Mínusz 2-ről plusz 2-re!

A Real Madrid egy kissé nyögvenyelős meccsen hozta el a 3 pontot az Espanyol otthonából.  Az újrakezdés óta talán ez volt a legkevésbé meggyőző találkozó, még akkor is, ha a meccs egyetlen gólja minden kétséget kizáróan a szezon legzsiványabb akciójából született meg. De, hogy mennyire kellett ez az egy villanás ahhoz, hogy ne húzzam le nagyon a meccset, azt olvassátok el alább!

A 27 fokos estében elkezdett találkozón hamar választ kaptunk arra, milyen hatással lesz az Espanyolra az edzőcsere. Ha minden meccsükön ilyen elánnal játszottak volna, mint az első 10 percben, biztosan állítható, hogy nem az utolsó helyre lennének bebetonozva. Két komoly helyzetük is kialakult a nehézkesen játékba lendülő madridi védelem asszisztálása mellett. A két szélen Marcelo és Carvajal is rossz labdákkal vétette magát észre, míg Valverde mintha pályán sem lett volna. Isco és Hazard próbált dinamizmust csempészni a találkozóba, de ebben eleinte nem volt partner a csapat.

Egy ilyen kezdés beállítja az alaphangot a meccsre, s bár a kezdeti lendületet és sebességet nem tudta folyamatosan produkálni az Espanyol, de az első félidő – azzal hogy az eleje a hazaiaké, a második fele hajszállal a Madridé lett -, nagyjából kiegyenlített játékot hozott. Talán a 44. percben kialakult, de gólt nem hozó tűzijáték Diego Lopez kapuja előtt billenthette minimálisan a vendégek felé a mérleg nyelvét, majd érkezett a meccs egyetlen nagyra értékelhető jelenete, melyből megszerezte a Madrid a vezetést. Benzema jobbra kisodródva „adta tovább” azt a zseniális gólpasszt, amit Gutitól kapott több, mint 10 évvel ezelőtt. Ez az akció is attól lesz/lett emlékezetes, hogy az érkező Casemiro bevágta a labdát Diego Lopez kapujába. Ahogy Guti egykori sarkazása is úgy lett teljes, hogy Benzema nem hagyta ki.

Hogy mennyire eredményből okfejtünk (ezt leginkább magamnak mondom), az is jól mutatja, hogy az első félidő közben, de még a gólunk előtt leírt szidalmazó mondataimat a többség talán már nem tartotta volna helyén valónak, így töröltem ezt a két bekezdést.

A találkozón több vitatható játékvezetői döntés is született, én jellemzően azokra emlékszem, melyek a Real Madridot sújtották. Az Espanyol több sárgát is megúszott ezáltal, hogy Lahoz nagyvonalúan vezette a meccset. Nem szeretek a bírókkal foglalkozni, de az utóbbi időben az antimadridista körökben olyan szintre érkezett a bírózás, hogy jeleznem kellett, ne feledjék az ilyen meccseket sem! Azzal, hogy megnyerte a Mardid a találkozót, jótékony homály ereszkedhetett a bíráskodásra, de ha döntetlen maradt volna, izzana a téma, abban biztos vagyok! Volt Lopeznek olyan söprése Benzemával szemben, amire láttunk már 11-est.

Olyan Achillesz taposás, amilyennél enyhébbért Modric direkt pirosat kapott, volt olyan kontra megállítás Iscóval szemben, ami tankönyvi sárga (lett volna). Volt Casemiro arcába könyöklés, ami után majdnem gólt kaptunk. A rossz ítéletek folyománya nem csak a sok elmaradt lap lett, hanem az is, hogy a második félidőre a bíráskodáshoz jobban alkalmazkodó Espanyol rendesen szétrugdosta a Madridot. Hazard cseréjét a záró sajtótájékoztatón azzal magyarázta Zidane, hogy megint kapott egy nagyobb rúgást, és fájdalmai voltak.  Dühítő dolgok ezek. Meggyőződésem, hogy egy konzekvens játékvezetéssel a meccs könnyedén a szabályos mederben lett volna tartható.

A második félidőre az amúgy sem túl nagy iram alább hagyott, a Madrid nem nagyon akart, az Espanyol pedig nem tudott jobban futballozni. Ezzel együtt a nagyon sovány 0-1 magában hordozta a veszélyt, hogy talál egy gólt a hazai gárda, s erre még az utolsó utáni pillanatban is megvolt az esélye, amikor Marcelo fejjel próbált tisztázni, és az erős labda a saját kapunk felé indult – szerencsére elkerülte azt. Képzeljétek el, milyen cikkeket olvasnánk ma, ha a 95. percben egy Marcelo öngóllal egyenlített volna a hazai gárda!

Ezért is érzem úgy, hogy a begyűjtött három pont ellenére kevéssé lehet dicsérni a Zidane csapatát. Nem tudta megnyugtatóan lezárni a meccset (Hööööööjj!), és az elmúlt találkozókhoz képest látványos visszaesést láthattunk a játékban. Lehet itt a melegre hivatkozni (de minek, amikor az Eibar délután 34 fokban játszott), meg a sorozat terhelésre, de kétségtelen, hogy az egyéni teljesítmények is halványodtak, és Zidane sem forgatta rendesen a kezdőjét. Cáfolhatatlan  tény, hogy a két fiatal brazil behozatala sem váltotta meg a világot, de ne feledjük, hogy pont két olyan játékos helyére érkeztek, akik a korábban látottak alapján ki tudták volna őket szolgálni (Isco és Hazard). Zidane a lehetséges 5 helyett megint csak kettőt cserélt, úgy, hogy ott volt a padon Mariano és Brahim is, bármelyikük kaphatott volna egy 20 percet akár Benzema pihentetése árán is. De egy Valverde-Asensio cserébe sem halt volna bele a csapatjáték. De ilyeneket a meccsek nagy részében könnyedén írhatunk.

Iscót külön kiemelném, mert nagyon sokat dolgozott, hasznos volt, és kiválóan tartotta a labdát. (Őt persze lehozta Zidane, azt követően, hogy időtlen idők óta végre kezdhetett újra! Jól is játszott, hát nehogy elismerjük azzal, hogy végig pályán maradhat!) Hazard nem pörgött maximális fordulaton, de ő az a játékos, aki mindig elérhető a labdával, és szabályosan nem nagyon lehet elvenni tőle. Leköt 2-3 embert, labdás keresztmozgásai eltolják az egész védelmet, és lehetőséget teremtenek a társaknak a beindulásra. Ilyenkor nagyon szép ellentétes mozgásokat lehet indítani és ezt ki is kellene használnunk, mert Hazard oda is tudja rúgni a labdát, és meg is próbálja, nem úgy, mint Kroos. (Megint volt a németnek vagy három olyan visszafelé rúgott labdája, mely megakasztotta a build up-ot, pedig több beinduló emberünk is volt. Ezek engem egyre jobban dühítenek. Nulla kockázatot vállal a jó Toni… Persze statisztikái ezzel együtt impozánsak, és arra jár a fizu.) Ha én lennék a Madrid támadója, minden egyes alkalommal, amikor Hazard-nál a labda és elindul vele keresztbe, azonnal kezdeményeznék egy beindulást a védelem résébe, vagy mögé, mert a belga epekedve várja, hogy letehesse a forintos labdát. Fájó leírni, milyen gyakran nem kap ehhez társakat.

Zidane megint lehajtott fejjel rakta fel a gála kezdőt az elérhető játékosokból. Modric és Mendy azért pihent, mert eltiltott volt. Asensio mikor lehet kezdő? Rodrygo is kezd belefásulni az egészbe, teljesen formán kívül mozog. Militao mikor törik meg? Mikor lesz jobb alkalom? A Getafe vagy a Bilbao ellen? Ezek lesznek a következő meccsek. Ebben a nagy melegben a napi edzésekkel és a heti 2 meccsel hamar ki lehet facsarni a játékosokat, és Zidane nem is tétlenkedik. Erre szoktak jönni a fáradásos sérülések. Vagy a meglepetés zakók.

Nem könnyű időszak ez senkinek, a legmelegebb spanyol hónapokban már szabadságon szoktak lenni a srácok, vagy tengeren túli haknin, de semmiképp nem a bajnokság sorsa szokott eldőlni ezekben a hetekben.

Nézzétek el nekem, hogy nem engedtem túl bő lére az összefoglalót, de most nagyon gyorsan fog érkezni a következő poszt, ahol többünk átfogó benyomásával is találkozhattok majd.

A kommentszekció aranyköpései itt:

Közzétette: Madridi Merengués – Real Madrid Szurkolói Blog – 2020. június 29., hétfő

Oszd meg a posztot, ha tetszett!