El Clásico Ronaldo és Messi nélkül

A Real Madrid és a Barcelona összecsapása mindig különleges alkalom, bár az utóbbi években talán csökkent a jelentőségük. Mindazonáltal ismét roppant fontos mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanis a holnapi találkozó a két ALIEN, Cristiano Ronaldo és Messi nélkül zajlik. Beharangozunk!

Pre Messi-Ronaldo éra – Zizou

  • 2005 Július 1. Messi csatlakozik a Barcelona felnőtt keretéhez
  • 2009 Július 1. Cristiano Ronaldo átigazol a Real Madridhoz. 

Így 2009-től kezdve kettejük szereplésével zajlottak az El Classicók, de nézzük mi volt előttük. Egészen 2005 áprilisáig kell visszautaznunk. Akkor a Királyi Gárda hazai pályán nyert 4-2-re, méghozzá Zidane, Ronaldo (a Fenomén), Raúl és Owen góljaival. 

Az akkori Real egészen érdekes csapat volt:

  • Casillas, R.Carlos – Pavon – Helguera – Salgado, Beckham – Gravesen – Zidane, Raúl, Ronaldo – Owen.

Gravesenen gyorsan ugorjunk át a formációra. Ha minden igaz, ez egy 4-3-1-2 volt. És bizony nekem megmosolyogtató, hogy akkor  ezt a középpályát működőképesnek gondolták.

Katalán oldalon már akkor is 4-3-3 volt a favorizált alakzat. Rijkaard a következő kezdőt küldte pályára:

  • Valdes, Van Bronckhorst – Puyol – Oleguer – Belletti, Ronaldinho – Marquez –  Xavi, Iniesta – Eto’o – Guily.

Egyébiránt a 2004/2005-ös szezon rendhagyóan alakult, mivel az idény során három edző is megjárta a Real kispadját. (Reméljük a történelem ezúttal nem ismétli önmagát.)

A bajnokságot még Camachóval kezdtük meg, de két 1-0-s győzelem és egy ugyanilyen végeredményű vereség után továbbállt. A negyedik mérkőzést már a segédje, Mariano Garcia Remon irányította. Ő egészen sokáig, a 18. fordulóig húzta, amikor a Real második helyen állt az összetettben, de 10 pont lemaradásban volt a Barcához képest. (Ehhez képest jelenleg nem állunk olyan rosszul, nemde?) Az új tréner pedig nem volt más, mint Vanderlei Luxemburgo. Vele zártuk a szezont, de a helyezés nem változott, csak a katalánok előnye olvadt le 4 pontra. 

Csak a CR és Messi előtti időszakot vizsgálva, de még ebben az évezredben maradva, azt látjuk, hogy négy ízben nyert a Real és háromszor a Barcelona. Valamint 4 alkalommal nem bírtak egymással. Tehát összességében nincs szignifikáns különbség. Mindehhez 1,45-ös rúgott gólátlag párosult és 1,27 kapott gólátlag. Sajnos ha csak a Camp Nou-ban lejátszott összecsapásokat vizsgáljuk, akkor már rosszabb képet kapunk, mivel 2 döntetlen, 2 vereség és mindössze egy sovány (1-2) győzelem a mérleg. 

Pszichológiai hadviselés – ReAlantos

A taktika és a megfelelő felkészülés mellett minden rangadónál kiemelten fontos szerepet kap a csapatok és a bennük szereplő játékosok mentális állapota. Ezzel szeretnék kicsit bővebben foglalkozni.

Kezdjük az ellenféllel!

A Barcelona biztató előjelekkel várja ezt a meccset. Mert bár kidőlt a védelemből Umtiti, valamint elvesztették a vezérüket, Messit is egy kézsérülés miatt, az Intert így is 2-0-ra verték a BL-ben. Ter Stegen bombaformában véd, Arthur pedig már most az „új Xavi”. Közben pedig a bukdácsolások ellenére is a spanyol bajnokság élére kerültek, amikor a hétvégén legyőzték az addigi éllovas Sevillát. Biztos vagyok benne, hogy katalán oldalon is vannak számukra aggasztó jelenségek, de közel sem akkorák, hogy ezek visszhangja Madridban érzékelhető legyen.

A Real csapatánál ugyanis valami nagyon nincs rendben. Bár kedden nagy nehezen legyűrték a Plzen csapatát , az látszik, hogy Ronaldo és Zidane távozásával a magabiztosságát, az önbizalmát is elvesztette a gárda. Lopetegui csapata az elmúlt időszakban rettenetesen megszenvedte Isco kiesését. Szerintem kevés madridista emlékezhet olyan egymás utáni öt meccsre, amin a blancók mérlege 1 döntetlen és 4 vereség. Ez pedig tovább mélyítheti a gödröt…

A legjobbkor érkezett azonban a Plzen vendégjátéka, mert szoros meccsen bár, de sikerült kiharcolni a győzelmet. Ez újra önbizalmat gerjeszthet a csapattagokban.

Visszatért sérüléséből Marcelo és Isco is, akik nélkül a támadójáték leginkább egy biciklizni tanuló pisztráng teljesítményhez hasonló: vergődik, de nem ér el semmit. Ez is egy olyan kritikus elem lehet a mentális párbajban, ami a Real javára billentheti a mérleget.

Nem szabad viszont elsiklani az egyéni fejbéli dolgokon sem.

Rengeteg probléma van ugyanis a csapaton belül. Ronaldo távozásával például a támadóharmadban Bale és Asensio is próbálná felvenni a vezérbika szerepét, csak ehhez – különböző okokból kifolyólag – egyikük sem elég. Ez pedig egyértelműen a teljesítményük, a csapatban való hasznosságuk rovására megy.

Probléma még az is, hogy a VB-n remeklő két sztárunk rendkívül fáradt, és nem csak fizikailag. Modrictól néha láthatunk egy-egy mozdulatot, amivel mintha tavalyi önmagát idézné, de a varázspálca idén még nem került elő. Varane pedig olyan, mint a VB-ről visszatért Cannavaro, ahogy azt Jose kolléga remekül megállapította: bár képességileg nem változott rossz irányba, nem éles, nem képes felvenni a meccsek ritmusát.

Courtois egyelőre nem tudja elkapni a fonalat, Kroos halvány, Ramos meg sem közelíti legjobb formáját. Talán az egyetlen ember a kezdőből, aki tavalyhoz képest fejlődni tudott mentálisan, az Casemiro.

És ez még talán nem is lenne baj, ha a padon lennének olyan emberek, akik képesek lennének meglovagolni ezt az önbizalomhiányt, és új impulzussal szolgálni. Viszont ilyet egyelőre csak Odriozolától láthattunk, illetve egyszer Mariano tudott még villanni, a többiek szinte semmit nem mutattak.

Összegezvén tehát, a pszichológiai hadviselés nyertese a mérkőzés előtt egyértelműen az ellenfél. A Real pedig ilyen szempontból egy dologban bízhat: az esélytelenek nyugalmában.

Variációk egy meccsre (Raulitás)

A két csapat szezonjában eddig számos közös pont volt felfedezhető. Egy legenda távozása, kulcsjátékosok sérülései, formaingadozás. A Barca ugyan vezeti a tabellát 9 rund után, de mindössze 4 pont az előnye az örök rivális ellenében. A sajtó azonban mégsem olyan hangos az ő problémáiktól, mint a királyiak esetén, kivéve talán egy esetben. Október elején a Messi-Piqué vitával volt tele minden. Iniesta távozása az öltözőben hagyhatott inkább komolyabb hiányt, mint a pályán.

A Barca-drukkerek örömére azonban a pályán biztos nem lesz ilyen gond vasárnap, hiszen a Bolha kezében eltört a singcsont, ami miatt még 2 hétig minimum kényszerpihenőn van. Nem játszhat sérülés miatt továbbá Vermaelen (plot twist), és a katalán védelem legjobbja, Umtiti sem. A Barcelona tehát nélkülözni kénytelen a (szerintem) három legfontosabb játékosából kettőt: Busquets-nek tehát Messi és Umtiti nélkül kell irányítania a csapatát.

A vendégeknél a hétközi rúgás után Marci már teljes értékű edzésmunkát végzett pénteken, így ő minden bizonnyal a pályán kezdi meg a meccset. Vini játszhat (na, de úgysem fog), hiszen eltörölték a múlt hétvégén kapott második sárgáját. Így az egyetlen madridi hiányzó Carvajal lesz. Ennek fényében nézzünk meg pár lehetőséget a csapatok összeállítására.

Barcelona

A hazaiak a szezon során legtöbbször a 4-3-3-as felállásban futottak ki. Messi hiányában az alábbi variáció tűnik legvalószínűbbnek.

A védelemben az egyetlen reális alternatíva Semedo kezdetése Roberto helyett. Egyikőjüknek sem a védekezés az erőssége, de Roberto okosabb játékos a portugálnál, ami Isco és Marcelo ellen nem egy haszontalan dolog. Középen nincs igazi alternatíva a sérülések miatt, Albának meg amúgy sincs igazán jó cseréje. A középpályán Busquets és Rakitic kezdetésére mehet a ház, asszony, gyerek kombináció. Az egyetlen kérdéses helyre 3 esélyes ember lehet. Az első Arthur, aki rendkívül tehetséges, és intelligens játékos, de még kissé rutintalan az európai porondon, illetve a védekezése nem kiemelkedő. A második Vidal, akit nem kell bemutatni senkinek. Vele fizikalitást és védekezést nyer a középpálya a brazillal szemben (meg egy potenciális pirosat). A harmadik, és egyben legkevésbé valószínű opció Roberto, ami természetesen Semedo játékát is magával hozná. A támadóhármas sem tűnik igazán kérdésesnek számomra. Az Inter ellen Rafinha kezdett Messi helyén, és nem is játszott rosszul, így ő az, akinek legtöbb esélye van megbontani a DSC-t. Malcom eddig keveset játszott, és abban sem volt sok köszönet, hasonlóan Munirhoz.

4-4-2?

Tavaly többször láthattuk a Barcát ebben a formációban játszani, és idén is volt már erre példa.

A szerkezetből és a játékoskeretből adódóan kevesebb a variációs lehetőség ebben az esetben. A jobb oldalon kezdhet Rafinha a középpályán, és egyúttal Roberto léphet vissza a védelembe. A Rakitic-Busquets páros itt még biztosabbnak tűnik. A Barca ezzel egy védekezésben szűkebb és a Real erősebb széleit jobban védeni tudó, támadásban viszont kevésbé kreatív formációt kapna. Illetve opció még egy hibrid formáció, ahol támadásban a 4-3-3, védekezésben pedig a 4-4-2 dominál.

Real Madrid

A vendégeknél kevesebb variációt tartok esélyesnek, a kevesebb sérült, és az amúgy is akadozó játék miatt.

Íme Lopetegui kerete a Clasicóra:

Kapusok: Navas, Casilla és Courtois.
Védők: Ramos, Varane, Nacho, Marcelo, Odriozola és Reguilón.
KP: Kroos, Modric, Casemiro, Valverde, M. Llorente, Asensio, Isco és Ceballos.
Csatárok: Mariano, Benzema, Bale, Lucas Vázquez és Vinicius Jr.

A megszokott 4-3-3 támadásban adott. Védekezésben alapvetően 4-4-2-nek szokott kinézni a visszazáró csapat, ahol Bélus lép vissza a középpályára, és Isco presszingel Benzemával elöl. Ezen egy csavarást tudok elképzelni: a ZZ alatt egészen jól kinéző 4-1-4-1-et, ahol Case visszalép a védelem és a középpálya közé. Ez a mostanában nem túl stabil középhátvédek, a passzsávok zárása és a vonalak közé belépő Barca- játékosok miatt is előnyös lenne. JLo-nál viszont még nem láttuk ezt a koncepciót, szóval túl nagy esélyt nem látok arra, hogy a gyakorlatban is látni fogjuk ezt.

A védelemben Marci játéka esetén egy kérdés van, ha nem tud játszani, még annyi sem. A jobb oldalon én Odriozola kezdetését várom, ha már a csehek ellen rápihent a meccsre. Nacho is előfordulhat itt, de az ő jobb oldalon való játszatása idén nem volt túl sikeres. Középen a Nacho-Ramos páros legalább olyan labilis volt, mint a Varane-Ramos összetétel. A francia azonban nagyobb meccseken hajlamos összeszedni magát még halványabb periódusokban is, és az egyéni képességek is az ő javára döntenek. Ha Marci nem játszhatna, akkor az Odri, Varane, Ramos, Nacho hátsó sor kezdhet.

A CKM megbontására a viszonylag gyenge forma ellenére sem látok esélyt. Elöl az egyetlen igazi kérdés, hogy a BB mellett Asensio vagy Isco kezdjen-e. Én utóbbira szavazok, mert Marco sebessége határozottan jól jöhet a 60. perc után. Bár személy szerint megfontolnám, hogy Bélus jöjjön a padról, és ABI-val kezdjünk, de erre ugyancsak nem látok esélyt.

Ha szarban a haza…

Akkor pedig jöhet a 3-4-3, ami a Levante ellen is segített felpörgetni a játékot.

Itt a kezdőkkel van ez a koncepció ábrázolva, de szabadon beleképzelhető Ceballos, Lucas, Asensio és Marcsa is a megfelelő helyekre. Mindkét csapatnál lehetne még érdekes kezdőket összerakni, de a realitások talaján mozogva nem nagyon maradt olyan opció, amiről itt ne esett volna szó.

Elhaványuló remények (Sultan)

Az elmúlt héten több olyan véleményt olvastam, mely szerint most eljött az ideje, hogy megüssük a Barcát! Nincs Umtiti, nincs Messi, ők is szenvednek a Ligában – most végre elkaphatjuk őket!

Szeretném ezeket a heves gondolatokat némiképp lehűteni. Emlékszünk mi volt tavaly, nagyjából ilyenkor? Tetemes hátrány a bajnokságban, és fogadtuk a Barcát a Bernabeuban. Ok, volt Messi, viszont mi voltunk otthon! Mindenki fogadkozott, mi megírtuk minden idők egyik legoptimistább beharangozóját, általános volt a vélemény, hogy ez lesz a pozitív fordulópont, és a vége mégis egy nehezen vállalható vereség lett. A közepesen súlyos fajtából. Egyszerűen azért, mert a csapatban abban a pillanatban nem nagyon volt több! Hiába szereti az egyszeri szurkoló a tündérmeséket, hiába táplálják ezeket a reményeket az olyan szituációk, mint Ramos történelmi, 93. perces gólja, vagy a csapat számos nagy fordítása, a valóság az, hogy ilyenek csak nagyon ritkán következnek be.

Direkt fürkésző szemmel, elemző mentalitással néztem meg másfélszer a Barca-Intert. Messi és Umtiti nélkül. Hát srácok, HA NEM JAVULUNK FEL DRASZTIKUSAN, ez a Rafinha (Dembele), Coutinho, Suarez hármas görcsöt fog kötni a védelmünk lábára! Komoly szakaszai voltak a meccsnek, amikor eszembe se jutott, hogy nincs épp Messijük. Nem hiányzott. Gyors, egyérintős játékuk számtalanszor hozta komoly zavarba az Inter védelmét – pedig ugye hajlamosak vagyunk az olasz hátsó sorokat felmagasztalni. Ha Varane és Ramos utóbbi formáját tekintem, akkor semmi jót nem tudok felhozni a Real mellett.

Középen a Busquets, Arthur, Rakitic sor egy kicsivel sem rosszabb, mint a mi CKM-ünk. Sőt, ha az utóbbi teljesítményeket tekintjük, Kroos nagyon halovány, Modric fáradt, Casemiro pedig mindig gyenge volt előrefelé.  Csak egy kicsit lesz jobb a helyzet, ha nálunk 4 középpályással számolunk, és Isco neve is felkerül a táblára.

Alba legalább olyan hasznos, mint Marcelo és sajnos fáradhatatlannak tűnt az Inter ellen. Akitől kifejezetten nagyon tartok, az Sergi Roberto. A megindulásai olyan gyorsak, mint Kovacicé voltak, csak a játékintelligenciája meghaladja a mi horvátunkét (aki ugye a Chelsea-t erősíti a szezonban). Azért őt emelem ki, mert a nagyobb nevekre talán jobban figyelünk, de a “háttérben” elképesztő fontos munkát végez. Sergi Roberto volt az, aki több Clasico gól előkészítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett az utóbbi összecsapásokon. Rá tartogatni kell pár taktikai faultot – tűzoltás gyanánt.

A statisztika egyébként azt mutatja, hogy 2010 óta 13 meccset toltunk le a Nou Campban, minden meccsen szereztünk gólt, összesen 24-et, ami nincs messze a meccsenkénti 2-es átlagtól.

Nem akarom túl bő lére ereszteni, de jelenleg a realitás az, hogy a Barca otthon fogja tartani a 3 pontot. Akár egy döntetlenhez is az kellene, hogy nagyon feljavuljunk, kellenének egyéni extrák, VALAMIREVALÓ HELYZETKIHASZNÁLÁS, és kellene némi szerencse is. Jó lenne, ha nem kapna nálunk senki pirosat! Ez mind egyszerre kellene! Meg kell viszont kérdeznem, hogy ha otthon az Alevés ellen ebből semmit sem láttunk, amikor már-már az edző állása és a hazai közönség szimpátiájának elvesztése volt a tét, akkor a Nou Camp poklában miért látnánk? A csapat jelenlegi lelkiállapotában komoly eredménynek tartanám a pontszerzést, a győzelmet meg fantasztikusnak. És akár tényleg sorsfordítónak. Nálam ez a meccs fix 1-es, minden más extra lenne! Ezzel együtt sosem fordulok el a csapattól, a szurkolásra sosem volt nagyobb szükség, mint most – és remélem, hogy a csoda ismét bekövetkezik, hiába ágál ellene a racionális énem.

A Tippeldét erre a linkre kattintva is eléritek, voksokat pedig 14:45-ig tudtok leadni!

Oszd meg a posztot, ha tetszett!