De fura is ezt leírni… Egy fordulóval a vége előtt már bajnok a Real Madrid, ilyenre pedig utoljára a 2011/12-es szezonban volt példa. Akkor végül 9 ponttal előzték meg kedvenceink a katalán riválist, erre pedig még akár most is van lehetőség. Leganes – Real Madrid zárómérkőzés a bajnokságban, beharangozunk.

Sőt, akár a tízre is, ha a Barca kikap, mi pedig behúzzuk az összecsapást.

Előre is elnézést kérek az összes erre látogató Leganes-drukkertől, de ez a beharangozó most nem a kedvenceikre fog koncentrálni.

Hanem arra, hogy miként is alakulhatott így a helyzet, hogy az utolsó fordulóban már csak egy kis fiesta maradt a madridiaknak.

Ahogy azt José kolléga is említette valahol az előző poszt kommentjei közt, a legfontosabb faktor szerintem az volt, hogy Zidane minden egyes meccsre úgy tekintett az újraindítás óta, mintha egy-egy döntő lett volna. Ebből a szempontból pedig kiemelkedő a francia, hiszen, mint tudjuk, továbbra sem vesztett el egyetlen kieséses párharcot sem edzői karrierje alatt – és, bár továbbra is szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, reméljük, hogy ez a City elleni visszavágó után is így marad majd!

Nem is hazudtolta meg magát most sem, 10-ből 10 meccs győzelemmel zárult, ezt a nyomást pedig az újraindításkor élen álló Barcelona nem tudta elviselni. És, ha már Barcelona…

Katalán összeomlás

Kétségtelen, hogy óriási teljesítmény a Zidane és csapata által mutatott performansz. De ahhoz, hogy ennek eredménye lehessen, a katalánok egész szezonban mutatott gyengélkedése ágyazott meg. Hogy kontextusba helyezzük a bajnoki eredményt: az elmúlt tíz szezonban ezzel a pontszámmal mindössze egyszer, tavaly lett volna versenyben a bajnoki címért a Madrid.

És sajnos nem arról van szó, hogy a bajnokság többi csapata ennyire megerősödött volna. Erősödtek ugyan néhányan, és feltűntek olyan csapatok is, amelyek pl. 2-3 éve még nem voltak tényezők (Villarreal, Getafe), de szerintem egyértelmű, hogy a pontok egyenletesebb eloszlásában nagyobb szerepet játszik az, hogy a Madrid elvesztette Ronaldót; az Atletico és Simeone kapcsolata a végéhez közelít, ráadásul Griezmann elvesztését sem heverték még ki; a Barcelona pedig annyira Messi-központú, hogy csak az ő egyéni teljesítménye meghatározza a teljes meccsképüket.

Aki esetleg látta az Osasuna elleni meccsüket, az több olyan problémát is észrevehetett, amelyek megakadályozták a végső győzelembe való beleszólás lehetőségét.

Problémák a taktikában

Kezdjük a védelemmel: a Semedo-Piqué-Lenglet-Alba négyes névre ugyan nem rossz, sőt. Vegyük azonban figyelembe a következőket:

• Alba lényegében helyettes nélkül tolta végig a szezont.
• Piqué szezonok óta szarvashibákat követ el 2-3 meccsenként, mégis kirobbanthatatlan.
• Lenglet ugyan nem rossz, de ő is szinte pihentetés nélkül tolta végig a teljes évadot (Umtiti kevesebb percet kapott, mint az Alba mögött padozó Firpo).
•  Semedo inkább támadásban tényező. Ha Roberto játszik helyette, akkor védekezés szempontjából talán egy fokkal jobb a helyzet, de idén ez ritka volt.

Ha ehhez még a szerkezeti hibákat is hozzávesszük, akkor láthatjuk, hogy ezen a fronton komoly problémáik vannak.

Taktikailag a támadósor a másik, ahol nehézségeik vannak.

Normával vitatkoztunk néhány napja privátban. Jómagam azt állítottam, hogy a Barca orrnehéz, mert olyan nevek klasszisok ott, mint Messi, Suarez, Griezmann, Dembele, miközben a csapat többi része inkább kiegészítő emberekkel van feltöltve; ő erre azt reagálta, hogy hogy lehetne már orrnehéz, ha télen egy tűzoltó Braithwaite-igazolással kellett pótolni Suárezt. Egyre inkább hajlok rá, hogy neki volt igaza. Főleg, ha megnézem, hogy az említett játékosok mit tettek hozzá a gránátvörös-kékek szezonjához…

Setient én jó edzőnek tartom, de a jelenlegi Barca túl nagy falat neki. Egy csapatra lenne szüksége, nem pedig kiégett, hibát hibára halmozó és motiválatlan sztárokra. Bár a Barca filozófiájába talán még jobban is illik, mint Valverde, nagyon úgy tűnik, hogy az egyéniségekkel nem tud mit kezdeni.

Problémák a vezetőségben

Miközben a Real háza táján talán sosem volt még ennyire stabil az elnök helyzete, a Barcánál egyre erősebbek a Bartomeu-ellenes hangok. A vádak közt felmerül a pénzmosás is, és már ez az egy egyedül elég lenne a hiteltelenséghez.

Közben a médiában úgy próbálnak mindent beállítani, hogy a problémákat a szőnyeg alá söpörjék. Főleg azokat, amik miattuk vannak.

Ha ez hosszabb távon így marad, az évtizedek óta nem látott mélységbe is sújthatja a Barcát.

Hova is akarok ezzel kilyukadni?

Örüljünk-e? Naná!

De közben ne felejtsünk el legalább egy kicsit kritikusnak is maradni. A mi házunk táján is vannak ugyanis olyan történések, amik minimum gyanakvásra adnak okot.

Ami leginkább bűzlik, az Hakimi eladása. Norma már korábban leírta erről a véleményét, most én is hozzátenném röviden a sajátomat. Egyszerűen annyira nem illik ez a transzfer a megújult Pérez-politikába, hogy kizárólag a koronavírus okozta helyzet akadályoz meg abban, hogy botrányt kiáltsak. Nincs az az Isten ugyanis, hogy egy saját nevelésű, fiatal, európai mércével jegyzett játékost így elkótyavetyéljünk. Mert ez vagy azt jelenti, hogy 1, a klubnak égető szüksége volt az érte kapott pénzre, vagy 2, hogy a vezetőség nem hosszútávra tervez, hanem a következő 2-3 szezont akarja „kimaxolni”. Egyik sem olyasmi, amit én szívesen fogadnék el.

Szóba kerülhet még az is emellett, hogy egyes játékosok bántóan kevés lehetőséget kaptak a bizonyításra.

A Barca-sztorit azért hoztam ide, hogy ne feledjük el kinyitni a szekrényt, és időben kiüríteni a csontvázakat. Jelentsen ez akár játékost, akár egyéb tényezőket. És semmiképp se rózsaszín szemüvegen keresztül bámuljuk a világot!

Királyi trón

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem örülhetünk az újraindítás óta mutatott dominanciának. Zidane a meccsen belüli, eseményekre történő reagálásában véleményem szerint óriásit fejlődött. A cseréi is „ültek” ebben az időszakban.

Courtois, Ramos és Benzema is vezéregyéniségként tűnt fel ebben a mini-bajnokságban, és a többi játékos is hozta, ami elvárható. Néhányan talán többet is.

Mendy egyértelműen megelőzte Marcelót a balhátvéd pozíciójában, ami biztató jel arra nézve, hogy talán nincs kőbe vésve a gálakezdő. Pedig a CoVid előtt ezt is felróttuk Zidane-nak…

Én azt várom a holnapi meccstől, hogy a szezonbeli sikereink fő letéteményesei mellett lehetőséget kapjanak azok az arcok, akik eddig a háttérbe szorultak. Hadd játsszon Militao, Brahim, Jovic vagy akár Nacho, legyen tényleg örömjáték és fiesta!

Leganes – Real Madrid: Uborkaszezon

Nem, nem arra utalok, hogy eseménytelen időszak következik. Hanem arra, hogy az uborkások is új szezont kezdtek, csak nem épp az újraindítás óta. Akkor is, ahogy most is, a 18. helyen álltak a bajnokságban. A minibajnokság első 6 meccsén 2 pontot szereztek, így az utolsó bentmaradást érő, 17. helytől 9 pontnyira kerültek az induló 3-hoz képest.

Az azóta lejátszott négy meccsen azonban 3 győzelem, köztük a Valencia és a Bilbao ellen úgy, hogy a 4 lőtt gólra 0(!) kapott esik. Így pedig a szeszélyes Celta mögött már csak egyetlen pontocska a hátrányuk, úgyhogy fel kell készülnünk egy igen kemény összecsapásra holnap.

Ami a játékosokat illeti, egyedül a Madrid-kölcsönjátékos Óscar áll egynél több lőtt góllal, ő ráadásul 9-et is vállalt, többnyire szabadrúgásból. Az ő pályára lépése azonban erősen kérdéses.

Egy tétre menő mérkőzésen kötelező siker lenne az elvárható ellenük. Jelen helyzetben azonban ki tudja, mennyire lesznek ott fejben kedvenceink…

Így futunk neki tehát a Leganes – Real Madrid találkozónak. Szurkoljuk ki kedvenceink szezonzárásán a győzelmet, és érezzük jól magunkat a kommentmezőben is!

Hala Madrid!

A szezon utolsó Tippeldéjét holnap este 19:30-ig tölthetitek ki:

Oszd meg a posztot, ha tetszett!