Rodrygo tripla a féltucatban

A Real Madrid többek között a BL-ben kezdőként debütáló Rodrygo mesterhármasával magabiztos győzelmet aratott az A-csoport 4. fordulójában. A fiatal brazil támadó rekord idő alatt érkező duplája az egyébként is szerényebb játékerőt képviselő „török” gárda maradék kedvét is elvette, és meglehetősen egyoldalú mérkőzés kerekedett az előzetesen bonyolultabbnak gondolt találkozóból. Ezúttal nagyon sok pozitívumot lehet találni a mérkőzésben, ki is fejtünk néhányat. Összefoglalunk.

Ebben az összefoglalóban ahelyett, hogy újra közvetíteném a meccs fontosabb pillanatait, inkább néhány benyomást osztanék meg.

A Real Madrid méltatása előtt szögezzük le, hogy a Galatasaray meglepően gyenge teljesítményt mutatott, és a meccs előtti nagy fogadkozásnak, hogy tudniillik az esélytelenek nyugalmával fognak győzelemre törni, nyomát nem lehetett látni. Sajnos még egy tisztességes ellenállásnak sem. A meccs egy közepes edzőmérkőzés képét öltötte fel, melyben számomra a legnagyobb izgalmat az jelentette, hogy Galata az első félidő derekán elkezdett némileg keményebben rugdosódni, és aggódtam, hogy belesérül tőlünk valaki.

Azt gondolom, hogy a harmatos vendég teljesítmény egyik oka a bevezetőben említett gyors és meghatározó hátrányba kerülés volt. Ennyire azért nem gyenge ez a Galatasaray. Ja, de. Az, hogy 4 forduló alatt egy rúgott gólra sem futotta, legfeljebb a török klub pénztárosának okoz örömet, mert nem kellett senkinek gólprémiumot fizetni.

De térjünk vissza a mérkőzés elejéhez. Többször leírtam már, hogy a két fiatal brazil titánból nem kérdés, kiben van több potenciál, és szerda este Rodrygo ezt bizonyította is. (Viniciusnak is megvannak az erősségei, de a góllövés egyelőre nincs köztük.) Ez a nap az, amely napon véget ért Rodrygo „beilleszkedése”, a hazai publikum megszokása, a csapatba való integrációja. És amit már fejtegettem egy korábbi írásban is, még élénken emlékszem Cristiano Ronaldo Manchesterbe igazolására és első meccseire. Maradjunk annyiban, hogy Rodrygo nem rosszabb nála. Sőt.

Egészen más típusú játékos, sokkal közelebb lesz ő Messi játékához, mint Ronaldóéhoz. De Messi debütáló évére nem emlékszem. (Emlékszem viszont Messi válogatott bemutatkozására, mert arra a Népstadionban került sor, és számára piros lappal végződött. Akkor megmondtam, hogy nem lesz belőle semmi. Már akkor látni lehetett, hogy ügyesen bánik a labdával, és elképesztő indulási sebessége van.

Csak arra akarok kilyukadni immár egyre biztosabban, hogy minden esélye megvan annak, hogy egy, később a legnagyobbak között emlegetett játékos kiteljesedésének legelejét követhetjük most élőben. Persze ezer felé ágazhat még a sorsa, például eligazolhat a Barcába jövőre, befolyásolhatják a fejlődését sérülések, a magánélet, vagy az érettségijének minősítése, hogy felveszik-e valamelyik egyetemre állami finanszírozásos képzésre, hogy mennyire bírja az alkoholt a kolesz bulikon. Hogy mennyire teszi tönkre az életét egy gold digger barátnő, hogy mikor kapja meg Benzemától élete első handycam-jét, hogy hánnyal megy a kocsija, és tudja-e a mobiljának kamerája a 120 fps-t 8K-ban, és más fontos dolgok, amik egy 18 éves jóképű fiatalembert foglalkoztatnak. Vagy – félve teszem hozzá -, hogy milyen edzők kísérik útját. Azért nem mindenkinek jut egy Ferguson. Ezt most nem fejteném ki jobban, ekéztük eleget Zidane-t, aki most utóbb nem mellékesen az éledezés jeleit mutatja.

Ezt leginkább Valverde miatt mondhatom, aki ma lényegében Modric helyett kezdett a középpályán, hisz Casemiro is kifutott a gyepre. Az ő játéka nem annyira látványos, mint Rodrygóé (vö. mindenki az énekesbe szerelmes), de a meccsre gyakorolt hatása szintén nagyon jelentős. Szóval – bár Solari is szerette és játszatta -, Zidane elmondhatja majd magáról, hogy Valverde nála teljesedett ki. Ha gonosz énemet a billentyűzethez engedem, akkor azért meg lehet jegyezni, hogy az uruguayi középpályás a Llorente, Ceballos, Reguilón, Hakimi, Kubo, Brahim, Ødegaard sor mellett az egyetlen játékos, aki a „nem kell” plecsnit valahogy elkerülte Zidane íróasztalán. Ez azért relativizálja némileg a kopasz trénerünk teljesítményét a fiatalok beépítése terén.

De egy ilyen meccs után térjünk vissza a dicséretekhez. A csapat zsinórban a 4. tétmeccsén nem kapott gólt. Ha hozzátesszük, hogy Varane nincs igazán formában, és a baloldalunkon láthatóan Zidane se tudja eldönteni, hogy Marcelo vagy Mendy, ez igencsak megsüvegelendő teljesítmény. Kell ehhez egy stabil Courtois is. Azt gondolom, hogy amit a belga a 36. percben mutatott, amikor kirobogott hárítani, jól aposztofálja, hogy visszatért a magabiztossága. A labdával akkor találkozott, amikor épp elhagyta a 16-ost, a kezét már nem használhatta, de elképesztő hidegvérrel simán elvitte testtel a támadó elől, majd hidegvérrel kitette jobbra Carvajalnak. Nagyon profi volt!

Hogy a pozitívumok sorát folytassam, Hazard játéka is egyre hasznosabb. Szerda este fogalmaztam meg magamnak, hogy, amit mostanában többen önbizalomhiánynak gondolnak nála, hogy lövés helyett inkább a passzt keresi, az sokkal inkább egyfajta „Guti-gén” jelenléte, sem mint bizonytalanság. Hazardnak agya van a játékhoz, ami nagy kincs a mai mezőnyben. Kiemelkedően lát a pályán, és sokkal inkább csapatjátékos, mint a legtöbb meghatározó „franchize” player. Ezek a játékosok általában megszállottként hajszolják a gólokat, gondoljunk csak CR7-re, de Hazard nem ilyen. Láthatóan nem a saját triplára gyúr, hanem a csapat győzelmére. Nem csak ennek a meccsnek vonatkozásában lehetett látni, hogy a cseleivel magára húz 2-3 embert és mellettük le tudja tenni a kulcspasszt. Sztárallűrnek nyoma sincs, dolgozik és teljesít. Nekem nagyon szimpatikus.

A Galatasaray hozzáállását szépen színezi a tény, hogy Terim a félidőben lehozta két fontos támadóját, Andonét és Nzonzit, már egyértelműen a hétvégi bajnokira gondolva. Egyszerűen elengedte a meccset. Megváltoztatta a felállást egy 5 védős rendszerre, de láthatóan mindegy volt, hogy 3, 4 vagy 5 védő nem hajlandó a szoros emberfogásra. A támadóink azt csináltak, amit akartak, a török védelem ragyogóan asszisztált hozzá. Ez egy ilyen nap volt.

Zidane önmagához képest hamar húzott taktikai cserét (Marcelót már az első félidőben le kellett hozni egy kisebb sérülés miatt – helyére Mendy állt), és indokolható, hogy az idényben legtöbb percet kapó Casemiro ment le a 60. percben Modric javára. A 68.-ban pedig Hazard kapott pihenőt, Isco pedig értékes jétékperceket. Azt gondolom, hogy ellentétben a megelőző meccseivel, jól szállt be. Nagyon aktív volt, sokat mozgott labda nélkül, rögtön egy gólba tartó fejessel kezdett, és később is értékes megmozdulások sorát mutatta be. Abszolút rendben volt.

Modric játékán egyre inkább látszik a kor, ő már elég rutinos hozzá, hogy egy agyonnyert meccsen ne szakadjon meg, de hozta ő is az elvárhatót, extrára már nem futotta tőle szerda este.

Ezen az estén még Marcelo is maradandót alkotott, pedig csak egy szűk félidőnyit bírta, de adott két gólpasszt és hátul sem volt szembeötlő hibája.

Érdekes volt, hogy kimondatlanul is a kezdőbe vártam Lucas Vazquezt, annyira mellőzve (tartogatva?) volt a megelőző meccseken, ehhez képest (valószínűleg a kényszerű Marcelo csere is szerepet játszott benne) ezen az estén sem kapott lehetőséget. Zidane elkezdte olvasni a szaksajtót, és rendesen megtrollkodja a main stream véleményeket. Ennyit arról, hogy Vazquez lenne Zidane kihagyhatatlan líblingje.

Apró, de szívet melengető jelenet volt, hogy Casemiro, miközben a többiek az első gólját ünneplő Rodrygót ölelgették, az ominózus labdát kipasszolta a kispadhoz, és kérte, hogy tegyék el emlékbe Rodrygónak. A végén a 18 éves és 306 napos tini ezzel a labdával a hóna alatt sétált be az öltözőbe.

Egy ilyen gálán, ahol az ifjonc ver egy triplát (egyébként ballal, fejjel, majd jobbal) dőlnek a rekordok. Én mégis Benzema 50. BL gólját emelném ki. Erre korábban csak Raúl és CR7 volt képes habfehér színekben.

Fun fact: Keylor Navas a BL-ben még nem kapott gólt, mióta a PSG-be igazolt. De legalább védett egy 11-est is tegnap. Itt jegyzem meg, hogy hihetetlenül tudatos és vérprofi a costa ricai, kb. másfél nap alatt illeszkedett be a PSG-be. Egy hét alatt lett közönségkedvenc. Néha ide kell citálnom, hogy a munka és az alázat kifizetődő. A mai világban kellenek az ilyen példák.

A mérkőzés 6-0-járól megint az jut eszembe, mint a bajnoki 5-0 után is írtam, hogy jó lett volna a következő meccsre hagyni belőle vagy két találatot. A hétvégén az Eibarhoz fogunk utazni, és ha mostanában reális képet akarunk kapni a Real Madridról, akkor kétmeccsenként kell a teljesítményt értékelni. Az 5-0-t egy sovány 0-0 követte. Ez a BL-es 6-0 persze önmagában is értékelhető, mert gyakorlatilag biztosította a továbbjutást a csoportból, de a csapat középtávú teljesítményét most megint a hétvégi bajnokival együtt lenne jó elbírálni. Ha a helyzetkihasználásunk megint visszaesik a béka segge alá, akkor a csapat fejlődése továbbra is kérdőjeleket fog felvetni. Jól esik a szurkolónak a nagyarányú győzelem, a gála, de ha képtelen a csapat legalább a győzelmek szintjét hozni (akár egy kicsit gyengébb, nyögvenyelősebb meccsen is), akkor nehéz lesz trófeákat felmutatni a szezon végén. A mentális erő pont az ilyen gálák után kell, hogy megmutatkozzon, mert a Reálnál a magabiztos győzelem eddig elégedettséget, eltelítődést, sebességvesztést okozott a következő meccsen, nem sikerült a lendületet továbbvinni. Jó lenne már egy ilyet is látni. Ha a hétvégén egy okos futballal elhoznánk a 3 pontot, le merném írni, hogy megmozdult valami.

Végezetül itt egy link, aki úgy érzi, támogassa az ügyet!

https://madridom.hu/blog/2019/11/07/segits-egy-jo-ugyet-es-legyen-tied-egy-raul-altal-dedikalt-real-madrid-mez/

Oszd meg a posztot, ha tetszett!