Real – Atletico: Kaotikus előjelek

Real – Atletico nyitókép

Érkezik a Lopetegui-éra első igazi bajnoki rangadója, ellenfelünk pedig a város másik legnagyobb csapata, az Atletico Madrid, szóval a nyári európai szuperkupa-meccs után újabb Real – Atletico párharcnak lehetünk szemtanúi. Mire számíthatunk? Beharangozunk!

Szóval, volt az a bizonyos nyári találkozó, amelyről itt olvashattok.

Real – Atletico

Mi minden történt azóta?

Nos, a nyári átigazolások terén az egekig magasztaltuk a Ticót, magunkat pedig az erős középszer kategóriába helyeztük. Erre a matracosok a szezon elején megmutatták, hogy bizony nem a nevek játsszák a meccseket: 4 meccsen 5 pont volt a mérlegük, azaz kevesebb, mint a pontok felét szerezték meg a lehetséges 12-ből.

A Real bezzeg a kétkedő hangok ellenére („CR nélkül semmit nem ér a Real”, „Zidane után bárki megbukna”) magabiztosan szerepelt az első négy meccsén. És bár a bilbaói oroszlánbarlangban csak döntetlent játszottak, ezen kívül három magabiztos győzelemmel a tabella második helyén álltak a Barcelona mögött.

Aztán valami megváltozott…

A Realnál eltört valami. Mielőtt valaki megszólna engem ezért a kijelentésért, nem a vészharangokat kongatom. Szimplán csak arról van szó, hogy a magabiztosság, ami az első négy meccset jellemezte, nyom nélkül elpárolgott. Barcelonai fiókcsapatunk ellen még csak-csak összejött egy nyögvenyelős 1-0, de a legutóbbi meccsen a Sevilla ellen… töredelmesen bevallom, ezt a párharcot csak a második gólig követtem figyelemmel, így aki szeretne bővebb ismereteket szerezni róla, az olvassa vissza Zizou összefoglalóját!

Az Atletico viszont magára talált. Két meccsen 5 lőtt gól, 0 kapott, 6 pont, és ezzel máris a tabella 3. helyén találták magukat. Amennyire nem működtek előtte a nyári igazolásaik – főleg Lemar kapott sok sarat, de Martins sem tudott meghatározó szereplővé válni, talán egyedül Rodri alkotott maradandót -, annyira megtáltosodtak az utóbbi két találkozójukon. Lemar duplájával verték a Getafét, majd hármat hintettek a tökutolsó Huescának.

Azért az ellenfelek nevéből látható, hogy nem a legerősebb csapatok ellen indult be a szekér, tehát illik helyén kezelni ezt az egészet. Viszont azt látni kell, hogy az önbizalom, és ez által a csapatmorál most valószínűleg a matracosoknál van jobb állapotban. Nemcsak mint pillanatnyi állapot, hanem mint folytonos jellemző tekintetében is.

Real – Atletico taktikai mustra 1: Atletico

Ez egy olyan téma, ami sokakat érdekel, most azonban mégis vajmi kevés újat lehet mondani, matracos oldalon legalábbis mindenképp. A Simeone-i filozófia továbbra is lételeme a Ticónak: csípnek, rúgnak, harapnak, nem feltétlenül játszanak klasszikus értelemben vett szép futballt; viszont az utolsó pillanatig küzdenek, ráadásul ez általában győzelemben is manifesztálódik részükről. Még akkor is, ha ez ebben a bajnokságban eddig nem pont így alakult eddig. És azért van egy-két olyan játékos, akinek az egyéni képességeire is nyugodtan építhetnek, gondolok itt főként Griezmannra. De említhetnénk Saúlt, Costát, vagy a pálya másik végéről Godínt, illetve Oblakot.

Real – Atletico

A klasszikus 4-4-2-t talán tökélyre fejlesztették, remekül illik az agresszív harcmodorhoz, amit képviselnek.

A szerepek tökéletesen leosztottak:

  • A kapuban Oblak, aki jelenleg talán a legjobb formában lévő kapus. Cseréje a nálunk nevelkedett Adán.
  • Előtte a védelem vezére Godín, akit általában egy gyors középhátvéd-társ támogat (legtöbbször Giménez, de időnként Savic vagy akár Lucas is kerülhet ide.
    Real – Atletico
  • Balhátvédben Luis és a már említett Lucas szerepelhet, itt az ellenfél stílusától függően válogathat Simeone: ha inkább támadni kell, akkor Luis, ha inkább védekezni, akkor talán idősb Hernández a jó megoldás.
  • Jobbhátvédben a régi jó ismerős Juanfran, a frissen megszerzett kolumbiai Arias és a Tico-akadémia egyik új üdvöskéje, Carlos Isaac szerepelhet.
  • A középpálya az egyik legzsúfoltabb terület, ide ugyanis a négy posztra (jobb-, bal- és center középpályás) minimum nyolc ember verseng: Lemar, Koke, Saúl, Thomas, Rodri, Vitolo, Martins és Correa. Én személy szerint az első négyet favorizálom, a Tico stílusába ők passzolnak leginkább, úgy látom. Lemar technikai képzettsége üde színfolt, bár ebben Saúl és Koke sem marad el sokkal tőle. Ők azonban már sokkal inkább a gürcölős játékot képviselik, szerencsére nem Gabi és Raúl García szintjén. Thomas pedig nagyjából az Atletico Casemirójának felel meg, talán némivel kevesebb tehetséggel, de több fegyelemmel.
  • A csatárposzt a kapusé mellett a másik, amely kőbe vésettebb: itt Costa és Griezmann bérelt hellyel rendelkezik, Kalinic csak elvétve kap lehetőséget. Costa az erőcsatár, Griezmann inkább visszavontabb szerepben tetszeleg, sokkal többet vesz részt a labdakihozatalokban, ő a támadások kulcspontja. Bevethető még az Eibar ellen pontot mentő fiatal Borja Garces Moreno, aki Isaac mellett a másik nagy reménység.

Összességében elmondható, hogy a csapat kulcsfigurái Oblak, Godín, Griezmann és Costa. Illetve szóba jöhet még Koke és/vagy Saúl, ha játszanak, még ha ez kicsit ellentmondásosan hangzik is.

Real – Atletico

A játék egyértelmű: kőkemény védekezés, rengeteg mozgás és mezőnymunka. Veszélyesek felépített támadásokból és kontrákból is. Nincs olyan csapat, akik ellen az esélytelenek nyugalmával kellene kiállniuk.

Real – Atletico taktikai mustra 2: Real

Áttérve a Realra, itt azért már nem ennyire tiszta a kép. Új edző, új játékosok, távozók színesítik a palettát. Több kipróbált formáció, még bőven alakulóban levő kémia. Bár nálunk továbbra is Zizou a taktikai géniusz, azért néhány egyszerűbb megállapítást én is megírnék. Akinek ez nem lenne elég, annak ajánlom Zizou “Taktiki Merengués” nevű Facebook-posztjait.

Real – Atletico
Na, ők már nincsenek itt…

Lopetegui érkezésével, valamint Zidane és Ronaldo távozásával megváltozott a játék képe. Az eddigi direktebb, de statikusabb játékot felváltotta egy óvatosabb, a támadóharmadban több mozgást megvalósító rendszer. Nyomokban már-már tiki-taka emlegethető, részben a passzjáték folytonossága és szépsége, összetettsége, részben pedig a kapu előtti impotencia miatt. Ha olyan korábbi csapatokat kéne mondani, amire hasonlít a jelenlegi Real, akkor a triviális JLo-féle spanyol válogatott mellett talán a Pep-féle Barca állt a legközelebb. Kommentben jöhetnek jobb ötletek!

Ami biztos, hogy a csapat játékát továbbra is főként a Marcelo-Kroos-Modric hármas játéka határozza meg leginkább. A német középpályás zsenink a tért ölelő átadások mestere, illetve szerintem a világon a legjobb a labda nyomás alatt nem lévő területre juttatásában. A horvát mágus, aki nemrég megérdemelten nyerte el az ez évi FIFA-legjobb díjat, rengeteg mozgással, fölényt teremtő cseleivel és ütempasszaival karmesterkedik. Brazil balmindenes bohócunk pedig a labdakihozatalok, futsalos ördöngösség és a kényszerítők avatatlan nagymestere.

Ezek az elemek azok, amelyek nem változtak tavaly óta. Ami viszont igen, az az, hogy Cristiano távozásával nem maradt klasszikus befejező emberünk, tehát olyan játékosunk, akire az akciók jelentős részét kihegyezzük. Ez részben hátrány, mert nincs olyan ember, akitől stabilan várható a gól, másrészt viszont inkább nagyobb előny, mert a csapatszintű mozgások a támadószekcióban így sokkal több variációt tesznek lehetővé.

Visszatérve az első bekezdésben feltett kérdésre:

Real – Atletico: Mire számítsunk?

Őszinte leszek, halvány gőzöm sincs. De még csak megérzésem sem nagyon. Egy Real – Atletico mindig háromesélyes az utóbbi években. Ezen felül ráadásul mindkét csapat annyira hektikus eddig a szezonban, hogy ember legyen a talpán, aki megtippeli a végeredményt. Talán a jelenlegi forma szól a Tico, a hazai pálya pedig a Real mellett.

Abban viszont biztos vagyok, hogy ez a Real – Atletico valami új lesz. Hiszen új a Real is.

A meccset pedig 20:45-től nézhetitek a Spíler2-n, amit állítólag most már a Telekomosok is élvezhetnek.

Apropó, tippelés: most is van Tippelde! 19:15-ig tippelhettek, akár erre a linkre kattintva.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!