SzürREALis mérkőzésen át döntőbe (Real Madrid vs a Világ)

Nagyon nehéz most egy dologra koncentrálni. Bennem is csaponganak az érzelmek és a racionális gondolatok. Amit tegnap este, illetve az egész párharc alatt láthattunk, abból nem egy, hanem legalább 5 posztot lehetne szerkeszteni. Talán így is lesz, mert nem tudom, mi fog ebből a megkezdett karakterláncból kikerekedni… Egy valami viszont tuti: imádom az érzést, amit a BL-döntő jelent! 🙂 Tovább…

A mérkőzés képe a száraz statisztikákon keresztül:

Az leolvasható, hogy a támadójáték csak az egyik oldalon volt valóban létező koncepció. Tudom, az első gólunkat 28 passz előzte meg, de a fenti ábra nem sok kétséget hagy afelől, hogy a Real valamiért (most sem) tudta dominálni a találkozót.

Ebből a labdajáratásból akartunk sokkal többet látni a két meccsen.

Korábban is kitértem erre és most is: van az eredmény és van a meccs képe. Nyilván nem fogom sírva-ríva elutasítani a továbbjutást, ám tudni akarom, tudni szeretném, hogy ZZ milyen match-plannel küldte ki a srácokat. Tudni akarom, hogyan zajlott a mentális felkészítés. Tudni akarom, miért volt fizikailag kevésbé robbanékony egy-egy játékosunk, és miért volt fejben ennyire tompa számos madridi. Fontos kérdések, amelyek az egész szezonban a csapat feje felett lebegnek, és csak egyszer-egyszer lehetett ezektől szabadulni. Miért nem tudja Zidane az egyébként világklasszis egyéneket egy minimális stabilitást adó rendszerre beállítani? Ok, támadásban beadunk, védekezésben HERO-mód. De az idei Real a tavalyitól szervezettségben nagyon távol van. A Bayern majdnem háromszor annyi alkalommal találta el a kapunkat, mint mi az övéket. A Bernabeúban. Én hiszem, hogy ez a gárda képes dominálni egy mérkőzést. Labdával és labda nélkül is. S leginkább ennek a hiánya aggaszt. Mert, amikor csak reagálsz a történésekre, az ellenfélre, amikor Ribéry 6. alkalommal mozgatja ki Lucast és a helyére befut Alaba ember nélkül, és a Csapat, Zidane erre nem reagál, hovatovább erre fel sem készült, akkor ott komoly hiányosságokat kell feltételeznünk. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy felmentsem Lucast, aki eredendően nem jobbhátvéd, de ami tőle tellett, azt megtette tegnap is. Sajnos Modric volt az, aki ugyan hatalmas mezőnymunkát végzett, de a Ribéry-Alaba váltásoknál lemaradt utóbbiról. Képzeljétek el, hogy Ribéry visszamozog a társak felé, de még a mi védőzónánkban tartózkodik. Egyszerre passzopciót jelent a társainak és területet nyit az osztráknak. Mit tehet Lucas? Nem megy Ribéry-vel? Akkor a francia köszöni és a bal oldali félterületben védő nélkül fordulhat kapu irányába, vehet lendületet és… Tehát jobb, ha Lucas felveszi az emberét, vállalva, hogy ezzel egy hektárnyi területet hagy szabadon. Ide mozgott be rendszeresen Alaba, akit az ezen a meccsen a dupla-cseréig klasszikus jobb oldali középpályásként erejét majdnem feleslegesen csak a védekezésre elfecsérlő Modric kellett volna, hogy kísérjen. De menjünk tovább… Asensio a dupla-cseréig szinte folyamatosan a középpálya centruma felé kellett, hogy mozogjon, hogy valamennyire kiegyenlítse az ott tapasztalható emberhátrányt. Mert a Kroos-Kovacic kettőssel szemben volt a Tolisso-Thiago-James hármas. Ezt ellensúlyozni kellett, aminek az ára az volt, hogy minden egyes alkalommal, amikor a Bayern kipasszolta/ívelte a labdát Müllernek/Kimmichnek, akkor Asensio rohanhatott vissza rásegíteni a védekezésben rettenetes napot kifogó Marcelónak. Úgy vélem, hogy ez az a játékszituáció volt, amit a meccs első 5 percében le kellett volna olvasnia Zidane-nak, és utasítani a csatárokat, hogy, ha máshogy nem, akkor felváltva, de mindenképpen segítsenek rá Marcelo oldalára. A Bayern az első félidőben legtöbbször 6 emberrel a mi térfelünkön igyekezett megakadályozni a build-upot. Akkor ne csodálkozzunk, hogy támadásnál legalább 8 bőrgatyás volt a mi térfelünkön és szinte állandóan volt náluk szabad ember és egynél több, általunk szabadon hagyott passzfolyosó. A Bayern ránk erőltette az előzetes elképzelését, Zidane-nak pedig megvolt a fegyvere a pályán ennek kivédekezésére, de nem tette. Hagyta, hogy BIGBENZ és az egész párharc során alig észrevehető Ronaldo szinte teljesen haszontalan legyen védekezés során. Hm… kellene egy új bekezdés.

Tudom, most mennétek le a kommentmezőbe, hogy “de BIGBENZEMA 8 labdát szerzett”. Tudom én is. Itt is a kép a labdaszerzések helyéről. Ám ez nem volt elég. Vagy máshogy: tőle elég volt, de a másik csatártól elmaradt a kulimunka.

A meccs egyik legjobb védője és játékosa: Karim Benzema.

De vissza  statisztikára. A Bayern többet és pontosabban passzolt, mint mi. Ez egyrészt az ő dicséretük, másrészt nekem újra megerősíti, hogy az amúgy passzgépnek tenyésztett Kroos és passzhatékonyságban szintén világklasszis Kovacic (ha nem hiszitek, nézzetek pár ilyen statisztikát Mateóról) és Lukita  ha nem volt elég ahhoz, hogy uralni tudjuk labdával a pályát, akkor arról van szó, hogy sem a mentális, sem az elvárt játék (leginkább: az elvárt labda nélküli mozgás) nem volt eltervezve, megbeszélve, átadva, letisztázva.. Mi rettentő mód tudunk passzolni. De tegnap csak rettenetesen passzoltak a srácok. Igen, a 84% ellenére is. A futott távolság érthető valahol, hiszen nem nekünk égett a ház (nekünk csak az arcunk a játék miatt), a tisztázások száma viszont ismét csak egy ordas nagy szervezetlenség pulzáló kivetülése a mi oldalunkon. 27 alkalommal kellett (enyhe túlzással) sikítva elb@szni a labdát a tizenhatosunk környékéről (inside, outside). Tehát a 96 perc alatt 3 és fél percenként, ha az átlagot nézzük. Ez rémisztő.

Ha ez nem elég, hogy meggyőzzelek: sokkal rosszabbul játszott a Real, mint álmunkban képzeltük, akkor itt van az az adat, amivel már biztosan találkoztál. Navas 8 védése. Igen, tudom, most is kapott egy sokak számára potyának számító gólt Jamestől. Szerintem ilyen közelről inkább bravúr lett volna a védés, mint hogy potyának hívjam ezt a gólt, mert Keylor kijött, és a tanult mozdulattal dobta magát. James megtalálta a “buszra lépővel” a rést, van ilyen. Persze, nem kell ennek a kapott gólnak örülni, inkább azt kell megmagyarázni (nem nekem, nem nektek, hanem a felkészítőknek), hogy ennél az esetnél is és számos másnál is miért a Bayernes ért oda a szabad  /levágódó/kipattanó labdára? De vissza Navasra. Kapott két gólt és védett 8 alkalommal. Hogy helyén tudjuk ezt kezelni: ez a legtöbb védés tőle, amit a BL-ben kieséses szakaszban bemutatott. Miért történt meg, hogy a Bayern játékosai ennyi alkalommal támadhatták a kaput? Az egyik magyarázatom újra arra vezethető vissza, hogy a srácok nem voltak fejben élesek. Sokszor egy egyszerű lövőcselre elmentek, gyakran csak kísérték az ellenfelet, de nem támadták le keményen, sokszor ütemekkel később léptek ki. Ezen a szinten egy TOP ellenfél ellen ezek nem férnek bele.

Illetve… de. Láttuk. Belefért. Nekünk igen. Nem tudom, hogyan, miért és melyik vallás/mitológia melyik istene(i) karolták fel a csapatot, de hogy majdnem a fantasztikum határát súrolta az, hogy számtalan hatalmas Bayern lehetőség maradt ki a párharc egésze során… Ha mi ősszel nyavalyogtunk a pocsék helyzetkihasználás miatt, akkor ugyanezt a Bayern szurkolói most szintén megtehetik. A tegnapi meccs után Müller és Jupp is reagált a vélt, vagy valós bírói tévedésekre. Emígyen:

"The referee did a good job, we didn't lose because of him.

"Keylor Navas was great, he saved Real Madrid on many occasions."

Ez volt Müller. Most pedig Heynckes:

"When I see it back now, yes it's clearly a penalty. But I'm not going to stand here and moan. We gifted Real Madrid so many missed chances so there's no need to complain about the referee." (HOME BAYERN csiripcsatorna)

Ha pedig itt tartunk: a spori teljesítményét nagyító alatt vizsgálták, és már a kezdő sípszó előtt szégyenteljes módra keresztre feszítették sokan. Ezzel csupán azt érte el sok ember, hogy az első nekünk kedvező döntésénél elmondhassa: “AHHÁ, MEGMONDDTTTAM! Csalók ezek mind!”. Sajnálom, hogy a rosszindulat, az érzelmek ennyi elmét el tudnak tájolni, vakítani. Lehetne ezt racionálisabban is kezelni. A magam részéről Marcelo esetében tizenegyest ítéltem volna. Büntetőterületen belül ugrott, a bal kézfejét-csuklóját érte a labda, amely ezután más irányba haladt.

Szeretném hinni, hogy van annyi józanság, vagy igény, vagy hívjátok, ahogy szeretnétek, hogy belegondolunk: fordított esetben mi hogyan reagáltunk volna? Naná, hogy tizit követelve. Ugyanígy szeretném hinni, hogy van igény a fröcsögőkben és a csalást gyanítókban is, hogy belegondolnak: a spori helyében mit ítéltek volna abból a szögből, ahol Cakir állt. Szerintem nem volt számára egyértelmű.

Viszont! Ha van alapvonali és partvonali segítő, akkor azok amúgy mi a gyászért vannak? Számomra k*rva kellemetlen, hogy ismét a Real Madridot kell “védeni” egy bírói teljesítmény után. Kíváncsi vagyok, hogy milyen az “SZMSZ” a bírói csapatoknál a meccseken. Hihetetlen, hogy nem csak ezen a meccsen és nem csak a Real meccsén, de bajnokságokban és nemzetközi sorozatokban tök egyértelmű dolgokat néznek el, ítélnek ellenkezőleg.

Lewandowski esetét viszont nem tartom egyértelmű tizinek, inkább az az eset, amikor egyik spori befújja, másik nem. (Tudom, a Real-haterek ezt úgy mondják: “egyik spori a Realnak nem fújja be, meg a másik sem”. Nem tudok és nem is fogok ezekkel a véleményekkel foglalkozni, mert nincs értelme az értelmet használni érzelmek ellenében.)

A kommentek közt felmerült még Benzema és Hummels esete. Kérem szépen, ott azért BIGBENZ úgy adta meg magát, mintha PetitKarim lenne… Beleáll testtel a párharcba és fedezi a labdát. Neeeeeeeeeem. Az első kontaktnál Pizzai Ferdetorony élettörténete felgyorsítva.

Summa summarum: volt bírói hiba, de ha a Bayern edzője és csapatkapitánya nem a bíróra fogja a kiesést, akkor megkérem mindazon “semlegeseket”, akiknek nyolc általános, vagy annál több megvan, hogy hagyjon fel a bírózással. Nyilván, ha valaki nem hagy fel, akkor nekünk kötelességünk támogatni mindenféle programot, amely felzárkóztató oktatást biztosít a rászorultaknak.

Miért, milyen más képpel zárjam ezt a szakaszt? 😀

Azonban van még más is, amiről érdemes beszélni és ebben már sokkal több örömünk lesz! 

Zidane Real Madridja a fekete mágia és néha az alapvető futball-taktikai elemek megvalósítása nyomán sorozatban harmadszor jutott a klubfutball legrangosabb sorozatának döntőjébe. Néhányan azt mondják, hogy ezt a sorozatot könnyebb megnyerni, mint egy nemzeti bajnokságot. Csak a logika miatt kérdezem: miért van az, akkor, hogy a spanyol, német, olasz, korábban Fergie idejében az angol bajnokságot sorozatban nyeri-nyerte a Barca, Bayern, Juve, MU – miközben a BL-ben a 2016/17-es szezonig nem volt címvédés? Most akkor nem könnyebb BL-t nyerni? Hm? Hogy van ez? 

Marcello Lippi Juventusa után az első csapat vagyunk, akik ugyan nem tiki-takával és nem atomfutballal (CsodaBarca és Heynckes Bayernje) értük ezt el, mert leginkább az egyéni kvalitások és brutál erőnlét, néha pedig ezekhez társulva az alapos taktika állt a mi oldalunkon, de azt gondolom, nem veheti el az érzést tőlünk senki. Már tavaly is azt mondtuk, hogy maga a tény, hogy a legjobb négybe, majd a döntőbe jutott szeretett csapatunk, már az elég az egy évvel korábbi BL-győzelem után. Aztán a világtörténelem első klubja lettünk akik a Bajnokok Ligájában dupláztak. Most pedig újra ott vagyunk a döntőben. Valószínűleg a Pool vár ránk és jelen állás szerint nekünk kell jobban összeszednünk magunkat, de ha nem is hozzák haza a srácok a Nagyfülűt, én akkor is elégedett leszek a sorozatban idén elért eredményekért. Ha pedig sorozatban harma… NEM, nem jynxelem el. 

Ott vagyunk és minden más klub minden játékosa, alkalmazottja, szurkolója lenne a mi helyünkben, mert ez a legkirályabb érzés a klubfociban. 

Onnan tudom, hogy pillanatok alatt képes vagyok elfelejteni a minőségi foci iránti vágyamat, hogy őrjöngve üvöltök egy olyan gólnál, amihez szinte semmi közünk nem volt, csak a Bayern kapusa bambázott egy hatalmasat. 

Imádom ezt a csapatot, és minden alkalommal, amikor kritikát fogalmazok meg, azt a csapatért teszem és nem a csapat ellen. És minden alkalommal, amikor végig ugrálhatok a lakásban egy-egy gól és egy-egy fontos győzelem után, akkor tudom, hogy ez a szerelem megmarad egy életen át. 

Mert ez szerelem. Az kell, hogy legyen, hiszen ma reggel is libabőrrel néztem végig ezt a videót. Mert játszhat a csapat szarul, lehet alárendelt, nem érdekel. Én egy vagyok a millióból, azokból, akik mindig ott vannak testben, vagy lélekben a srácokkal és ha kell, a monitoron át küldöm a Zenergiát, hogy megnyerjék az adott meccset. 


Mielőtt tovább szaporítom a szót, átadom a helyet ReAlantosnak!  😉  Most az ő sorai jönnek. 

Már az előző összefoglalónak is azt a címet adtam, hogy „Gólra játsszák”, akkor most mit mondhatnék?

Megköszönhetjük a Bayernnek, hogy ennyi helyzetet rontott el. Látnunk kell, hogy ezt a párharcot nem mi nyertük meg, hanem ők bukták el.

Viszont semmiképp ne szégyenkezzünk! Öt év alatt négy döntő, az bizony nem ment volna, ha nem egy korszakos csapat ez a Real. Még ha a 14-es győzelem ki is lóg kicsit a névsor miatt.

Kellett-e ehhez bírói segítség? Szinte biztosan. De mutasson nekem valaki egy olyan korszakos csapatot, akinek nem! Mert bizony az évszázad eddig eltelt szűk 20 évében nem volt ilyen gárda. Kisebb-nagyobb bírói baklövések segítették mindegyiket. Ne üljünk fel a trollok bicskanyitogató kommentjeinek, hanem örüljünk annak, hogy a Real Madrid sorozatban harmadszor is bejutott a BL-döntőbe!

Továbblendülve ezen a témán, kicsit a pszichológiában szeretnék elmerülni. Hogy lehet az, hogy 12 éven keresztül semmit nem nyert a klub, pedig egyéniségek terén nem volt sokkal rosszabb az akkori garnitúra? Hogy lehet, hogy most akkor is döntőbe jutnak, ha rosszul játszanak, és látszólag semmi nem jön össze az elvárt taktikából?

Erre bizony az tűnik az egyetlen logikus válasznak, hogy a válasz a fejekben (és a szívekben) keresendő. Hisznek magukban a srácok, és ez bőven elegendő ahhoz, hogy a képességeikkel megtámogatva ez már döntőt érjen nekik. Kellenek a közelmúlt sikerei is, amiből az önbizalmuk táplálkozhat, és talán ez az az aspektus, ami az előző másfél évtized fiainál hiányzott: a folytonos sikertelenség teherként nehezedett a vállukra. A jelen csapatában a többség hosszú ideje együtt játszik, jól ismeri egymást (csak egy adat: a Casemiro helyett komoly meccsen talán először pályára lépő Kovacic már közel 3 éve a felnőttcsapat tagja…). Ez pedig egy újabb olyan tulajdonságot mutat meg, ami a „12 év szenvedés” elődökből talán hiányzott: ez pedig az egységesség. Rutinból mennek a 60 méteres pontos keresztlabdák, mindenki tudja, hogy Ronaldónak hova kell tenni a labdát, a Jose által a fb-posztban emlegetett HERO-védekezés pedig azért nem szült még iszonyatos méretű zakókat, mert a társak tudják, hogy egy adott helyzetben mit reagál majd a másik. Meglepő lehet, de a Varane-Ramos-Marcelo hármas már hét éve együtt dolgozik nap, mint nap az edzéseken.

Mégis azt mondom, hogy kell a frissítés a fiúknak. Az ellenfelek kezdik kiismerni a taktikát (meglepő, de van ilyenje a csapatnak), és ezen a legkönnyebben egy új ember segíthet. Nem feltétlenül egy sztárra kell gondolni, hanem mondjuk arra, hogy ne legyen kőbe vésve a CKM a középpályán. Ezért is örültem nagyon Kovacic kezdetésének tegnap, még ha nem is úgy sült el, ahogy azt legtöbben vártuk.

Kicsit olyan ez, mint az evolúció: ha a csúcspéldány nem fejlődik folyamatosan, akkor meg fogják előzni.

Végül azzal zárnám, hogy minden hibájuk ellenére óriási tisztelet illeti meg nem csak a 14 tegnap pályára lépőt, hanem a keret és a szakmai stáb összes tagját is, mert a PSG-Juve-Bayern hármasra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy könnyű ellenfelek lennének. Ma szurkoljunk együtt a képernyő előtt egy jó meccsért, és akár a Liverpool, akár a Roma lesz végül az ellenfelünk, bizakodjunk abban, hogy maradt még töltényünk az utolsó párbajra!

A döntőre pedig, aki csak megteheti, csatlakozzon egy közös meccsnézéshez! Erősen antiszociális embernek tartom magam, ennek ellenére kevés nagyobb élmény ért még, mint a tavalyi Tüskecsarnok-beli BL-döntő. Én idén is ott leszek, gyertek, és szurkoljuk ki együtt a TIZENHARMADIKAT!

HALA MADRID!


Ha volt egymásra hasonlító, vagy esetleg azonos üzenetünk, az csak a véletlen és a kifinomult ízlés miatt van.  😛 

De tudjátok mit? Holnap délutánra írok egy új posztot, amiben pár játékhelyzetet mutatok meg és értelmezek. Mert ahogy kezdtem… Ez a párharc akár 5 posztot is megérdemelne. 

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!