Egyfrontos háború

A Real Madrid hazai pályán 4-2-re nyert a bajnokság 8. fordulójában az eddig meglepően jól teljesítő Granada ellen. Bár az eredmény talán nem ezt tükrözi, a hazaiak dominálták a meccset. Összefoglalunk.

Már a keret kihirdetésekor biztossá vált, hogy nem fog balhátvéd szerepelni ezen a meccsen. Ugyanis Marcelo, Mendy és Nacho is kimaradt (Reguilón és Hakimi pedig…); így a kérdés csak az lehetett, hogy három középső védő szerepel-e majd, vagy Carvajal és Odriozola közül az egyik kerül kényszerből balra.

Ha valaki volt olyan makacs hülye bátor, hogy előbbit válassza a Tippeldében, akkor álljon be mögém a sorba a naivok királya címért… Ugyanis Dani húzta a rövidebbet. (Raulitás szerint volt ilyen tavaly is, nekem nem rémlik – homályosítsatok már fel a kommentek közt, légyszi!)

A középpályán kellemes(?) meglepetésként érhetett minket Valverde neve. Zidane ritkán használja a keret fiataljait, amikor viszont igen, akkor az Vazquez és Nacho. Az uruguayi viszont nem először kerül be a középpályára az első percektől, és ez szerintem mindenképp üdvözlendő változás. Hatalmas a munkabírása – mint azt később ezen a mérkőzésen is megmutatta -, és valami csodálatos érzékkel tartotta nyomás alatt az ellenfél középső alakzatának hátsó traktusait.

Ha így folytatja, hamar a gálakezdőben találhatja magát – Zidane csodálatát már megnyerte

Első félidő

Nagyjából annyi időbe telt, míg ezt a mondatot legépeltem, mire Benzema megszerezte a vezetést Bale csodás külsős passzából. Tipikus tap-in gól volt, de a passz módjáról nekem egy korábbi játékosunk jutott eszembe. Aki már a Decima idején Madrid-drukker volt, az emlékezhet még egy argentin srácra, aki annyira egylábas volt, hogy a jobbal való labdakezelés helyett inkább a “rabona” fantázianevű mozdulattal, a jobb lába mögött átvetett bal lábával adta be a bogyókat. Ironikus, hogy pont di María miatt került Ancelotti edzősködése alatt Bélus a jobb oldalra. Viszont a tegnapi összecsapáson villantott megoldása is azt mutatja, hogy bár a technikai eszköztár a birtokában van az ez oldali jó szerepléshez, azonban igazán kimagasló teljesítményt csak ilyen extraklasszis megoldásokkal tud letenni innen a gyepre. Ez pedig senkitől sem elvárható nem csak hogy meccsről meccsre, de még öt meccsenként se nagyon. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy a walesi mén sokkal nagyobb hasznára lehetne a csapatnak a bal oldalon.

Az első félidő szinte csendben telt el, írnám, de akkor bizony hazudnék. Olyan formás támadásokat vezetett ugyanis a habfehér had, hogy a szerkesztői chatben felvetettem a “joga bonito” kifejezést. Volt olyan egyérintővel végigjátszott bal oldali offenzíva, hogy az xGChain és xGBuildup értékek visítva szaladtak le a grafikonokról (tudom, ne káromkodjak már).

Carvajal rontott el két komoly lehetőséget, majd az utolsó pillanatban a lefújás előtt Valverde szerzett vissza harcosan egy tőle hosszan elpattanó labdát, továbbpöckölte Hazard-nak, aki eztán alálöbbölt, a bogyó pedig a dermedt kapus és az el/becsúszó védő álmélkodó tekintetétől kísérve a hálóba pottyant. Milyen kifejező is a magyar nyelv! Lényeg a lényeg, Eden megszerezte első gólját habfehérben, ez a találat pedig nem is lehetett volna hetes mezhez illőbb. Raúl könnybe lábadt, az szinte biztos.

Jaj, majd elfelejtettem! Csere volt az első félidő 30. percében. Kroos nem tudta folytatni, Modric érkezett a helyére.

Csak emlékeztetőül: anno Ancelotti rekordhosszúságú győzelmi sorozatot felépítő csapata akkor omlott össze, amikor kiesett sérülés miatt az agyonhajszolt középpálya motorja.

Második félidő

A játék úgy folytatódott, ahol az első abbamaradt: Real-fölénnyel.

Gyönyörű, napsütéses őszi idő volt a meccsen, várható volt tehát, hogy a Toni helyett fél óra után a gyepre tett Aranylabda megcsillan majd. Egy órányi játékidőt követően, Hazard visszatett labdája után a horvát zseni akkora bombát küldött a felső sarokba jó 20-25-ről, hogy a helyi terrorelhárítási osztály még most is készültségben van.

Nincs azonban Madrid-meccs Benny Hill Show nélkül, így előbb Areola hozott össze egy nevetséges büntetőt (Courtois arcán felcsillanó mosoly vagyok), amit a Granada értékesített is; majd pedig egy szöglet közben bemutatott, Alvaro ‘Hjúgrent’ Odriozola csúfos vereségével záruló küzdőharc-figura után pofozott be egy újabb szépítő találatot az ellen – hogy a bírói kar mire figyelt, azt tán inkább ne találgassuk.

A meleg pitét végül James hűtötte le, aki a hosszabbításban bongyori jobbhátvédünk tanítani való visszatett labdáját gurította az ellenkező irányba mozduló kapus helyére.

Továbbra is igaz, hogy a Real Madrid nem képes kiegyensúlyozott teljesítményre. Ez pedig nem csak a szezont tekintve igaz, hanem egy meccset nézve is (Raulitás is írt erről a beharangban).

Gondolatok a mérkőzés után

Az események összefoglalásával ezennel végeztem is, de álljon még itt pár tanulság a tegnapi párharcból:

  • Nagyon úgy tűnik, hogy Zidane a bajnokságot tekinti elsődlegesnek, hiszen mi másért lenne ennyire ingadozó (és, főleg, a BL-ben ennyire szánalmas) a teljesítmény?
  • Valverde a meccs embere, vita nincs. Ennek a srácnak három tüdeje van, és szerintem még csak az elsőt használta tegnap.
  • Bale hasznos tagja tud lenni a csapatnak, DE csak a megfelelő poszton, és meghatározott rendszerben. A munkamoráljáért ennek ellenére jár a répa vagy a kockacukor.
  • Hazard ugyan gólt lőtt és gólpasszt adott, mégis sokkal emlékezetesebb vele kapcsolatban az, hogy mennyire nem emlékszem ezen kívül értelmes megmozdulásra tőle.
  • Ez utóbbiban csatlakozik hozzá Isco.
  • Végül pedig itt a bizonyíték, hogy Areola ugyan jó kapus, de Courtois sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt hoz… 😉

Folytatás a válogatott szünet után!

Hala Madrid!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!