UEFA Szuperkupa: Real Madrid – Atletico Madrid

A Real Madrid egy fontos mérdföldkőhöz érkezik szerda este. Egy teljesen új éra első tétmérkőzésére kerül sor Cristiano Ronaldo és Zinedine Zidane nélkül, Lopeteguivel a kispadon. Egyértelmű, hogy nagy jelentősége lenne egy győzelemnek, különös tekintettel arra, hogy az UEFA Szuperkupáról van szó, és az ellenfél az ősi rivális Atletico Madrid lesz. De a helyzet koránt sem ennyire egyszerű. Lássuk, hogy sikerült a felkészülési időszak, és mit várhatunk az esti derbitől.

Elsőnek következzék egy összefoglaló a formálódó csapat ICC találkozókon mutatott teljesítményéről.

A Real lassú, statikus volt az MU ellen. Főleg a támadóharmadban jelentkezett az előszezon szokásos hatása: nincs elég játékperc még a lábakban. Ez persze természetes dolog, soha nem augusztusban kell csúcsformában lenni. Ha valaki kételkedne, azoknak ajánlom az elmúlt három év BL-döntőjét visszanézésre. Az adott meccsen azonban egyrészt a fent említett ok, másrészt az alapjátékosok mennyiségi hiánya bőven elég magyarázat a vékony játékra. Ceballos, Odriozola, Vallejo, Sanchez, Valverde, Vinicius, Theo, Kiko, Llorente. Ezek a játékosok vagy új igazolások, vagy olyan játékosok, akik legalább egy éve a keret tagjai, de nem „értek be”, vagy oda még. Így aztán a korábban együtt töltött játékpercekre és az azokból származtatható „ismerik egymás gondolatait”-szegmensre sem lehetett támaszkodni. Persze a csapat erőnléte sincs még a legfelső szinten ilyenkor. Ja, és az edzőnk is új a Habfehér kispadon.  😉 

Védekezésben a felvett alakzat 4141, Bale és Vinicius is visszazárt. A Benzema mögötti pozíciót Ceballos kapta meg, aki gyakran kimozgott innen labdaszerzés után a támadás felépítését segítően valamely szélre, ahol aztán emberfölényes szituációt tudott a Real kialakítani.

Az MU védekezésben 532-t, támadásban, a támadásépítés korai fázisában 3232-es alakzatot fett fel. Persze, az alakzat önmagában nem sokat ér, kell egy stílust is választani.

Ami érdekes volt, hogy az első félidőt megszakító ivószünet után a csapat 4141-ről sima 442-re állt át labda nélküli játékban. Vinicius lett a jobb oldali, Ceballos a bal oldali középpályás, Bale pedig Benzema mellé zárkózott.

Ekkor már kétgólos hátrányban volt a csapat – mindkét gól előéletében gyermeteg hibák, lassú és rossz döntések, helyezkedések, meg nem indulások voltak tetten érhetőek. Ezek alapján mégsem ildomos ítélni, lásd: az első bekezdés tartalmát.

Egyébként is igaz volt a találkozóra, hogy mindkét csapat lassú játéktempóban tudta le a meccset, és még így is sok egyéni technikai hibát kellett tudomásul vennünk (elpasszolt labdák sima passzopcióban, labdakezelési hiba, lassú mozgás üres területre).

A félidő előtt Benzema szépített az azóta már “az igazi spanyol Real”-nál kölcsönben szereplő Theo beadásából. Ebben a gólban az volt dicséretes, hogy nem tudtak a srácok emberelőnyös szituációt kiharcolni sem Theónak (védője mellől adott be), sem Benzemának (két védő jutott rá) és mégis megcsinálták.

A második félidőt Benzema, Kiko, Bale és Theo már a kispadról nézte, nem úgy Lunyin, Ödegaard, Mayoral és Sergio Reguilón. A felállás klasszikus 433 lett. Érdemes feljegyezni ebből a játékrészből Valverde és Ceballos labdakéréseit (nem bújtak el a mezőnyben) és látványos, hasznos testcseleit. Odriozola beindulásait és az egész csapat által bemutatott letámadást is, amelynek eredménye, hogy a United alig tudta kihozni a labdát a térfeléről a játékrész első negyedórájában.  Ezután kissé hátrébb lépett a Real védekezésben. (Ugye emlékszünk még az erőnlétről írt sorra?) Érdekes, hogy a legagresszívebben (egészséges, sportszerű kereteken belül) Ödegaard támadta az ellenfelet.

Egy óra játék után Vinicius (látszott rajta, hogy minden negyedik-ötödik, csapatérdeket szolgáló megmozdulására mer csak egy trükköt bemutatni), Ceballos és Odri is lejött. Sergio López, Raúl de Tomas és Óscar Rodríguez érkezett helyettük. Ekkor a csapatban a szezonban használandó játékosok közül már csak Vallejo, Llorente és Mayoral voltak fent, így engedelmetekkel le is zárom a találkozó összegzését, hiszen a maradék fél órában nagyjából Castilla-szintű csapat játszott az MU-val. Igaz ez úgy is, hogy a 78. percben Valverde, Llorente, Vallejo és Ödegaard is lejött, helyettük pedig Isco, Nacho, Asensio és Kroos érkezett a nyaralásból… Felületes figyelem mellett ekkor azt észlelhettük, hogy az MU teljesen a tizenhatosára lett beszorítva – a valóság azonban az, hogy ők választották ezt a megoldást. Ha egy csapat egy semmit nem számító mérkőzésen így játszik előnyben, akkor biztosak lehetünk benne: gyakorolnak a komolyabb meccsekre bizonyos védekezési automatizmusokat.

Az első meccs tehát az első közösen megtett út bemelegítő szakasza volt, aminek célja az ismerkedés és a játékpercek begyűjtése volt.

Hosszabb összefoglaló itt vár rátok erről a meccsről!


A következő körben a Juventus ellen játszottunk. Nálunk már nem, náluk még nem volt a pályán Cristiano Ronaldo.

A kezdőnk így festett: Navas – Carvajal – Nacho – Sánchez – Reguilón – Bale – Kroos – Valverde – Ceballos – Isco – Benzema.

Alapfelállás: 4411, ahol Benzema mögött ismét Ceballos játszott, Isco a bal oldalért felelt, Bélus a jobbért.

Védekezésben már előtűnt (az első negyedóra) az agresszív, gyors, labdaorientált letámadás. Tehát nem állt fel a Madrid védekező formába, nem reaktívan várta a Juventus támadásait, hanem proaktívan, az elvesztett labdák után azonnali visszatámadásra került sor. Ehhez természetesen az is kell, hogy a támadás szakaszában a csapatrészek közel legyenek egymáshoz, hogy egy bekövetkező (mindig bekövetkező) labdavesztés után valóban értelme legyen a labdás ellenfél körüli létszámfölényes helyzet kialakításának.

Kroos feladata ezen a meccsen a támadásépítések korai fázisában megegyezett a német válogatottban elvégzett feladatával: a két belső védő közé/elé lépve elkérte a labdát és irányt szab a támadás építésének. Valverde ilyenkor Krooshoz képest pozicionálta magát, de mindig magasabban helyezkedett, mint a német.  Ezzel akár passzopciót is nyújthatott, illetve egy embert a labda nélküli mozgásával magán tartott a pálya közepén. Az MU-meccshez hasonlóan Ceballos mélységbe és oldalra is visszamozgott, csakúgy, mint BigBenz. Ezt a megoldást a csapat több ok miatt is használta, és valószínűsítem, hogy fogja is használni a szezonban. A mélységbe való visszalépések egyik magyarázata mindig a visszaérkező játékos által biztosított plusz passzopció, passzfolyosó kialakítása. A másik – és ez leginkább Karimnál lesz fontos – a visszamozgó játékos által a védőpozícióból kimozgatott védő. Ezzel ugye területet nyit a társainak az ellenfél védelmi harmadába, ahová a gyors játékosaink beindulhatnak. Mivel ezeket a mélységi mozgásokat mindkét meccsen azonnal alkalmazta Ceballos és Benzema, biztos, hogy Lopetegui egyik taktikai elemét gyakorolta a csapat. A csapat, hiszen a két játékos (egymástól legtöbbször független) visszamozgása csak akkor hoz eredményt, ha a társak reagálnak rá, időben. (Régi mantrám, hogy a játékintelligencia a labda nélküli mozgásból olvasható ki a legpontosabban. Szerencsére a mi játékosaink többsége ebben is világelit. Ugyanakkor… a Juve belső védői azért nem az a szint, ahol megeszik az ilyen trükköket. De a spanyol középmezőny és kiesőjelöltek ellen jól jöhet az ilyen automatizmus.)

A két játékos oldalra való kimozgása leginkább az adott oldalon való emberfölény kialakítását segítette. A túltöltést nem, hiszen a legtöbb, oldalvonal melletti emberelőnyös szituációt soha nem kísérte gyors átforgatás a kiürített másik oldalra. (Emlékezhettek, ZZ első fél és teljes idényében ezt számtalanszor eljátszotta a csapat. Marcelo és Carvajal ebben az időszakban volt a „valaha volt legjobb” formájukban, épp a csapat által megteremtett kiürített oldalaknak köszönhetően.)

A 12. percben érkező Juventus-gól (Carvajal öngólja) bizonyos szempontok alapján a United első lőtt góljának koppintása volt: a csapat standard védekezése megbomlott egy, vagy több játékos posztelhagyása miatt. A Vörös Ördögök ellen Llorente volt az, aki túl magasra lépve elhagyta posztját és az üresen tátongó területet futotta be a gólpasszos Alexis és a gólszerző Herrera is. A Juve ellen Bale mozgott a pálya centrumába, de a labdavesztés során sem ő, sem más nem lépett ki a helyére, így Carvajalnak egyszerűen túl nagy területet kellett figyelemmel tartania. Joao Cancelo így aztán rengeteg hellyel és idővel rendelkezett. Persze, nem azt mondom, hogy felborult védekezési struktúránál azonnal jön a bekapott gól, csak azt, hogy ilyen esetekben egyes védőink nagyobb hibaszázalékkal oldják meg a feladatot, hiszen kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek, mint normális esetben lennének.

De lépjünk tovább!

A Juventus a 20. perctől játszotta labda ellen azt, amit az MU a második félidő utolsó negyedórájában. Azaz a legelső emberük is 35, néha 40 méterre volt Buffo… Az új első számú kapustól. Azt amúgy tudjátok, hogy miért vette meg CR-t a Juve? Ezt a kérdést majd később válaszolom meg, most elég annyi, hogy az ilyen mélyen védekező csapatok ellen igazán tetszetős kihívás a támadójátékot produktívvá varázsolni. Na, nekünk az első félidőben nem is sikerült. Ok, Bale egyenlített, de ott rögtön hozzá kell tenni, hogy nem felépített eksönből helyezte a bogyót a hálóba. Ezt fontos észben tartani, mert így tudjuk legalább, hogy nem csak a védekezésen kell javítani.

A második játékrészt már a kispadról figyelte Karim, Román, Gareth, Daniel és Toni. Helyükre érkezett José Paixao, Marcos, Marco, Álvaro és Lucas. Ceballos előtt így most Asensio mozgott (már amikor nem a védőkig mozgott vissza Marco…), a bal oldalért Vinicius, a jobbért Vazquez felelt. A félidő épp csak elkezdődött, amikor egy labdaszerzés után a nem épp lassú Vinicius és Asensio futhatott rá a rendezetlen Juve-védelemre a félpályától. Látjátok majd a videón, mennyire okosan mozgott mindkét játékos és a fiatal brazil is érett döntést hozott, amikor a kapura lövés helyett a gólpasszt választotta.

A félidő első időszakában a Real újra a letámadást választotta, labdaorientáltan. Gyakran 5-6 játékosunk tartózkodott a Juve térfelén és élmény volt nézni, ahogy sprintben közlekednek a mienk. Ennek persze az a hátránya, hogy ha kijátssza az ellenfél a letámadást, akkor minimum létszám-azonos helyzetben futhatnak rá a védelmi zónánkra.

Ami üdítő jelenség volt az egész meccsen, hogy a játékosoknak Lopetegui megadta a szabadságot posztjaik elhagyására. Ez leginkább Isco és Lucas esetében jelent meg, előbbi gyakran a támadóharmad közepe felé mozgott labdával, utóbbi a centerposztba húzódott be.

Az 56. percben azonban a standard felállás szerint adta a gólpasszt Lucas a centerben lévő Asensiónak, aki egy gyenge lövéssel kínálta meg a lengyel kapust. Ő pedig végre elárulta, hogy miért igazolta le a Juve CR7-et. Nem azért, hogy BL-t nyerjenek vele. Azért, hogy kompenzálják góljaival a szezon során Szczesny lepkéit…

Visszatérve Viniciusra, a 60. percben egy saját térfélen történő labdaszerzés után 4 madridi játékos rohant egy Juve-védőre. Asensio tökéletes passzt adott a brazilnak, akinek több opciója is volt: kapura lövi (14-16 méterről), visszagurítja Asensiónak. Vagy cselez és elrontja… Igen, jól gondoljátok. Ez utóbbi történt. A jó dolog ebben az, hogy megtörténik és a játékos haragszik legjobban önmagára – legközelebb majd jobban dönt.

Szűk fél órát kapott Navas helyett Lunyin, Ceballos helyett Mayoral. A fiatal ukrán óriás két komoly védéssel, egy magabiztos és egy semennyire sem magabiztos kirohanással hívta fel magára  a figyelmet. Az biztos, hogy nincs megilletődve és jól mutat egy ekkora portás a kapuban. Voltak még cserék mindkét csapatban, de az utolsó negyedóra már semmi érdemlegest nem hozott. Mi kétszer annyit lőttünk kapura, mint ők; ők kétszer annyit szabálytalankodtak, mint mi.

Itt a bővebb videós összefoglaló!




Real Madrid-Roma, ezzel zárult az ICC idén. Három dolog derült ki a meccs elején:

  1. az első igazán „izmos” madridi kezdőjét láthattuk, hiszen csak a balhátvéd szerepében játszó Reguilón nem volt az első csapat tagja. A többiek: Navas – Dani – Nacho – Ramos – Kroos – Isco – Ceballos – Asensio – Bale – BigBenz.
  2. a Roma az MU-hoz hasonlóan 3/5 védővel játszott (támadásban három belső hátul, felállt védekezésnél a két szélen +2 ember becsatlakozik), de az angolokkal ellentétben ők ismét a Pool ellen már látott, feleslegesen magasra tolt védővonallal játszottak.
  3. ebből adódik, hogy a Poolhoz hasonlóan mi is kihasználtuk a gyors játékosaink sebességét a rendelkezésre adott területtel kombinálva. Vagyis: másfél perccel a kezdés után Bale csodálatos labdájával Asensio indult meg óriási üres területen (kb. 32-35 méterre volt a gólvonaltól a Roma utolsó védője) és élt a lehetőséggel.

+1 – a Real tanítani való 433-as hadrendben kezdte a meccset, ahol Kroos volt a leghátsó középpályás, az első hármas pedig intelligensen cserélte a pozíciókat (amikor Asensio középen kilépett, Benzema volt a balszélső). Érdemes felidézni, hogy a három meccsen a legdominánsabb felállás (Case és Modric nélkül) a 4411 volt, de használta a csapat a 433 és a 442-es felállást is rövidebb ideig. 

A Roma gyorsan felmérte, hogy ezzel az eredeti felállással nem sok esélyt ad magának és a 10 perc környékén áttértek a 4141-es alakzatra, amivel a széleket tudták biztosítani. Mármint… létszámban. De az látszott, hogy ebben a szisztémában is távol vannak a csapatrészek egymástól. Bale a gólja előtt a felezőtől indult meg, s most létszámban ugyan a Roma játékosai voltak többen; mivel azonban Bale egy-az-egy ellenezhetett a védőjével úgy, hogy a másik védő borzasztó távol volt tőlük (a harmadik Benzemát őrizte), így igazából a védő és a támadójátékos közötti párharc eldöntötte az akciót, amit Bale egy rendkívül higgadt gurítással váltott gólra. 15 perc elteltével kettőnull az állás, a gólokhoz pedig ezúttal végre valóban a csapat kellett, hiszen a srácok észlelték és kihasználták az ellenfél védekezésében megjelenő hibákat.

Sokszor okoztunk gondot a sorok közti elmozgásokkal, az oldalvonal melletti beindulásokkal. Látszott, hogy az ellenfél mely gyengeségeire akar a csapat ráerősíteni. De nem szabad elmenni szó nélkül a mi védekezésbeli hiányosságunk mellett sem. Ha emlékeztek még Dani öngóljára a Juve ellen, akkor magatok elé tudjátok képzelni újra azt a jelenetet, amikor a labdaorientált letámadás miatt elcsúszik a csapat az egyik oldalra (a mi bal oldalunkra a saját térfelünkön) és Dzeko minden gond nélkül indítja középről a balhátvédet. Dani öngólja és ezen szituáció közötti különbség az volt, hogy Bale ezúttal nem hagyta el a posztját és kísérte a játékost, aminek eredménye a beadás blokkolása lett. Viszont készüljünk fel, hogy sokszor fogjuk ezt (az egyik oldalunkon tök üresen leindítják az ellenfél játékosát) látni, ha nem lesz sikeres a letámadásunk.

Viszont a Roma ellen az első félidőben már nagyon is hatékony volt ez a fajta védekezés, valamint a korábbi két meccsel ellentétben most majdnem a teljes félidőben ezt alkalmazta a Real.

A második félidőben azonban csapatunk inkább visszaállt és igyekezett begyakorolni a felállt védelem szükséges mozgásait. A cserék persze jöttek, és ezzel együtt a csapat játéka is egyre kevésbé volt „éles”. Az 55-56. perces cserék után ismét 4411-re tért át a csapat, ahol Mayoral mögött a még pályán maradó Ceballos helyezkedett el. Az utolsó fél órában nagyjából egy Castilla erősségű csapat játszott a Roma ellen (Nacho, Mayoral, Navas és Llorente volt még fent, de Nacho sérülés miatt cserét kért), így érdemben ebből a szakaszból semmit nem lehet kiemelni.

Természetesen itt van ennek a meccsnek is az összefoglalója nektek!

Amit a három meccsből összességében le lehet szűrni:

  • Lopetegui nem tette le a voksát egy hadrend mellett sem, bátran és szabadon változtat a felálláson.
  • A játékstílus azonban mindig ugyanaz támadásban: sok mozgásos, gyors passzokkal játszó csapat, amely az ellenfél ismert gyenge pontjaira képes és hajlandó is más eszközökkel rájátszani (mélységi indítások a Roma ellen).
  • Mindegyik felállásban kérdéses Isco és Ceballos helye és tagsága. Helyettük Modric és Casemiro az alapjátékos, és olvashattátok, hogy mindkét spanyol 3-3 pozícióban is játszott a 3 találkozó során. Ez egyrészt mutatja a komplexitásukat, másrészt azt, hogy JLo kereste a legjobb helyet nekik az adott rendszerben.
  • A védekezésünk alapja az agresszív letámadás lesz, amely nem ember-orientált, hanem labda-orientált lesz. Ennek nagy veszélye az általunk szabadon hagyott pályarészre bepasszolt labdák. Amikor felállt védekezésre rendezkedtünk be, akkor minden játékosunk szorgalmasan felvette a szükséges pozíciót és nem csalta el a kötelezőt.
  • A csapat támadásban, felállástól függetlenül megtartja a Zidane alatt is látott szélességet, azaz a balhátvéd (vagy a balszélső), illetve a jobbhátvéd (vagy a jobbszélső) az oldalvonal mellett marad, ezzel passzopciót nyújt, vagy ritkább esetben magán tart egy védőt.
  • Az ifjak közül Vinicius biztató, Valverde megbízható, Reguilón megbízható és lendületes játékkal hívta fel magára a figyelmet. A többiek messze voltak attól a szinttől, hogy a felnőttcsapat tagjaként a közeljövőben figyelembe jöhessenek.

A felkészülési meccsek, mint nevük is mutatja: a felkészülést szolgálják. Nincs tét, viszont jó esetben egyenletes a játék fejlődése az első meccstől az utolsóig, a játékosok erőnléte is fejlődik, az új játékosok megszokják a mozgásokat és az elvárásokat, az edző és csapata pedig visszaigazolást kap minden területről. Ezután eldöntik, hogy milyen arányban kell az egyes szegmenseken dolgozni. Mert dolgozni, fejlődni mindig kell.

Az utolsó felkészülési meccsről és az esti Európai Szuperkupa meccsről viszont már Sultan fog nektek „röviden” írni. 


Remélem van még ember, aki eljutott idáig, nekik küldöm virtuális vállveregetésem, és egy kis energiát is, hogy kitartson a végéig. Tényleg igyekszem a lényegre szorítkozni.

A AC Milan elleni Bernabeu Kupa mérkőzés volt talán a legkomolyabban vehető felkészülési meccsünk. Egyrészt ugye fontos, hogy az új edző bemutatkozott a Bernabeúban, és bármennyire sok volt a csere lehetőség, a kezdőkkel mindkét edző megmutatott valamit az arcából, és ha felidézzük azokat a bevágásokat, melyek a meccs során rájuk fókuszáltak, mindkét oldalon kissé feszült, és szinte teljes meccsen magyarázó, fel-alá rohangáló szakvezetőket láttunk.

Tényleg csak címszavakban sorolnám, a fontosabb meglátásaimat:

  • A védelmünk a Milan presszingjére még nagyon sokszor mondott csődöt. A második félidő derekán egymás után háromszor lett labdavesztés a vége annak, hogy kis passzokkal próbáltuk meg kihozni, de a Milan már a 16-osunknál letámadott. Nagyon nem ízlett ez a fiainknak. De tény, hogy nem a gála fedezet sorunk volt bent.
  • Vinicius lendületes, bátor játékának komoly hasznát vennénk a szezonban, nagyon remélem – és a hírek is erről szólnak -, hogy a keret tagja lehet.
  • Támadásban kevesebb a gondunk, a középpályánk meg nem nagyon játszott még a “első sorával”, ez befolyásoló tényező a build up-ban, és a középpályás védekezésben is.

A fentiek is azt támasztják alá, hogy az esti összecsapás megítélése az erőviszonyok szempontjából szinte lehetetlen.

Nézzük át gyorsan a játékosmozgásokat:

Real Madrid:

Elment:  Ronaldo (Juve), Kovacic (kölcsön, Chelsea), Theo (a francba Real Sociedad) és Hakimi (kölcsön, Dortmund)

Érkezett: Courtois (Chelsea), Vinicius (Flamengo), Odriozola (Real Sociedad) és Lunin (Lugansk), továbbá van pár olyan játékos Coentraót is ide értve, aki nagy valószínűséggel jött, de megy is kölcsönbe), feljött apám tavalyelőtti ringló pálinkája a Castillából: Raúl de Tomás, Valverde, Luca Zidane, továbbá Ödegaard a Hereveremből.

Atletico Madrid:

Elment: Gameiro (Valencia), Diogo (Wolves), Vrsaljko (Inter), Velázquez (Rayo), Gabi (Al Sadd) és Torres (Sagan Tosu)

Érkezett: Lemar (Monaco), Martins (Sporting), Rodri (Villlarreal), Kalinic (AC Milan), Arias (Eindhoven), Adán (Betis), Jonny Castro (Celta, de ment kölcsönbe a Wolves-hoz)

Mindenki nézzen nagyon magába és jöjjön rá 2 percben, hogy melyik csapat erősödött, vagy gyengült.

Kézenfekvő Ronaldóval takarózni, de megjegyezném, hogy volt ő eltiltott pl. a Barca ellen megnyert meccsen is, meg sérült, meg pihent, meg a pályán volt, de minek; mégis létezett a Real Madrid. Aki az én megnyugtatásomra vár, annak mondom, lesz ezután is. Ami kicsit “sok” és a csapat játékerejének megítélését nagyon nehézzé teszi, az megítélésem szerint leginkább fejben van. Mentálisan kell megérteni mindenkinek, hogy már nincs Ronaldo, nem tőle kell várni a megváltást, hanem elő kell húzni a saját skill-eket, 11 emberben kell gondolkodni, és CSAPATTÁ kell formálódni. Mindezt egy új felfogású edzővel.

Mehet ez gyorsan is (benne van, hogy a szélvész első embereink Bale-lel az élen szétszedik a Ticót), és mehet nyögvenyelősen is. Nem látom be, miért kellene azonnal az utóbbira gondolni. A Real gerince (remélem minden értelemben) megmaradt, a feladat Lopetegui-é, hogy ezt párosítsa egy megfelelő játékrendszerrel, és a posztokhoz a legjobb embereket hozzárendelje. De vegyük észre, hogy a középpályánk (mely minden kétséget kizáróan a világ egyik legerősebb ilyen csapategysége) rendelkezésre áll. Nem hiszem, hogy Dani és Vazquez játékkapcsolata szarabb lesz, mert nincs Ronaldo, vagy Isco nem tudja majd kiugratni Asensiót, mert tekintete majd CR-t keresi. Mondjuk az sem várható, hogy Ramos majd koncentráltabb lesz, vagy Casemiro két testcsel, és egy bőr után szabadul a presszingből, de azért itt új csapatról beszélni kicsit csúsztatásnak érzem. Simán fel tud menni egy olyan ütős kezdő 11, melyben mindenkinek minimum 3 BL-je van.

Azt várom, hogy mind Asensio, mind Bale szabadabban, többet vállalva játszik, hogy középtávon rendbe lesz téve a csapatvédekezés, és elől egy kispasszos, gyors, a tavalyi szezonnál kombinatívabb támadójátékkal jelentkezünk.

Mentálisan van most mindenkinek a legnehezebb dolga. Az új edző mindig új kihívások elé állítja a labdarúgókat. Nem arra gondolok, hogy Modricnak, vagy Kroosnak most bizonyítani kell bármit, de igaz lehet ez még Asensióra, vagy Vazquezre, de különösen Vallejóra, Ceballosra, llorentére, Mayoralra és persze Viniciusra. A kis brazil akklimatizálódása zajlik, és én nagyon sok pozitívumot látok. Biztos vagyok benne, hogy ős braziljaink, Marcelo és Casemiro különleges figyelemmel vannak irányába, és nagyon sokat segítenek neki a beilleszkedésben. A srác lábában ott van a szamba, és szubjektív véleményem szerint nagyon szerencsés, hogy pont Lopetegui-vel kezdhet – mert a baszk egy kiváló pedagógus.

Igazából ez az “új edző” kifejezés is relatív, hisz az utánpótlásban is több játékosunkkal dolgozott már együtt, és a válogatottban is a veretlen éveket a Real több klasszisával együtt érte el. A nem spanyol klasszisaink meg tapasztalt, öreg rókák, akik sok edzőváltást megértek már, és nem tudom elképzelni, hogy JLo-val nem értenének szót.

Szerintem nincs akadálya annak, hogy Real szempontból pozitív meccset lássunk, előre semmiképp nem temetném a csapatot (mint ahogy pár kommentelő már vereséget tippelt).

Gondolom veletek együtt nagyon várom a meccset, mert itt már egyértelműen látszani kell, mit akar JLo, aztán majd a meccs után elmondja, hogy sikerült-e megvalósítani. Sajnálatos, hogy világvégi 12 ezres stadionokba viszi az UEFA a Szuperkupát, a hangulata biztos nem lesz olyan, mint egy nagyobb arénában lenne.

A meccset a M4 Sport élőben adja 21 órától.

Oszd meg a posztot, ha tetszett!