Kötelező győzelem, semmit sem jelentő találkozó

Akkor összefoglaltam a tegnap esti, idegenbeli 0-4-es győzelmünket a címmel? Rendben. Megbeszéltük. Ne is kattintsatok a ‘tovább’ gombra (vagy mi van itt lentebb), nem lesz semmi szöveg ott. 

REBELLIS VAGY!!! 

De ha már kattintottál: ez a meccs az a meccs, amit még Lopetegui is hozott volna, valószínűleg ugyanezzel a kezdővel, mert a sérülések és a CdR számunkra első fordulója ennyit jelent. Komolyan kérdezem: ki emlékszik a tavalyi első ellenfelünk nevére? A két, három, négy, öt évvel ezelőttire? Mindenkinek az Alcorcon jut eszébe, mert akkor ott épp megtoltuk a kiscsapat marketingjét…

Nem szeretem ezeket a ‘muszáj’ meccseket, mert olyan kezdő áll fel részünkről, akik nagyon ritkán játszanak együtt, nem értik egymás mozgását, nem tudják az edző (főleg a 3 napja edző edző) kéréseit zsigeri szinten értelmezni a saját és a csapatszintű játéknak megfelelően. Nézed az összevisszaságot és a katyvaszt, aminek eredménye sokszor egy, az erőnlét (ami itt nem azt jelenti, hogy ugyanannyit bír futni a 3. osztályú csapat is, hanem azt, hogy hiába bír ugyanannyit futni, hamarabb elfárad a több és gyorsabb irányváltoztatásokban) és a tudásbeli különbség miatt egy olyan győzelem, amit csak a KSH tart nyilván. Nyilván.

Tegnap a FB-posztokban leírtam: Odriozola és Vinicius. Ők voltak azok,akik önmaguk játékával képesek voltak a csapatjátékot is emelni. Még egyszer nem írom le a dicséretüket, tessenek ránk kattintani FB-n!

Számomra rohadt fárasztó megnézni egy-egy ilyen meccset, amikor önmagában senki sem volt túl rossz (kivéve Ramos és Lucas és a gólja ellenére is idegesítő Asensio), de egyszerűen az egyéni játékok nem kapcsolódnak össze és hiába oldja meg jól nagyjából mindenki a saját kis játékhelyzetét, azok összessége nem vezet egy kimunkáltabb, magasabb színvonalt bizonyító egésszé.

Ez mindig így volt és így lesz a TOP csapatoknál, amikor belekezdenek a saját kupaszezonjukba. Ez független attól, hogy Santiago most jött, mert Julen mellett is ilyen semmilyen lett volna a játék képe. Olyan, amikor nem érzed (illetve én biztosan nem) azt, hogy a csapat tudja, hogy mit miért csinál. Hogy van egy terve. Hogy van egy taktika. Hogy van egy alapjáték.

Csupán azt látom, hogy rapszodikus az egész, esetleges és csak úgy van. Ismeritek a Sötét Lovag jelenetét, amikor Joker elmondja az (egyik) életfilozófiáját: “én csak csinálok dolgokat”. Na, a tegnapi meccsen játszó madridisták is ilyenek voltak.

Ebből a társaságból emelkedett-emelkedhetett ki Vinicius, akiről ordít, hogy ÉRZI a játékot (Lucas a másik véglet: annyira rendszerjátékos, hogy soha a büdös életben nem fog zsigeri megoldásokat választani, akkor se, ha kiböki a szemét, csakis a begyakorolt figurák, mozgások) – mindamellett, hogy még sokat kell tanulnia, elsősorban mentálisan és taktikailag. Valamint Odriozola, aki meg nem vállalt túl sokat, de amit igen, azt pontosan.

Azért nincs értelme ezen a meccsen sokat agyalni, mert ez a kezdő max. még 1-3 alkalommal fog együtt játszani, ráadásul időben az egyes alkalmak távol lesznek egymástól, azaz nagyjából a következő ellenfél elleni első meccsen a Castillások és a felnőtt keret tagjai kb. újra bemutatkozhatnak egymásnak… 

Amit muszáj újra megerősítenem: ebből a meccsből semmi komoly következtetést nem szabad levonni, csupán megjegyzéseket tenni. A csapat Ramos és Lucas bűngyenge teljesítménye mellett is érezhetően motiváltan lépett pályára, de a játékunk nem lehetett harmonikus. Mint amikor Ti fociztok és vagy beálltok egy új csapatba, vagy hozzátok kerül egy-két új tag (gendersemleges mondat, figyelsz!?) és még nincs meg az összhang. Értitek, ugye?

A másik fontos dolog ilyenkor az legtöbbször, hogy az ifisták nagyon meg akarják mutatni, de egyben hibázni sem akarnak nagyot (ez kicsúcsosodott Sanchez 10. perces sárgájában tegnap, amikor a Castilla középső védője az ellenfél térfelén (tehát nem veszély zóna) egy, a Melilla támadójának felpasszolt labdánál, miközben 3 védőnk biztosított Sanchezt is beleértve (tehát nem veszélyes játékhelyzetben, vagy veszélyes játékhelyzetté alakuló szituációban) nemes egyszerűséggel hátulról becsúszva nyársalta fel a hazai játékost. Felesleges volt ott, akkor így. Elég lett volna megtámasztani a támadót, hogy max. hátra tudjon passzolni, vagy oldalra.

Ami lényeg, az itt jön videós formában.

Jár a pacsi az ellenfélnek, mert sportszerűek voltak (nyilván az egy-két kötelező odalépést is beleértve) és sokszor szépen járatták a labdát. Ugye, ők egy gyengébb szinten, de összeszokva játszottak, mi magasabb technikai-taktikai tudással, összeszokatlanul. Ezért lehetett az, hogy ők szebben passzolgattak, mi jobban egy-egyeztünk.

De a lényeg! Mivel ez a meccs 5 percet nem ér (a meccs, nem a csapat), holnap új poszttal jövünk! Vendégposzttal!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!