendileg 50 passzt mutatott be úgy a gárda, hogy minden mezőnyjátékos hozzáérhetett a játékszerhez. A mutatvány vezetője természetesen az ihletett formában játszó Toni Kroos volt, aki a 60 méteres, hajszálpontos keresztlabdától kezdve a 10 méteres, védő felett átpörgetett löbbölésen át a teljes passzrepertoárját bemutatta. Hű társa volt persze az akcióban a szintén jó meccset hozó Modric, akitől az a jobboldali támadás indult végül, ami után Benzema bólinthatta volna a negyediket. Bravó fiúk, bravó csapat, ez futball a javából!

A mérkőzésnek persze még korántsem volt vége. Ráadásul a labdatartási bemutató alatt a Poolnak volt ideje rápihenni a hajrára és a kínálkozó lehetőséggel éltek is az angolok. Az utolsó 6-8 perc sok meleg pillanatot tartogatott. Borzasztóan elkészült az erejével az egész csapat, de a fáradtság ellenére heroikus védekezést produkált az utolsó percekben is. Ezzel pedig sikerült megóvni a kapunkat a második angol góltól, így ki is alakult a 3-1-es végeredmény.

Összegzés

Felnőtt a csapat a feladathoz és ez a teljesítmény most nagyon rendben volt. Zidane a formaidőzítéssel és a mentális felkészítéssel kapcsolatos várakozásomat megvalósította, így a srácok egytől egyig a legjobb énjüket tudták nyújtani a pályán. Működött a csapatszintű védekezés és végre, eljött az a pillanat is, amikor a játkosok törekedtek a gyors támadásba rendeződésre, amikor csak lehetőségük nyílt rá. Büszkeséggel tölt el a csapat teljesítménye, az eredménytől függetlenül!

Ha épp a Liverpool presszingjének kiiktatása volt a cél, akkor az egyéni zsenialitás és labdabiztosságnak köszönhetően szinte mindig volt kiút. A labdakihozatalok során a társak gyakran vonták be a játékba Courtois-t, akinek amellett, hogy magabiztosan húzta le a beívelt labdákat (védeni valója szinte nem volt), remekül járult hozzá a csapat építkezéséhez a jól megválasztott passzirányokkal. Nacho felnőtt a feladathoz és remekül játszotta el a BétaRamos szerepét, igazi vezér volt a védelemben. Militao, bár minőségben lefelé lógott ki a keddi kezdőtizenegyből, hozzátette a közöshöz a saját részét, amire nagy szükség volt.

Lucas szinte kivirágzott új pozíciójában, Mendy pedig hozta a tőle megszokott stabil széljátékot. A középpályán Casemiro remekül menedzselte a védekező feladatait, igaz, hogy a kapott gólnál végigfutó támadásnál egy alkalommal lett volna lehetősége közbeszúrni, de ezért perrsze nem okolható.

A karmesteri duóból Modric ezúttal inkább a melóból vette ki a részét, társa, Kroos viszont a saját maga által magasra helyezett lécet ezúttal még feljebb tornázta és túl is szárnyalta azt. Eszméletlen estéje volt a mi Toninknak!

Benzema ezúttal másképp volt vezér, mint eddig a szezonban. Gólok helyett ezúttal teljesen alárendelte saját játékát a csapatérdeknek. Kimozgott a szélekre, kiszolgálta a társakat, mindenhol ott volt. Valami ilyesmit játszott anno a Cristiano-érában is, de akkor csak a kimaradt helyzetekről maradt emlékezetes.

Asensio csatasorba rendelése jó döntés volt Zidane részéről, hiszen ihletett formában van a fiú. Vele kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy amint fentebb is írtam, ebben akár még több is lehetett volna. Vinicius pedig… Végre bejöttek a számításai a kapu előtt és bár a másodiknál kellett a szerencse is, madridi pályafutása talán legjobb estéjét produkálta a brazil fiú.

A Beharangozóban azt írtam, hogy két meccsben kell gondolkodnunk és ezt továbbra is tartom. Megvan a jelentős előny, de a kapott gólt sajnos nem sikerült elkerülni. A fentiek fényében hasonló teljesítményre lesz szükség a srácoktól a szerdai visszavágón.

Köszönöm, hogy elolvastátok az igencsak hosszúra nyúlt agymenésemet! Ezúttal is várom az észrevételeiteket a kommentek közé! Folytatás szombaton a Barcelona ellen, addig is…

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!