Régi idők focija: Real Madrid – Atalanta (Összefoglaló)

A Real Madrid hazai pályán is felülmúlta az Atalantát, így kettő győzelemmel sasszézott tovább a BL legjobb nyolc csapata közé. Ha a 3-1-es végeredményt vesszük, akár sima győzelemről is beszélhetnénk, de mint mindig, úgy ezúttal is megpróbálunk a tények mögé látni. Összefoglaló.

Zidane a frászt hozta a madridista közvéleményre a kezdőcsapat kihirdetésével, hiszen az előzetesen felrajzolt 4-3-3-al szemben borítékolható volt, hogy a francia egy 3 belsővédős rendszerrel kívánja távoltartani az Atalantát Courtois kapujától. Ez a formáció az idei szezonban is bizonyította már, hogy nem tartozik a csapat erősségei közé. Elég, ha a Sociedad elleni nagy, félidei átszervezésre gondolunk.

A formációtól eltekintve részben azt kaptuk, amiről a Beharangozóban is szó volt. Fede került be a középpályára Casemiro helyett, még ha teljesen más szerepkörben is, a támadósorba Vinicius férkőzött be Karim nagyúr mellé.

Zavar az erőben

A kezdőrúgást követően az Atalanta a várható magas presszinggel igyekezett megfojtani a Madrid labdakihozatalait. Annyira hatékonyan végezték mindezt az olaszok, hogy csupán a 3. percig kellett várniuk az első, ordító helyzetükre. Varane labdaeladása után a jobboldali védekezésünket szépen forgatták meg, a centerezett labdát viszont sikerült úgy eltörni az ötösön, hogy Courtois ölébe hulljon. Ez bizony nagyon meleg volt, de megúsztuk.

Az első néhány perc kifejezetten kellemetlenül nézett ki madridi szempontból. Az Atalanta magasabb fordulatszámon kezdte a meccset a mieinknél, rámenős, kemény játékot mutatva. A labdakihozatalaink teljesen ad hoc jelleggel zajlottak, már ha éppen volt ilyen játékfázisunk.

A kezdeti bizonytalanság a 10. perc környékére csillapodni látszott. Ekkora rajzolódott ki Zidane igazi szándéka. Védekezésben egy 5-4-1-es formációval operált a Madrid, ahol a védők előtti négyes lánc két szélén Vinicius és Valverde helyezkedett. A Benzema- Kroos-Modric középső hármas igyekezett nyomás alá helyezni a vendégeket, a mögöttük nyíló üres folyosókat pedig a belsővédő hármas két szélső tagja, Nacho és Varane felügyelte határozott kilépéseikkel, megelőző szereléseikkel. Szeretném hinni, hogy mindez egy csapatszintre koreografált, szándékos védekezési mechanizmus volt, mert egészen jól nézett ki.

Életjelek

Az első Madrid-helyzetecskére bő negyedórát kellett várni, amikor is Vinicius lódult meg a baloldalon egy ügyes összjáték után, a centerezését azonban kicsúsztatták a védők. A találkozó ezen periódusában kezdte átvenni a kezdeményezést a Real, elsősorban a Modric-Kroos duó játékának köszönhetően. A két középpályásunk jóformán szabad kezet kapott a csapat mozgatására és a labdakihozatalok vezénylésére. Olyan hidegvérrel, és magától értetődő természetességgel tették mindezt, hogy időnként már-már olyan érzése támadt az embernek, mintha egy kispályás haveri sörmeccset nézne Bajnokok Ligája nyolcaddöntő helyett.

A 27. percben jött az első igazi hazai lehetőség. A tizenhatosunk előterében esett labdaszerzés után Fede találta magát tisztán a térfelünk közepén, ahonnan egyből indította is Viniciust. A brazil ügyesen szlalomozott a kapu előterébe, ahol a Benzemával való összjáték után tiszta lövőhelyzetben találta magát. Pontosabban találhatta volna, ha pontos a labdaátvétele. Így végül, mire ténylegesen célba vette a kaput, ketten vetődtek a labda útjába. Jár a dicséret az akcióért: szép, egyritmusú támadásvezetés, a brazil sebességére alapozva, ilyenre vágytam a Beharangban!

A 34. percben aztán jött a kabaré. Az addig kiegyensúlyozottnak mondható mérkőzésbe Sportiello kívánt belenyúlni. Az ajándék labdát Modric köszönte szépen. Ahelyett, hogy egyből a lövést válaszotta volna, higgadtan megvárta a rárontó védőt, hogy aztán megrúgassa Benzemával a francia 70. BL gólját. 1-0! Karim a gólszerző, de az érdem javarészt Lukáé: önfeledt, felszabadult zsenialitás sugárzott a megoldásából, élmény volt nézni a negyedik visszajátszást is!

A bekapott gól visszavetette az Atalanta eltökéltségét, a következő lövésükre a félidő végéig kellett várni. A lefújást megelőző pillanatokban aztán tettek volna még egy kísérletet, de a bíró sporttárs közbe szólt. Muriel lépett volna ki tiszta ziccerben a hármas sípszó pillanatában. Köszönjük szépen!

TempóVini

A második játékrész első kiemelést érdemlő minutuma az 52., amikor is jött a Vini show. Ez az egy támadás azt hiszem, mindent elmond a kis brazilunkról. A saját térfelének közepén kapta a labdát, ahonnan megindulva, Mendyvel kényszerítőzve, átrohant az Atalanta teljes védelmén. Nagyjából 60 méteres szólóval az ötösig rongyolt, ahol aztán végül a kaput sem sikerült eltalálnia. Fájdalmas, mert ha ezt belövi, valószínűleg meg is nyerte a Puskás-díjat.

A brazil következő megiramodása viszont már célt ért. Honfitársa, Toloi tette meg neki azt a szívességet, hogy a büntetőterületen belül lerúgja. Gyors videózás után jöhetett a büntető, amit Ramos magabiztosan vágott a kapu oldalába! 2-0!

Eldőlt?

Zidane minden bizonnyal úgy gondolhatta, hogy igen, hiszen a csapat vezérét lekapta Militao javára, majd a rettentő agilisen mozgó Vinicius helyére beküldte a kettes számú brazil tinit, Rodrygot. A második cserével egyet tudok érteni, az első üzene azonban kétes. Még ha a pihentetésnek, vagy a sérülés elkerülésének is szólt, azt sugallja, „nyugi srácok, ez már zsebben” – és ekkor még hátra volt majd fél óra!

A 67. percben jött is egy nagy Zapata helyzet, amit Courtios védett magabiztosan. Az ellentámadásból pedig Benzema előtt villant fel a duplázás lehetősége, előbb Sportiello mentett, másodszor pedig a kapufa.

A 76. percben aztán jött egy újabb Zapata lehetőség. Ha az előzőt a „nagy helyzet” jelzővel illettem, akkor a másodikra már rá lehet aggatni az „ordító ziccer”-t. Courtois jól mozdult ki és védett, de az Atalantának ebben a meccsperiódusban bizony volt esélye rá, hogy visszaszálljon a párharcba.

Sőt! A 83. percben Muriel Pazar szabadrúgásával tett is egy lépést ennek irányába! 2-1, nehezen vette be a gyomrom, hogy még innen is legyen lehetősége a visszaútra a vendégeknek. Alig dühöngtem ki magam, már jött is a másik oldalon Marco Asensio, aki csereként beállva, első labdaérintéséből talált a hálóba, ezzel elfojtva az olaszok éppen újjáéledő lelkesedését. 3-1!

A 92. percben még akadt egy kimaradt Rodrygo ziccer, illetve volt alkalmunk hálálkodni a sporinak újabb ízben, aki a pályán tartotta az egyébként jól játszó és sokat vállaló Nachot. Kettős győzelem továbbjutás!

Újra dübörög a Zidane magic

A szó legszorosabb értelmében. Ezen a találkozón pontosan azzal a recepttel sikerült legyőzni az ellent, amivel ZZ háromszor is a klubfoci csúcsára röpítette a Madridot. Nevezetesen: minden hibát kihasználó támadók, hátul ihletett formában védő kapus, sok, parádés egyéni teljesítmény, ami még a rendszerszintű őskáoszt is képes ellensúlyozni. Ha ehhez még hozzáadjuk az Atalanta elszórakozott esélyeit, beláthatjuk, hogy visszatért a mágus! Másrészt pedig, hogy bőven alakulhatott volna másképp is.

Kezeljük csak helyén ezt a továbbjutást, mert kellett hozzá egy, az előzetesen várhatónál lényegesen alacsonyabb szinten teljesítő Atalanta, no meg egy csipet szerencse is. Persze ha ezeknek a tényezőknek a közrejátszásával jutunk ismét a döntőig, kiegyeznék vele zokszó nélkül!

Beszéljünk a pozitívumokról

A Madrid ma csapat volt a pályán. No, nem a jól megálmodott taktikától, sokkal inkább a zseniális játékosainktól, akik kicsit megvillantották annak az előnyét, hogy néhányan több, mint fél évtizede együtt futballoznak és pontosan ismerik és érzik egymást a pályán.

Jól sejtitek, a Modric-Kroos duóra szeretném kihegyezni a gondolatmenetemet. Mindkettőjüknek volt már jó meccse együtt és külön-külön is az évadban, de amit tegnap műveltek a pályán, az művészet volt. Lezser, hanyag elegancia, ami párosul az ösztönös zsenialitással. Élvezzük, hogy nálunk játszik napjaink legjobb középpályás duója!

A BL negyeddöntőre pénteken kapunk ellenfelet, a bajnokságban pedig szombaton folytatjuk a Celta ellen.

Hasta el final! Vamos Real!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!