A jövő Madridja megmutatta – mit is?
A Real Madrid Melilla elleni Copa del Rey visszavágóját illetően különös izgalmak nem voltak, az idegenbeli négygólos előny megalapozta, hogy olyan kezdőt küldhessen pályára Solari, mely „tétmeccsen” még biztosan nem játszott együtt. Ez a meccs lehetőség volt pár fiatal számára, hogy megmutassa magát, eközben gyakorlatilag a komplett gála kezdő pihenhetett. Ezzel együtt abszolút pozitív volt a találkozó, s bár a jelentős osztálykülönbség miatt helyén kell kezelni az összesítésben megmutatkozó 10:1-es gólkülönbséget; kétségtelenül tovább javult Solari mérlege. Lássuk azokat a pozitívumokat!
Délutáni napsütésben
A Real Madrid kapujában hosszú szünet után Keylor Navas tűnt fel, előtte a védelembe két „jobb bekket” is felrakott Solari Odri és Dani személyében, a nehezebb feladatot Carvajal kapta, neki a baloldalt kellett bejátszania. Vallejo tornyosult az egyik belső védő helyen, mellette Javi Sanchez tartotta a frontot. Isco végre kezdett és szerencsére nem vette el a kedvét, hogy egy ilyen „edzőmeccsen” került erre sor, láthatóan nagy kedvvel játszott – de erről még később. Az uruguayi Valverde is a kezdő 11-ben találta magát az utóbbi időben kifejezetten jól teljesítő Llorente társaságában.
Legelől Vinicius, Asensio és Mariano próbálta zavarba hozni a Melilla védőit.
Ha szeretnénk kicsit relativizálni a találkozót, akkor megemlíteném, hogy még jól emlékszem, amikor az Alcorcón vert ki minket a kupából, tehát nem vitatva az ellenfél gyengébb képességeit, azért a mez magától nem nyer meg egy ilyen párharcot sem. A meccs legnagyobb pozitívumának azt látom, hogy egy lefutott, túlnyert párharcban is volt kedve játszani a csapatnak, és a Melilla is vezetett pár szemrevaló támadást, és simán szerezhettek volna akciógólt is, ha kicsit pontosabbak. Navasnak csütörtök délután is be kellett pár bravúrt mutatni ahhoz, hogy az első félidőben ne kerüljünk hátrányba. Persze a játék képe egyértelműen mutatta a Real fölényét, és nagy örömömre az ellenfél védekezése kínálta lehetőségeket kombinatív sokpasszos játékkal reagálta le a Madrid. Ha nem is volt különösen jó a meccs, de szórakoztató volt, és a gólok száma fenntartotta az egyszeri drukker érdeklődését.
Engedjétek meg, hogy egy ilyen könnyed beharangozó és a kissé súlytalan találkozó után a pozitívumokra koncentráljak.
Asensio magára talál?
Asensio önzetlenül játszott (volt pillanat, amikor azt gondoltam, hogy indokolatlanul is), és felvállalta, hogy (legalább fél) vállára veszi a csapatot. Iscóval egyetemben élvezte a játékot, és törekedett a szép megoldásokra. Félóra elteltével 3 perc alatt vágott két szép gólt, amivel a hivatalos rész le is volt rendezve! Ezt követően időnként túlgondolta a triplázás lehetőségét, de játékát figyelve a régi szép idők jutottak eszembe, nem volt sztárallür, nagyképűsködés, felelőtlenkedés.
Isco volt a másik játékos, akinek a teljesítményét, gesztusait kiemelten követtem, és róla is csak elismerően tudok szólni. Ha már relativizálunk, akkor azt is el kell mondani, hogy az első gólja, amikor felverte a jobb felsőbe, az ugyanolyan nehéz, akár a Barca az ellenfél, akár a Melilla. Iscónak megvan a képessége, hogy bármilyen ellenfél ellen létrehozza magának a lövőhelyzetet, és csak örülhetünk, amikor ilyen magabiztosan értékesít. A tényt, hogy végigjátszotta a találkozót, a hétvégi bajnoki után fogom tudni értékelni – kíváncsian várva, vajon ott kap-e szerepet. Talán valamit elmond, hogy Solari legelőször Llorentét és Carvajalt kapta le.
A jövő lehetséges Madridjából értékes játékpercekhez jutott Valverde is, aki bár nem villogott, de teljesítménye a jobbak között volt említhető. Javi Sanchez védő létére még gólt is jegyzett, egy ösztönös mozdulattal emelte át a vendégek hálóőrét, Pedro Luis Moreno Gonzalezt.
Vinicius játékában nekem még mindig sok a sallang, de komoly lehetőség van a srácban, az nem vitás, ha van egy kis szerencsénk, akkor a szemünk előtt fog meghatározó játékossá érni nálunk! Azért várom már az első olyan gólját, ami nem megpattan, kipattan, kapusról megy be… De ez legyen az én bajom!
Mariano?
Akivel kapcsolatban egy kis hiányérzetem merül fel, az Mariano. Eltagadhatatlan, hogy őrá vigyáztak a legjobban, a meccs nagy részében double coverage-ben sínylődött, mindkét lábán állt 1-1 védő, de lehetett volna aktívabb, és pontosabb is, kétszer is hosszan szöktette magát ígéretes szituációban. Ő nem volt éles. Ami a legsajnálatosabb, hogy idő előtt le kellett hozni a pályáról, mert a jobb combhajlítójával történt valami. Emiatt jó pár percet a végén emberhátrányban abszolváltunk.
A Melilla emlékezetessé tette magának a Bernabeu-beli kirándulást, hisz egy jogos 11-est sikerült gólra váltaniuk, ez a fél tucat bekapott gól ellenére is gyógyírt jelenthet számukra – hisz elég hamar kiderült, hogy a párharc végkimenetelébe nemigen tudnak érdemben beleszólni.
Végül megismerkedhetett az első csapatban való játékkal Francisco Garcia, és a kistermetű Fidalgo is. Közülük a balfutó Garcia kapott több időt és nagyobb szerepet, a sebessége impozáns, de a kombinatív képességei még minden bizonnyal fejlődni fognak.
Solari adott lehetőséget Caballosnak is, ez igazából egy kis bemelegítés lehetett a vasárnapi bajnoki előtt. Volt pár gyors megindulása, pár értékes passza, de sokra nem ment a játékperceivel.
Summa summarum
A 6-1-es végeredmény mellett nem volt sárga lap a meccsen és azt feltétlenül ki kell emelni, hogy nem hentelt a Melilla, teljesen kulturált futballt mutattak be, s bár otthon némileg harapósabbak voltak, szimpatikus csapat benyomását keltették.
A mérkőzés gyarapítja Solári győzelmei számát, komoly negatívumot akarattal se tudnék felhozni. Sok hasonló szituációban láttuk már csapnivalóan szerepelni a gárdát. Nem egyszer futottak ki kis csapat ellen egyfajta „majdcsakrúgvalakiegygólt” mentalitással, és szenvedett a habfehér balett is, meg a néző is. Most erről szó sem volt. Tanárian le lett hozva a meccs egy nézhető verzióban, úgy, hogy a legtöbb pályára lépő épülhetett belőle. Sok mást nem kívánhattunk ettől a meccstől.
Vasárnap az újonc Huesca otthonába látogat a Real, egy árnyalattal nehezebb dolgunk lesz!