Gólra játsszák

 

A Bajnokok Ligája elődöntőjének első mérkőzésén a Real Madrid idegenben szerzett sovány, 2-1-es előnyt a visszavágóra. Annak ellenére, hogy a játék képe alapján elsőre talán nem tűnik igazságosnak az eredmény. Összefoglalunk!

Kezdjük az elejéről!

Zidane a meccskeretbe jelölt mindenkit az első csapatból, a szezon során talán először(?). Milyen üzenetet közvetít ez a játékosok felé? Talán azt, hogy bármennyi lehetőséget kaptak is a szezon során, az edző bízik bennük? Vagy ez csak egy olyan gesztus, amivel a külvilág felé szeretné ezt kommunikálni az edző?

Aztán a meccs előtt kb. egy órával kiderültek a kezdőcsapatok is.

Bayern: Ulreich – Kimmich, Boateng, Hummels, Rafinha – Martínez, James – Robben, Müller, Ribéry – Lewandowski

Real: Navas – Carvajal, Varane, Ramos, Marcelo – Casemiro – Lucas, Modric, Kroos, Isco – Ronaldo

Mindkét oldalon akadtak meglepetések:

A hazaiaknál a hiányzó Neuer, Vidal, Alaba trió mellett Thiago is csak a kispadra fért oda, valamint a balhátvéd pozíciójában nem Bernat, hanem Rafinha léphetett gyepre. Fura volt az is, hogy a középpályát Martínez, James és Müller alkotta, ez ugyanis előzetesen viszonylag könnyen átjátszható csapatrésznek látszott a nevek alapján, hiszen közülük kizárólag a spanyol az, aki képes klasszis védekezésre.

Habfehér kedvenceink kezdőjében a Lucas, Ronaldo, Isco első sor okozhatott meglepetést. Rebesgették ugyan, hogy Benzema nem lesz kezdő, de, aki ezt komolyan vette, az is inkább Asensiót várhatta Vazquez helyett. Lucasito és Disco együttes kezdőtagsága kételyeket ébresztett sokakban a taktika működőképességét illetően, valamint ehhez kapcsolódóan Ronaldo elszigeteltsége is lehetséges problémaforrásként merült fel.

Aztán elkezdődött a mérkőzés. És majdnem sikerült Makaay-oznunk egyet. (Aki nem tudná, miről van szó: videó)

Az egyértelműen látszott, hogy Heynckes „agresszív letámadás” jeligével küldte ki csapatát, az első tíz percben ugyanis alig hagyta el saját térfelét a Real. Mondjuk ehhez a mieink is hozzátettek azzal, hogy az említett területen rengeteg labdát ajándékoztak a bajoroknak.

Robben 8., majd később Boateng 34. percben történt sérülése viszont azt eredményezte, hogy a német trénernek az utóbbi időpontra már második cseréjét kellett bevetnie. A kettő között azonban Kimmich remek egyéni alakítása és Navas óriási hibája következtében előnybe került a Bayern: Marcelo ragadt elöl egy támadásnál, a helyén meginduló jobbhátvédnek pedig James adott egy gyönyörű gólpasszt a rosszul helyezkedő Ramos-Kroos páros között. Mindezt a félpályánál, ahonnan Kimmich szinte begyalogolhatott a tizenhatosig, a beadásra számító Navas mellett pedig a rövidbe vágta a labdát. 1-0, és ebben bizony a costa ricai vastagon benne volt. Rejtély, hogy mire mozdult ki.

A félidei posztunkban már letargikus hangnemre készültem, amikor a 44. percben Carvajal beadására Ronaldo mozdult be, mintha ollózni készülne. Ezzel annyira megzavarta a bajor védőket, hogy a pattogó labdát Marcelo zavartalanul vághatta a tizenhatos előteréből a hosszú alsóba, 1-1. Remekül találta el, jár a buksisimi a kis brazilnak!

Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy az első félidőt egyértelműen a hazai csapat uralta, és bizony jól jött a Realnak a félidőt jelző sípszó.

A játékrész WhoScored-adatlapja:

A játékosok feletti buborékban a szám, hogy kinek hány lövése volt – talán ez bizonyítja legjobban CR elszigeteltségét

Kiemelendő a labdabirtoklás (56-44%) és a lövések aránya (9-4). Árnyalja a képet a kapura tartó lövések aránya (3-2), de azért ebben is a hazaiak voltak jobbak.

Elkezdődött a második félidő, és némileg meglepő módon Zidane változtatásra szánta el magát: a mezőnyben teljesen eltűnő, ezáltal a labdával alig találkozó Isco helyére Asensio állt be. Biztos vagyok benne, hogy megkönnyítette a döntést francia mesterünk számára a Bayern már lebonyolított két cseréje. Ezzel együtt is jó döntésnek tartom, mert a labdabirtoklás hiányában hasznosabb Marco, mivel gyorsabb és jobban védekezik, illetve a szélen is jobban érzi magát, mint Isco.

A Bayern ott folytatta, ahol abbahagyta, azaz beszorította kapuja elé a Realt, és főként Ribéry révén rengeteg helyzetet dolgozott ki.

Mégis a Real szerzett újabb gólt: az 57. percben Rafinha borzalmas passza után Asensio és Lucas vezethetett kontrát 2 a 2 ellen, és húszaska higgadtan pöcizte be Ulreich mellett a vezető gólt, 1-2.

A gól még jobban feltüzelte a Bayernt, futószalagon jöttek a hazai helyzetek. Az egyik ilyen után Carvajal maradt lenn a gyepen, és, miután egyértelművé vált, hogy cserére lesz szükség, Zidane meglepőt húzott: Dani helyett Benzemát küldte a pályára. Ez nem csak átrendeződést, hanem szerkezetváltást is magával vonzott: Lucas lépett hátra jobbhátvédnek, a három belső középpályásból pedig kettő maradt, Modric került a jobb szélre. Rizikós lépés volt, hiszen Lucas nem jobbhátvéd, és Ribéry így is rengeteg problémát okozott már a mérkőzésen.

Azonban bevált a változtatás, Vazquez ugyanis zseniálisan semlegesítette a francia veteránt. Továbbra is a Bayern dominált, de sokkal kevésbé tűntek veszélyesnek a helyzeteik ezután. Sőt, a Real többször is kontrázhatott.

Érkezett még az egész meccsen homály Casemiro helyére Kovacic, de újabb gól már nem esett, így a Real Madrid kényelmes helyzetből várhatja a visszavágót.

Talán a legjobban az xG-térkép jellemzi a meccset (találatért köszi: d/dx mz ln(x)-nek!)

Következzék Sultan, lássuk, ő miként értékeli a tegnapi találkozót:


Szeretném valahogy finoman megfogalmazni, hogy azért elmaradt az elvárásaimtól mindkét BL-elődöntő színvonala. A Pool-Roma elsősorban a vendégek 70 perces vesszőfutása miatt volt gyenge – a sok gól ellenére; a Bayern-Real meccsen pedig mindkét csapat felelős azért, hogy a játék minősége bőven hagyott kívánnivalót maga után. De ha egy okot kellene megnevezni, az nem lehet más, mint a München elképesztő gyenge helyzetkihasználása.

Amikor azt írtam a meccs előtt a beharangozó kommentjében, hogy annyit kérek, hogy a Real ne legyen balszerencsés, esküszöm nem kértem, hogy a Bayern pedig legyen az, ennek ellenére ez valósult meg. A bajorok egyrészről elvesztették két meghatározó játékosukat (Neuer, Alaba és Vidal sérülése mellé), ami ugye két elpazarolt cserelehetőséget is jelentett egyben, másrészt a befejezéseknél hihetetlenül pechesek voltak. Mint madridista, ezt egyáltalán nem bánom, de a mérkőzés, és az eredmény értékelésekor mindenképp figyelembe kell venni, hogy a Madrid a mutatott játéka, és a csapnivaló védekezése nyomán akár egy súlyosabb vereségbe is beleszaladhatott volna. És ez nem a habfehér alakulat hiúsította meg, hanem a hazaiak balfaszkodták el.

Tudjuk, hogy a mérkőzésen történtek komoly befolyással vannak a játék későbbi képének alakulására, tehát „ha az bemegy”, akkor a Madrid reagálva rá, feljebb tolja a védekezését, és esetleg gólra törőbben játszik, stb. Szóval, nem lehet minden müncheni nagyobb gólhelyzetet úgy gólnak számítani, hogy közben csak annyi Real-lehetőséggel számolunk, amennyi megvalósult, mert ha a Bayern vezetett volna 2-3 góllal, egészen biztosan máshogy játszottunk volna, mint a vendég vezetés birtokában. A Bayern gólfelelősei csődöt mondtak, az egyetlen lecsúszott beadásból született találat is nem kevéssé Navas érdeme.

Keylort nagyon rég láthattuk ennyire bizonytalanul védeni. A második félidőben legalább 5-6 olyan labdát rúgtak el a védők a hálóőr elől, amit megfoghatott volna. A játékosok bizalma is megrendült benne, és ez még a TV-n át is tisztán látszott.

A másik vonatkozás a Real Madrid CR-függősége. Ronaldo képes a gárdát a hátán cipelni, a fontos gólokat bevállalni, és időnként „egy személyben” kiverni valamirevaló ellenfeleket. Szerda este Cé nem volt a helyzet magaslatán, nem nagyon találták meg a labdák, az első vonalban a labdajáratás erősen akadozott. Volt némi görcs, ami talán Benzemán látszott a legjobban, hogy minden labdával Cét kell keresni. Ebből lettek aztán az ígéretes helyzetben való lesre futások. Ez persze nem feltétlenül Cé számlájára írható, de tény, hogy nem tudott most úgy a csapat hasznára lenni, ami egy franchise játékostól elvárható, és ahogy megtette már számtalan egyenes kieséses BL-meccsen.

A harmadik faktor Casemiro játéka volt. A brazil labdaeladásából indult az egy szem hazai gólt eredményező kontra, és egyébként is mintha állandóan úton lett volna valami felé, de ritkán éreztem azt, hogy most azt csinálja, amit kellene. Ezen a meccsen nem volt feltétlenül fontos a játéka.

A Bayern gyengeségét jól mutatja, hogy ezt a három nagyobb deficitet, Keylor bizonytalankodását, Cé meddő játékát, és egy fontos középpályásunk zavarodott szereplését egyáltalán nem tudta kihasználni. Ezzel együtt dicsérhető a Madrid, hogy  Cé nelkül is megoldotta a két rúgott gólt. Ősszel az ilyen meccsek mentek a kukába. A párharc nem dőlt el, de azt gondolom, hogy a fontos embereit nélkülözni kénytelen Bayern esélyei a döntőre így minimálisra csökkentek.


(Újra ReAlantos:) DE!

Nem szabad abba a hibába esni, hogy akár a játékosok, akár Zidane elkényelmesedjen. Láthattuk, hogy mi történt a Juve elleni idegenbeli győzelem után hazai pályán. Na, azt nem szeretném viszontlátni.

Itt térnék rá a tegnapi meccs egyéni teljesítményeire:

(A Bayernről röviden: kiemelkedőt nyújtott Ribéry és Kimmich, jól játszott James is. Mivel ők hárman voltak a támadások kulcsfigurái, így logikusnak tartanám, hogy a visszavágóra is belőlük készüljünk extrán. Rossz napot fogott ki Lewa és Müller, de egyiküket sem szabad lebecsülni. Emlékezhetünk még rá, hogy dortmundi színekben mit művelt ellenünk a lengyel…)

A Realban a meccs embere díjra két ember jelentkezett be a teljesítményével. Az újfent tanári védőmunkát villantó Varane és a két poszton is varázslatosan virtuózkodó Vazquez közül nálam utóbbi lett a befutó. Jó meccset játszott még rajtuk kívül Ramos, Marcelo, Modric és a csereként beálló, győztes gólt jegyző Asensio. Ja, és persze nagyot meccselt Zidane is. 🙂

Ma főleg jobbhátvédként nyújtott extraklasszist, Ribéry-t zsebre rakta.

Carvajal a sérüléséig elfogadhatóan játszott, bár volt már jobb meccse. Kovacic a kb. tizenöt pályán töltött perce alatt esélyhez sem jutott, hogy különlegeset mutasson.

Ronaldo túl keveset találkozott a labdával ahhoz, hogy befolyásolni tudja a mérkőzést, de meg kell említeni vele kapcsolatban, hogy időnként azért a védekezésbe is besegített, volt egy nagy kapu előtti mentése is például. Emellett lőtt egy szabálytalan gólt is. Bárcsak nem kézzel vette volna át!

Sajnos a csapatátlaghoz képest rosszabb meccset hozott Casemiro, Kroos és Isco is, valamint a csereként beszálló Benzema is. A brazil nettó emberhátrány volt, a németet teljesen kikapcsolta honi csapata, Iscóról pedig már megemlékeztünk a félidei cserénél.

Benzemáról érdemes egy-két szót ejteni: általában azzal szoktak érvelni a támogatói, hogy mezőnyben hasznos, és hogy CR-nek szüksége van rá. Ma azonban egyik sem teljesült igazán. Ronaldo játéka a beállása után sem javult fel, és legalább két ígéretes kontra ment el azon, hogy a francia rossz döntést választott. Kedvelem őt, de lassan ideje elgondolkodni a portugál-francia páros alternatíváján, és ezt talán az utóbbi pótlásával lehet legkönnyebben elkezdeni.

Ugyanígy meg kell emlékeznünk Navas meccséről is: bár a második félidőben pár nagy védést bemutatott, a gólnál egyértelműen óriásit hibázott. Emellett több esetben rúgta el valamelyik védő szinte a kezei közül a labdát, ami arra utal, hogy nem bíztak benne ma. Őszinte (és normai magasságokban nyers) leszek: én szívesen látnám őt második számú kapusként, ha hajlandó elfogadni azt. Ha nem, akkor jöhet helyette valaki más.

Most pedig Zizou mesél nektek a meccs taktikai vonzatairól:


Zizou:

Oké, szóval alapvetően két dolgot kell megvizsgálnunk, hogy megkapjuk ezzel a meccsel kapcsolatban a miértekre és hogyanokra a választ. Egyrészt a Real támadásbeli impotenssége, aminek a gyökere a labdakihozatalokban volt tetten érhető. Ez pedig a Bayern letámadásával szorosan összefügg. Másrészt azt kell górcső alá venni, hogy a Bayern miként tudott ilyen veszélyes támadójátékot produkálni a meccs folyamán. 

A letámadást rettentő jól szervezték meg a bajorok. Az alap 4-2-3-1-es formációból indultak. A csatár és a három támadó szellemű játékos mögötte szűken helyezkedett, amikor még a kapusnál vagy valamelyik középhátvédnél volt a labda. Annak érdekében helyezkedtek középre és szűk formációba, hogy a pálya közepét kizárják a labdajáratás és a build-up fázisából. Így Ramoséknak többnyire valamelyik szél felé, illetve a fullbackek felé kellett fordulnia, és abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, a Bayern játékosainak kezdeti alacsony intenzitású letámadása átváltott magasabb fokozatba. Valamint eltolódtak azon szél irányába, amelyikre éppen a labda érkezett. Ilyenkor a labdához közeli középpályás, James vagy Thiago fellépett, hogy közvetlenül nyomás alá helyezze a labdást. Közben Lewandowski a két középső védő között vett fel pozíciót annak érdekében, hogy fedezőárnyékot használva elzárja a pálya másik felét, illetve a másik hátvédet. A James-Thiago párosból a labdától távolabbi pedig Casemirót követte szorosan. Így sikerült egy kis területre zárni a játékot, és hatékonnyá tenni a letámadást. Mindez látható az alábbi gifen is. 

A Realnak ilyenkor vagy vissza kellett passzolnia a középhátvédhez, vagy bele kényszerült menni egy kockázatos 1 az 1 elleni párharcba. A harmadik lehetőség pedig az volt, hogy felívelni. Nagyjából ennyiben össze is foglalható, miért küszködött a vendég gárda annyit a támadásokkal, hiszen eleve nehezen tudtak eljutni az ellenfél kapujáig. Illetve arra is magyarázat, hogy miért volt annyi elvesztett labda előrevágott/ívelt szituációból. Ugyanis elöl az egy szem Ronaldo nem sokra volt képes.

Tehát a Real játékából két dolog hiányzott, ami megoldást is nyújtott volna a fent vázolt problémára. Iscóék ezen a meccsen magasabbra lettek tolva, márpedig ilyenkor, ha aktívabban léptek volna vissza, akkor minden bizonnyal kevésbé lett volna ennyire sikeres a hazaiak letámadása. Másodsorban, nem fogok túl nagy újdonságot mondani, de hiányzott egy vérbeli csatár, aki elvégzi azon mezőnymunkákat, amit Benzema hiányában Ronaldo nem végzett el. Márpedig sokszor érezhető volt, hogy amikor eljutott a királyi gárda a hazai csapat térfelére, akkor a masszív védelemben nem talált utat. Isco se tudott úgy a vonalak között mozogni, mert visszább kellett lépnie, hogy segítsen a társaknak. És így nem nagyon volt, aki a vonalak között nyújtott volna passzopciót a Real számára. Ezzel drasztikusan csökkentve a védelem megbontásának lehetőségét. 

A Bayern oldalán is a labdakihozatalokkal kell kezdeni. CR a kiindulópont, aki nem túl sokat tett hozzá a letámadásba, ezért a nagy része a középpályásokra hárult. Itt is elmondható, hogy a labdához közeli középpályás (Modric vagy Kroos) egészen magasan letámadott az adott oldali szélső (Isco vagy Lucas) segítségével. De ez nem volt olyan hatékony, ugyanis a Bayern magasabban helyezkedő játékosai mélyen hátrajöttek segíteni. Hiába volt mondjuk Ribery szorosan őrizve Carvajal által, pontosan az emberfogás reaktív jellegéből adódóan mindig pont annyival maradtak le a Realosok, hogy pl. Ribéry úgymond szabadon lezavarhatott egy passzváltást. Így mindig volt valaki, akinek lehetett passzolni, ezért ez a dinamikus mozgásokkal tarkított labdajáratás elérte célját és nagyrészt semlegesíteni tudta a vendégek letámadását. 

Amikor pedig már a félpálya környékén járt a Bayernes a labdával, akkor érdekes minta rajzolódott ki. Két példát szeretnék mutatni, ami arra hivatott, hogy bemutassa az egyik fegyverét a Bayernnek, illetve rávilágítson, hogy miért volt Casemiro olyan légüres térben. 

Az elsőnél Hummels előtt adódik a lehetőség, hogy a visszalépő Jamesnek passzoljon, akire Casemiro csak akkor tud reagálni, mikor már majdnem tovább is passzolta a kolumbiai. Ugyanis ahogy átvette, egyből megcélozhatta az épp beinduló Lewandowskit. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a Real letámadásának köszönhetően nyílt ki ez a passzfolyosó. Szép üres terület jött létre a pálya közepén, ami nagyon veszélyes. 

A másodiknál megint csak Hummels lép fel a labdával, és két passzopció is van előtte. Vagy a passzfolyosóba befutó Rafinha kaphatja a lasztit, vagy az ezúttal mélyebben helyezkedő Lewandowski. Utóbbi történik, és Ramosnak kellett nagyon figyelnie. Mindez azért érdekes, mert Casemiro itt teljesen fölöslegesen szerepelt. Tulajdonképpen egy 4-1-4-1-ben védekezik a királyi gárda, mert Casemiro mélyebb pozíciójával a két védelmi vonal közti területet védené, de a Bayern tudatosan nem pont középen vezette a támadásait, ezért mire Casemiro közbeléphetett volna, már messze nem volt lehetősége rá. Azaz totálisan ki lett véve a játékból. Ez persze nem feltétlen az ő hibája, mert persze lehetne picit gyorsabb, meg helyezkedhetne okosabban sok esetben, de ezt az edzőnek kellett volna felismernie és idejében reagálnia. Nem történt meg. 

A végére még Kimmich gólját szerettem volna röviden elemezni. Minden egy gyors labdakihozatallal kezdődik. James kapja meg a labdát, akivel Isco próbál lépést tartani, de ugye eleve hátrányból indult, úgyhogy nincs esélye. A másik kulcsmozzanat Kimmich mozgása. Kroos ugye megpróbál szembefordulni a labdással, hogy közbeavatkozhasson, és miközben a pozícióját változtatja, nem tud figyelni a vakfoltjában kilépő Kimmichre. Akit egyébként ebben a szituációban Casemirónak kellett volna felvennie, de ő botor módon megáll és a labdással foglalkozik, holott közvetlenül mellette már Kroos megteszi ezt. 

Jupp megmutatta, hogyan kell ezt a öregedő Bayernt tökéletes taktikával pályára küldeni és lemosni az ellenfelet, pedig az jelen esetben a Real volt. Úgy gondolom Zidane-t ezúttal rendesen felülmúlták az eredmény ellenére. Alaposan elszámította magát, és a csapat valóban mélyen alulteljesített, ami természetesen a megválasztott taktikának és az ellenfél hengerlő játékának volt köszönhető. 


ReAlantos:

Összességében, bár voltak csalódást keltő teljesítmények, azért senki ne szomorkodjon, senki ne aggódjon, és legfőképp senki ne rágódjon azon, ha más csapatok szurkolói vagy az antimadridisták kritizálják a Real Madridot! Ugyanis a Bayern Münchent hazai pályán legyőzni nagy fegyvertény. És továbbra is igaz, hogy nagyon kedvező helyzetbe került ezzel a győzelemmel a királyi gárda.

Összefoglaló:

 

Oszd meg a posztot, ha tetszett!