Biztosan állíthatom, hogy a többség nem erre számított, hiszen valójában nincs akkora különbség a két együttes között, mint amit az eredmény sugall. Azonban most pechünkre a szélsőséges eset érvényesült, azaz a Real Madrid minden helyzetét kihagyta, míg a Barcelona mindent IS berúgott. Összefoglaló. 

Lőtt gól nélkül

A legjobban az mutatja mennyire igaz az előbbi állítás, hogy míg a Real 14 próbálkozásból mindössze 4 alkalommal talált kaput, addig a vendégek csak 4-szer lőttek kapura, de abból 2 kaput is talált. 

Ugyan volt néhány helyzete a hazai csapatnak, de nem tudta gólra váltani ezeket, így a félidei pihenőre 0-0-val mentek a csapatok. Azt viszont mindenképp érezni lehetett, hogy az elpuskázott lehetőségek még vissza fognak ütni. Talán törvényszerű is volt, hogy a Barcelona be fog találni, ahogy az a szünet után nem sokkal meg is történt, a vezetés pedig Suárezhez köthető. Majd a 70. perc környékén további két gyors góllal növelte előnyét a katalán gárda, amellyel el is döntötte a Copa del Rey egyik elődöntőjét. 

Persze a helyzetkihasználás visszatérő probléma sok csapatnál és a Realnál is, csakhogy a múltban általában inkább az önzőzés vetett gátat a ziccereink értékesítésének. Ellenben most a habfehérek nagyrészt Vinicius tapasztalansága miatt szenvedtek az akciók befejezésével. 

Barcelona uralta az első félidőt?

A mérkőzés hasonlóan indult, mint az odavágón.  Solari szereti ha intenzíven kezdünk, ezért ilyenkor a csapat megnyomja az első negyedórát, aktívan támadnak és labdavesztés után is fennmaradnak. Ezzel egyrészt pszichológiai előnyre tehet szert a csapat. Másrészt ha sikerül, akkor az eredményjelzőn is előnybe kerülhetnek – mint ahogy történt a Camp Nou-ban. 

Tegnap azonban gyorsan magához ragadta a kezdeményezést a Barca és türelmes labdabirtoklást valósított meg. Nem estek nekünk, hanem vártak a lehetőségre, ami az első 45 percben nem nagyon akart érkezni. A hazaiak elég jól levédekezték a területet, úgyhogy a vendégek fölénye ilyen értelemben impotens volt. Nem beszélve arról, hogy nem sikerült helyzeteket kidolgoznia, a Real védeleme tehát állta a sarat, ekkor még…

Mégis több helyzet a Realnak

A habfehérek alapvetően mélyen védekeztek, amely során mindenki kivette a részét, azaz szervezetten, fegyelmezetten visszazártak. Lehet itt gondolni Benzemára is, aki szintén visszalépett egészen a saját térféle közepéig, hogy segítse a védekezést, de a két szélsőnk is így tett. Különösképp igaz ez Lucasra, akinek fontos feladata volt a jobb oldali védekezésben. Mivel az ellenfél céljai közt ott szerepelt, hogy gyakran alakítson ki előnyös helyzetet Dembele és Jordi Alba Carvajal ellen, ezért Lucasnak mélyen kellett visszazárnia, hogy levédekezze Jordi Albát. 

A másik fellelhető elem a Barca játékában szintén a bal szélhez köthető. Jordi Alba pár alkalommal labdával kereste Suárezt, méghozzá rendre Lucas és Modric között megnyíló passzsávban. Ahogy a lenti képen is látszik, Lucas kilép Albára, míg Modric Busquetsre vigyáz, ezért pont elegendő rés keletkezik. Alba labdáját itt Modric épp hogy elcsípi.

Benzema helyezkedésére visszatérve: a következménye az volt, hogy így a Real ritkán helyezett közvetlenül nyomást az ellenfél belső védőire, ezért a vendégek nagyobb labdabirtoklást tudtak kialakítani. Mindez persze nem volt mentes labdavesztésektől – akár véletlen folytán, akár a Real középpályás pressing kényszere által -, amik kontrákban végződhettek. Solari egyik legnagyobb fegyvere tehát a kontrák lehettek volna, de az esetek többségében a Barca korán, még középen megállította az akciót, mielőtt a szélső területekre kerülhetett volna a labda. 

Ennek ellenére, akadt pár helyzet kontrából, bár az első fél órát vizsgálva mindössze egy ugrik csak be. Amikor Vinicius kissé szerencsésen került helyzetbe a 23. percben. A többi kísérlet azonban korán elhalt ebben az időszakban. Csakhogy a félidő végefelé még akadt 1-2 említésre méltó lehetőség. Gondolok itt arra a szituációra, amikor Casemiro adott remek passzt Viniciusnak a 36. percben, amiből majdnem Benzema találhatott be. Vagy két perccel késöbb megint Viniciusnak adódott komoly lehetősége.

Tehát összességében vizsgálva, a támadó fázis nem mondható igazán jónak, annak ellenére, hogy végigment pár kontra, amikből így is meglehetett volna nyerni a mérkőzést. Ez szerintem vékonyka, nem mutatott sokat a Real Madrid. 

A két fiatal szélső jeleskedett 

Bár nem kívánom összehasonlítani Dembelét és Viniciust, de ki kell emelnem őket, mivel mindkét csapatban ők jeleskedtek a leginkább. A különbséget biztosan ők jelentették, mert mindketten állandó feladatot adtak a védőknek.

Ugye, Vinicius a konktráknál kapott főszerepet főleg, mikor a gyorsaságát kihasználva teremtett helyzetet. De az egy az egy elleni ügyessége révén is képes volt megbontani a Barcelona védelmét, valamint a legközelebb ő került a gólszerzéshez.

Dembele játéka Carvajal ellen volt fontos, hogy Jordi Albával meg tudják bontani a Real védelmét. Emellett pedig volt 3 akciója, amikor a hátvédekek mögé futott be. Az egyik Carjaval ellen volt az első félidőben (lenti kép), míg a másik kettő a második félidőben  történt. Egyszer ismét Carvajal ellen, majd pedig Reguilon ellen. Mindkettőből gólt szerzett a Barcelona.

Második játékrész

Ahogy említettem, a térfélcserét követően Suárez révén hamar előnybe került a katalán csapat . Íme!

Ennél a szituációnál Lucas hibázik, hiszen még mindig hátrál mikor már rég Jordi Albára kellene figyelnie. Majd pedig Carvajal is lemarad Dembelé-ről.

Az első gólra még jól reagált a házigazda, mivel támadóbb szerepkört vett fel, ami formációváltást is magával hozott. Mikor náluk volt a labda, akkor 2-3-2-3-as alakzatot vettek fel, bár sokszor kiegészült a Varane-Ramos kettőse Casemiróval, amikor áttevődött a játék a Barca térfelére. 

Ezt egy erős 10-15 perces periódus követte, amikor a Real ha nem is sorra dolgozta ki helyzeteit, de legalább 3-4 komoly lehetőséghez jutott. Ezek ismét inkább Viniciushoz voltak köthetőek, de sajnos vagy a pontatlanság vagy Ter Stegen remek beavatkozása akadályozta meg a habfehéreket az egyenlítéstől.

A jó periódust gyorsan tönkre vágta a Barca második gólja, ami ugyan Varane öngóljának könyvelhető el, de nem ő vétette a legnagyobb hibát. Ahogy látható a lenti képen, a Real szétesik és nagy tér keletkezik a szerkezetében. Hiába próbál Benzema oldalirányból nyomást helyezni Piqué-re, attól még a vertikális és diagonális passzsávok nyitva állnak előtte. 

Mikor továbbhaladt a labdával, akkor Kroosnak és/vagy Viniciusnak kellett kilépnie rá vagy legalább szűkíteni a köztünk lévő távolságot, de ennek hiányában üres a passzsáv. Illetve Kroos itt nem figyel az ellenfélre, aki elmozogva szabaddá játsza magát.

Végül pedig eljut a labda Semedóhoz, aki indítja a beinduló Dembelét. Itt Reguilon hibázik, mivel nem követi le az ellenfél mozgását, hanem lest reklemálva megáll.

A második góllal már tulajdonképpen a párharc is eldőlt, mert bár még sok idő lett volna hátra, de érezhető volt, hogy ebből már nehéz lesz visszajönni. Pláne, hogy 4 perccel késöbb a kegyelemdöfést is bevitte a Barcelona, méghozzá Suárez buktatásáért megítélt tizenegyesből. Ez pedig teljes egészében lezárta a mérkőzés érdemi részét, bár volt még egy “parádés” Bale ziccer, de szerencsére lesről történt, úgyhogy vissza lett fújva. 

Végső gondolatok 

Összességében, a párharcot a Barcelona jogosan nyerte meg, hiszen jobban élt a lehetőségeivel. Bár alakulhatott volna egészen másképp a mai meccs némi szerencsével. Mindazonáltal most derült ki igazán, hogy a múltheti eredménnyel súlyos árat kellett fizetnie a Real Madridnak, amikor is Messi hiányában nem sikerült kiharcolni a győzelmet. 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!