Pontazonosság (Getafe – Real Madrid összefoglaló)

Getafe - Real Madrid összefoglaló nyitókép

Igen, bizony, beértük pontszámban a Barcelonát! Óriási fegyvertény, hogy míg a Real magabiztosan hozta a meccsét a kupaindulásra hajtó ellenfél ellen, addig az ősi rivális a tabella utolsó helyezettje ellen vesztett pontokat. A folytatásban azért árnyaljuk kicsit az összképet, de lényeg a lényeg, beértük a katalánokat! Getafe – Real Madrid összefoglaló a bajnokság 19. fordulójából.

Az első dolog, amire szeretnék kitérni, hogy a Madrid sikere a két legnagyobb vezéregyéniség nélkül jött össze, hiszen Ramos eltiltás, Hazard pedig sérülés miatt nem lehetett ott a gyepen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a hiányuk nem látszott meg a csapat játékán, de a három lőtt gól az három lőtt gól, ami egy ilyen harcosan küzdő (sőt, tegnap néha szimplán csak durvuló) gárda ellen kalapemelésre méltó.

Getafe - Real Madrid kezdő
Se Ramos, se Hazard, a védelem azért rázár

Itt utalnék vissza először a beharangozóban leírtakra. Ott azt mertem állítani az eddigi meccseik alapján, hogy jó értelemben vett agresszió és fegyelmezett csapatjáték várható tőlük. Ami ebből végül megvalósult, az az agresszió és a védekezésbeli fegyelmezettség. Nem tudom, hogy a támadásoknál elfogyott-e a kreativitás, és emiatt nem tudták harcosságukat helyzetekben realizálni, vagy alapvetően a gól nélküli döntetlen lett volna a céljuk egy amolyan korai Cholo-féle Atletico-stílusban (én utóbbira tippelnék), de olyan csontzenét szolgáltattak, amire még a Blue Man Group is csak irigykedne. A játékuk kimerült abban, hogy a szélen felfutó hátvédeknek előreküldték a labdát, hogy azok beadhassák; amikor a Madrid birtokolta a bogyót, akkor pedig faragták, akit csak értek.

Őszinte leszek, amikor az első negyed órában néztem a meccset, akkor erősen vizionáltam egy 0-0-t. A Getafe részéről a fentebb leírtak miatt, a Madrid részéről pedig azért, mert a játékunkból hiányzott a win condition (gyűjtögetős kártyajátékok használói előnyben a kifejezésnél, a többieknek rövid magyarázat hozzá: az a játékos és/vagy taktikai elem, amivel győzelemmé váltható előnyt szerzel a másik féllel szemben): Karim – akitől idén a gólok várhatók – el volt szigetelve a többiektől azáltal, hogy a szélsők passzívak voltak (Bale és Isco esetében sem vonul be ez a meccs a legjobbjaik közé), a középpályán pedig a CKM nem (volt) képes azt az intenzitást nyújtani, mint a KFC.

Nem mennék bele a meccs percről percre való elemzésébe, mert azt több forrásból is elérhetitek – illetve a poszt végén itt lesz a videó a fontosabb eseményekről -; inkább az állapotokat és a folyamatokat szeretném kicsit részletesebben megjeleníteni.

Állapotok és folyamatok

Állapot például az, hogy a csapat Ramos és Hazard hiányában bár nem volt képes megnyugtatóan domináns játékra, mégis kapott gól nélkül, és magabiztos eredménnyel nyerte a találkozót. A vezéregyéniség szerepét Varane vette magára, és ezt nem a góljai miatt mondom. Ő sem játszott tökéletes meccset, de korábban többször illettük azzal a(z amúgy jogos) kritikával, hogy Ramos hiányában nem képes a védelem vezérévé válni. Tegnap viszont nemhogy a védelem, de az egész csapat egyik legfontosabb alakjává vált: helyezkedésben hozzá igazodtak a srácok, és nem egyszer ő határozta meg a támadás irányát is. Másfél gólja csak ráadás mindehhez.

Varane
Név: Varane; Feladata: Vezér; Értékelés: Kitűnő

Állapot az is, amibe Courtois került, miszerint már meccsek óta folyamatosan a csapat egyik legjobbja. Komolyan, mintha adrenalin-fröccsöket inna meccs előtt, annyira fel van pörögve, és annyira együtt él a játékkal. Főleg a korábbiakhoz képest. Ha így folytatja, év végén a Zamora-díj is leeshet neki (jelenleg holtversenyben áll Oblakkal).

Azt mondtam, hogy ez egy állapot? Igen, az. De egyben folyamat is. Ez az a kettősség, ami a legtöbb esetben jelen van. Szinte minden eseményt értelmezhetünk állapotnak, de értelmezhetjük egy folyamat részeként is. Állapot például az, amilyen formában a belga véd, de egy folyamat része, ha azt is nézzük, hogy honnan jutott el idáig.

Mint ahogy a csapat formája, dominanciája is egy ilyen esemény. Ha csak a jelent, azaz a tegnapi meccset nézzük, és azt állapotként vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy Hazard hiányában bizony van, lehet okunk panaszra. A támadókhoz szinte alig sikerül eljuttatni a labdát: Bale az összjátékokban minimum emberhátrány, Isco meccsekre el tud tűnni, a CKM pedig már nem tud a támadásban és a védekezésben is egyszerre kiemelkedő lenni. Ha azonban folyamatként tekintünk rá, akkor inkább bizakodásra van okunk: a csapatszintű védekezés év eleje óta úgy állt össze, mint a hűtőben felejtett főzelék. Egy csapat építése márpedig a védekezés rendbeszedésénél kezdődik. Ezen kívül Valverde szerepvállalása az, ami mindenképp üdvözölendő. Tegnap is csereként beállva adott egy önzetlen és okos gólpasszt Modricnak, de nála is inkább a folyamat az, ami figyelemre méltó. Kellett hozzá Lukita sérülése, de az uruguayi azóta kirobbanthatatlan a csapatból.

Nagyon várom már, hogy Hazard és Asensio visszatérhessen a sérüléséből. Bár a középpályás felhozatal továbbra sem túl bő, hajlandó vagyok megtenni azt a kijelentést, hogy a keret az ő visszatérésükkel vetekedni fog a legendás 2016/17-es keretünkkel.

Üdítő látni azt is, hogy a kidolgozott helyzetek hiányában a Madrid (hosszú idő után talán először) újra sikerrel alkalmazta a pontrúgásokat. Az első és a második gól is Toni szabadrúgásából indult.

Egyéni teljesítmények

Rátérve a játékosok értékelésére, kezdjük a meccs emberével, Courtois-val. Bár az elején azt írtam, hogy a Getafe részéről a támadásoknál elfogyott a kreativitás, azért így is eljutottak párszor Thibaut kapujáig. A belga pedig akkora védésekkel tartotta meccsben övéit, hogy kérdés sem lehetett az ő győzelme a meccs embere szavazáson.

Getafe - Real Madrid Courtois

Következzenek azok, akik jól teljesítettek. Nálam ebbe a kalapba Varane, Mendy és Casemiro kerülnek, illetve a cserék közül Valverde. Raphael vezér volt, főleg testbeszédével és nyugodtságával irányította a Madridot. Mendy és Kázmér voltak azok, akik felvették a kesztyűt, és a Getafét a saját fegyverükkel, az agresszióval ártalmatlanították – kiemelendő, hogy az esetek többségében szabályosan. Fede pedig csereként is megmutatta, hogy a fizikuma és a dinamizmusa miatt jelenleg miért kihagyhatatlan a gálakezdőből. Kroost megemlíteném még itt, a két szabadrúgása kellett a győzelemhez, ezeken kívül pedig a cseréjéig fegyelmezetten végezte a dolgát.

Az átlagos kalapba én Carvajalt, Militaót, Modricot, Benzemát és Jovicot raknám. Ők azok, akik hozták a tőlük elvárhatót, de vagy a Getafe stílusa (Carvajal+Modric), vagy a pályán elfoglalt helyük (Militao+Benzema+Jovic), esetleg a kapott percek száma (Jovic) miatt beleszürkültek a mezőnybe.

Akiktől pedig többet vártam volna, az Bale, Isco és Vinícius.

Garethnél meg kell említeni, hogy többször visszazárt segíteni a védekezésben, de ez nem menti fel az alól, hogy a kapu előtt és támadásban rendre rossz megoldást választott. Ez alól kivétel az utolsó perces indítása Valverdének, amiből Modric gólja született, de egy ekkora névtől talán várható lenne egy meccsen egynél több jó megoldás. A kapu előtt pedig az idei Viníciust idézte.

Iscót éreztem hármuk közül a legkevésbé gyengének, mert nála az is előfordult, hogy utolsó ember volt a támadásépítések indításakor, és többnyire jól helyezkedett a pályán. Mégis, Benzema szürkesége az ő kritikája leginkább, hiszen az ő játékszervező képességei azok, amikkel játékba illett volna vonni a franciát. Biztató, hogy hajlandó ennyire visszalépni az építkezés folyamatánál, de végig kellene gondolni, hogy mennyi haszna van ennek, ha közben a támadásoknál hiányzik a jelenléte.

Vinícius pedig továbbra sem képes továbblépni a saját árnyékán. Amiért Solari edzősködése alatt megszerettük, azt azóta egyszer sem tudta megmutatni. Akkor tiniként a Madrid vezéregyénisége tudott lenni, idén viszont a mezőnyben is kevesebbnek érződik, nem csak a kapu előtt. Nála azt kell megjegyezni, hogy a harmadik gól tőle (és Mendy-től) indult, de a gyámoltalanságát ez sem ellensúlyozza.

Getafe - Real Madrid Kroos
30. szülinap, 3-0. Véletlen lenne? 😉

Konklúzió

Összességében elmondható, hogy a fiúk remek teljesítményt tettek le az asztalra, és a rosszak sem voltak vállalhatatlanok. Ráadásul egy nagyon kellemetlen focit játszó, az El-helyekre hajtó Getafét sikerült egyértelműen felülmúlni a játék szinte minden elemében.

A legnagyobb pozitívumok: Courtois meccsek óta bizonyítja, hogy megérte őt elhozni, Varane végre villantott valamit a galloknál már szinte állandó vezetői képességeiből, Valverde pedig megmutatta, hogy csereként is lehet számítani rá.

Pontszámban beértük a Barcelonát, amihez kaptunk némi holland-kínai segítséget (de Jong kiállíttatta magát, Wu Lei pedig belőtte az egyenlítő gólt). És hogy egy kicsit még boldogabbak lehessünk, a katalánok mindkét góljára is túlzás azt mondani, hogy tudatos támadásépítés után születtek volna.

Zárásként a meccs mozgóképes összefoglalója előtt még olvassátok el gwolf Facebook-jegyzetét a legjobb kommentjeitekből!

Folytatás szerdán a Valencia elleni Szuperkupa-elődöntővel, addig is szívesen látunk mindenkit a kommentszekcióban.

Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!